Lendvayak, Barkócziak, Hegyiek
Lendvayak, Barkócziak, Hegyiek
A Hahót nembeli Miklós zalai ispánnak Károly Róbert által adományozott birtokokról 1322–35-ben kiállított oklevélben mintegy varázsütésre egyszerre bukkannak fel a Kerka menti települések. 1324-ben Hernyéket, Csömödér és Zebecke részeit is megkapta Miklós a királytól, 1343-ban pedig a lenti uradalmat és tartozékait nyerte el. Az ebben a három oklevélben felsorolt falvak nagy többségének azelőtt se híre, se hamva, pedig több már el sem fért volna számuk a ma élő településeknél is jóval nagyobb lévén.
Ezt megelőző időkből csupán egyes szerencsésebb falvakról maradtak ránk oklevelek. Az első oklevél vidékünkről az almádi monostor alapítólevele, 1117–21-ből. Ezen említik Kis- és Nagypákát, a Kerkát (Carca alakban), Noa (Nova), Eur és Adam nevű falut, s Vizgen nevű helyet a Kerka berkében. Második korai oklevelünk szintén monostoralapításról szól: 1140–60 között a Gutkeled nemzetségből való Márton comes az általa alapított csatári monostornak adományozta többek között bekcsényi (becsehelyi) birtokát is.
A XIII. században lassanként szaporodtak az oklevelek, egyre több település létezéséről értesülünk. A legtöbb a Hahótiakkal, illetve Lendvával kapcsolatos: 1222-ben Szemenye, 1235-ben Tolmács, 1236-ban Palina, 1237-ben Gosztola, Lenti, 1239-ben Szentmiklós, 1291-ben Dedes tűnik fel írásos emlékeinkben. Tormaföldéről 1360-ban, (Szécsi-)Szigetről, Petrócról csak 1403-ban kelt oklevelekben olvasunk először. Dobri Tormaföldével együtt 1387 körül szerepel.
A véletlen segített rábukkanni Letenye és Murarátka között a Mura árterében a török időkben elpusztult Csitár (Csatár) falu kerek templomára. Csitár 1350-ben szerepel Letenyével együtt oklevélben. 1366-ban a Szécsiek kapták királyi adományul. A XVI. század végéig a szécsiszigeti uradalom tartozéka volt. A leletanyag, a cserépedények és töredékek alapján a falu keletkezését a X–XI. századra, a templom építését pedig a XI–XII. század fordulójára teszik. Tehát három-négyszáz évvel korábbra, mint a falu írásos említését. A templom 1334-ben már nem is létezett, a zágrábi püspökség statútumában nem szerepelt. A falu nyomait a régészek érkezése előtt a buldózer szétdúlta.
A Kerka menti falvak régészeti kutatása várat magára. Érdemes lenne a szentmiklósi templomdomb szondázása, meglepő eredménye lehetne a Resznek határában elpusztult Lékfalva és temploma feltárásának. 1334-ben Sancte crucis de Or néven említik (Őriszentkereszt?). A XVI. században Kereztwr aliter Lekfalwa alakban tűnik fel az összeírásokban.
Másolatban maradt ránk a vasvári káptalan által 1347 Kozma és Damján mártírok napján kiállított oklevél, amelyben egyrészt a néhai Lyndvai István bán fia Miklós és fiai: István, Ferenc és János; másrészt a Kerka melléki bánnak nevezett Márton fiai: Pethen és Pál, Pethen fia György és Pál fia János petíciójára a káptalan kiküldi megbízottját – István mestert –, hogy a viszálykodások idején lerombolt régi határjeleket (Lovásziban) újra felállítsák.
Mint említettem az oklevél csak másolatban maradt meg. Az eredetiről először az 1740-es években (zalapatakai) Nagy György királyi kúriai albíró készített másolatot. Tényleges keletkezési idejét 1749-re tehetjük, ekkor zajlott nagy határvita a lendvai uradalom és Lovászi között. 1831-ben, a pereskedés újabb fordulójának évében vitték a lovásziak az előbbi másolatot a zalavári konventhez lemásoltatni, de ekkor már a száz év előtti – Nagy György-féle – másolatról azt mondják, „helyányosan olvasható”, számos helyen, így a falu nevének betűit is a molyok kirágták. Sem az oklevél szövegében, hitelében, sem abban, hogy Lovászira vonatkozik, nincs azonban okunk kételkedni.
A vasvári káptalan prépostja 1347 körül András volt, az oklevélben a Kerkát Karka alakban találjuk. Említik a Szentmiklósról Tótfaluba vezető utat, mindjárt utána a Kys Berk-erdőt. A legfontosabb azonban, hogy a határjárásnál találtak olyan régi jeleket, amelyek „ab antiqua” határjelként szolgáltak. Ha Lovászi 1322-ben települt volna, 1347-ben a 25 éves határjeleket nem neveztek volna „nagyon réginek”.
Ennél meggyőzőbb bizonyítékot is felhozhatunk Lovászi régebbi – 1322 előtti – létezésére. A falut, nevéből ítélve, fejedelmi, illetve királyi lovászok lakhelyének tartják. Idézem Pauler Gyula idevonatkozó megállapítását: „A várnépekhez némileg hasonló szervezettel bírtak azok a szolga-elemek, kiket a királyok közvetlenül udvaruk számára megtartottak, időnként a királyné vagy valamelyik fiuk számára is rendeltek…+ Ezek is apáról fiúra szálló bizonyos tisztben, foglalkozásban szolgáltak; hol egész falukban külön, hol más népekkel vegyest laktak. Köztük is voltak jobbágyok, akik előkelőbb állást foglaltak el; és III. Béla rendszerető lelke „…nem akarván, hogy az ország szolgálatában valami zavar álljon be, szolgáinak számát és kötelességét is – amennyiben akkor lehetséges volt – megállapította. De míg a várnépek 72 vármegyében, 72 ispán kezelése és gondviselése közt meg valának osztva: e szolgáló népek közül az egyes foglalkozások az egész országban egy testületet alkottak, s habár alsóbb kerületeik s a szükségletekhez képest ispánjaik, alispánjaik, száznagyaik, tíznagyaik voltak: valamennyi lovász teszem a (királyi) lovász mester fennhatósága, s amennyiben alsóbb tisztjeik elégtelenek voltak, bíráskodása alatt állott.”
Az újabb kutatások szerint ezeknek a foglalkozásnévvel jelölt falvaknak és testületeknek többsége azonban nem kapcsolható sem a Szent István-kori, sem a később szervezett királyi vármegyékhez; a XI. században már kezdik királyaink eladományozni őket, sőt a XIII. század közepén már felbomlóban a szervezet.
Zala, azaz Kolon vármegye tizennyolc foglalkozásnévvel jelölt helységét (három Csatár, Esztergály, Kovácsi, két Lovászi, Ötvös, Tárnok) sem lehet várispánsághoz kapcsolni, vagyis keletkezésük a fejedelmek korára tehető, s azok a falvak, amelyek foglalkozásnevet viselnek, a szolgálófalvak közül is a legkorábbi alapításúak. Ezt látszik bizonyítani a Letenye határában feltárt X. századi Csitár: Csatár falu is.
Az előbbiek alapján, bár oklevéllel ez nem bizonyítható, Lovászi születését tehetnénk akár a X., akár a XIII. század közepére, a nemzetségi szervezet felbomlásának időszakára, tetszés szerint bármelyik évre.
Mégis az 1322. évi oklevéllel kell kezdeni településünk történetét, igaz, ez sem egészen bizonyos: egyes szakemberek ezt az oklevelet és néhány variánsát hamisnak tartják.
Az első, kétségkívül hiteles oklevél Lovásziról az 1399. évből való, ebben Zsigmond utasítja Zala megye hatóságát, tartson vizsgálatot Lenduai István bán fia László panaszára, amely szerint Lenduai János bán fiai: István és János (…) (más erőszakoskodások között) a panaszos Márk nevű louazi jobbágyát is engedély, a terragium és tartozások megfizetése nélkül saját birtokrészükre költöztették.
1407-ben királyi emberként szereplője egy okiratnak lovászi Nagy Jakab (homo regius… Jacobus Magnus de Louaz). Erről a családról más adat nem maradt ránk sem korábbról, sem későbbről. 1416-ban Lovászi Bálint (Valentinus de Louaz) neve tűnik föl egy oklevélen. Zsigmond király Konstanzban, 1415. augusztus 11-én kelt adománylevelében Szécsi Miklósnak – aki előbb királyi főajtónálló-mester, most Vas megye főispánja – adományozott Lowazban, Zala megyében a Kerka mellett egy hét és fél jobbágytelekből álló részbirtokot, melyről megjegyzik, hogy az ország törvényei szerint a király kezére jutott, de mások tartották jogtalanul elfoglalva. A vasvári káptalan jelentette, hogy a beiktatás ellentmondás nélkül megtörtént.
1425. szeptember 2-án kelt Zsigmond király levele a kapornaki konventhez: Paulus de Halastho az alsólendvai néhai István bán fia Péter fia László özvegye Clara asszony, úgy Blagay László és neje Clara nevében megjelent a királynál, és felmutatta a kapornaki konvent tanúvallató levelét Lyspei Miklós fiai László és János ellen, melyben az áll, hogy egy Adorján nevű Lowazban lakó és Lispeieknek Lispén lakó jobbágyával együtt Klárának és társainak a Kwthfewi jobbágyát, akit Lovásziban találtak, megölték és kifosztották, valamint a panaszosok két Cheztreghi jobbágyát, akit Lovásziba borvásárra küldtek, kifosztották és megsebesítették. Az uralkodó utasítja a konventet az ügy kivizsgálására.
1452-ben az Arácsi család Báza részeit lovászi Elles Jánosnak zálogosította el. 1469-ben Joannes Barkocz de Lowaz mint királyi ember tűnik fel egy oklevélen. Miként került Lovásziba és kitől szerezte itteni birtokát, nem tudjuk. Tény, hogy a XVI. század végéig a család birtokos itt, dűlőnév is őrzi emlékét. Kúriája is Lovásziban volt. Később Szentmiklóson szerzett egy kuriális telket, időnként szentmiklósi Barkóczynak is nevezték a családot. Lovászi és szentmiklósi részüket 1619-ben már a Bakács család kezén találjuk. Ismert, hogy szentgyörgyvölgyi Bakács I. Sándor 1555 körül Barkóczy Katalint feleségül vette, így kerülhetett a Barkóczy-rész a Bakácsokhoz, akik Lovásziban a XVIII. század elejéig birtokoltak.
Következő okleveles forrásunk II. Ulászló birtokbavezető parancsa Hegyi István javára 1503-ban. Ulászló a kapornaki konventnek írja: nemes Hegyi István (Stephanus de Heegh) előttünk személyesen megjelenve előadta, hogy Zala megyei Lowazy faluban Szécsi Tamásnak ott lévő teljes birtokrészeibe való törvényes beiktatását kéri, amely birtokrész Szécsi Tamás törvényes bevallásából őt teljes joggal megilleti. Megparancsolja a király a konventnek, hogy küldje ki hiteles helyi emberét, aki a felsorolt királyi emberek egyikével végezze el a beiktatást. Kelt Budán, 1503. Lukács evangélista ünnepe után feria sexta (okt. 20.).
A konvent és Dedesi Tamás perszonális jelentették a királynak, hogy november 6-án a beiktatás ellentmondás nélkül megtörtént. 1508-ban Hegyi Istvánt Lovásziból idézték meg hatalmaskodás miatt.
1513-ban kilenc jobbágyportája volt itt Hegyi Istvánnak, ekkor tűnik fel Nemes Tamás egytelkes nemes Lovásziban. 1524. április 21. II. Lajos király a kapornaki konventet utasítja a következő ügyben eljárni: nemesnepfalwai Dienes István panaszára, Hegyi István özvegye ellen, Lowazy-ban elkövetett erőszaktétel miatt: özvegy Prosnyakfalwi Hegyi Istvánné Katalin asszony két nemtelen familiárisa: Sarw Miklós és Sánta János, valamint providus Chawara Tamás és János, Kyss Pál és Lőrinc, Toth Bálint, Kosa Mihály, Dyenes Miklós, Benke István, Imre és Tamás, Choltár Mihály és Márton, Soldos Pál, Nagy János, Mayor Pál, Benkes Fábián és Dech György Lowazyi jobbágyai segítségével Dyenes Istvánt – aki az utcán ment és semmiféle okot arra nem adott – megverték. A panaszosok kérelmére utasítja a konventet az ügy kivizsgálására és a királyi kúriára idézteti őket.
1557. május 25. II. Ferdinánd Kanyafeldey Kerecsenyi András kapitánynak adományozza Barkóczy László Zenthmyklos, Baza, Lowazy Zala megyei, Barkocz Vas megyei helységekben lévő részbirtokait, tizenkét jobbágytelket, melyeket ő hűtlenség folytán veszített el. Utasítja a kapornaki konventet és a vasvári káptalant a beiktatásra.
1558-ban Szent György-nap előtti hétfőn a konvent kiküldöttje Sárkány Benedek perszonálissal, a szomszédok közül: lovászi Nemes Gergely és István, Hegyi István, Mihály a Szerdahelyi János nemesek lovászi bírái, továbbá Kerwpoly Imre s Pákay György Thormaffelde, Horwath Gáspár Iwanczy János officiálisa és Dobryból Gergely Imreffy Bálint bírája megjelentek Zenthmyklos faluban és beiktatták Egregius Kányafeldey Kerechenyi András kapitányt Barkóczy László részbirtokaiba. Ellentmondott nemes Warsandy János szentmiklósi Barkóczy Jób képviseletében. A Kerechényi családdal később nem találkoztunk Lovásziban, valószínűleg Jób kapta meg fivére részét.
Valamikor 1564 előtt Hegyi István, a felesége Erzsébet, Oztopan-i Zewld Peter leánya, valamint László nevű fia nevében is a Zala megyei Lowazy és Cheplak possessióbeli egész birtokrészeit, Lovásziban öt lakott és egy puszta telkét, amelyen: Thoth Márton, Chawara Tamás, Chawara fia Bálint, Dech Péter és Dech fia Benedek jobbágy laknak, és Toth Mihály puszta telkét leköti Zerdaheli Literati Péternek, Alsolyndwai Banfy László titkárának, a tőle kölcsönvett 34 magyar forint ellenében. Zerdaheli Literati Péter felesége: Zerdahely Ilona (a Barkowczi Porkoláb Benedek fia id. Barkowczi János unokája) a néhai id. Barkowczi János zala megyei Baaza, Lowazy és Zenthmyklos possessiókbeli birtokrészeiből követeli a leánynegyedet a nevezett János fiaitól: Jóbtól és Lászlótól.
II. Miksa a kapornaki konventhez 1565-ben intézett oklevelében megparancsolja Pethe Imre királyi protonotáriusnak, hogy a Hegyi-javakat válassza széjjel, és tegyen osztályt köztük. Rajky Albert (Hegyi unoka) volt a kezdeményező, az ő kérésére rendelte el a király az osztályt Hegyi János, Gábor és László, valamint Rajky Albert között Prosznyakfalwa, Kanchocz, Domokosfalwa és Pordasincz Vas megyei, Ramocha, Cheplak és Lowazy Zala megyei birtokaikon. Az 1570. augusztus 23-án kelt osztálylevélből csak a lovászi részeket soroljuk fel.
A felperesnek, azaz Rajky Albertnak ezek jutottak: Szabó János helye, fél hely, kin ember lakik, Decz Benedek helye, fél hely, kin ember lakik.
Mert hogy Hegyi Jánosnak és Gábrielnek Zsoldos Demeter puszta helye esett, minden szántóföldeivel, tizenegy hold földdel, annak okáért az ő nemes udvaruk, amely Lovásziban van, piac felől a meghajlásban, a Zsoldos Demeter pusztájának feléért, Hegyi László nemes udvara felől, Rajky Albertnak esett negyedfél syng, és egy syngnek harmad része és ugyanazon udvarhelynek földjében hatodfél hold, tudni illik: Thewteosban másfél hold, Holton két hold, Külső teleken két hold, de minthogy Hegyi Jánosnak és Gábrielnek, Hegyi László udvara földjében ugyan ott részük van, annak okáért Rajky Albertnak, Hegyi László udvara dél felől harmad rész esett, egyéb földek pedig szántó földek, és rétek, melyek Hegyi János, Gábriel és László részére vannak, mind a két felől jobbágyokat válasszanak és hit alatt osszák harmad részre.
A haltartó (halastó), mely Lovásziban van a nemes udvar mellett Hegyi Lászlónak és Rajky Albertnak az ő porciójuk szerint kerül.
A Lovászi-szőlőhegyben, mely nemes szőlők, Hegyi János és Gábriel tartoznak abban. A szőlőben dél felől harmad része esett Rajkynak, Hegyi László porciójából pedig hasonlóképpen fölső széle felől harmad része a szőlőnek esett Rajkynak. De mert hogy Hegyi János és Gábriel része haszontalan, annak okáért Hegyi Jánosnak és Gábrielnek a Rajky részből hagyatott egy király syng, és még amely rész Rajky László szőlőiből jutott, abban is egy király syng jutott nekik.
Hegyi Jánosnak és Gábrielnek ezek jutottak: Zsoldos Demeter pusztája, Benke Lőrinc helye, kiben ember lakik (Proznyakfalván Lovászy Ambrus pusztája).
Hegyi Lászlónak ezek jutottak: Péter, György és Miklós Nagy helye, Miklós és Péter Decz helye, Csatár Péter fertál, (negyed) Csatár Gergely fertál, valamint Tóth Mihály pusztája.
A Hegyi család kúriája Lovásziban a mai Kossuth Lajos utca 28–32. és a Dózsa György utca 3–5. számú házak helyén állt. A Haltartót ma Halastónak nevezik, és az ott említett házak mögötti részen terül el, de arra senki sem emlékezik ma, hogy ott valaha halak lettek volna. A tér, amely 1570-ben a büszke Piac nevet viselte, később mint Tikác-forduló ismert.
Az osztály megtörténte után meglepő fordulat állt be, a Hegyi család birtokai veszélybe kerültek, s úgy tűnik számukra el is vesztek. II. Miksa Alsólendwai Bánffy László főajtónálló-mester, királyi tanácsosnak – érdemeiért – a Zala megyei Ramocsa és Lowazy faluban fekvő birtokrészeket nemesi kúriával együtt és Cheplak részeit adományozta. A felsorolt birtokok nemes Hegyi János, Gábor és László kezén voltak, de ezek minden isteni félelmet félretéve nemes Proznyak Andrásnak Proznyakfalván fekvő kúriájára törtek – Proznyák András különben vérrokonuk volt –, s ott néhai Proznyák Jakab leányát, nagynénjüket halálosan megsebesítették. Így hűtlenség bűnébe esve minden javaikat elveszítették. II. Miksa utasítja a kapornaki konventet a beiktatásra 1570. augusztus 23-án.
A beiktatásról szóló jelentés szerint 1571-ben, a július 2. utáni vasárnapon megjelentek Lowazy faluban nemes Barkowczy Job, és Gherdak István de Fyletincz, Nemes Gergely és Bálint de Lowazy, András Miklós. Továbbá az alsólendvai Bánffy Miklós Zala megyei főispán jobbágyai, Györkös István Tormaföldéről, az özvegy gróf Archoy Péterné Felsőlyndvai Zechy Margit leánya Julianna jobbágya, Györkös Fülöp Tormaföldéről, gróf Salmis de Newburgh, Györkös Domonkos, a szentmártoni Iwanczy Lukács, Csondor György Tormaföldéről, Zewchedy István, Akos Mihály Dobriból, Laky Gergely, Nagh István, János és Balázs, Fábyán János és Dalos Bálint Lovásziból (Barkóczy Jób jobbágyai). Ellentmondott Hegyi Benedek özvegye, most petróczi Szerdahelyi János neje, Rákóczy Anna (ez elírás lehet, valószínű Barkóczy Annáról van szó – T. S.), továbbá Hegyi Dorottya Pechy János és Hegyi Katalin Kolthay Bernát neje, Hegyi Benedek leányai.
Később a Hegyi családról egyetlen adat sem kerül elő Lovásziban, de Bánffy László sem szerepel itt a forrásokban. A Rajky és Koltay család azonban a XVIII. század elejéig birtokos, valószínűleg rájuk szálltak az elkobzott Hegyi-javak. Az 1598. évi összeírás szerint Koltay Tamásnak négy, Rajky Albertnak öt házas jobbágya élt a faluban.
