A hit erejével

Teljes szövegű keresés

A hit erejével
Az Anjou-házi uralkodók, Zsigmond, majd Mátyás király országlásának idején, a XIV–XV. században a római katolikus egyház virágzó korszakot élt meg Bereg vármegyében is. Ebben az időben minden bizonnyal már Gátnak is volt temploma. A katolikus felekezet egyeduralma azonban a XVI. század derekára a reformáció térnyerésével megtört. A megyében mindenekelőtt a magyarlakta települések, elsőként, 1548-ban Beregszász lakói tértek át a helvét, vagyis a református, kálvinista vallásra. A munkácsi váruradalom akkori birtokosa Petrovics Péter (1485 körül–1557) erőteljesen támogatta a reformáció eszméinek terjedését a környéken.
Radán Balázs (?–1553) és Kálmáncsehi Sánta Márton (1500 körül–1557) vezetésével az 1552-ben két zsinatot tartottak Beregszászon a környékbeli lelkészek részvételével, amelyek a történeti Magyarországon az első helvét irányú gyűlések voltak. Sorra alakultak az egyházközségek, amelyekhez kezdetben a szomszédos kisebb falvak filia-, leányegyházként tartoztak. Ebből az időből nincs adatunk arra, hogy Gáton működött egyházközség, de a falu Beregszász–Munkács közötti, főút melletti fekvése alapján okkal feltételezhetjük. Filiáját még az első, 1593-ból fennmaradt zsinati jegyzőkönyv sem említi, de a falunak hat év múlva, 1599-ben már saját gyülekezete volt.
Kezdetben a község központjában egy fatemplom állt, ezért valamilyen formában magyar anyanyelvű hit-, esetleg iskolai oktatás is folyhatott. A források szerint a faluban már az 1600-as évek legelején rendes, azaz saját, a hívők által választott református lelkipásztor tevékenykedett és vezette a gyülekezetet. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem templomnak és parókiának való telket adományozott Gáton a protestáns egyháznak.
Az 1640–1650-es években Bereg vármegyében megismétlődött a több mint fél évszázaddal korábbi állapot, amikor egyetlen római katolikus lelkész sem működött. 1660-ban azonban jelentős fordulat történt: a munkácsi váruradalmat II. Rákóczi György özvegye, Báthory Zsófia örökölte. A fejedelemasszony férje halála után fiával, I. Rákóczi Ferenccel visszatért a római katolikus hitre. A birtokán lévő falvak lakóit – így a gátiakat is – rekatolizálta, 1681-ben a református templomot és az iskolát elvette a kálvinistáktól.
A protestáns nagybirtokos Thököly Imre szabadságharca és rövid fejedelemsége közötti időszak (1678–1685) – különösen Zrínyi Ilonával kötött házassága után – kedvezett a reformáció újbóli terjedésének, mert korlátozta az általa elfoglalt országrészben a katolikus egyház tevékenységét. Zrínyi Ilona azonban 1688 januárjában Munkács várának a feladására kényszerült, s ennek egyik következménye lett a protestánsok üldözése ismét. A domíniumot átvevő szepesi királyi kamara már március 27-én rendeletben tiltotta meg a munkácsi uradalomhoz tartozó településeken a református prédikátorok lelkészi szolgálatát és hívők szabad vallásgyakorlatát.
A Rákóczi-szabadságharc (1703–1711) alatt csökkent a két felekezet közötti feszültség. II. Rákóczi Ferenc mint vezérlő fejedelem 1705. október 2-án hagyta jóvá a szeptember második felében ülésező szécsényi országgyűlés törvényeit. Az itt hozott 13. cikkely kimondta a három bevett felekezet, a katolikus, a református és az evangélikus szabad vallásgyakorlatát. A szabadságharc után az új uralkodó, III. Károly az 1712. évi országyűlésen leiratban biztosította a protestáns rendeket, hogy megtartja a vallásügyi törvényeket. A cikkelyek a földesurak jogainak fenntartásával megerősítették a vallás szabad gyakorlását, és kimondták: senki hitének a gyakorlatát nem szabad háborgatni.
A király később, 1714. április 28-án rendeletben hatálytalanította az egyházi tulajdonban és a protestáns vallásgyakorlatban a II. Rákóczi Ferenc idején hozott változásokat. A feszült helyzetet III. Károly az 1731. március 21-én kiadott külön vallásügyi rendeletben, a Carolina Resolutióban igyekezett rendezni. Szabályozta a magyarországi protestáns egyház jogállását, és engedélyezte az istentiszteletek tartását. Ilyen körülmények között kezdték meg 1750-ben a gáti reformátusok templomuk építését, amellyel kapcsolatban szeptember 3-án a királyi Helytartótanács részletes utasítást adott ki Bereg vármegye, valamint Beregszász városa elöljárói számára. (Az oklevél teljes szövegét a Függelékben közöljük.) A leiratból megtudjuk, hogy a gáti reformátusok előzetes királyi engedély nélkül fa építőanyagot hordtak össze új templomuk létesítéséhez.A munkálatokat azonban nem kezdték el, mert azt a vármegyei magisztrátus (hatóság) megtiltotta. A vizsgálat során kiderült: Gát falu helvét vallású lakosai már 1681-ben jogot nyertek hitük szabad gyakorlatára, az előbbi évben hozott 26. törvénycikkely alapján pedig engedélyt kaptak arra, hogy régi imahelyük közelében újat emeljenek. A határozat kimondta: a faanyag engedély nélküli összegyűjtéséért a vármegyei hatóságnak keményen meg kell rónia a gátiakat, de császári-királyi kegyelemből megengedik új, fából készült templomuk felépítését.
Közben egy 1729-ből fennmaradt feljegyzésből tudjuk, hogy a gáti eklézisa vásárolt egy bárdot, amelyet azonban csak koporsókészítésre lehetett használni. A templomépítés utáni évekből, 1755-ből ismerjük név szerint a falu első XVIII. századi lelkészét, Szabó Istvánt. Nyolc évvel később, 1763-ban Ajtai Mihály volt Gát prédikátora. 1783-ban megismétlődött a több mint egy évszázaddal korábbi eset: ebben az évben gróf Esterházy Károly egri püspök (1762–1799) hetvennégy Bereg vármegyei falu – a felsorolásban Gát is szerepel – püspökségnek járó királyi tizedét, a római katolikus papok nyolcadával és egyéb törvényes járulékaival együtt, 1783 és 1786 közötti négy évre 490 forintért „újólag bérbe adta Bereg megyének, kiköttetvén, hogy az évi bér minden év Szent György napján (április 24.) szolgáltassék be” a püspöki főpénztárba, Egerbe – írta Lehoczky.
Közben 1781-ben a munkács-szentmiklósi uradalom területén végzett összeírás szerint összesen 4230 református vallású lakost találtak, közülük Gáton 281 élt. Húsz évvel később, 1801-ben Gazda István gáti lelkész 74 ágyszám mellett már 351 lakost tartott számon. Ekkor Nagy József volt a község tanítója, aki tizennégy gyermekeket tanított, fiúkat és lányokat.
Gát parókiáján 1799-től vezették a református anyakönyveket, amelyeket azonban Kárpátalja szovjet megszállása után – ahogy számos más gyülekezetnél is – az eklézsia könyvtárával és irattárával együtt a hatóságok 1947-ben megsemmisítettek. Néhány dokumentum – például a presbitériumi gyűléseinek jegyzőkönyve a XIX–XX. század fordulójáról – töredékben az elmúlt években előkerült, ezeket a középiskola tájmúzeumában őrzik.
Az egyházközség új anyakönyvei az 1950-es évek végén kezdődnek.
Már a XVII. század harmadik harmadában a falu központjában kisebb fatemplom vagy imaház állt, helyette 1750-ben újat emeltek. Ez utóbbit nyolc évtized múlva lerontották, és ennek a helyére rakták le 1828-ban a napjainkban is álló istenháza alapjait. Hat évig tartó építési munkálatok után a kilencszázötven ülőhelyes templomot 1834. május 4-én szentelték fel – miként akkoriban mondták – a prédikátor, vagyis lelkész Tóth Mihály és Zanó András egyházgondnok idejében. A hagyományokat követve minden bizonnyal az új gáti istenháza építésére is adakoztak a környékbeli református gyülekezetek, amelyek mindig kölcsönösen segítették egymást. A szintén ezekben az években emelt gúti templomhoz 1829-ben, illetve 1830-ban a gáti eklézsia 27 égerfaoszlopot adott az állványozáshoz, majd a templom fedeléhez hét tölgyfát, az „1838-ik esztendőben Januárius hónapban a Torony építésére” ismét négy „élő fát” – írta Zubánincs László.
Fényes Elek 1851. évi geographiai szótára szerint Gáton 649 református és mindössze négy római katolikus vallású lakos élt, görög katolikusokat nem említett. Másfél évtized múlva, 1869-ben a falu lakóinak túlnyomó része – 755 fő (nyolcvan százalék) – továbbra is a református, 49 a római katolikusok száma. Új felekezetként jelent meg a görög katolikus 57, az izraelita 78 hívővel. A gáti görög katolikusok a makkosjánosi unitus anyaegyházához tartoztak, oda jártak misére. Dvorzsák János 1893. évi helységnévtára szerint Gát 1035 lakosa közül református 853, görög katolikus 46, római katolikus 37, egy ágostai evangélikus és 98 izraelita.
A gáti református gyülekezethez 1902-ben már 1097 hívő tartozott. Az impériumváltozás előtti utolsó magyar népszámlálás idején, 1910-ben Gát 1967 lakosából 143 személy volt izraelita vallású.
A tanácsköztársaság kormánya 1919. április 6-án kiadott rendeletével szétválasztotta az államot és az egyházat, valamint az iskolát és az egyházat. A gyermekek hitoktatását csak a templomban lehetett megtartani, és a szülőknek fizetniük kellett érte. Az egyházak korábbi állami anyagi támogatását is megszüntette, sőt az úgynevezett adócsökkentési segélyt folyósítását is, emiatt a gáti egyházközség a kommün ruszka-krajnai fennállásának másfél hónapja alatt több ezer korona bevételtől esett el.
Az impériumváltozás után, az 1921. február 15-én tartott első csehszlovák népszámlálás szerint Gáton az 1625 lakos háromnegyed része, 1220 fő református vallású volt, 57 római katolikus, 205 görög katolikus, az utóbbiak zöme rutén nemzetiségű. A faluban ekkor 142 személy vallotta magát izraelita vallásúnak, mintegy negyven százalékkal többen, mint amennyien – 107-en – zsidó nemzetiségűnek. Az 1930. december 1-jén tartott második csehszlovák népszámlálás szerint Gát népességének vallási megoszlása: az ekkor összeírt 2005 lakosból 1485 fő (74,0 százalék) református, 334 görög katolikus (16,7 százalék), 91 római katolikus, ugyancsak 91 zsidó, egy pravoszláv és három ismeretlen vallású.
A gáti és a többi, környékbeli magyarlakta települések református gyülekezetei közötti évszázados testvéri kapcsolatok a csehek alatti kisebbségi sorsban tovább erősödtek. Segítették egymást a templomépítésben, közösen ünnepelték meg az első világháborúban hadi célokra átengedett harangok pótlását, és azok felszentelését az 1920-as évek elején. A gúti református egyház presbitériumának 1926. február 6-án tartott gyűlésén, több mint három évvel az esemény után, jegyzőkönyvben örökítették meg az új harang beszerzésének és felszentelésének történetét. Arra 1922. szeptember 27-én került sor: „Az egész gyülekezet megilletődéssel várta a fungánsokat (hivatalos embereket) s a vendégeket, kiknek ünnepélyes fogadására diadalkapukat állítottak a templomkert és a parókia bejáratánál. Idejére megérkezett mindenki, így az esperes úr Dercenből, a barkaszói, az izsnyétei, szalókai lelkész urak, kik a helybeli lelkész úrral együtt valamennyien fungáltak a felszentelés körül. Énekvezérnek (karmesternek) Tóth László gáti tanító urat nyerte meg az egyház e napra.”
Az 1941. évi újabb magyar népszámlálás szerint a faluban a lakosság döntő többsége, 1725 fő (77,01 százalék) a református vallást követte, a görög katolikust vallották hitüknek 353-an (15,76 százalék), főként ruténok, a római katolikust 81-en (3,62 százalék), az izraelitát 66-an (2,95 százalék) követték. Egyéb felekezetet tizennégyen jelöltek meg, a községben egyetlenegy görögkeleti (pravoszláv) vallású személyt élt ekkor. A szovjet korszakban végzett népesség összeírások községsoros adatait nem hozták nyilvánosságra, Tény, hogy Gát lakosságának többsége a kommunista diktatúra évtizedeiben is református hitű volt, bár a hatóságok korlátozták a vallás gyakorlását. A gáti reformátusok jelentős része mégis rendszeresen látogatta a templomot, sőt a fiatalok többsége is megismerte hitének alapjait. Tanúbizonyság erre egy 1979-ben készült fotó, amelyen az akkor konfirmált fiatalok csoportja látható lelkipásztorukkal. 1987-ben a hívek adományaiból újították fel a templomot.
A falu kálvinista lelkipásztorai az elmúlt XX. században (sorrendben): Sütő Áron, Kiss Gyula, Lengyel Pál, Szabó Béla, Szabó Kálmán, ifj. Szabó Béla, aki egyben a Kárpátaljai Református Egyház beregi egyházmegyéjének esperesi tisztségét is betöltötte, Kókai Csaba, Orbán Sándor. A rendszer-, illetve az államváltozás idején, 1991-ben kereken ezer felnőtt református hívet tartottak számon a faluban. Hézser Lajos a szovjet korszak végére általánosan jellemző kárpátaljai paphiány – s nemcsak református – enyhítésére érkezett Gátra Magyarországról, többéves misszióra. A falu jelenlegi lelkipásztora Szilágyi Károly, 1997 óta szolgál a faluban, és tevékenységének kezdetén fejeződött be az új parókia építése. A régi, a szovjet rendszer által fél évszázada elkobzott lelkészlakot a gyülekezet nem kapta vissza, ezért volt kénytelen újat emelni. 1998-ban már 1808 református egyháztagot tartottak számon a faluban, az ünnepi istentiszteleteken mintegy háromszázan vesznek részt, hétköznapokon hatvanan.
A magyar református egyházak javainak tára elkészítésére kidolgozott kárpátaljai munkaterv keretében Molnár Ambrus vezetésével magyarországi szakemberek – Felhősné dr. Csiszár Sarolta, P. Szalay Emőke és Küllős Imre – 1996-ban leltározták fel Gáton a gyülekezet templomát, épületeit, harangjait, anyakönyveit, irattárát, könyvtárát. Az egyszerű kerítéssel körülvett templom építészetileg jó arányú, egyhajós, késő barokk formájú épület. A nyugati homlokzat előtt a háromszintes tornyot átlós irányú, lépcsőzetes támpillérek erősítik. A vakolatlizénákkal tagolt homlokzatot íves záródású ablakok törik át, alattuk-felettük sima vonalú díszekkel. A toronysisakban a toronyóra helye a sisakot középen párkánnyal töri meg. Alul a sarkokon négy tornyocska található, a torony gombja zászlós és csillagos. A templom belső terét többszakaszos dongaboltozat fedi. A hajó ívelt vonalú, keretelt ablakokkal ellátott, végében körablakkal. Az ablakok között a tagolás függőleges, felettük vakolatdísz húzódik. A karzatokat faoszlopok tartják, a bejárat fölötti szakaszt foglalja el a szintén boltozott, faragott fa mellvédű orgonakarzat. Itt áll a klasszicista orgona. Fából készült szószékének formája sokszögű, koronáját díszesen faragták.
A gáti templom ma is használatos három harangját az Ungvár melletti Kisgejőc faluban működő Egry Ferenc (1864–194?) műhelyében öntötték. A bronzból készült nagyharang domború díszítésű, virágsorral, szalagos babérággal, magyaros pávaszemmintával, alul indás akantuszlevélsorral. Felirata: „Isten dicsőségére öntették a gáti ref. Hivek 1922 Évben – lelkész – és – gondnok idejében.” A középső harangot szintén az előbbi esztendőben formázták bronzból, domború díszítéssel. Felül virág- és csillagsorral, szalagos babérággal, valamint lehajló tölgyfaágakkal, rajtuk makkokkal. Felirata: „Öntötte Egry Ferencz Kisgejőczön Isten dicsőségére a gáti ref. hivek Sütő Aron lelkész és Hard... gondnok idejében.” A szöveg alatt akantuszlevélsor húzódik. Az ugyanebben az időben készült, szintén bronz kisharangon szőlőfürt és virágfüzér a díszítés. Felirata: „Öntötte Egry Ferencz Kisgejőczön.” Alatta a következő sor: „Öntette a gáti Ref. Egyház 1925.”
A harangozás rendjét a templom jelenlegi harangozója, Királyné Bakos Irén meséli el: reggel csak akkor haragoznak, ha valaki elhunyt a faluban. Mindennap délben meghúzzák a harangokat, valamennyit – a nagyot, a középsőt és a kicsit – egyszerre, néhány percig. A csütörtök este tartott istentiszteletre csak a nagyot, a vasárnapi ünnepi szertartásra először a nagyot, utána a középsőt kongatják meg, majd a kettőt összehúzzák. Ezután a kicsivel is harangozni kezdenek, végül egyszerre szól a három harang. Ünnepnapokon, például a húsvét előtti nagyhéten tartott esti istentiszteletekre csak a nagyharanggal hívják a templomba a híveket.
A felszerelési tárgyakat kutatva, P. Szalay Emőke Gáton két kelyhet, egy-egy kancsót, kannát, illetve tálat, egy keresztelőkészletet talált, leírt egy úrasztalát is. A legrégebbi egy XIX. század végén fémből készült öntött kehely – magassága 31,5, talpátmérője 11,8, szájátmérője 12 centiméter –, domborműves, vésett díszítéssel. Talpa domború, nódusza (a kehely szárán-markolatán lévő gomb) gyűrűs, tagolt kuppáján szintén domború gyűrű, valamint két gyöngysor, amelyek között vésett szalagdísz fut a reneszánszot idézve. Felirata a száj pereme alatt található: „Isten dicsőségére Király József és neje Bak Eszter 1890.” A második kehely, Diana-fejes jeggyel, a XX. század elejéről származik, anyaga préselt ezüst. Magassága 22, talpátmérője 10,8, szájátmérője 13 centiméter. Talpa peremes, szárán gyöngysoros nódusz, kuppája kihajló tulipánkehely. A talpán és a kupán levélminta látható, felirata: KA.
Az úrasztali fémkancsó ezüstözött, kopott, szintén a múlt század elején készült. Talpa felül keresztekkel áttört. Kúpos, alul ívelő teste hengeres, egyenes vonalú kiöntő csőrére ráilleszkedik füllel rögzített domború fedele. Az edény magassága 44,2, talpátmérője 15,1, szájátmérője 11,2 centiméter. A kancsó talpán és testén liliomos dísz fut, a fedelén pedig áttört liliomos sáv. A fogója tagolt, a fülét vékonyra, sárkány alakúra formázták. A kanna ugyancsak a XX. század elején készült fémből, préselt díszítéssel, talpa kicsi. Oldala felfelé ível, füle tört vonalú, nyaka széles, kiöntő csőrű edény, amelynek kúpos fedelén hajlított ujjtámaszt képeztek ki. Szépen díszített, az edény vállán szőlőlevelek és fürtök, a fedél fogója szőlőkacsot, a füle szőlőindát formáz. A kannán a gótika elemei azonosíthatók.
Az 1908-ban készült fém kenyérosztó tálon – átmérője 23,5 centiméter – még észlelhetők az ezüstözés nyomai. Tagolt peremének szélén domború nyújtott gyöngysor, illetve öblében hasonló formájú gyűrű jelenik meg. Az úrasztali edényekkel szemben a keresztelőkészletek jóval kevésbé változatosak, a kutatók tizennégy teljesen egyforma szortimentet találtak a kárpátaljai református gyülekezeteknél. A Gáton használtat is a XX. század elején adományozták az eklézsiának, és a vidéken jellegzetes, kedvelt együttes: fémből készült kancsójának alja kúposan tagolt, az edény teste karcsú, a nyaka viszonylag szűk, a füle felívelő, szája ívelt. Méretei: magassága 20,2, talpátmérője 8,2, szájátmérője 6,6 centiméter. A hozzá tartozó tál peremes, ovális, mély öböllel kiképzett, átmérője: 23,5 x 31,5 centiméter. A gáti templom úrasztalát márványból faragták. Egy négyszögletes tagolt talapzaton, központi lábon áll, formája kerek, közepén vésett kehelylyel. Felirata: „Az Úr Isten dicsőségére ajándékozták Márton Béni, neje szül. Bak Borbála 1924. április 20-án.”
Elsősorban az elmúlt hat évtized sok viszontagságával magyarázható, hogy 1996-ban a gáti egyházközség felszerelésében Felhősné dr. Csiszár Sarolta csak a XX. században készült 14 darab úrasztali terítőt és 21 egyéb templomi textíliát vehetett nyilvántartásba. Régen a finom pamutanyagok közül a gyolcsot használták a leggyakrabban. A XIX. század első évtizedének végéről fennmaradt gyülekezeti vagyonleltár szerint Gáton akkor használtak „Egy oltska, tsipkés közepű Nagy Abrosz Gyóltsból”, azaz egy ócska, csipkés közepű, gyolcsból készült nagy abroszt úrasztali terítőként. Az öt-öt abrosz, illetve terítő a XX. században különböző korszakaiban készült. Ezek között csak két fehér pamutabroszon van felirat, az egyik: „Dicsérjétek az Urat, mert jó, a jó Istent dicsérni méltó, az Isten dicsőségére készítette 1929.” A másikat szintén a XX. század első felében állították elő csipkeszövéssel, piros, kék és rózsaszín gyöngyfonallal, kereszt-, illetve lapos öltéssel, indás, szőlős mintával. Felirata: „Kik az urat félitek, szent nevét dícsérjétek. Kacsó Mihályné.” Az abrosz mérete: 200 x 153 centiméter. A huszonöt garnitúra – a szószék-, a pad- és karzattakarók – feliratai általában bibliai idézetek, János és Márk evangéliumából.
Az elmúlt évtizedben már itt is szabadon konfirmálhattak, 1998-ban 23, 1999-ben 17, a konfirmáláshoz szükséges ismereteket elsajátított fiatalt vettek fel ünnepélyes gyülekezeti összejövetelen a református egyház tagjainak sorába. A gáti református egyház napjainkban 1700 hívet tart számon. A templombelső legutóbbi felújítását 1998-ban végezték el. A munkálatok befejezése után ez év október első vasárnapján az újbóli templomszenteléskor ünnepi istentiszteletet tartottak, amikor Horkay László, a kárpátaljai református egyházkerület püspöke és Szilágyi Károly helyi lelkész hirdette az igét. A szertartással egybekötve került sor az újonnan választott gáti presbitérium eskütételére. A gyülekezetben jelenleg rendszeresen tartanak házi-, ifjúsági-, illetve presbiteri bibliaórákat, vasárnapi iskolát, gyermek-istentiszteletet, valamint énekórát a fiataloknak.
A gáti görög katolikusok a szovjet korszak évtizedeiben a szomszédos Izsnyétére jártak istentiszteletekre. Az 1990-es években közösségük megkapta a volt ruszin (ukrán) iskola épületét, amelyet templommá építenek át. Gáton a görög katolikus egyháznak jelenleg 86 híve van. Az elmúlt évtizedekben a faluban mind több embert vonzottak a különböző kisegyházak. Ezek közül legnépesebb a Jehova tanúi szekta, amelynek másfél száz tagja van. Korábban a hatóságok üldözték őket, istentiszteleti helyüket – Királyság terem – a diktatúra bukása után, 1991-ben építették. Az előbbi évben készült el a helyi baptista felekezet imaháza, a baptistáknak 45 hívük van.

Ritka egyházi dokumentum a középiskola tájmúzeumában: a gáti presbitérium jegyzőkönyvének részlete a XIX. század végéről

Az 1828 és 1834 között épült református templom a Mérce partján

A hatósági tiltások ellenére a szovjet korszakban is konfirmáltak a fiatalok Gáton. Csoportkép 1979-ből, a lelkész id. Szabó Béla

Ünnepi istentisztelet a templomban, az 1980-as években: bal, illetve jobb oldalon ifj. Szabó Béla és id. Szabó Béla lelkész, középen Forgon Pál kárpátaljai református püspök

Az úrasztal hagyományos felszerelési tárgyai

 

Bak Borbála és Márton Béni, akik a templom úrasztalát adományozták

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT