Hany élővilága | Száz Magyar Falu

Hany élővilága

A lébényi templom szinte rácsodálkozik a természet templomára, a Hanságra. A tájvédelem neves szakembere, Fülöp Tibor fogalmazta meg ezzel a költői képpel a falu és a természet kapcsolatát. És valóban! A falut körülölelő tavak, a gyönyörű virágos tölgyerdő, a nagy kiterjedésű, kiszáradó láprétek és a maradvány erdőkben csordogáló csatornavizek az ezredforduló Magyarországának ékességei közé tartoznak.

A községhatár hanyi tájrészleteinek hagyományos elnevezései az ember régi jelenlétére utalnak. A manapság is Rómáknak nevezett, egykor valóban a rómaiak által épített út mellett már Bormászpusztánál feltűnik a jellegzetes hansági láprét, az Úrhanyi-rét, majd a Polgári-Pintérhany rekettyefüzessel átszőtt nádas lápmaradványa. Hasonlóképpen beszédes nevekkel bírnak a nem is oly régen még élő dűlőnevek, amelyekből 1900 körül több mint százat tudott összeírni Sőtér Ágoston ügyvéd, a Moson vármegyei régészeti ásatásaival európai hírnévre szert tett kutató.

Ugyancsak az ember természetátalakító tevékenységének múlttá nemesült emléke rejlik az egykori házi tőzegkitermelés jellegzetesen formált felszíni maradványait őrző, Figuráknak nevezett erdőrészlet és a Tőzegcsatorna elnevezésben.

A faluból szerteszét futó közlekedési utak egyikén Tárnokréti felé haladva a Lébényi-Hany titokzatosan szép nevű, hol eszterónak, hol eszterhónak nevezett egykori folyóparti töltése – sűrű kanyarulatokkal és kisebb emelkedőkkel – vezet át bennünket egy megmaradt, ritka látványt nyújtó sejtelmes világon. A régi római útra alapozott és még az Árpád-korban megerősített töltésekre épült új betonút az ősi vízi világ védett területét szeli ketté. Azt gondolhatnánk, hogy az ember itt megint gátlástalanul avatkozott bele a természet örök rendjébe, és akadályozza az őshonos állatvilág szabad mozgását. De az út alig-alig észlelhető emelkedései alatt átereszeket, valóságos felvonulási csapásokat találunk, és ha éppen alkalmas időben érkezünk, meg is figyelhetjük a helyi fauna, a kisállatok élőhely-változtatását. Vadvonulást segítő átjárókat egyébként az új autópálya felett is találunk. Az építők különleges figyelmet fordítottak arra, hogy a lehető legkevésbé változtassák meg az állatok természetes környezetét. A Hansági Természetvédelmi Terület közelében itt két, átlagosan húsz méter széles vadfeljáró is épült, amelyek az állatok biztonságos átkelését szolgálják. Az időtlen idők óta megszokott vonulási utakat követve választották ki ezeket a helyeket. A veszélyeztetett pályaszakaszokon az út mindkét oldalán magas kerítés állítja meg az arra tévedő vadat. Az apró seregek közlekedésére további átjárók készültek az autópálya alatt is.

Védett terület, a még ma is gazdag állatvilág a kétéltűek, a madárfajok és az emlősök különös, ilyen társulásokban másutt már alig-alig előforduló egyedeinek élőhelye. A lápréteken egész ökológiai rendszerek telepedtek meg: puhatestűek és ízeltlábúak, csúszómászók és gerincesek esetenként ritkaságszámba menő fajai. A szarvasbogár, a nünüke, az aranyos bábrabló és a diófacincér ebben a gyepszinti mikroklímában jól megfér a különféle lepkék sokaságával. Hosszúlábú mocsárbékák és levelibékák, a törékeny és a rendkívül ritka elevenszülő gyíkok osztják meg vadászterületüket a kipusztulással fenyegetett, itt azonban védelmet találó parlagi viperával, amelynek marása a makacs híresztelésekkel ellentétben nem halálos. Az elsősorban sáskákkal és kisebb rágcsálókkal táplálkozó fajnak ma már ez az egyetlen európai vadászterülete.

Veszélyeztetettsége ellenére is szinte egyedülálló a térség madárvilága. Olyan közösségek élnek itt, amelyek másutt nemigen fordulnak elő. Együtt él e tájon a túzok, a nagy póling, a bíbic, a szürkegém és a hamvas rétihéja, a tücsökmadár, a sárga billegető, és itt még szól harsogó hangján a haris is.

Ha el kellene készítenünk a Hanság címerét, alighanem a szürkegém nemesen finom alakját vésnénk a címerre – írják a tájvédelmi körzet szakemberei. A vadvízország egy részének falvai azonban inkább az innen kipusztult gödényt, a fiait saját vérével tápláló pelikánt vésették régi pecsétjeikre, a keleti részek települései pedig a termelés ősi szimbólumát, az ekepapucsot választották régi és új címerük fő motívumának. (Ezt az ősi eszközt ismerhetjük fel Lébény korai pecsételőiben és mai címerében.) Tovább színesítik a faunát az emlősök is, amelyek közül külön említést érdemel a lápi erdő szorgos takarítója, a törpecickány és a mogyorós pele. A Lébényi-Hanyban a mesebeli királyi palástok szegélyét adó hermelin mellett még megtalálható a középkori magyarság igen kedvelt, régi női névként is ismert állata, a nyuszt. Az ezredvég harmincas éveiben betelepült és rendkívüli mértékben elszaporodott vaddisznóállomány az élőhelyek feltúrásával hatalmas károkat okoz. Az erdőkben gyakori az őz és a szarvas is.

Még ennél a híresen egyedi állatvilágnál is gazdagabb, változatosabb a Lébényi-Hanság flórája. A falu szélén húzódik a tavaszi virágbőségéről Kisalföld-szerte ismert és kellemes virágszedő túrákra csalogató gyöngyvirágos Tölgyerdő – a hanyi mondák és regék csodás történeteinek helyszíne, gyakori főszereplője – amely mindmáig megőrizte egykori gazdag növényvilágát. (Függelék I.)

A tél végének közeledtét jelzik errefelé a barna avar és mélyzöld borostyánlevelek alól kivillanó virágszirmok: először a hóvirág, majd nem sokkal később a gyöngyvirág fehér szőnyegével borítja be az erdő alját. A Tölgyerdő több mint száz év óta invitálja tavaszi kirándulásra a környék falvainak és városainak lakóit, a millennium évtizedeiben pedig szép természeti környezetet biztosított a megyeszerte híres lébényi búcsúnapnak, a juniálisnak.

A Hanság más tájrészletei a talajvízszint eluralkodó süllyedése és a közelmúlt helytelen erdőgazdálkodása következtében megromlott állapotukban is értékes éger-, tölgy-, kőris- és szilligeterdők lágyszárú növénytársulások kifejezetten gazdag csoportjainak adnak otthont. A hanyi erdőségek közül a töllösi nyíres nemcsak százhektárnyi területével, hanem azzal is különbözik a többitől, hogy nem ültetett, hanem spontán települt. A nyugati irányban hosszan elnyúló Pálffy-erdő, az Öreg-erdő és a Vesszős-erdő elnevezésű fás ligetek az értékes rétterületekkel kiegészülve teszik teljessé a falu határának különleges flóráját.

Kedvezőtlen viszonyaik ellenére a láprétek máig meg tudták őrizni a Hanság jellegzetes és ritka növényfajait. A réti boglárka sárga virágszőnyegében tömegével mutatkoznak a réti kakukkszegfű, a margitvirág és az orchideák: a hússzínű ujjas, a mocsári és a virágkosbor. Májusban virágzik a védett ritkaságnak számító nyári tőzike, itt található a láp különösen szép virága, a szibériai nőszirom. A kékperjés és nyúlfarkfüves rétek legjellegzetesebb tájrészletei azonban a náddal átszőtt rekettyefüzesek. Hazánkban csak két helyen fordul elő az osztrák tárnicska. A csatornákban ma is megfigyelhető a kolakán, a sárga tavirózsa és a fehér tündérrózsa.

A Lébényi-Hanság, amelyik a maga háromszáz hektárnyi területével a Fertő–Hanság Nemzeti Park szerves része, jól kiépített közutakon és vasúton Győr, valamint Mosonmagyaróvár felől egyaránt megközelíthető. A természeti értékek, látnivalók megközelítésére a Lébényből történő kiindulást célszerű választani, ahonnan a védett terület gépkocsival is elérhető, de az egykori római úton gyalogtúrákat is tehetünk.

Ha a faluból a római úton Bormász felé indulunk, útközben érintjük a híres gyöngyvirágos Tölgyerdőt, amely nem védett terület, szabadon bejárható. A faluszéli Szent Antal-kápolnától is megközelíthető, a még ma is közel százhektáros ékes erdő mellett halad el a Tárnokréti felé vezető, eszterhóra épített betonút. Az út végén találunk rá a jellegzetes hansági láprétekre és lápmaradványokra. A természetvédelmi körzet határán húzódó Hugati úton haladva a Figurák égeresein és ligetes tisztásain keresztül jutunk el az Ottómajor melletti forrásig. Délnyugati irányba fordulva a Tőzegcsatorna mellett a Töllösi-erdő szigorúan védett ligetes-nyíres rétjeihez érünk. Innen északkelet felé fordulva pedig már az Öreg- és a Vesszős-erdőben járunk. Ezeken az erdei tájakon kellemes gyalogtúrákat is tehetünk.

A természetvédelmi körzetben észak felé haladva érünk Mosonmagyaróvár határához. A mindössze 35 kilométer hosszúságú túraút gépjárművel fél nap alatt kényelmesen bejárható.

Lébényből a győr–soproni 85. számú főút felé haladva két szigorúan védett terület: a Barbacsi- és a Fehér-tó változatos madárvilágát csodálhatjuk meg.