Két évszázad oskolái

Teljes szövegű keresés

Két évszázad oskolái
Bereg vármegyében a XVI. század elejéig, bár számos virágzó katolikus parókia, illetve több szerzetesi rendház működött, nem maradtak fenn nyomai az iskolai oktatásnak. A reformáció kezdete ebben is változást és jelentős fejlődést hozott, elsőként Munkácson és Beregszászon működtettek tanintézeteket. A század végére már a környező falvakban is tevékenykedtek tanodák, az 1595. évi adatok szerint tizenegy településen, köztük a Gáttal szomszédos Dercenben, ahol ekkor Csarodai János volt a tanító.
Gát első ismert tanítója 1796-ban Bán Miklós, de feltételezhető, hogy a helyi református egyházközség keretében jóval korábban lehetett valamilyen oskolai oktatás a faluban. Erre az alábbiakból is következtethetünk: Thököly Imre, a munkácsi uradalom földesura 1682-ben új utasítást adott ki a domínium gazdatisztjeinek a gazdálkodás fellendítésének elősegítésére. Arra is ösztönözte őket, hogy „igyekezzenek a helységekben iskolákat állítani s a népnevelést meghonosítani, hogy így a jobbágyok fiai a hazának művelt polgáraivá válhassanak”.
A XIX. század elejétől az egyházi keretekben mind szervezettebbé vált az oktatás. A hajdani gáti oskola is – miként a legtöbb akkoriban hosszú évtizedeken át – egy tantermes intézmény volt, ahol a rector, vagyis az igazgató-tanító egyedül oktatatta a falu gyermekeit az elemi ismeretekre. A környékbeli településekhez hasonlóan Gáton is többnyire a híres debreceni és (sáros)pataki kollégiumban végzett oskolamesterek tanítottak. E két felsőbb iskola fenntartására a faluban – természetesen más településeken is – minden évben adományokat gyűjtöttek a gyülekezet tagjai között. „A Tekintetes Bereghi Társaságban lévő Oskola Mesterek Regulái” címmel a református esperesi hivatal közölte a tanítók iránt támasztott követelményeit. Évente például – mai szóval – szakmai továbbképzésen kellett részt venniük, csak ezután újították meg szerződéseiket.
A Bereg vármegyében lévő református felekezeti iskolákat districtusba (tankerületekbe) osztották, amelyek élére visitatorokat (vizsgálatokat tartó személyeket) állítottak. Az 1804. május 6-án tartott prédikátori gyűlésen az egyházmegyét hat körzetre osztották, ezek között a munkácsi részen Gát, Gút és Dercen faluba Nagy János tiszteletest (lelkészt) rendelték ki az iskolák ellenőrzésére. Az esperesi hivatal 1835-ben rendelkezést adott ki az adománygyűjtésre a „segedelem nélkül szűkölködő belső emberek, azok özvegyei és árvái számára”. A hozzá tartozó eklézsiákat és iskolákat egy-öt classisba (osztályba) sorolták, eszerint kellett meghatározott összeget – ötven, negyven, harminc, húsz, illetve tíz ezüstkrajcárt – fizetniük. A két listából kitűnik, hogy az egyházközségek és a tanodák anyagi helyzete még egy-egy településen belül is változott. Az esperesi hivatal rendelkezésének összeállítója a felsorolt települések közül kifelejtette Gát községet, így nem tudjuk, hogy a falu eklézsiája és iskolája melyik vagyoni osztályba került.
Az 1800-as évek végéig a megyében még alig akadt állami vagy községi fenntartású elemi, a tanintézeteket döntően az egyházak – esetünkben a református – tartották fenn. A falu elöljárósága 1874-ben építtette fel Gát első községi iskoláját, amelyben ma az orvosi rendelő működik. (A település régi tanodáját – miután 1980-ban elkészült az új tanintézmény – lebontották. A szovjet megszállás utáni évtizedekben a református parókiát is iskolának használták.)
Külön kell említenünk még egy, napjainkban természetesen már nem létező oktatási intézményt. Mint korábban írtuk, a cseh hatóságok az 1920-as években tizenhárom ruszin családot telepítettek Gátra. E famíliák gyermekeinek külön állami ruszin iskolát építettek. Még kevesebb tanulója volt a hatóságok által nyitott cseh tannyelvű állami iskolának, amelybe a csendőrök és a kisbíró gyerekén kívül a cigánygyerekeket is beíratták, különféle juttatások – ingyen tan- és írószerek, könyvek, ruházat, cipő – és más anyagi segítség ígéretével. A hajdani, a helyiek által cseh iskolának nevezett intézmény épületét az 1990-es években átadták a görög katolikus egyháznak.
A XIX. században gyakran cserélődtek a falu oskolamesterei, a következő időszakban azonban már nem. A tanügyi hatóságok 1901-ben fiatal emberként helyezték Gátra Tokajból a tanító- és református lelkészi családból származó Tóth Lászlót kántortanítónak, aki később az iskola igazgatója volt, és 1944-ben bekövetkezett haláláig tanított a községben. Igazi néptanítóként okította a fiatalságot és művelte a község népét. Egy idő múltán a falu népének a többsége már az ő tanítványa volt. Amikor egy alkalommal a hatóságok más településre akarták helyezni, a gátiaknak sikerült elérniük, hogy maradhasson. Ma is úgy él a helyiek emlékezetében, hogy az alkatában igen sovány férfi, igazságos és szigorú ember volt. A legkisebb vétségeket is keményen büntette. Legjobb barátja, lakásának szomszédja Vízparti Kacsó Béla volt, akivel órákig elbeszélgetett a kerítésen keresztül a falu ügyes-bajos dolgairól. Tóth László tanítványa volt Gát első egyetemet végzett lakója, doktor Turi Gyula (1903–194?), aki a két világháború között ügyvédi irodát tartott fenn Beregszászon. Túrit is a kárpátaljai magyarság 1944 novemberi deportálásakor hurcolták el a szovjet katonai hatóságok, és a malenkij robot áldozatává vált.
Az 1938 és 1944 közötti években Gáton is növekedett az érdeklődés az iskoláztatás iránt, mert a fiatalok már szabadon, anyanyelvükön, magyarul végezhették tanulmányait. A helyi magyar állami elemi népiskola elvégzése után számos gáti fiatal ingázott autóbusszal a beregszászi és a munkácsi gimnáziumba, polgári, illetve kereskedelmi iskolákba. Az 1941-1942. tanévben például a nyolcosztályos beregszászi magyar gimnázium fiútagozatának első osztályában kettő, a másodikban egy, a leány szakának hasonló osztályaiban egy-egy gáti fiatal folytatta tanulmányait. A Csikósgorondon működő elemi iskolában Lőrincz Antal igazgató-tanító oktatta az e tanyán, valamint a Nyárason élők gyermekeit. Egyben a helyi leventeegyesület csoportparancsnoka volt, és „népművelődési”, valamint műkedvelő színi előadásokat is rendezett.
Gát 1944 október végi szovjet katonai megszállása után néhány hétig községünkben is szünetelt a tanítás. Kárpátontúli Ukrajna Néptanácsa december 5-én hozta első tanügyi dekrétumait, az egyik felhívta a pedagógusokat, hogy jelentkezzenek azokban a tanintézetekben, ahol korábban dolgoztak, és haladéktalanul kezdjék meg a tanítást. A 7. számú végzése kimondta: az iskolákból össze kell gyűjteni és további rendelkezésig zár alatt kellett tartani minden tankönyvet, térképet, illusztrációs anyagot, amely idegen (főként magyar) nyelven íródott.
1944 decemberében és 1945 elején a betiltottak helyett csaknem félmillió szovjet és ukrán tankönyvvel látták el Kárpátalját. Az iskolákat az 1945. április 20-án kiadott 58. számú dekrétummal államosították. Ezt követően két hónapos tanfolyamon általános iskolai tanítókká képezték át az elemi iskolai tanítókat.
Az 1945–1946. tanévben 82 magyar tannyelvű elemi és 16 hétosztályos (általános) iskola működött Kárpátalján, köztük Gáton, ahol a tanintézményt hétosztályossá szervezték át. Már a vidék szovjet megszállása után napirendre került a tanügyben az orosz és az ukrán nyelv és irodalom elsajátításának kérdése. Kezdetben mindkettőt tanították a magyar tannyelvű iskolákban, így a gátiban is. Az 1947. december 1-jén kiadott szovjet oktatásügyi rendelet az orosz nyelvet tette kötelezővé – az ukránt megszüntette –, csak az 1950–1951. tanévben vezették be az ukránt ismét fakultatív órakeretben a magyar iskolák 7. osztályában. Az orosz nyelv oktatásának eredményessé tételére 1953-tól a magyar iskolákban a magyar gyermekek számára orosz és ukrán tannyelvű osztályokat indítottak. Három évtized múltán, az 1945-ben létrehozott hétosztályos tanintézményre alapozva nyitották meg Gáton 1965-ben a magyar tannyelvű középiskolát, amelynek magyar osztályait 423 gyerek, az ukrán tagozatot pedig harminc tanuló látogatta az 1966-1967. tanévben.
Az adminisztráció Gát magyar tannyelvű iskolájában is már kezdettől orosz nyelvű volt, sőt még az órarendet sem lehetett magyar nyelven kifüggeszteni. A tanulók nem köszönhettek magyarul, tanáraikat a kereszt-, illetve az édesapjuk nevén kellett szólítaniuk. Például ha egy pedagógust Sándornak, az apját Jánosnak hívták, akkor a magyar iskolában a magyar gyerekek a magyar nemzetiségű tanárukat esetünkben csak Alekszandr Ivanovicsként szólíthatták. A (beregszászi) járási népoktatási (tanügyi) hivatalnál még az 1970-es évek elején sem dolgozott vezető beosztású magyar anyanyelvű munkatárs.
Az 1976 és 1989 közötti tanügyi állapotokról – egyben a kárpátaljai magyarság sorsának helyzetéről is – szól Czébely Lajos Naplójában, aki akkor a gáti magyar tannyelvű középiskolában tanított. Az oktatás mellett az irodalomtanárt is ezernyi kötelező tennivalóval terhelték a hatóságok. Mindenekelőtt szinte folytonosan ünnepi műsorokra kellett készülnie. Csak néhány ezek közül: a szovjet hadsereg napja, Lenin születésnapja, a nagy októberi forradalom évfordulója. A műsorok programja legtöbbször: „Szovjet csárdás kincstári repertoárból, formájában sza..., tartalmában szocialista.” Húsvét helyett tavaszünnepet, karácsonykor Télapó-műsort kellett szervezni, szentestén ügyeletet tartani. (A Szovjetunióban 1989. december 13-áig – a szovjet kormány ekkor rendeletben újra engedélyezte a vallásszabadságot – minden vallási ünnep be volt tiltva!) Egymást érték az internacionalista barátságfesztiválok, „a gáti varrodában és a tehénfarmon műsorral kedveskedünk a dolgozó népnek” – írta Naplójában Czébely –, mert minden a köz érdekében történt. A pedagógusoknak kötelezőek voltak a különféle továbbképző – főként ideológiai témájú – tanfolyamok, sőt katonai továbbképzéseken is részt kellett venniük. S persze társadalmi munkában, például az iskolás gyerekekkel a burgonya, a répa betakarításában a szovhoz földjén. A hatóságok a magyar nemzetiségű tanárok életviszonyaival, otthonteremtő gondjaival keveset törődtek, jegyezte meg keserűen Czébely: „ha egy milicistát a községbe (Gátra) helyeznek, azonnal lakást kap”, aki pedig – mint a napló szerzője – hosszú ideje a magyar anyanyelvre tanította a falu gyerekeit, várhat.
A gáti középiskolában 1983-ban a helyi ukrán lakosok kérésére a hatóságok orosz nyelvű osztályt is létesítettek az ukrán mellett, azonban ezt a tagozatot is többségében magyar gyerekek látogatták. Három év múlva, 1986-ban már nem indítottak orosz osztályt. Az 1987-1988-as tanévben a gáti középiskolát 462 gyerek látogatta, közülük 457-en magyar nemzetiségűek voltak. Az összes diák közül ekkor 383 járt a magyar osztályokba, az oroszba 79. A tanintézmény igazgatója ez időben Kovács Emil, a gyermekeket 33 pedagógus oktatta. Az 1991-1992-es tanévben az iskolában 434 gyerek tanult, közülük 386 magyar nemzetiségű. Az ekkori statisztika szerint az ukrán osztályokat kilenc, az oroszt 39 tanuló látogatta. Az utolsó orosz tannyelvű osztály 1994-ben érettségizett, de mivel nem az anyanyelvükön végezték tanulmányaikat, alacsony szintű tudást szereztek. Az oktatás színvonalának emelésére bevezették a kabinetrendszert, amely azonban a megfelelő felszereltség ellenére, egy idő után – elsősorban érdektelenség miatt – kudarcba fulladt. Közben az 1991-1992-es tanévben az intézménynek összesen 434 tanulója volt, ebből a magyar osztályokban 386, az oroszban 39, az ukránban kilenc, az utóbbi tanulócsoportot még a szovjet korszakban a helyi ukrán lakosok kérésére indították.
Az 1998-1999-es tanévben 405 tanulót 33 pedagógus oktatott. A középiskolában jelenleg egy összevont, 1-4. osztályos ukrán tanulócsoport is működik, mindössze nyolc tanulóval. Az intézményben évről évre csökken az érettségizők száma, 1999-ben már csak tizennégyen kaptak ilyen bizonyítványt. Az iskolában építésekor tornatermet és tágas étkezdét alakítottak ki, de az utóbbi napjainkban már nem üzemel. A tornaterem felszereltsége is szegényes. A középiskolában több szakkör működik kisebb-nagyobb sikerrel. A tanulók egy része rendszeresen szerepel a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, a Bereg-vidéki Magyar Kulturális Szövetség és más magyar szervezetek által rendezett irodalmi vetélkedőkön, versmondó versenyeken. Élész Melinda és Lőrinc Katalin 2., illetve 3. helyet szerzett az egyik legutóbbi vetélkedőn. Az 1998-1999-es tanévben tizennégy gáti fiatal tanult valamelyik ukrajnai főiskolán vagy egyetemen. Napjainkig a község szülöttei közül harminchatan szereztek főiskolai vagy egyetemi végzettséget, többségük tanító, illetve tanár. Közülük az Egyesült Államokban (vagy Kanadában?) él Akkermann Sándor állatorvos, Szlovákiában Frishmann János belgyógyász orvos.
A gáti magyar középiskola napjainkban igen nehéz gazdasági helyzetben végzi munkáját, csak akadozva kapja az állami költségvetésből a működéséhez szükséges pénzt. A mintegy négyszáz diák a téli hónapokban fűtetlen tantermekben kénytelen tanulni. A tanárok több hónapos késéssel jutnak hozzá a fizetésükhöz.

Kovács Emil tanító (Kovács Vilmos író öccse) 1954-ben első osztályos tanulóival, az 1874-ben épült régi községi iskola udvarán.

Iskolai kerékpárverseny az 1960-as évek elején

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT