Egy híres borvidék peremén

Teljes szövegű keresés

Egy híres borvidék peremén
A XII–XIII. században a vidékünkre betelepülő vallonok, itáliaiak hozták magukkal a szőlőművelés magasabb tudományát, így kezdődött meg a szőlő térhódítása Dél-Zemplénben. A terület bortermelése azonban csak később, a török korban indult virágzásnak, mert ekkor az ország vezető borvidékének tekinthető Szerémség áldozatául esett a hódításnak.
A XVI. században már Hegyalja a magyar szőlőtermelés legfontosabb tájegysége. Minőségi változások is segítették a tokaji bor iránti kereslet megnövekedését. A XVI–XVII. században szélesebb körben elterjedt az aszúbor készítése. Ez a borkülönlegesség fokozta az érdeklődést minden itt termett bor iránt. A szőlőtermelést szigorú rendelkezések szabályozták Tokaj-Hegyalján. Ez is hozzájárult, ahhoz, hogy a szőlőtermelők stabil minőséget tudtak biztosítani a piacra kerülő és nemzetközi forgalomban árusított nedűknek.
A híres borok és borkülönlegességek itt egy földrajzilag jól körülhatárolható területen teremnek. A Zempléni-hegység déli lejtőit magába foglaló borvidék határa története során többször változott. Az 1641-es szőlőrendtartás elkészítésekor tizenhárom település tartozott a körbe: Tokaj, Tarcal, Mád, Tállya, Szántó (Abaúj megye), Zombor, Szerencs, Ond, Rátka, (Erdő)Bénye, Tolcsva, (Olasz)Liszka, (Bodrog)Keresztúr (Zemplén megye).
Az 1735-ben készült összesítés a Hegyaljához sorolja a fentiek mellett Tokaj és Sárospatak környékét, Monokot, Boldogkőt, Hejcét, Miskolcot, Szikszót, Aszalót, Göncöt, Kassát és Hidasnémetit is. Elég meglepő ez a felsorolás, bár az az igazság, hogy valójában Tokaj-Hegyalja részének a XX. század elejéig csak azokat a településeket tekintették, amelyek szerepeltek az 1735-ös királyi rendeletben. Ez az 1641-es listán kívül említettek mellett Golop, (Bodrog)Zsadány, (Bodrog)Olaszi, (Sáros)Patak, (Sátoralja)Újhely, Kistoronya és (Erdő)Horváti nevét sorolja fel. Ebben az 1735-ös királyi leiratban viszont nem szerepelt Monok, így a XX. század elejéig fel sem merült, hogy a faluban termett – egyébként jó minőségű – borokat a híres tokaji elnevezéssel illessék.
Hegyalja szőlőtermelésében a legnagyobb megrázkódtatást, termésvisszaesést a XIX. század végi filoxéravész okozta. A növény gyökerét megtámadó betegség a század végén jelent meg vidékünkön, és 1885-től 1901-ig tizennégyezer hold szőlőt pusztított el Tokaj-Hegyalján. Mindent újra kellett kezdeni. Az egykor virágzó ültetvények helyét, a régi szőlőskerteket új növényekkel telepítették be. Az 1900 utáni években már harmincegy település határát sorolták Hegyaljához. Ettől kezdve számít Tokaj-Hegyalja részének hivatalosan is Szerencs és környéke, többek között Monok.
A természeti tényezők döntően befolyásolják a bor minőségét. A szőlő a talajjal szemben nem különösebben igényes. Fontos viszont a termőréteg vastagsága. A vastagabb termőrétegbe a növény gyökere mélyebbre hatol, nagyobb területről fedezi víz- és tápanyagszükségletét. A talaj kálium- és foszfortartama elősegíti a vesszők és a fürtök beérését, javítja a bor minőségét. Szőlőtermesztésre a lösz, a vályog és a nyiroktalajok, valamint a vulkáni tufákon képződött riolit- és andezittufák málladékával keveredett köves-sziklás váztalajok a legjobbak. Az utóbbiak azért, mert erőteljesen felmelegednek, jó a hőraktározó és -kisugárzó, vízvezető- és -raktározó képességük.
A tenyészidőszakban a növénynek sok napsütésre, jelentős melegmennyiségre van szüksége. A rügyek fakadása tíz–tizenhárom Celsius-fokon indul meg, jó minőségű bor ott terem, ahol a napi középhőmérséklet virágzás idején tizenöt, a nyári legmelegebb hónapban tizenkilenc, a bogyóérés idején tizenhat-tizenhét Celsius-fok körüli. A magas cukortartalmú szőlők a meleg és napfényben gazdag termőhelyeken, a vulkanikus hegyek déli, meleg lejtőin teremnek. A tizenöt–harminc fokos lejtők kétszázötven–háromszáz méter magasságig hasznosíthatók. A szőlő a tenyészidőszak alatt nem kíván gyakori, bőséges csapadékot, ötszáz és nyolcszáz milliméter közötti az évi szükséglete. Az augusztus végén, szeptember elején bekövetkező esők a bogyók gyors vízfelvételét és felrepedését okozzák. Ha szeptember második felében, októberben száraz meleg az idő (vénasszonyok nyara), Tokaj-Hegyalján beindul az aszúsodás folyamata.
A területek kilencven százalékán furmint (hetven százalék), hárslevelű (húsz százalék) és muskotály (öt százalék) terem. Ezeken kívül termelnek még néhány nem meghatározó fajtát is. A kiváló borminőséghez nagyban hozzájárul, hogy a XIV–XV. századtól tufa-, Tokaj környékén pedig löszpincékben érlelik a bort.
Szóltunk már arról, hogy Monokot a XX. század elejétől számítják a híres borvidékhez. Igaz a történelemi forrásokban már jóval előbb megemlítik szőlőhegyeit. Az 1694-ben készült összeírásban felsorolják ezek között Szentes, Monok Sebrik, Sebrék, Léter, Hasznos, Baka nevét. A jezsuita rend felszámolásakor, 1776-ban a hegyaljai szőlők között vették számba a monoki 3330 forint értékű Szőllős-hegyet és a 2840 forint értékű Farkasszőlőt. Szirmay Antal a Zemplén vármegye történetét feldolgozó, 1804-ben megjelent könyvében számba veszi a hegyaljai borokat is. A tokajiról a következőt írja: „Tokaj szőlőtövei a hegy magos ormait koronázzák; az aljból szűrtet kerüld: a meredeken termettet igyad.” A monoki borról megjegyzi: „Ha meg sem nyeri mindenki tetszését: örvend, hogy saját urai meg nem vetik.”
Szőlő- és bortermelés Monok környékén 1873-ban
TelepülésSzőlőbirtokosok SzőlőterületTermelt
száma(hektár)fehér bor (akó)
Monok365308,03800
Abaújszántó29346,65000
Bekecs11847,1300
Golop7281,6380
Legyesbénye18372,01000
Mád550508,36250
Ond178130,4800
Rátka440172,6700
Szerencs475172,62700
Tállya1200920,77000
Tokaj502447,12200
A filoxéravész előtt 365 szőlőbirtokost tartottak nyilván a faluban, akik 308 hektáron 3800 akó bort termeltek 1873-ban. A szőlőterületek nagysága a filoxéra idején településünkön is drasztikusan csökkent. Az 1895-ben készült összesítésben a szőlő már nem is szerepel a művelési ágak között, holott az említett 1873-as adatok szerint még a falu határának 6,11 százalékát foglalta el. A újra telepítések az első világháború előtti években zajlanak, 1913-ban már 114 hektáron, a terület 2,65 százalékán újra szőlőt művelnek. Az Andrássy-hitbizomány területén 1914 után kezdték meg a tönkrement ültetvények újratelepítését, ahogy erről korábban már szóltunk.
A szőlőterület nagysága és részaránya Monokon 1873–1935 között
ÉvSzőlőterület nagysága (hektár)Szőlő részaránya (százalék)
18733086,11
19131142,65
1935781,81
Az első világháború után újra csökkent településünkön a szőlőterületek aránya, és jelenleg mintegy hatvan-hetven hektáron termelik. Ezzel Monok a kis termőterülettel rendelkező települések sorába csúszott vissza.

Szüreti előkészület a téeszközpontban, a kiskastély udvarán (1976)

Borkóstolóhely a múzeum pincéjében

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem