Negyvennyolcnak ideje
Negyvennyolcnak ideje
A XIX. század elejére a drávaszögi falvak élete – közöttük Laskóé is – a nagybirtok árnyékában zajlik, a hatalmas bellyei domínium döntően meghatározza életkörülményeiket. Az 1848-as pesti forradalom híre március 17-e után jutott el erre a vidékre. Hatása legelőször abban nyilvánult meg, hogy követet választottak – népképviseleti alapon – a Pestre összehívott július 20-i országgyűlésre. Laskónak ekkor 1269 lakosa volt, és képviselőik Dárdán közfelkiáltással választották meg követüket. Nagy volt a lelkesedés és a várakozás. A református lelkészek többsége rokonszenvezett a forradalom eszméjével. Híveikkel megismertették ’48 legfontosabb céljait. Legtöbbjük a jobbágyfelszabadításnak azt a radikális álláspontját tette magáévá, amelyet Táncsics Mihály is követelt: az állami megváltást és az örökváltsági szerződéseket meg kívánták szüntetni.
A márciusi események színhelyétől távol Ács Gedeon laskói lelkész nagy erővel azon fáradozott, hogy sor kerüljön ezekre az alapvető polgári reformokra. Amikor a bécsi forradalom szikrája Magyarországot is lángra lobbantotta, egyértelműen a Habsburg-uralom ellen tüzelte híveit. Ő is azoknak a baranyai kisnemeseknek és falusi értelmiségieknek a számát gyarapította, akik a személyi függőség, a földesúri adózás és robot megszüntetéséért szálltak síkra. Ahogy Rúzsás Lajos írja: „1848-ban… az armalisták álltak mint falusi papok, tanítók, uradalmi ispánok és jegyzők a parasztok élére. (Baranya vármegyében – L. K.) Munkácsy Albert, Kassa Dániel, Lang Ferdinánd, Ács Gedeon…”
Kossuth Lajosnak 1848. szeptember 27-én levelet írt, amelyben arról biztosította, hogy Baranya vármegye népe kész fegyvert fogni.
„Tisztelt Polgártárs!
Fontos körülményekre akarom Önt figyelmeztetni röviden, nehogy becses idejéből sokat raboljak el.
Baranya megye a hon védelmére föl bizonyosan nem kelend, ha új királyi biztos nem küldetik hozzánk. Battyáni Kázmérhoz nincs már e megyének bizodalma, bármit mondjanak is Pécsen a megyei tisztviselők; sőt felőle általánosan terjed a hiedelem, hogy a szőlődézsma eltörlése miatti bosszúságból reactióhoz hajol. – Megyei tisztviselőink a haza védelmére nagyrészint mit sem tesznek. E környéken a nép kész fölkelni, de nincs egyén, ki őket vezérelné, általam kérik önt, eszközöljön számukra egy pár lelkes tisztet, ki azon 100 pfnyi (pengő forint – L. K.) kicsiny öszveget, melyet e szegény helységben gyűjtöttem, szinte átvehetendi.
A reactionariusok erősen mozognak. A bélyei Károly herceg örökösei féle uradalom ügyvédje, Szokoly, mint hallgatóim állítják – Zágrábba járogat.
Ezeket nem vádul, csak az ön számára figyelmeztetésül mondottam Önnek Laskón, 27. Sept. 1848.
| tisztelgő polgártársa | Ács Gedeon m. k. |
| laskói ref. lelkész” |
A pozsonyi országgyűlés március 22-én elfogadta a nemzetőrség megalakítását kimondó törvényjavaslatot. Ennek nyomán Laskó is állított ki nemzetőröket Török János, Kóczé József és Babos Péter személyében, akik a többi baranyaival együtt az Eszéktől Siklósig terjedő Dráva menti szakaszt foglalták el és védték. A védővonal egyik sarkalatos pontját az eszéki vár jelentette.
A várvédők egy csoportjának szervezkedése és árulása, a közelgő horvát és császári erők, valamint az a tény, hogy nem erősítették meg a várat, oda vezetett, hogy a várvédők 1849. február 13-án kapitulációs iratot írtak alá. A Drávaszöget megszállták a császáriak, s azok, akik nyíltan a forradalom mellett tettek hitet, többé nem érezhették magukat biztonságban. Laskóról Ács Gedeon, a szomszédos Kopácsról a káplán csomagolt össze, s az ősz folyamán csatlakozott a külhonban oltalmat remélő menekülők népes seregéhez.
Egy XIX. században épült ház a templomdörömbön
