Anyanyelv, művelődés

Teljes szövegű keresés

Anyanyelv, művelődés
Kétegyházán – ahogy már érintettük – a román nyelvű oktatás az 1946– 47-es tanévtől kezdődött a helyi Magyar Tanítási Nyelvű Általános Iskolában. A Román Tanítási Nyelvű Általános Iskola 1949. szeptember 1-jén önállósult. Összevont 1–4. osztállyal működött. Igazgatója Aszalós Árpád, aki két tanerővel összesen 85 tanulót tanított. Kezdetben egy tanteremmel rendelkezett, a többit a magyar iskola bocsátotta rendelkezésre. Az 1950–51-es tanévben összesen 68 tanuló volt az 1–6. osztályban, szintén két tanítóval. 1951. október 15-én a megyei tanács és a községi tanács segítségével hozzákezdtek a tanterembővítéshez. Az 195152-es tanévben a tanuló létszám 93 főre emelkedett, és 1–7. osztályig folyt oktatás. Az 1952– 53-as tanév ismét tanteremhiánnyal indult, ezért két osztályt össze kellett vonni. 1953. október 17-én a bővítési munkálatokat befejezettnek tekintették.
Az iskola részben osztott, a foglalkoztatási termek száma öt, négy tanterem és egy iroda, a tanulócsoportok száma hat, önálló felső tagozaton négy, az összevont alsó tagozaton kettő. A megnövekedett létszám folytán egészségtelenné és korszerűtlenné minősült az iskola, ezért vezetése 1957. november 18-án két tanterem kialakításához kért segítséget a községi tanácstól. Az 1958–59-es tanévet a tanteremhiány miatt váltott rendszerű tanítással kezdték, de közben megkezdődött az új iskola építése az Úttörő utca 83. alatt. 1958. december 16-án került sor az épület műszaki átadására, négy tantermes volt. Csak rövid ideig biztosította a korszerű feltételeket, megoldásra várt a napközis tanulók foglalkoztatása is. Az 1971–72-es tanévtől a megyei tanács művelődési osztálya engedélyezte a kétegyházi román iskolában az osztott alsó tagozat működését.
Még ugyanabban az évben elkezdődik a szertár, az iroda és egy új tanterem építése. Mivel a bővítés nem készült el a tanévkezdésre, három osztály újfent a magyar iskolában kapott helyet. Végül a nyolcadik tanterem 1974-ben épült meg az Úttörő utca 83. szám alatt, azonban továbbra sem tudták megoldani a napközis terem gondját és a korszerű étkeztetést. A község lakossága megszavazta tehát a területfejlesztési hozzájárulást, és 1986-ban átadhatták az ebédlőt. Az iskola teljes alsó tagozatának helyiségeit elfoglalta. Ennek egyenes következményeképpen az alsó tagozatot ismét szükségtermekben kellett elhelyezni, tehát az iskola újra tanteremhiánnyal küszködött. A nagyközségi tanács négy tanterem, egy közösségi helyiség és szertár építését határozta el két szakaszban. Az iskola alsó szintjét 1988. szeptember 1-jén adták át. Az építkezéshez hozzájárultak a község lakói és a községbeli üzemek. A második szint a felső tagozat számára 1989-ben készült el.
A kétegyházi román iskola igazgatóinak névsora: Aszalós Árpád (1949– 1954), Turcu Máriusz (1954–1956), Rusz Hortenzia (1956–1973), Turák Kálmán (1973–1978), Isztin Györgyné (1978–1992), Szántó Flóra (1989– 2002).
A művelődés területén kisugárzó erejűek a legnagyobb és legközelebbi szellemi központok: Arad, Nagyvárad, Temesvár. Az ott tanult román görögkeleti lelkészek, tanítók legjobbjai részt vettek a román nyelvű oktatásban, művelődésben és annak terjesztésében. Vallási, történeti, néprajzi és publicisztikai munkák révén őrizték anyanyelvüket, kulturális hagyományaikat. A jelesebbek önálló folyóiratot indítottak vagy történeti és néprajzi gyűjtőmunkába kezdtek, megörökítették községük históriáját: Ardelean Iosif Ioan szülőfaluja, Kétegyháza első román nyelvű monográfiáját vetette papírra.
A XIX. század második felétől nemcsak a városok, hanem a falvak lakossága is igényelte az anyanyelven való olvasást, művelődést. Egyre több román nyelvű sajtótermék, könyv és kalendárium jelent meg Budapest, Arad, Temesvár, Nagyszeben nyomdáiban, és jutott el a kisebb településekre is. 1891-ben Kétegyházán például a következő román nyelvű újságokat fizették elő: Biserica şi Şcoala, Gazeta Transilvaniei, Luminătorul, Gazeta poporului, Familia, Calicul.
Az egyesületi és gyülekezési jog az alapvető emberi szabadságjogok egyike. A XIX. század második felétől sorra alakultak meg a művelődést és a szórakozást szolgáló különféle egyletek, olvasókörök. A különféle egyesületek engedélyezéséről, működésük ellenőrzéséről csak a kiegyezést követően ismerünk adatokat. A belügyminiszteri rendelet kiemeli, hogy az állampolgárok egyesületekbe tömörülése erőteljesen előmozdítja a közélet fejlődését.
A levéltári iratanyagokból pontosan megállapítható, hogy minden egylet csak akkor kapott működési engedélyt, ha alakulási szándékát, céljait tartalmazó alapszabályát bejelentette a belügyminiszternél, és alapszabályát engedélyeztette. Az egyletek működése feletti közvetlen felügyeletet a törvényhatóságok, azon belül a megyék alispánjai gyakorolták. A polgármestereknek és a főszolgabíróknak az illetékességi körük területén lévő egyletekről félévenként jelentést kellett tenniük.
A magyarországi román lakosság nemzetiségi érzülete elsősorban görögkeleti egyházához való ragaszkodásában, másodsorban kultúregyesületeiben, dalegyletekben, olvasókörökben való részvételében nyilvánult meg.
Így volt ez a Kétegyházán is. A községben elsőként 1889-ben a Kétegyházi Görögkeleti Román Dalegylet jött létre, amelynek alapszabálya december 3-án készült el, és amelyet a belügyminiszter 1890. február 22-i dátummal engedélyezett. Alapszabályzatát románul és magyarul is megszövegezték.
Elnöke Ardelean Iosif Ioan helybeli görögkeleti lelkész, jegyzője Dolga Ştefan, karmestere T. Brătescu volt, akinek vezetésével a dalegylet 1890. szeptember 7-én tartotta első hangversenyét. Kétegyházán kívül a szomszédos településeken is adott koncerteket. Az egyházi énekek mellett népdalok szerepeltek repertoárján. Sajnos iratanyaga eddig még nem került elő, ezért az egylet működésére vonatkozó további információk nem állnak rendelkezésünkre. Nem állapítható meg, hogy meddig működött, és hogy milyen szerepet töltött be a dél-alföldi románság életében.
A dalegyletek mellett vagy azok működésével szinte párhuzamosan jöttek létre az olvasókörök. A Kétegyházi Vegyes Olvasókör alapszabályát a belügyminiszter 1891. május 2-án hagyta jóvá. Elnökéül a helybeli uradalom prefektusát, Szekér Mihályt választották meg. Az olvasókörnek 53 tagja volt, évi két forint tagdíjat fizettek. Az olvasókör két lapot rendelt meg, s miután a nevében is szerepel, hogy vegyes, azaz románok s magyarok együtt alapították, egy román és egy magyar nyelvűt a Telegraful Românt és a Budapestet járatták.
A kétegyháziak létrehoztak egy harmadik kört is Tűzoltók Köre néven, amelynek létesítését a belügyminiszter 1889. szeptember 4-én hagyta jóvá. Vezetője a helyi uradalom ispánja, Szekér Károly volt, helyettese annak titkára, Böhm Miklós. A tűzoltók rendelkezésére állt négy szivattyú és minden szükséges készülék kétezer forint értékben.

Az 1889-ben megalakult Kétegyházi Görögkeleti Román Dalegylet

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT