Örökségünk osztályai | Száz Magyar Falu

Örökségünk osztályai

A régi perek jegyzőkönyveiben megőrzött nyelvi töredékek hitelesen megőrizték az archaikus tájnyelvi fordulatokat, és segítségükkel magunk elé képzelhetjük a szereplőket és a kort is. Az alábbiakban ennek bizonyságául idézzünk néhány ivánci példát.

1638-ban egy tanúkihallgatás során arra a kérdésre keresték a választ a vasvári káptalan megbízottjai, vajon az ivánci erdőben lévő rét az Ivánczy famíliát illeti-e vagy a szomszéd földesuraságot, a Chányakat.

Az ivánci Bolla (Balla) János, aki akkor már Magyarósdon lakott, a következő rövid történettel írta körül válaszát (amelynek értelme végül is nem derül ki számunkra):

„...arra az rétre ment az atyjával együtt szénát takarni Ivánczy István számára. Csány Györgynek az atyja, Csány Bernát ment hozzájok s mondott néki:

– Jó borom vagyon, Bolla Mihál, miért nem küldsz bé?

Mondott az atyja:

– Uram, nincsen pénzem arra.

Mondott:

– Meghiszlek én téged, Bolla Mihál.

Aztán az apja őtet küldötte bé borért Chányakhoz.”

A másik egy 1745 körül írt levél. Szerzője Németh András, a török hódoltság után beerdősült, néptelen Németfalu újbóli feltörője, falualapítója. Nemes ember, akinek címereslevelében a követ markoló darumadár mellett az erdőirtó bárd utal sorsára és életművére. A XVIII. századi határviszályok idején vallomását a határjelről saját kezű levélben – itteni tájnyelven – fogalmazta meg:

„Isten megáldja kegyelmetek, Vas vármegyei uraim!

Mindenütt az Icze völgyö hasitja az határt. Az eleiben gyün három árok, a közepsőre emlékezem. A Kandorfai ritásoknak sorkánál az alsó részén egy nagy tölgyfára emlikezem, arra nézték; szemmártonyi öreg emberektül, azoktul halottam, ki voltnak okulátára (szemlére – B. GY.), akkor azon nézték, amit előbb megírtam.

Én egyebet nem tudok szóllanyi. Én Németh András többre nem emlikezem.”

A harmadik részlet is több mint kétszáz éves. 1799-ben a csákányi Batthy-ányaknak még faizási joguk volt az ivánci erdőben, ebből aztán elkerülhetetlenül összetűzések támadtak. Az egyik ilyen perpatvarban Zsigovics (Dankóczi) Ferenc Iváncon lakó Batthyány-jobbágy is összetűzésbe került Sigray Károly számtartójával, amikor a vitában szereplő erdőben találkoztak.

„...a számtartó mindjárt a tanút megszóllította mondván:

– No, Dankóczi, mit keres kend itt az erdőben? Nem hítták kendet ide!

Erre a tanú felelte:

– Hogyne jönnék ide, mikor parancsolva vagyok!

Arra azt mondotta a számtartó:

– No, mai napságtól fogva többet ide ne jöjjön kend, mert ez az erdő kendnek nem szabad.

Mellyre a tanú felelte:

– De eljövök bizony, ha a grófom parancsolla, mert eddig is szabad volt ez az erdő nékünk, sőtt a gubacsot és a makkot is mindenkor a méltóságos földesuraságunk nékünk megengedte.

– No – mondván tovább a számtartó –, mai naptul fogva megtiltom, hogy belé ne jöjjön kend, mert mihelyest megfogatom kendet itt az erdőben, mindjárt 15-öt csapatok kendre. Szintén úgy jár kend, mint a csákányi ember járt Nádasdon.

Mellyre a tanú néki fügét mutatván mondotta:

– Ezt félek!

Azonban számtartó odább menvén egy kevéssé, azt mondotta vissza:

– No, várj, nem hogy meg nem veretnélek, de a grófod jöjjön belé, azt is megvágatom.

Mellyre a tanú felelte:

– No, számtartó uram, arrul a fárul megemlékezzék, melly alatt mondotta, a grófomat is megcsapatja!

Ezután a számtartó a fent nevezettekkel együtt elment az erdőben. A tanú pedig Baksi György társával egy nyomot sem menvén, helyben maradtak. Utóbb pedig hazamentek.”

1909-ben a régi katolikus templom tornya és középhajója megrepedezett, az egész épület életveszélyessé vált, és végül 1910-ben lebontatták. Elkerülhetetlenné vált új templom építése. Előbb egy győri építész zömök, neoromán templomterve került szóba, végül a szinte ismeretlen Hendrich Antal terveit fogadták el, aki a Fővárosi Iparrajziskola építészeti és díszlakatos tanára volt ebben az időben. Hendrich a magyar szecesszió Kós Károly-féle irányzatát követte, és a Kós tervezte zebegényi római katolikus templomra emlékeztető épületet tervezett.

Az új Szent Miklós-plébániatemplom fölszentelését 1914. június 13-án Mikes János megyés püspök végezte. Az akkori sajtótudósításokban szerepel a „magyaros szecesszió” kifejezés a templom építészeti stílusára. Az ünnepségen Hendrich is díszvendég volt. A templom háromhajós, bazilikaszerű elrendezésű, a széles főhajó és a viszonylag keskeny mellékhajók a szentélynél félköríves záródással végződnek. A főhajót meredek hajlású tető, míg az oldalhajókat erre merőleges gerincű nyeregtetősor fedi.

Az ivánci templom egyediségét festői megjelenése adja. Az épület szakrális jellegét erősíti, hogy szigetszerű dombon áll a falu házsorai között. Kiemelendő a szecesszióra jellemző aszimmetrikus komponálás – például a torony és a főhomlokzat esetében – és a középkori magyar falusi templomokra emlékeztető ablakok.

A nyugati főhomlokzat, amely a régi templom képét is meghatározta, talán az új templomnak is a legjellemzőbb, az emlékezetben leginkább megmaradó nézete. A torony harminchárom méter magas. Itt szokás megemlíteni az úgynevezett kódisállásos főbejáratot, melynek előképét a XIX–XX. századi – főképpen őrségi – népi építkezésre jellemző motívumról vehette a tervező. Az előtér homlokzatán a Sigray család domborműves címere látható.

A háromhajós épülethez ugyanakkora alapterületű altemplom tartozik, amely ma temetkezési helyül szolgál. A fehérre meszelt belső falfelületeket fekete kalotaszegi szalagdíszítés keretezi, nyolcféle mintázatban. A templom színvilágát ünnepi istentiszteletkor a negyvennégy színes ablak adja. Tizenöt ebből szenteket ábrázol, huszonkilenc dekoratív funkciót lát el, jelképek láthatók rajtuk.

A főoltár mögötti színes ablak Szent Miklós püspököt, a templom védőszentjét ábrázolja, míg jobbra – utalva a patrónus Sigray Antalra – Páduai Szent Antal, balra pedig Árpád-házi Szent Margit látható, alul a Sigray család címerével. A szentély főoltára haraszti mészkőből készült. A déli mellékhajóban Jézus Szíve-oltár, a színes ablakokban Szent Józsefet, Assisi Szent Ferencet, Alacoque Szent Margitot, Szent János apostolt és Szent Rozáliát láthatjuk. Az északi hajóban Mária-oltár áll Závory Zoltán szilsárkányi festő történelmi ihletettségű, a Magyarok Nagyasszonyát megjelenítő olajfestményével. Itt Szent László király, Árpád-házi Szent Erzsébet, a Rózsafüzér Királynéja, Szent Domonkos, Barat Szent Zsófia (ez az ablak Hendrich Antal tervező ajándéka a templomnak) és Szent Ágoston látható az üvegablakokon.

A déli kerektorony alatt szentsír-kápolna van, amelyben kis kiállítás is látható a falakon. Itt található az egyszerűségében is varázslatos keresztelőkút, haraszti mészkőből kifaragva, a bárány figuráját hordó bronz félgömbbel fedve.

A templom kincsei közé tartoznak azok a – nemrégiben restaurált – barokk faszobrok (Szent Miklós püspök, Szent Anna a kis Máriával és Nepomuki Szent János), amelyek a régi templomból kerültek át ide.

Érdekességként megemlíthető, hogy a templomban őrzik Sigray Józsefnek és lányának, Feliciának szívét, ereklyeként. Sigray József 1831-ben halála közeledtével tett végrendeletében rendelkezett így, később leánya, az ereklyetartó felirata szerint, szintén végrendeletében kérte, hogy szívét az atyjáé mellett helyezzék el.

A templom mellett említést érdemelnek a faluban található keresztek is. Az őriszentpéteri országút mellett látható pléh Krisztus lassan százéves, turisztikai és egyházi kiadványok gyakori illusztrációja. A hozzá fűződő történetet Avas Kálmánné, a pankaszi tudós asszony 1973-ban jegyezte fel. Huszár Károly tizenhat éves Károly fia az út melletti Nagypást dűlőben őrizte az ökreit. A közeli lucernásba is beengedte az állatokat. A felfúvódott jószágok kimúltak. Otthon az apa erős felindulásában a gyereket úgy megcsapta, hogy az rögtön meghalt. A szülők a holttestét titokban kivitték, és a földjük végében elásták. Később azt híresztelték, hogy a gyerek világgá ment. De a gyermek holttestét rejtő föld fölött fakeresztet állíttattak. A szülők hamarosan mindketten meghaltak. A történetet halála közeledtén a szomszéd beszélte el, aki titokban szemtanúja volt az eseményeknek.

Aki Huszár Károly halálának valódi körülményeit szeretné kinyomozni, ma már aligha jár eredménnyel. Egy biztos, az ivánciak a hatvanas évek végén a Műemléki Felügyelőség embereinek nem engedték elvinni az épülő szombathelyi Múzeumfaluba a keresztet. Azt falubeliek gondozzák ma is.

A másik kereszt kőből készült, az egykori Molákai út mellett állították fel. Most a mező közepén magasodik magányosan, rossz állapotban. Nemeskéri Kiss Lujza, Sigray Fülöp első felesége állíttatta fogadalomból, falubeliek elmondása szerint egy szerencsésen végződött lovasbalesete után.

Az iskola előtti kőkeresztet a Huszár család emelte a felirat szerint.

A nemrégen új helyére, az emlékparkba áthelyezett, restaurált Nepomuki Szent János-szobrot a rajta lévő felirat szerint Sigray József és felesége, Jeszenszky Amália emeltette 1818-ban. Feltehetően a kastélykert bejáratánál, a patak mellett állt. Szintén helyi védettséget élvez.

Ivánc északi részén már a XIV. század elejétől 1550-ig nemesi udvarház állott. A XVI. század első felében a szentmártoni kúriát találta erődítésre alkalmasabbnak Ivánczy Péter alispán, az ivánci udvarház ezután romossá, elhagyottá vált. Ezt a lakatlan részt a falu ettől kezdve Pusztateleknek nevezte. A Rákóczi-szabadságharc után az új földesúr, Sigray József Surányban 1723-ban elegáns kastélyt épített a család számára, számottevő földbirtok azonban ahhoz nem tartozott. Két évtizednek kellett eltelnie, hogy báró Sigray Károly úgy döntsön, a földesúri család kastélyát újból az ivánci birtokon kell felépíteni.

1745-re készült el a surányinál szerényebb, egyszerűbb kivitelű egyemeletes, manzárdtetős barokk kastély, ugyanott, ahol az ivánci Ajakasok éltek a középkorban. A surányi kastélyt a hozzátartozó kisebb birtokokkal Sigray Károly 1750-ben adta el Somogyi Ferencnek hatvanezer forintért.

E földesúri rezidenciát a Sigray (II.) József halálakor, 1831-ben felvett leltárban közepes állapotúnak mondják. Özvegye 1847-ben már panaszkodott a faszerkezetek korhadtsága miatt.

1896-ban a kiskorú Sigray Antal gyámja, Saint Marsan gróf az árvaszékhez fordult, mivel „az ivánczi kastély zsindelytetőzete elavulás folytán any-nyira megromlott, hogy azt egészben újból szükséges befedetni... ezen régi kastély czélszerűtlensége, főleg a tetőzetben létező padlásszobák tűzveszélyessége miatt továbbra alig fenntartható, s előbb-utóbb újból építendő lesz”.

Az új emeletes kastély tervezésére és megépítésére a híres szombathelyi építészdinasztia jeles képviselője, Brenner János vállalkozott. Brenner eleve nem egy lakóházat, hanem urasági kastélyt gondolt el, ezért az építkezés eredeti költségvetését jócskán túllépte. Az alagsori rész közfalait kicserélték, a nedves földet kitermelték, a nyílászárókat fertőtlenítették. Közben a gyám elhalálozott, őt Eredics Ferenc szombathelyi ügyvéd helyettesítette. 1898 nyarán már csak a tető felrakása volt hátra. Az építkezés összköltsége 29 773 forintot tett ki. Az épület 1898. november 1-jén vált beköltözhetővé.

A déli homlokzat a nyugati és keleti oldalon négy tengelyes rizalittal formált, főbejárata középen található. Keleti rizalitján a kastély kápolnájába lehet jutni egy teraszról. Az emeleteket a homlokzaton öv- és főpárkány választja el vízszintesen. Az északi oldalon középütt széles terasz képezi a bejáratot.

Az 1990-es évtizedben a bővítés és helyreállítás során a tetőteret beépítették. A kastély összképét ez alapvetően nem befolyásolta, a renoválás viszont hosszú időre megmentette a kastélyt a jövő számára.

A „nagy kastély” melletti észak-déli tengelyű kis kastély egy szintes, 1910 körül épült.

A századforduló és a húszas évek építkezéseire emlékeztetnek a lovarda, az intézői lakás a kastély közelében, a falu derekán a Bubla-ház. Hosszúpusztán a szépen felújított lóistálló és lovászlakás részleteiben őrzi a régi épületek legtöbb jegyét.

Ivánc az Őrségi Tájvédelmi Körzethez tartozik, amelyet 1978-ban hoztak létre. Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal alapító határozatában a falu területéhez tartozó, az Őriszentpéteri út felől megközelíthető Lugosi-rét kapott „fokozottan védett” besorolást. Ennek területe 27,3 hektár. Értékét a kaszálórét növénytársulásai, de legfőképpen az itt látható évszázados tölgyfák adják.

Értékesnek tekinti még az alapító határozat a Moláka környéki északi lejtők lucelegyes bükköseit (Abieti fagetum). A lucokból csupán néhány áll még az elmúlt évek súlyos fenyőpusztulásai után.

Sigray József angolkertjéből szinte semmi sem maradt, bár a kastély alatti bükkösben található egy kisebb, idős vörösfenyő-erdőfolt az Amália-liget helyén. A Kastély-hegy északi oldalán az idős ősbükkös, néhány termetes tölggyel a természet szerelmeseinek hangulatos kirándulóhelye.

Szintén csak a veszteségek említhetők a Sigray Antal idejében kialakított kastélyparkkal kapcsolatban. A Rába már évtizedekkel ezelőtt elvitte Magyarország legnagyobb fekete nyárfáját. Gayer Gyula a Vas megyei nagybirtokosoknak az öreg fák és őserdők védelmében tett intézkedéseiről írva tesz róla említést 1931-ben: „Gróf Sigray Antal ivánci birtokán pedig egy 709 cm kerületű fekete nyárfa áll közvetlenül a Rába partján. A Rába éppen a partnak ezt a részét mosta s mind jobban közeledett a fához. A part ott 5 m magas s a víz is kb. 5 m mély. Hogy a fát megmentse, a tulajdonos ezt a partot több mint 100 m hosszú területen megerősítette. 300 szekér ág, 400 szekér kavics és 1500 P készpénz kellett a munkához s így a fa kétségtelenül megérdemli a Magyarország legdrágább fája elnevezést. De oly példája ez az öreg fák szeretetének, mely külföldi vonatkozásban is ritkaságszámba megy.”

A ritka fákról szóló szakmunkák még most is szerepeltetik az ivánci fekete nyárt, pedig a fának már nyoma sincs.

A másik nevezetesség az úgynevezett Saághy-luc volt, amelyet a híres botanikusról, Saághy Istvánról neveztek el. A harmincas években a Lakodalmas-rét szélén, Sigray Antal parkjában állt. Erről ma nem tud senki, a dendrológiai felmérések elvégzői sem találták.

Az egyetlen szerencsés túlélő, a ma is megcsodálható „leg” a kastély előtti hat és fél méter körméretű tulipánfa (Liriodendron tulipifera). Tavasszal gyönyörű látványt nyújt. Ez ma Magyarország legnagyobb tulipánfája, életkorát nem ismerjük. Még a termetes vérbükköt (körmérete 790 centiméter) szokás emlegetni a faóriások közül, de aki veszi a fáradságot, és bejárja a kastély körüli erdőket, maga is találhat néhány faóriást, például páfrányfenyőt, virginiai borókát, öreg tölgyeket, hatalmas bükköket.

Nem térnek ki az útikönyvek az ivánci suvadásokra. (Földtani jelenség, amely a talajrétegek egymáshoz viszonyított elcsúszását jelenti.) A Rába feletti domboldal számos pontján tanulmányozhatók.