VIII. A hosszúhetényi lakodalom szokásrendje az 1930-as években
VIII. A hosszúhetényi lakodalom szokásrendje az 1930-as években
„A menyasszony és vőlegény öltöztetésekor a cipőkbe ezüst pénzdarabot tettek, hogy rontás ne érje őket. A násznagy közölte, hogy hány órakor lesz az esküvő, akkorra a menyasszony is külön, a vőlegény is külön a kijelölt időpontra elmentek a templomba az esküvőre. Azután mind a két fél hazament a szülői házhoz. Később a vőlegényes háztól a vőlegény kocsin, a násznép gyalog elment az új menyecskéért. Az indulást lövés jelezte. A megérkezéskor a násznagy „kikérte” a menyecskét s egyben lefizette a virágpénzt (kérődíjat). A lefizetés után a menyasszony keresztanyja kiosztotta a násznép között a rozmaringot. Ez után a vőfély megfogta a menyasszony kezét, kivezette a házból, majd elbúcsúztatta. Ez után a menyasszonyt a vőfély feltette a kocsira, a vőlegény ölébe ültette, ezután elindult a menet.
A vőlegényes háznál a násznagy az új párt „bekérte”, kik ez után beléptek a házba és csókot adtak az új szülőknek. A főszakácsnő főzőkanalat adott a menyasszony kezébe és egy fazék ételt megkevertetett vele, hogy jó gazdaasszony legyen belőle. A násznagy a menyasszonyt leültette egy székre és egy fiúgyermeket tett az ölébe (hogy fiú gyermeke szülessen). A kisfiú ajándékba kapta azt az almát, melyet esküvő alatt a menyasszony az inge alatt tartott. Az új pár, az öreg szülők és a keresztszülők leültek az asztalhoz, az egyik szakácsné kolbászt és kalácsot tálalt, a vőfély vágott belőle három falatot és azt a menyasszony szájába tette villával, aki azt összerágva titokban egy kendőbe rejtette, arra az esetre, ha az ura goromba lenne, akkor megeteti vele, hogy megjavuljon. Ez után foglalt helyet a násznép az asztalnál és a násznagy versben felsorolta a lakodalmi ételeket. Utána a násznép karban azt mondta: „Éljen az új házaspár és az egész társaság!” Az ebéd végeztével, miközben a násznép még az asztalnál ült, a menyasszonyt kivezették és főkötő alá tették. Amikor ezzel készen voltak, a násznagy jelt adott a muzsikusoknak és zeneszóval kivonultak a legközelebbi utcai kúthoz és az új menyecske a vízbe mártott kézzel az ura arcát háromszor megmosta s utána kendővel megtörölte. Ekkor a násznagy megkérdezte az új menyecskét – az urára mutatva -, hogy hívják ezt a fiatalembert? A menyecske így felelt: „Uram ő nékem!” Ekkor a násznagy azt kívánta a fiatal párnak, hogy olyan tiszta legyen az életük, mint a kútnak a vize. Ez után a keresztanyák a hívatlanok közé süteményt, diót, mogyorót s különféle gyümölcsöket szórtak, majd a násznép zeneszóval visszatért a házhoz, hol fogadták a menyecske szüleit rokonait, akik csak most jöttek gyertyás menetben a lakodalmas házhoz. ők voltak a vendégek. A vacsora után a násznagy kiosztotta az ajándékokat, ami után tánc következett reggelig.
Reggel a még ott lévő vendégeket a keresztanya által hozott vízzel az új menyecske megmosdatta, törölközővel megtörölte, majd a vőfély egy tányérba összeszedte a mosdatási díjat, amit átadott a menyecskének.”
(Nemes János gyűjtése.)
