A Csák nemzetségtől a Buzlai családig
A Csák nemzetségtől a Buzlai családig
A község neve egy 1302-ben kiadott és 1419. évi átírásban fennmaradt oklevélben bukkan fel Lowazberen (Lovászberény) alakban. A névváltozat előtagja a lovász foglalkozásnévvel azonos. Később a „lovas” előtaggal cserélődött fel. A település nevének előfordulása a következőképpen alakult: 1461-ben Lowazberen, 1505-ben Beren, 1539-ben Lowasberen, 1541-ben Lowazberyn, 1581-ben ismét Beren, 1642-ben Brin, 1672-ben Berenj és Lowas Brin, 1675-ben Lovas Beriny, 1675-ben Birin és Lovas Berini, 1679-ben Lovas Berenj. A Lovas-Berény alak első, általunk ismert előfordulását a révkomáromi jezsuiták archívuma őrizte meg 1679-ből.
Az országszerte nagy számban elterjedt Berény helynév (Balatonberény, Csákberény, Diósberény, Iharosberény, Jászberény, Karancsberény, Mezőberény, Vörösberény stb.) kabar törzsnévből keletkezhetett. Etimológiailag török eredetű lehet, s összetartozhat a török bereni – jelentése: aki megadta magát – népnévvel. A korai középkorban kialakuló településen lovas szolgálatot teljesítő katonai népek élhettek.
A település nevének első említése nem feltétlenül esik egybe az „alapítással”, de a források egyértelművé teszik, hogy ez a vidék a IX-X. század fordulójától a Csák nemzetség ősi szállásterületéhez tartozott. Anonymus Gesta Hungarorum című munkájában arról számol be, hogy a hét honfoglaló vezér nemzetségébe sorolt Csák nemzetség Eleud (Előd fia) Zobolustól (Szabolcstól) származott, s Előd első birtokául Árpád fejedelemtől a Vértes erdőséget kapta, melytől délre a Fertő-mocsár (Velencei-tó) mellett Szabolcs unokája, Csák várat emelt. Kézai Simon is a Fejér megyei Csákvár vidékére helyezte a Szabolcstól eredeztetett Csákok ősi, honfoglalás kori szállásterületét. Kristó Gyula a tartományúri hatalom kérdéseivel foglalkozó művében a Csák nemzetség ősi szállásterületének tekinti a Fejér megye északi, Komárom–Esztergom megyével határos peremén elhelyezkedő földeket. Így Csákvár és Kér mellett Tabajdot, Vaját, Orondot, Vámát, Csákberényt, Lovasberényt és a bizonytalan fekvésű Celunt.
Mind sűrűbben szólnak az okleveles adatok a XIV. századtól a Csák nemzetség ősi szállásterületéhez tartozó településről: 1326-ban I. Károly a Csák nembeli István fiaitól, Pétertől és Istvántól csereképpen átvette Csókakő, Gesztes, Bátorkő és Csesznek nevű várukat, valamint a hozzájuk tartozó birtokokat. A részbirtokok között említi az oklevél „Lowazberen” -t. Hogy tartósan megtelepült falu, annak bizonysága a plébánia XIV. századi létezése. A falu papja, András, 1332-ben két garas és négy kispénz (dénár) pápai adót fizetett.
A magánföldesúri településből a XIV. század első felében királyi birtok lett. Az 1326. évi birtokcsere része annak az uralkodói politikának, hogy a kisebb tartományúri hatalmakat is megszüntesse. I. Károly a négy egymással határos bakonyi és vértesi várat (Csókakő, Gesztes, Bátorkő, Csesznek) két Tolna megyei királyi várral (Nyék, Dombó) cserélte el. Több mint egy század múltával ismét földesúri tulajdonban találjuk Lovasberényt: a Sáros vármegyéből származó és I. Zsigmond uralkodása idején felemelkedő Buzlai család kezén. Buzlai Tamás fia, Balázs az uralkodó mellett szolgált. Zsigmond király kíséretének tagja Németországban, Franciaországban, Lombardiában és Boszniában. Szolgálatait 1415-ben, Szent Mihály napján, nemesi címer adományozásával ismerte el az uralkodó. Felesége az ugyancsak I. Zsigmond alatt felemelkedő Podmaniczky családból származó Anna volt.
Töretlen a Buzlai család előmenetele a következő évtizedekben is. Buzlai Lászlót már az ország zászlósurai között találjuk. V. László uralkodása idején főpohárnokmester és Garai László nádor híve. Átmenti hatalmát, Hunyadi Mátyás királlyá választásakor nem késlekedett letenni a hűségesküt. Elhatárolta magát a nádor és az I. Mátyás nagybátyja, Szilágyi Mihály vezette összeesküvőktől. A lovászmesteri tisztséget töltötte be 1459-től. Buzlai László fia, Mózes Fejér vármegye főispánja, a tisztséget 1481-től viselte. Buzlai László és Mózes közel álltak I. Mátyáshoz, ennek bizonysága az az engedély, amelyet a Szent István alapította székesfehérvári bazilikában családi sírbolt építésére kaptak.
Hunyadi Mátyás halála után II. Ulászló szolgálatába léptek a Buzlaiak. Mózes az ország egyik zászlósura, 1506–1518 között főajtónálló-mester, 1505-ben részt vett a Rákos mezején tartott országgyűlésen. A következő esztendőben tagja az I. Miksa német-római császárhoz menesztett küldöttségnek. Részese azon béketárgyalásoknak, amelyek lezárták a II. Ulászló és I. Miksa között kirobbant fegyveres konfliktust. Családi kapcsolatai a Báthoryakhoz kötik, leánya, Katalin Báthory György felesége.
Buzlai Mózes lovasberényi birtokát tovább gyarapította, a XV. század második felében – a XVII. század végéről fennmaradt adat szerint – egyemeletes, negyven lépés széles és hatvan lépés hosszú udvarházat építtetett (egy lépés hetvenöt centiméter), 1484-ben pedig az itteni Szent András egyház VIII. Ince pápától búcsúengedélyt kapott. A mohácsi csatavesztés utáni évtizedre esik az az örökösödési szerződés, amelyet 1539-ben Pestyényi Gergely országbíró (Szapolyai János országbírája) és Buzlai Farkas családjuk kihalta esetére kötött. A Szapolyai János függőpecsétjével ellátott oklevél Pestyényi Gergely birtokai között sorolja fel Simontornya várát és tartozékait, valamint a Fejér vármegyében fekvő Vám, Felegres, Hörcsök, Örs falut és az igari birtokrészt, Buzlai Farkas birtokai között pedig Pázmánd és Lovasberény települést. Az örökösödési szerződés Lovasberényben nemesi udvarházról tesz említést.
A falu birtoklása nem az örökösödési szerződés szerint alakult: 1540-ben I. Ferdinánd Muthnoky Mihálynak, az esztergomi provizornak adományozta a Buzlai Farkas magvaszakadtával a koronára szállt Pázmánd és Lovasberény falut. Az 1526 után kirobbant belviszályok a település históriájában is, jóllehet csak a birtoklástörténetben, de tetten érhetők. A Buzlaiak faluja, amely a XV. század közepétől jelentősebb fejlődést járhatott be, a XVI. század második negyedétől, a földesurak mind gyakoribb változása miatt is, fejlődésében visszaesett. 1541-ben újabb változásról értesülünk, Muthnoky Mihályt eltiltották Buzlai Farkas egykori falvainak, köztük Lovasberénynek a használatától. Új birtokos család jelentkezett, a Baracskai Pálffyak, akik a Buzlaiakkal női ágon kerültek kapcsolatba. 1543-ban a Baracskai Pálffy család birtokolja Lovasberényt.
Néhány esztendő alatt a birtokosok többszöri változása következett be. Mégsem állíthatjuk, hogy a település történetében a Habsburg- és a Szapolyai-párti ellentétek okozták a „legmélyebb” törést, sokkal inkább a Székesfehérvár elfoglalásával (1543) a Fejér megyében is kiépülő és itt több mint százötven évre állandósuló török uralom.
A székesfehérvári Szent István bazilika (Kálti Márk Képes Krónikájának iniciáléja)
Köznemes a XVI. században
