A vasfüggönytől a demokráciáig
A vasfüggönytől a demokráciáig
A front elvonulása után a legfontosabb feladat a rend helyreállítása volt. A nyugalom és a vagyonbiztonság megőrzésére szervezték meg a polgárőrséget. Egykori rendőrökből alakult meg az 1945. április 20-i alispáni rendelet nyomán. A nemzeti bizottságot április 23-án hozták létre.
A nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földműves nép földhöz juttatásáról szóló rendeletre szintén áprilisban született meg a községi földosztó bizottság Majláth László volt uradalmi intéző elnökletével. A kiosztható területre, ezerszázhetven katasztrális holdra 304-en adták be igényüket. A bizottság elnöke, Majláth is az igénylők között volt, kilenc és fél holdat utalt ki magának, emiatt új elnököt választottak ifjú Magyar János személyében. 1947-re fejeződött be a földosztás. 228-an kaptak kisebb-nagyobb földterületeket, átlagban 5,6 katasztrális holdat.
A házhelyek kialakítására 1946-ban a Köves-mező-dűlőt jelölték ki. Négy új utcának – Dózsa körút, Rákóczi utca, Kossuth utca, Hidegségi utca – ez képezte az alapját. Összesen 123 igénylő kapott négyszázhetven-négyszázhetven négyszögöles telket.
Az új gazdák közül nem sokan rendelkeztek tapasztalattal az önálló gazdálkodás terén. Az 1945 decemberében létrejött földműves-szövetezettől kapták meg az uradalom államosított gépeit a munka elindításához.
Az államosítások 1952-ben értek véget, utoljára a négy- vagy több szobás házak községi tulajdonba juttatásával.
A húszfős új képviselő-testület megválasztására júniusban került sor. A bíró (malmi) Fekete József lett. Az új testület legtöbb tagja a kisgazdapártból került be. A november 4-i képviselőválasztáson is a kisgazdákra adták le a legtöbb voksot (596-ot) a faluban.
Az 1947-es „kék cédulás” választáson már községünkben is az országos tendencia érvényesült. Az iskolát is államosították, és a következő évben megkezdődtek az internálások.
1949-ben kezdték meg a „vasfüggöny” építését. Településünket ezzel nemcsak a világtól, de még a hazától is elszigetelték, családi közösségek szakadtak el egymástól. A műszaki zár helyenként a házaktól pár száz méterre húzódott. A mezőgazdasági munka is „határkérdéssé” vált. A földek, szőlők egy részét csak engedéllyel lehetett megközelíteni. A rokonok és ismerősök is csak engedéllyel jöhettek látogatóba. A Köves-erdőnél forgalmi ellenőrző pont létesült. Új határőrőrs és szolgálati lakások épültek a Dózsa körúton. A határőrség szervezeti átalakításáig, az 1990-es évek végéig, aktív határvédelmet láttak el az itt szolgálatot teljesítők.
Az 1950 októberében megalakult községi tanácsot, a falu vezető testületét meglehetősen sokan, 35-en alkották. A végrehajtó bizottság élére Priszinger Kálmán került. A járási tanácsba Keszei Dénes iskolaigazgatót és Szommer Lajos kisgazdálkodót delegálták. A tanács egyik keserves feladata volt az erőszakos begyűjtés rendszerének működtetése, végrehajtása és a „kulákkérdés kezelése”. A kastély új funkciót kapott: kétszintes kápolnája a beszolgáltatott széna, fogadóterme a répa tárolására szolgált. A beszolgáltatás mértékére álljon itt egy példa: Horváth S. János 29 és fél holdon gazdálkodott 1953–54-ben. Köteles volt leadni 69 mázsa búzát, tizenegy mázsa rozsot, 22 mázsa árpát, tizenegy mázsa zabot. Baromfiból harminc kilogrammot, tojásból 74 kilót, kétezer-ötszáz liter tejet. A család régóta nagygazdafamíliának számított.
Az első tanács hajtotta végre az utolsó államosításokat is. 1951-ben a papi és templomi birtokok kerültek sorra. A negyvenholdas papi föld az állami gazdaság, a templomé és a szőlője egyéni gazdák kezébe került. A cukorgyár bérgazdasági földjein állami gazdaság alakult, de a téesz csak az egész megye kollektivizálása idején jött létre.
Az 1956-os forradalomba október 27-én kapcsolódott be a község. Este hat órakor kisebbfajta tömeg gyűlt össze a pesti események hírére. Másnap, vasárnap megalakult a helység nemzeti tanácsa, és megkezdődött az élelmiszergyűjtés a fővárosnak. Még aznap el is indult az első szállítmány. November 4-e után a községből 65-en mentek át a határon Nyugatra.
1959-ben, a nagy megyei téeszszervezés idején településünkön mindössze négyen dacoltak a propagandával, nem írták alá a belépési nyilatkozatot. Az „önként” belépő parasztok 1959. február 13-án két termelőszövetkezetet is alakítottak: Kiscenken Hajnal, Nagycenken – érdekes névválasztás, elnyomó földbirtokos, feudális kizsákmányoló, de a hely szelleme mégiscsak ezt kívánta – Széchenyi István néven. Működéséről a gazdasággal foglalkozó fejezetünkben külön szólunk.
1970-ben a megyei tanács Nagycenket „alsó fokú központi szerepkörrel rendelkező településnek” nyilvánította. Tulajdonképpen potenciális közös községi tanácsi szerepkör lehetőségét kapta meg.
Ennek megvalósulása három év múlva kezdődött meg, amikor Fertőbozzal közös községi tanácsot hoztak létre. A kirendeltségvezető, Cseh Kálmánné intézte a kisközség ügyeit, heti két-három alkalommal. 1979-ben Pereszteget és Pinnyét, majd 1982-ben Nagylózst és Sopronkövesdet is a nagycenki tanács alá rendelték. Így „nagyközségi közös tanácsú község” lett. Ez a szerepe 1991-ben, a társközségek önálló vezetésének visszaszerzésével szűnt meg.
A községfejlesztésben érdekes kezdeményezés volt 1954-ben az egykori bányató helyén a községi strand megépítése. Szabályos, ötvenszer huszonöt méteres medence várta a fürdőzőket, öltözőkkel. A strandot az Arany-patak vize táplálta, de sajnos egészségre káros anyagokat is tartalmazott, ezért az intézményt tizenkét évi működés után bezárták. Ugyanekkor valósult meg az iskolafürdő, amely 1962-ig üzemelt. A diákok ingyen, a felnőttek térítés ellenében használhatták. Helyébe a községi kádfürdő lépett, amely a Gyár utca 48. szám alatt működött. Kihasználatlansága miatt 1975-ben zárták be.
A hatvanas évek beruházásai közül az új óvodát és a posta-fogorvosi rendelő-szolgálati lakás alkotta épülettömböt emeljük ki.
Az óvodában 1961-től folyik a munka, többnyire a legújabb pedagógiai programok alkalmazásával. A posta jelenlegi helyén 1966-tól várja ügyfeleit. Mellette került kialakításra az öregek otthona, amelyet az elmúlt években privatizáltak. Községi összefogás eredményeként valósult meg az egészségház a „Vámnál”.
A politikai, gazdasági változások a község életében is jelentős szerepet játszottak. Nagycenk és közvetlen környéke gyülekezőhelye volt az egykori NDK-soknak, akik gyakran próbálkoztak innen elindulva a tiltott határátlépéssel. A nevezetes határáttörés után több itthagyott gépkocsit szedtek össze az arra illetékesek. A falu névjelző táblájáról is eltűnt a „határőr község” felirat, az őrs létszámát a minimálisra csökkentették.
A rendszerváltozás utánra kiírt első demokratikus helyi önkormányzati választáson a falu első polgármestere Fekete Lajos lett, a második ciklusra is bizalmat kapott. 1998 óta Udvardi Imréné a falu első embere.
Az új községvezetés szinte azonnal hozzálátott a település komfortjának javításához.
Az 1990-es évek munkanélküliségi mutatója kedvező a községben. A nagyobb vállalkozások munkalehetőséget tudtak biztosítani, bár a statisztikai adatok azt mutatják, hogy az eljáró munkavállalók száma magas. Sokáig a soproni ipari vállalatoknál helyezkedtek el a nagycenkiek. Ma már a környéken megtelepült nagyobb cégek is alkalmazzák a helyi munkaerőt. Emellett a határok megnyitása is új lehetőségeket teremtett. Sok embernek kellett új munkahelyet keresnie a Bétamag Kft. termelésének megszűnése után.
Az átmenő forgalom és a turisták nagy száma több új vállalkozás megindítását eredményezte. Szobakiadással 23 család foglalkozik, büfét három helyen nyitottak; ezt szolgálja a szálloda, a panzió, a vendéglők, a kereskedések és a benzinkút is. A lovas turizmus is fejlődőben van. Németh Csaba a lovaglásoktatás mellett gyakran kocsikáztatja végig az érdeklődőket a falun.
A kiscenki falu végén működő Galéria tulajdonosa, Horváth László saját lovas sportkört alapított. Lovai díjlovaglásban nagy sikereket érnek el.
A Galéria kortárs alkotók képeit mutatja be, emellett az egyik legnagyobb vállalkozás a községben. Asztalosipari munkát, főleg képkeretezést vállal. Több mint harminc alkalmazott dolgozik a műhelyekben.
Jó befektetésnek tűnik az egyik Széchényi utód, Széchényi Mihály terve. A fertőbozi út mellett már állnak a Széchényi Village bemutatóházai. A felparcellázott telkeken kialakított lakóparkban százötven családi ház épülhet fel. Az önkormányzat 1999-ben nyilvánította üdülőövezetté a tizenhét hektáros területet, 2000-ben adta ki az építési engedélyeket.
A hegyközség 1990-es megalakulását a szőlőtermesztés újbóli felvirágzása indokolta. A borászatot és vendéglőt is üzemeltető Brummer Gábor kezdeményezésére és vezetésével a feldolgozásban, az értékesítésben segítik egymást.
A község egészséges vizet adó vezetékes ivóvízrendszere térségi összefogás eredményeként valósult meg, akárcsak a nemrég átadott regionális szennyvíztisztító telep a 84-es számú főút mellett. Ugyancsak a századvég terméke a gázvezetékek és lakossági csatlakozások kiépítése. Mára a lakások zöme gázfűtésű. A lakossági telefonigények ugrásszerű növekedése községi telefonközpont létesítését tette szükségessé.
Sokcélúan hasznosítható a két község egyesítésének századik évfordulóján felavatott Sportcsarnok. A legújabb, mindenki által pozitívnak ítélt beruházás, az új gyógyszertár megnyitása volt 2001-ben, a falu központjában, ahová a kiscenki faluvégről került.
A magánosítás során többen fogtak családi vállalkozásba a mezőgazdaság területén, a termelőszövetkezetnek az utóbbi években már hitelre volt szüksége az üzemeltetés fenntartásához.
A község vezetése korábban Cenki Krónika címmel indított helyi tájékoztató kiadványt, ma Cenki Híradó néven jelenik meg az újság, amely elődjéhez hasonlóan a közérdekű hírek mellett rendszeresen közöl helytörténeti írásokat is.
1994-ben elkészült a település rendezési terve, az önkormányzat, a Nagycenkért Alapítvány és a Faluszépítő Egyesület is azon van, hogy minél otthonosabbá és vonzóbbá váljon a település mind a lakosok, mind az idegenforgalom számára. Széchenyi faluja emlékmúzeumával, nemzeti emlékhelyével, történeti és természeti értékeivel ezt jó eséllyel kísérelheti meg.
Az 1927-ben épült községháza
Az iparosok fája a községháza előtt
A két község egyesítésének századik évfordulójára készült el a Sportcsarnok (1993)
Nagy László millenniumi kopjafája
