Mezővárosból agrárfalu

Teljes szövegű keresés

Mezővárosból agrárfalu
Hogyan köszöntött Laskóra a XVIII. század? A régi, jómódú mezőváros apró faluvá zsugorodott. Az 1705. évi birtokfelvételből az derül ki, hogy huszonhat magyar és négy szerb jobbágycsalád élt a településen, nyomorúságos körülmények között. Elsősorban a szőlők újratelepítését végezhették el, mert az ültetvényből 58 és fél kapás területűt írtak össze, amelyet a szomszédos falvaktól béreltek. Laskó Savoyai Jenő bellyei birtokának része lett, amit a hadvezér a török feletti győzelméért kapott az uralkodótól. Ezáltal vált lehetővé, hogy a létfeltételek javítása érdekében Savoyai Laskóhoz csatolta Mitvárpuszta 132 holdas szántóját.
Az 1711. évi összeírás is még igen szegény telkes jobbágyokról tudósít. Ekkor Laboda Andris, Petző János, Hajnal János, Tar Mihál, Szabó Istvány, Baka Istvány, Keöszeghi Tamás, Babos János és Lénárd Éliás élt családjával a faluban. Mindössze tíz mérő gabonát és harminc mérő kukoricát fizettek adóba.
Az 1723–1724. évi újabb összeírásból már kiderül, hogy a távolabbi vidékre – például Kecskemétre, (Kiskun)Halasra – menekült lakosság lassan kezd visszaszivárogni, és földjeit művelésbe veszi. Már 49 jobbágycsaládot és tíz zsellért írtak össze. Az 1736. évi urbáriumban azt találjuk: „A helység sem egész, sem fél-, sem negyedtelekre nincs felosztva, a jobbágyok közösen művelik. Lakói magyar reformátusok, örökös jobbágyok. Számuk 59, zsellérek és nagyobb gyermekek 33-an vannak.”
Talpra állásukat bizonyítja, hogy az uradalomnak árendát, bérleti díjat fizetnek. Makkos erdejükben jelentős a sertésállomány. Terményfeleslegüket az eszéki piacokon és vásárokon értékesítik, amiért hídvámot is fizetnek az uradalomnak.
Az úrbérrendezés során véglegesen kialakul Laskó határa, amely Kopács, Várdaróc és Albertfalu földjeivel érintkezik. Az 1736. évi urbáriális konskripció a laskóiak gazdálkodásáról és életkörülményeiről a következőket tartotta fontosnak megörökíteni: „A helység az uradalomnak pontosan fizeti az árendát, a bíró is fizet, és részt vesz minden kötelező teljesítésében. A falu összesen 309 forintot ad. Néhányan fizetnek még kilencedet, amely 10 dénár. Ez évente, az eddig tapasztalt közepes hozam mellett 1 forint 20 dénárt tesz ki. Újabban sertésért fizetnek 11 és 1/2 dénárt. Ez ötven sertés után 5 forint 75 dénár kötelezettséget jelentett. Újabban nyert makkos erdejeivel elegendő lehetőséget kapott a falu, hogy a gyenge disznótartást megváltoztassa. Az uradalomhoz tartozó puszták: Mitvár, Mogyorod (Monyorod), Michaly, kerek dombja kontraktussal bérelt erdejeiben 8 évre elegendő terület van akár ezer sertés makkoltatására is.
A helybeli lakosok 10 dénárt fizetnek makkoltatásért az uradalomnak, az uradalom részére 20 dénárt az idegenek, 15 dénárt hasonlóképpen az idegenek, ha kisebb területen legeltetnek. Az erdő használatért kötelesek még egy öl fát is adni és szállítani, vagy 85 dénárért megváltják…
Harcsából az uradalomnak a harmadrész jár, ez évente közepes fogásnál 350 forint. A határban van egy halastó, ebből is a harmad az uradalomé, amely kitesz 112 forintot. Fizet ezenkívül az uradalomnak egy hízott sertést, mely kitesz 6 forint értéket. A jobbágyok egyenként 8, a zsellérek 1 napot szolgáltatnak robotban, amelyet azonban készpénzben is megválthatnak. 30 dénár értékben kötgelesek kakast, illetve tojást is adni. Ez összesen 17 forint 40 dénárt tesz ki. Lúdért egy krajcárt fizetnek, 24 után 40 dénárt.
A helység határában nincs a jobbágyoknak szőlője, de Bodolya, Keő (Kü), Csúza határában jelentős szőlőkkel bírnak.
Korcsmája április 1-től Szent Mihály napjáig az uradalomé. Ezen idő alatt kimérhet az uradalmi borból, az uradalmi szőlőhegy pincéjéből kb. 190 urnával, 3 dénárért. A kamarai becslés szerint urnája 1 forintot hoz, összesen 152 forint jövedelmet hozott az elmúlt esztendőkben. Két urnányi pálinkát égethet, amely urnánként 8 forintot jelent.
Saját területén vannak jó szántói, a hozzácsatolt 48 (?) holdas Mitvár pusztával jól bírják fizetni a kilencedet.
Laskónak nincsen allodiális földje. Az uradalmi földön elsősorban zabot vetnek parancs szerint, és 180 mérőt kell beszolgáltatniuk 25 dénárt érően. Összesen 45 forintnyit esztendőnként. Kenderből közepes termés esetén kilenced fejében 36 ölet 5 dénárért, összesen 1 forint 80 dénár értékben.
Lenből 32 ölet 7 és fél dénárért, összesen 2 forint 40 dénár értékben. Mittvar prediumot kivéve valamennyi pusztája makkos erdejű terület.”
Az összeírások azt erősítik meg, hogy Laskón igen lassú a fejlődés. Mind az állattenyésztésben, mind a növénytermesztésben igen visszafogott a gyarapodás. A zsellérek munkaerejét a bellyei nagybirtok hasznosítja, az uradalomtól kapott termények révén a megélhetésük biztosított.
Laskó XVIII. századi helyzetét legjobban a II. József felvilágosult gazdaságpolitikája szellemében latin nyelven 1784-ben írott Baranyai descriptio szemlélteti. A vidéket bemutató leírás Széchényi Ferencnek (1754–1820), a pécsi kerület főigazgatója, Tolna és Somogy megye főispánjának, a Nemzeti Múzeum alapítójának rendeletére született. Az értékes helytörténeti dokumentumban Laskóról a lehető legteljesebb kép rajzolódik ki: szól népéről és gazdálkodásról, a tulajdonjogban bekövetkezett változást is rögzíti. Határát egy patak szeli át. Annyi termőföldje található, amely megtermi a szükséges gabonát. 788 magyar nemzetiségű lakója van. Egyetlen, becsületes, görögkeleti vallású kereskedő lakik a faluban. A laskóiak lelkészt és tanítót is tartanak. (A dokumentum teljes szövege a Függelékben olvasható.)
A falu ekkor Krisztina főhercegnő őfensége birtokához tartozik.

Laskó 1771-es pecsétjének lenyomata

Belső udvar kerekes kúttal a templomdörömbön

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT