A nagy szomszéd: Debrecen | Száz Magyar Falu

A nagy szomszéd: Debrecen

A nagyközség számára előnyös helyzetet teremt Debrecen közvetlen közelsége, a megyeszékhellyel kiépült és ma is sok szálon bővülő funkcionális kapcsolatrendszere. Hajdúsámson ugyanis egyik igen fontos tényezője annak a folyamatnak, amelynek nyomán a központi szerepkörrel bíró Debrecen körül kialakulóban van a különböző városi funkciókat megosztó, egymással s főként a centrális helyzetben lévő nagyvárossal szorosan összekapcsolódó települések csoportja. Ennek a Debrecen körül létrejött, sok szinten szerveződő településcsoportnak egyik fontos pillére éppen Hajdúsámson.

Az elmúlt évtizedek regionális folyamatai következtében Debrecen környékén olyan településegyüttes alakult ki, amely az agglomerációs fejlődés útjára lépett. Az agglomeráció nagyon szorosan összekapcsolódó települések csoportja, az agglomeráció központjához tapadó települések olyan együttese, amelyekben a különböző városi funkciók is megoszlanak, tehát az agglomeráció funkcionális értelemben tulajdonképpen egyetlen településnek számít. (Csakis funkcionális értelemben, s ez természetesen nem érinti az egyes települések közigazgatási önállóságát.) Már ma is a debreceni agglomerációba sorolható: Ebes, Nagyhegyes, Mikepércs, Sáránd, Hajdúbagos, Hosszúpályi, Monostorpályi, Bocskaikert, Hajdúsámson és Vámospércs. Agglomerációs tendenciát mutat: Újléta, Nyírmártonfalva, Nyíracsád és Nyírábrány.

A sokoldalú fejlődés nyomán kialakult debreceni településegyüttes magját a nagyváros belterülete adja, majd szinte szabályos körkörös alakzatban öleli körül Debrecen a város körüli, külvárosi-kertvárosi, jórészt a közigazgatási határok mentén elterülő, úgynevezett szuburbanizációs övezete. Ezt követi a belső agglomerációs zóna (Nagyhegyes, Ebes, Hajdúszovát, Mikepércs, Sáránd, Hajdúbagos, Hosszúpályi, Monostorpályi, Újléta, Nyírmártonfalva, Hajdúsámson és Bocskaikert), illetőleg a mind karakteresebben formálódó külső bolygóvárosi településgyűrű (Hajdúböszörmény, Balmazújváros, Hajdúszoboszló, Derecske, Létavértes, Hajdúhadház, Nyíradony és Téglás) – potenciálisan pedig Hajdúsámson és Vámospércs).

Hajdúsámson településföldrajzi szempontból a térszerkezeti folyamatok mindhárom szintjében érintett és érdekelt. A nagyközség Sámsonkert és Martinka településrészei révén funkcionálisan is – bár közigazgatásilag nem – közvetlenül jelen van a Debrecen belterületét mintegy legbelső gyűrűként övező, még a megyeszékhely közigazgatási határain belül fekvő kertvárosi-szuburbanizációs terület életében, az úgynevezett szuburbanizációs településmagok sorában, amelyek a Debrecenből történő és az elmúlt években felerősödő kiköltözések miatt a külterületi-városodási (alvóvárosi), más szóval a szuburbanizációs folyamatok színterei. Hajdúsámson ezzel együtt a Debrecenhez erőteljesen agglomerálódó, vagyis a nagyvárossal egyre több városi funkciót megosztó települések egyike. Végül pedig a legjobb úton halad abba az irányba, hogy jogilag is a Debrecent övező bolygóvárosi településgyűrű tagja legyen, hiszen a nagyközség már eddig is két esetben pályázta meg a városi címet.

Miután az agglomerációba tartozó települések egymás közötti, illetőleg a Debrecennel kialakult kapcsolatainak az erősödésére lehet számítani, biztosra vehető, hogy a megyeszékhely nagy helyigényű funkciói az utak mellé, a szuburbanizációs és az agglomerációs gyűrűbe telepednek ki, Hajdúsámson további gyors fejlődésének az előfeltételei az előnyös településhálózati pozíció révén is adottak. Erre utal az a dinamikus bevándorlási folyamat, amely különösen az 1980-as évektől erősödött fel.

Hajdúsámson önmagában vett gazdasági potenciálja, a viszonylag mostoha természetföldrajzi adottságok, a rossz talajminőség, az ipar hiánya, a privatizációs folyamatok ellentmondásossága, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek meggyengülése, a valóban életképes és virágzó vállalkozások létrehozásához szükséges tőkeforrások hiánya miatt, meglehetősen gyenge. A település korábban már említett kedvező településföldrajzi pozíciója azonban képes ellensúlyozni a mostoha adottságokból eredő gazdasági hátrányokat. Azontúl, hogy Hajdúsámson aktív foglalkoztatottjainak számottevő része, a korábbi jelentős leépítések ellenére, ma is Debrecenbe ingázik, a terjeszkedő megyeszékhely nagy helyigényű funkcióinak, újabb beruházásainak, köztük a külföldi tőkeberuházásoknak az agglomerációba történő telepedése pezsdítőleg hathat a település gazdasági életére. Fejlődésének a függvényében, főként a szolgáltatási ágazatok bővülése révén, több munkaalkalmat kínál Debrecen már jelenleg is a potenciális alvóvárosi szerepkört betöltő nagyközség lakóinak.

A település gazdaságilag aktív népességének foglalkoztatásában továbbra is fontos szerepet játszik az ingázás. Az időközi leépítések ellenére megmaradtak azok az arányok, amelyek a helyben dolgozók és a naponta ingázók (eljárók) megoszlása tekintetében már a rendszerváltás előtt kialakultak. Az aktív keresők kétharmada – akárcsak 1990-ben –, kihasználva a megyeszékhely közelségét és a jó közlekedési adottságokat, Debrecen ipari üzemeibe és költségvetési intézményeibe jár dolgozni. A lakóhelyén dolgozók aránya ma sem haladja meg az aktív népesség egyharmadát, a távolsági ingázás szerepe pedig teljesen elhanyagolható, az 1990. évi népszámlálás időpontjában is mindössze tizenhárom fő, az összes aktív keresők (3181 fő) 0,4 százaléka ingázott más megyébe.

A település legnagyobb foglalkoztatója a költségvetésből gazdálkodó önkormányzat, amelynek intézményeiben (polgármesteri hivatal, óvoda, általános iskola, művelődési, kulturális, egészségügyi és szociális stb. létesítmények) több száz helybeli talál munkalehetőséget. A technikai, ügyviteli, konyhai dolgozókat nem számítva egyedül az óvodai és az általános iskolai oktatásban tevékenykedő pedagógusok száma 102 főt tett ki 1996 végén.

A szorosabban vett gazdaság területén a legtöbb dolgozót, idényjelleggel mintegy másfél száz főt a konzervipari profilú Dél-Nyírség Kft. foglalkoztatja. Régtől fogva sok embernek biztosítanak munkalehetőséget a foglalkoztatottsági szempontból a 21-50 fős kategóriába besorolt Nyírvidéki ÁFÉSZ helyi egységei, bár negatívan hatott a nagyközség gazdasági fejlődésére, hogy a jól működő helyi áfész-szervezetet egy elhibázott döntéssel hozzácsatolták a nyíradonyi központú területi igazgatósághoz, aminek következtében a nyereség aránytalanul nagyobb része akkumulálódott Nyíradonyban. Minden egyéb üzem vagy vállalkozás dolgozói létszáma mélyen az említettek alatt van, egy kivételével a húszfős nagyságrendet sem haladja meg. A jogi személyiségű vállalkozások (kft., szövetkezet) közül 11 főnél kevesebb dolgozót foglalkoztat tizennyolc, 11-20 főt öt, 21-50 főt, illetve 51-300 főt egy-egy vállalkozás.

Miután a gazdaság szervezeti átalakításában a privatizáció játszik meghatározó szerepet, a rendszerváltás által teremtett jogi keretek – és politikai feltételek – között 1990-től Hajdúsámsonban is megindult, felerősödött s mára lényegében befejeződött a privatizációs folyamat, amelynek eredményeként megtörtént a helyi gazdaság teljes tulajdoni, szervezeti és szerkezeti átépítése. Ha lassan, ellentmondásosan, előretörések és visszaesések közepette is, a vállalkozói szféra gyökeret vert. A vállalkozói kedv élénkülésének a jelei mutatkoznak meg a településen, jóllehet a helyi vállalkozások egy jelentős része kényszervállalkozás, különösen ami a mezőgazdasági kistermelőket s részben a kiskereskedőket illeti.

A legtöbb, szám szerint 147 vállalkozás, az összes működő vállalkozás 59,2 százaléka a kereskedelemben található. Ezek zöme egyedül, családi keretek között, legfeljebb egy-két fővel működő kiskereskedelmi bolt (77), italüzlet vagy egyéb üzlet. A kereskedelemhez sorolva a rokonszakmának számító szálláshely és vendéglátás terén tevékenykedő 29 vállalkozást, a tágabb értelemben vett kereskedelmi jellegű szolgáltatás foglalja magában a hajdúsámsoni vállalkozások kereken 70 százalékát, miközben a 38 mezőgazdasági jellegű vállalkozás a 15,3 százalékát teszi ki, a döntően építőipari és egyéb javító-szolgáltató ipari vállalkozások aránya pedig a 10 százalékot sem éri el.

A községben két nagyobb ipari üzem működik. Az egyik a zöldség- és gyümölcsfeldolgozó és húsz százalékban exportra termelő Dél-Nyírség Kft., a másik a terménytáp- és takarmányfeldolgozó Sándor S+CS Kereskedelmi és Szolgáltató Kft-, amely rendszerint 15-20 főnek biztosít munkát. Említést érdemlő ipari profilú üzem még a Rákóczi Mezőgazdasági Szövetkezet Takarmánykeverő ‹zeme, a Hajdúsági Sütödék Rt. Sütőüzeme, az építőiparban pedig a DL Építési és Szolgáltatóipari Kft.

Hajdúsámson infrastrukturális ellátottsága megfelel a Hajdú-Bihar megyei falusi települések átlagos színvonalának, néhány területen pedig felülmúlja azt. A vezetékes ivóvízhálózat minden utcában kiépült. A közüzemi vízvezeték-hálózat hossza 36,1 kilométer, a közterületi kifolyók száma 69 volt 1997. január 1-jén. A helyi vízművet a Hajdú-bihari Önkormányzatok Vízmű Rt. üzemelteti. A 2854 darabos lakásállományból 75,2 százalék a vezetékes ivóvízzel ellátott lakások aránya. A közműolló ma még rendkívül nyitott, 95,6 százalékos. Jóllehet a településen megkezdődött a közüzemi szennyvízhálózat kiépítése, ám a lemaradás ezen a területen igen nagy. A község tizenöt utcájában elkészült szennyvízcsatorna-hálózatra rácsatlakozott lakások száma 1997 elején mindössze 125 volt, s ez a lakásállomány 4,4 százalékát jelentette csupán.

Kedvezőbb a helyzet a gázellátottság terén. A település belterületén immár száz százalékban kiépült a gázhálózat, s a vezetékes gázzal ellátott lakások aránya 28 százalék. A hálózat kapacitása ugyan lehetővé tenné nagyobb lakossági igények kielégítését is, hiszen a vezetékek már minden utcát behálóznak, a beruházások drágasága miatt a további lakások bekapcsolása azonban csak lassú ütemben halad. A villanyhálózat kiépítettsége a nagy kiterjedésű külterületi lakott helyek megléte ellenére is 98 százalékos.

A telefonellátottság az adott körülmények közepette kielégítő színvonalú. A nagyközségben felszerelt és a crossbar távhívórendszerbe bekapcsolt 956 távbeszélő fővonalból 879 a lakásba bekötött fővonalak száma, ami azt jelenti, hogy a lakásállomány 31 százaléka már telefonnal rendelkezik. A közterületeknél további 57 fővonal szolgálja a telekommunikációt, a nyilvános távbeszélő-állomások száma pedig húsz.

A települési infrastruktúra helyzete legkedvezőtlenebb az úthálózat kiépítettségét illetően. Ez részben azzal is magyarázható, hogy jelentős külterületei miatt Hajdúsámson az átlagosnál is hosszabb úthálózattal rendelkezik. A belterületi utak hossza 43 kilométer (ebből hét kilométer kiépített, portalanított út), a külterületi utak hossza 71 kilométer (ebből egy kilométer a kiépített, portalanított út). A település összes, 114 kilométer hosszúságú úthálózatának mindöszsze hét százaléka a burkolt, a belterületének is csak 16 százaléka a portalanított, foltozott út.

A mérleg két serpenyőjébe helyezve Hajdúsámson fejlődését-fejlesztését nehezítő vagy segítő jelképes súlyokat, aligha kétséges, hogy a várossá válás irányába mutató nehezékek nyomnak többet a latban. A településfejlesztés jövője szempontjából minden bizonnyal a legfontosabb előfeltétel a nagyközség kedvező településföldrajzi pozíciója. Hajdúsámson, függetlenül a közigazgatási hovatartozástól, évszázadok óta a debreceni településegyüttes része volt és az maradt jelenleg is. A terjeszkedő nagyvárosnak, Kelet-Magyarország első számú makroregionális központjának, Debrecennek a külső településrészei mára erősen megközelítették Hajdúsámsont. Az 1970-es évek óta Debrecen körzetében kibontakozó s egyre inkább erősödő szuburbanizációs-agglomerációs tendenciák a megyeszékhely földrajzi közelsége miatt a települést fokozottan érintették. Mindez a nagyarányú ingázásban, az egyre szorosabb szálakkal szövődő kereskedelmi, oktatási, egészségügyi és egyéb kapcsolatok létrejöttében nyilvánul meg ma is.

A Debrecen közelségéből származó előnyöket kihasználva Hajdúsámson nemcsak a csendes alvóvárosi, hanem önálló és számottevő gazdasági-társadalmi funkció képviseletére, a közeli települések, szuburbanizációs településmagok egy részét tekintve akár egyfajta alközponti szerepkör betöltésére is számíthat. A közelség, az olcsóbb megélhetési körülmények, a megfelelő színvonalú, bár még jelentős fejlesztésre szoruló humán és műszaki infrastruktúra, a kereskedelmi ellátottság, az alacsony építési ingatlanárak, a nyugodt, biztonságos falusias környezet miatt középfokú oktatási funkciók, nagy helyigényű üzemek, gyárak, raktárak, feldolgozóipari részlegek stb. Debrecenből történő kitelepítésére ugyancsak reális esély kínálkozik a közeljövőben.

A nagyközségre vonatkozó minden településfejlesztési elképzelés egyik sarkalatos kérdése az infrastrukturális ellátottság egyes területein (például a portalanított utak, a közüzemi, szennyvízhálózat, a szennyvíztárolás és -tisztítás, a hulladékkezelés, valamint az oktatás terén) tapasztalható nagyfokú elmaradás felszámolása. Különösen fontos a külterületi településrészek és a belterület közötti különbségek csökkentése, hiszen a Hajdúsámson nagyközséghez tartozó Sámsonkert, Martinka, Ligettanya fölöttébb hátrányos helyzetűek. A fenti települések korábban zártkerti vagy külterületi besorolásúak voltak, így az elektromos hálózaton kívül más infrastruktúra nem is épült ki. A rendszerváltást követő években az egyre romló gazdasági helyzet miatt a városi lakótelepi lakosság egy része kiköltözött a nagyközségbe, illetve Sámsonkert és Martinka településrészekre. A lakosság tehát Sámsonkertben, Martinkán, de a községben is további óvodai, iskolai és kommunális (víz, villany, úthálózat, egészségügyi, szociális) fejlesztéseket igényel. Az infrastrukturális feltételrendszer javítása az önkormányzat folyamatosan szűkülő költségvetési lehetőségei miatt ugyan rendszeresen nehézségekbe ütközik, az elengedhetetlenül szükséges forrásoldal megteremtése eminens településpolitikai érdeke Hajdúsámsonnak. A település általános rendezési terve máris a szakhatósági jóváhagyások fázisában van.

A napirenden lévő és a közeljövőben megoldásra váró s részben már programszinten kidolgozott önkormányzati településfejlesztési célkitűzések sorában többek között a következők érdemelnek említést. A település belterületein az önkormányzat az egyik legfontosabb feladatának tekinti az alapfokú oktatás infrastruktúrájának jelentős javítását. Ennek szellemében tervei között központi helyet foglal el egy új, 14 tantermes, tornateremmel is rendelkező általános iskola felépítése, illetve az óvoda bővítése. Mintegy a várossá válási törekvések függvényeként – és mert igény is van rá – körvonalazódni látszanak a középfokú oktatás feltételrendszerének a megteremtésére irányuló elképzelések. Megvalósulása esetén ugyancsak a humán infrastruktúra fejlesztését szolgálná egy korszerű művelődési központ építése. A szociális hálózat további fejlesztése érdekében indokolt egy bentlakásos szociális intézmény létesítése. A műszaki infrastruktúra terén legfontosabb teendők egyike a szennyvízcsatorna-hálózat bővítése, illetve egyre több lakás rákapcsolása, valamint a már meglévő és működő szennyvíztisztító mellett a tengelyen szállított folyékony hulladék elhelyezését szolgáló befogadómű megépítése.

A másik sürgető infrastruktúra-fejlesztési feladat a portalanított, szilárd burkolatú úthálózat jelentős bővítése. Ezen a téren ugyanis óriási az elmaradás, hiszen a 43 kilométer hosszú belterületi úthálózatnak mindössze 16 százaléka (hét kilométer), a 71 kilométer hosszúságú külterületi úthálózatnak viszont csak 0,9 százaléka (egy kilométer) a kiépített út. A folyamatban lévő útfejlesztési program része a 471-es számú főút települést elkerülő szakaszának megépítése és korszerűsítése.

Fontos településfejlesztési feladat a cigánytelep teljes felszámolása. A kisebbségi önkormányzat bevonásával már megindult az új, korszerű lakások építését célzó program realizálása.

A településfejlesztés talán legsarkalatosabb kérdése a ma még igen mostoha helyzetben lévő két külterületi településrész, Sámsonkert és Martinka infrastrukturális ellátottságának a gyökeres átalakítása és fejlesztése. Elkészültek a tervek és a pályázatok a vezetékes vízhálózat és a gázvezeték-hálózat kiépítésére, a településközpontban meglévő rendezéséhez való rákapcsolásra. Konkrét javaslatok születtek az iskolák korszerűsítése, tanterembővítése, vagy egy új nyolc tantermes iskola építése (esetleg a tanulók beutaztatása) ügyében. Tanulmánytervszinten már rendelkezésre áll Sámsonkert-Martinka belterületté fejlesztésének a koncepciója is.

Végül, ha a felsorolt fejlesztési feladatok valósulnának is „csak” meg, két sikertelen kísérlet után az olyannyira áhított városi cím megszerzése egy újabb pályázat benyújtása esetén minden bizonnyal sikerrel kecsegtet, talán már a közeljövőben.