Tursámson, másként Sámson
Tursámson, másként Sámson
Sámson korai történetére az első írott adat 1213-ból való. A falu honfoglalás utáni kialakulására, XI-XIII. századi történetére, első birtokosaira régészeti leletekből és XIV. századi oklevelekből visszakövetkeztetve deríthetünk fényt. A határ délkeleti részén 1906 nyarán a Majorsági föld bérlője felszíni leletek nyomán a majorságtól délnyugatra eső homokdombon nem mélyen fekvő lovassírt ásatott ki. A csontváz lábainál jobb oldalon találták a ló koponyáját és két első lába csontjait. A leletek közül a debreceni Városi Múzeumba került egy szürkés-sárga korongolt, szűk hengeres nyakú agyagedény. Nyakát két vízszintes borda tagolja, két oldalán átfúrt lapos függesztő fül, fenekén fenékbélyeg; csikózabla; kengyelpár, talpvasa domború; egy széles levél alakú, két kettős csúcsú nyílcsúcs; filigránnal és granulációval díszített ezüst fejesgyűrű, köve hiányzott; két üreges bronz fülesgomb; tíz körte alakú kis bronzveret hátlapján szögecsekkel; kis bronzpecek.
Zoltai Lajos, a Városi Múzeum kutatója talált még egy 8,5 centiméter hoszszú, közepén kiszélesedő és ellaposodó vastárgyat, melyet tegez alkatrészének vélt. Hitelesítő ásatását megelőzően újabb leleteket kapott: I. Romanos és Christophoros bizánci császárok (920-944) átfúrt aranypénze; két pár körte alakú kengyel; egy zabla; lant alakú csiholó; aranyozott bronz fülesgomb; két nyitott, sima karika; aranyozott bronz fülbevaló pár öt-öt gömböcskéből álló csüngővel; csörgő; két aranyozott bronz, illetve bronz tömör fülesgomb. A Majorsági föld-Bajinka lelőhelyen X. század derekára keltezhető temető legalább három sírját bolygatták meg.
1996 tavaszán Hajdúsámsonban a Ligettanyai iskola udvarán sportpálya egyengetésekor honfoglalás kori palmettadíszes, gombafej alakú aranytárgy került elő. A tárgy formája érdekes és szokatlan a honfoglalás kori anyagban, feltehetően ruhadísz vagy gomb. A magában előkerült lelet mindenesetre tanúsítja, hogy a mai település északnyugati határán is jelen voltak honfoglalóink.
Sámson az Árpád-korban és később is Bihar vármegyéhez és a bihari, majd váradi püspökséghez tartozott. Északi szomszédja Köpcs helyét viszonylag pontosan tudjuk. Azt a sámsoni határ 1758. évi térképén a Savóskúti erdőtől kissé délkeletre, „Köpcsi gerend”, majd az erdőtől kissé délkeletre „Köpcsi kátyó” és „Köpcsi átal” helynevek határozzák meg. A gerend hosszan elnyúló alacsonyabb homokhátat, a kátyó és átal sáros vízállást, tócsás kátyút, illetve utat jelentett. A szintén szomszédos Bigécs helyét az akkori Hatház és Sámson vagy Sámson és Tamási között kereshetjük. Tamási emlékét Hajdúsámsontól észak-északkeletre Tamásipuszta őrzi a nyíradonyi határban.
Sámson és a fenti három falu Árpád-kori történetét is közel három évszázadra meghatározták a Gutkeled nemzetség birtokszerzései Szabolcs és Bihar vármegyék területén. A Szent István, majd Péter uralkodása alatt hazánkba jött nyugati jövevények között volt a németföldi Gut és Keled testvérpár. Első birtokaik Szabolcs vármegyében Adony (Nyír-) és Gut (ma puszta Nyíradony határában), mindkettő a Bihar vármegyével határos délkeleti részen. Ezt mint történeti-táji egységet Nyír néven emlegetik az oklevelek. De ugyanígy jelölték a szomszédos bihari részeket is. A váradi püspökség bihari esperességét például nyíri esperességnek is nevezték.
A falvak XIII. század előtti birtoklástörténetét, a tatárjárás pusztítását részleteiben nem ismerjük. De amikor az oklevelek száma megszaporodik, Adony és Gut környékén a falvak sorra-rendre mint Gutkeled nembeli családok birtokai tűnnek fel. A nemzetség egyedmonostori ágából származó családok 1310. évi egyességében szereplő Tursámson falu azonos a később is hol ezen a néven, hol csak Sámson néven szereplő faluval.
Településünk Tursámson néven az 1310. évi adat előtt már egy évszázaddal feltűnik. A Váradi Regestrumnak nevezett tüzesvaspróba-ítéletgyűjtemény egyik 1213. évi esetében eljáró poroszló, Máté ebben a faluban lakott. A Tursámson névről már Zoltai úgy vélte, hogy személynévi eredetű, a falu valamikori birtokosára utal. A Turt, mint a Berettyó régi alsó szakaszának nevét Anonymusnál találjuk meg. A Tur szláv eredetű, a tulajdonképpen őstulok, bölény (?) jelentésű főnévből vált az 1186/1288-tól adatolt egyik legősibb szláv személynévvé. A faluval az 1291-94 közöttre keltezett váradi püspöki tizedjegyzékben is találkozunk. Első alkalommal tizenkét kepe gabonatizedet adtak a püspöknek. Papja ez alkalommal nem fizetett a püspöknek adót (szeretetadományt). A gabonatized mennyisége alapján Tursámson a nyíri esperesség kis lélekszámú falvai közé tartozott.
Tursámson ősi Gutkeled-birtok voltát bizonyítja, hogy a későbbiekben a nemzetség Egyedmonostori ágából származó mindegyik alág, majd család osztozott rajta. Az ágon belül 1310 őszén történt fontos egyezség szerint Tursámson Diószegi Miklós és fiai birtoka, a XIV. század előtt pedig a Dorog alág közös birtoka volt. A falu Bigéccsel és Köpccsel együtt Diószegi Miklós fiai birtoka 1312-ben is. Későbbi adat igazolja, hogy részbirtok ez, más családnak is voltak itt részei.
A település birtoklástörténetében különösen a távolabbi jövőre nézve fontos fordulat, hogy valamikor 1311 körül Debreceni Rophoin bán megszerezte fele birtokát. A gyermektelen Rophoin 1311. szeptember végén jelent meg unokaöccsével, Dózsával Károly Róbert király előtt, és bihari birtokait átadta Dózsának élete végéig tartó haszonélvezet fenntartásával. Apjától örökölt debreceni részbirtokát és Tursámson részét nem találjuk az átvallott falvak között. Rophoin az 1290-es évek végétől többet tartózkodott a Berettyó melletti Gáborjánmonostorában, mint a debreceni kúriában. A váradi káptalan 1318. május 1-jén kelt okleveléből tudjuk meg, hogy halálos betegen a káptalan megbízottja, Máté gáborjáni pap és még több jelenlévő előtt végrendeletében úgy rendelkezett, hogy Tursámson birtokát az ottani Szűz Mária tiszteletére emelt egyházzal feleségének, a Káta nembeli Rafael leánya Katalinnak adja. Ezt az adományt a temetése napján személyesen jelen lévő Debreceni Dózsa fiaival együtt jóváhagyta. Az 1316-1317. évi harcokban a király ellen lázadók felett győztes hadvezér, Dózsa ekkor szabolcsi és bihari ispán, öt megye királybírája, majd erdélyi vajda. Nem tudjuk, hogy Rophoin özvegye ténylegesen átvette-e Tursámsont az egyház kegyuraságával. Halála után a birtokot vagy Dózsa nádor, vagy fiai örökölték.
1319. június elején a váradi káptalan előtt a Székelyhidi, a Dobi és a Diószegi családok fejei és fiaik egyeztek meg, hogy az örökölt és szerzett birtokokból a leányok is részesüljenek, vagyis akinek közülük fiági utódja nem lesz, annak leánya fiúként örököljön. Ez vonatkozott Tursámsonra is. Dózsa fia Jakab feleségének ismerjük 1327. április 14-i debreceni keltezésű levelét. Ebben rokoni szeretettel kéri Kállói Egyed fia Ivánt, hogy adassa vissza tursámsoni jobbágyainak azt a két ökröt, egy kurta mentét és két fejszét, melyeket Iván bagosi ispánja vett el tőlük a falu melletti erdőkben.
Az 1332-1337 közötti pápai tizedjegyzékek értékes források. A plébániák papjai, a kolostorok apátjai és prépostjai dézsmajövedelme egytizedét kitevő összeget garasban adták meg. Következtethetünk ebből a tizedköteles családfőkre. Falunkat minden évben megtaláljuk. Az első négy évben Miklós pap 16-16, illetve 17-17 garassal adózott. Az ötödik évben Pállal együtt l7+6, tehát 23 garast adtak. A hatodik évben Miklós pap 14 garast adott. A pápai tized minden garasára átlagosan négy jobbágytelket vehetünk. Tursámson évi átlaga 17 garas, így 68 jobbágytelke lehetett. Ez közel 340 fős lakosságot ad.
Az Egyedmonostori ág családjainak 1338. évi egyezsége szerint Tursámson – Dózsa fiainak részétől el van választva – Köpccsel együtt Diószegi Konrád és Keled, Bigécs és Tamási viszont Dobi István birtoka. Az oklevél nem jelöli a falvakban korábban is meglévő részbirtokot. Így derül ki, hogy Tursámsonban része volt a Dobi családnak is. Az egri káptalan előtt 1347. március 1-jén kötöttek egyezséget egyrészről Dobi István fiával, Doroggal másik fia, Péter nevében is, másrészről Debreceni Pál testvére, Jakab nevében is. Dobi István egész Téglás falut és Tursámsonnak a részét, mely Jakab és Pál elődeinek régóta kezén volt, s most is az ő birtokukban van – nem érintve Diószegi Konrád és Keled ugyanott való jogát –, Jakabnak és Pálnak átadja. Jakab és Pál pedig ötven márkát ad neki két részletben.
Hajdúsámsoni majorsági földből előkerült honfoglaláskori lovas sír leletei.
(10. zabla; 11–13 nyílhegyek; 14. kengyelvas; 15. bronz szíjvég; 16. filigrán ezüst gyűrű; 17–18. bronz pitykék)
A Dorogi alágból származó családok (Tursámson birtokosait – részbirtokosait – az említés időpontjával tüntettük fel)
