A művelődés és az ismeretek gyarapítása
A művelődés és az ismeretek gyarapítása
A XIX. század második felében, Csanád megyében egymás után alakultak meg a különböző egyletek, társulatok és körök. Földeákon az elsőt 1871-ben alapították Földeáki Polgári Olvasókör néven. Működéséről, tagjairól nem tudunk semmit. Azonban bizonyos, hogy a belügyminiszter 167871/1938. szám alatt oszlatta fel azon oknál fogva, hogy évek óta nem fejtett ki alapszabályszerű működést. Tagjai szétszéledtek, vagyona nem volt, és működésének újrakezdéséhez nem fűztek reményt.
Néhány év múlva alakult meg a ma is működő Földeáki Önkéntes Tűzoltó Egyesület. Csanád vármegye központi járásának főszolgabírója 1892. május 6-án küldött körlevelet a községi elöljáróságnak. Leiratában hivatkozott az 1890-ben elfogadott megyei tűzrendészeti szabályrendelet harmadik fejezetére, amely szerint az elöljáróságnak kísérletet kellett volna tennie az önkéntes tűzoltó-egyesület megalakítására. Megállapította, hogy a kitűzött határidő már 1891-ben lejárt, és a kötelezettségnek nem tettek eleget. Felhívta a figyelmet az előírás haladéktalan teljesítésére, és az eredményről június 15-ig jelentést kért.
Földeák község bírája Gilinger András és Berger Gyula jegyző 1892. május 12-én keltezett levelükben örömmel jelentették a főszolgabírónak, hogy a szükséges előkészítő munkák után az egyesület megalakításának céljából június 6-án ülést tartottak, ahol a jelenlévők jegyzőkönyvileg egyhangúan kimondták a Földeáki Önkéntes Tűzoltó Egyesület megalakulását. Megvitatták, majd elfogadták a Boros Károly községi gyógyszerész, ideiglenes jegyző és Berger Gyula ideiglenes elnök által készített alapszabályt, és kérték, hogy a főszolgabírói hivatal az alapszabályt jóváhagyás céljából terjessze fel a belügyminisztériumba. A belügyi államtitkár 1892. szeptember 1-én 66 756. szám alatt változtatás nélkül jóváhagyta az egyesület alapokmányát, így a tényleges működés megkezdésének minden törvényi akadálya elhárult.
Az egyesület fő céljának a következőket jelentette ki: „úgy a községi mint bármely magánvagyont, emberi és állati életet s egészségét fenyegető és bármilyen elemi vész elhárítása végett egyenkint és együtt, hathatósan és kitelhetőleg összeműködni s veszély elhárítása tekintetéből minden lehetőt még személyes áldozatok árán is segélyt nyújtani fognak”.
Ötféle tagsági viszonyt ismert. Volt tiszteletbeli tag, alapító tag, rendes működő tag, pártoló tag és ideiglenes tag.
A tagfelvételről, az egyesület választmányának ajánlatára a közgyűlés döntött. Minden tag az egyesület által nyújtott kiváltságokban és előnyökben részesülhetett, nevezetesen a gyakorlatokban személyesen részt vehetett, és az egyesületi gyűléseken tanácskozási és szavazati jogot élvezett.
A működő tagok fontos kötelezettsége volt „…éjjel és nappal készenlétben lenni és a községben vagy annak külterületén előforduló vész alkalmával… rögtön, ha munkában van is, minden munka abban hagyásával a község házához sietni és társaihoz csatlakozni…, ha azok már kivonultak, úgy egyenesen a vész helyére sietni… a mentő eszközöket mindig és minden alkalommal magánál tartani.”
Abban az esetben, ha a működő tag vész alkalmával vagy gyakorlaton nem jelent meg, először feddéssel, másodízben tagságtól való megfosztással büntethették.
Az egyesület ügyeit a közgyűlés, a választmány, az elnök vagy helyettese intézte. Rendes közgyűlést évente kétszer tartottak, február és július első vasárnapján. Rendkívüli közgyűlésre akkor volt lehetőség, ha azt az egyesület érdeke megkívánta vagy tíz tag indítványozta. A választmány a közgyűlések között irányította a munkát. Legalább háromhavonta üléseztek. Tagjai között találjuk az egyesület tisztikarát és az évről évre megválasztott nyolc választmányi tagot.
A tisztikar élén az elnök állt. Ő volt az egyesület vezetője, irányítási, felügyeleti és utalványozási jogkörökkel felruházva, valamint őrizte a pecsétet. Az alelnök általános helyettesként működött, végezte az irodai munkát, vezette a tagnyilvántartást, a tagok tevékenységéről, esetleges hanyag magaviseletéről, jelleméről nyilvántartást vezetett. A főparancsnok irányította és vezényelte a mentési munkálatokat, tartotta a kiképzési gyakorlatokat és gyakorolta a fegyelmi jogkört. A parancsnok a főparancsnok állandó helyettese volt. A tisztikarhoz tartozott még a pénztárnok, a parancstiszt és a szertárnok.
Tagjaikat az alakuláskor – anyagi okok miatt – egyenruhával nem tudták ellátni, de hogy tűzoltói minőségük felismerhető legyen, mindegyikük egy fehér zsinórral szegélyezett francia állású kék posztóból készült sapkát és egy tizenöt centiméter szélességű, középen Ö-T. jelzéssel, fehér szalaggal szegélyezett vörös karszalagot hordott. A sapkákat sárgarézből készített, rózsákkal díszített Ö-T. jelzésű jelvénnyel látták el. Elkészíttették pecsétjüket is, „Földeák Község Önkéntes Tűzoltó Egyesület” volt a körirat, a pecsét közepén egy tűzoltócsákány díszlett.
Az 1892.június 6-i alakuló ülésen megválasztották az egyesület elnökének a nemes ügyet önzetlenül és anyagilag is támogató – 1919-ben mártírhalált halt – ifjú dr. Návay Lajost. Az önkéntes tűzoltók első főparancsnoka
a földeáki tanító, Apró János lett. Alapítókként a következők léptek be: Eckhardt Oszkár, Návay István, Návay Kornél, Návay Ákos és Návay Lajos. Az első tagok névsora a következő: Apró János, Rácz István, Altschul Ede, Klein Mór (pénztáros), Gardi József, Berger Gyula, Bugyi Pál, Boros Károly, Bugyi Balázs, Gardi István, Kovács Péter, Steingenberger Vilmos, Juhász István, Bugyi Albert, Kovács István, H. Varga István, Lengyel József, Pesti Sándor, Joó Imre és dr. Istók Barnabás. Ők voltak az első működő tagok, az egyszerű földművestől az orvosig, községi jegyzőtől az iparosig.
Még az alakulás évében beszerezték a hatékony működéshez szükséges alapvető felszerelést. Ötszáz koronáért egy Geitner-Rausch, háromszáz koronáért egy Valtzer tipusú szivattyút vásároltak. Két vizeslajtot száz koronáért vettek, beszereztek három szakkönyvet is. A kiadásokhoz Földeák község 174 forinttal járult hozzá.
Az önkéntes tűzoltó-egyesület folyamatosan működött. Szinte minden évben nagy sikerű tűzoltóbált rendeztek. A bevételből a felszerelést gyarapították.
1933. decemberében mind Csanád vármegye, mind Földeák elöljárósága szükségét látta annak, hogy tekintve a határban lévő mintegy négyszáz tanyaépület tűzbiztonságát, Óföldeákon is önkéntes tűzoltórajt hozzon létre. Tizenkét taggal kezdte meg a működését, a kiképzést egy tűzoltótiszt tartotta. Az óföldeáki tűzoltók a községi elöljáróságtól kétszázötven pengőt kaptak arra, hogy az akkori Nagymajlát község használt fecskendőjét részletre megvásárolhassák. 1937 és 1940 között belügyminiszteri rendeletre tűzoltószertárat kellett építeniük. Ehhez évi ezer pengőt biztosított a képviselő-testület.
1938-ban az egyesület elnöki tisztjét Tass Árpád községi jegyző, a parancsnokit Csathó Kálmán református tanító, az alparancsnokit pedig Dehény Kálmán tanító látta el. Földeáki Lajos, Nagy Gyula és Ádók János alparancsnokok voltak. Az orvosi teendőket dr. Herczog Lajosra bízták. A pénztárnok Földeáki Pál, a titkár Ménesi György, a segédtitkár pedig Bitskey Ferenc volt. 1945-ben Benkóczy Antal tanító lett a parancsnok, majd Dehény Kálmán, aki 1950-ben elköltözött a községből. A parancsnoki tisztségre egyhangúan Molnár Zoltán igazgató tanítót választották meg, aki azonban szakismeret hiányára hivatkozva 1951 elején lemondott. Utódja Ádók János lett, de ő is csak néhány hónapig látta el a tisztségét. Idős Lele László követte, majd Molnár János, Kun Szabó László és a legutóbbi időkig Vass József volt a parancsnok.
1896-ban alakult meg a faluban a Földeáki Gazda Kör. Működésük fő céljául a következőket tűzték ki: „Gyakori érintkezésekkel szorosabban ösz-szefűzni a közös érdekeket, úgy a művelődés, mint mezőgazdasági ismeretek gyarapítása és annak anyagi előnyei előmozdítása, hírlapok járatása, könyvtár alapítása, összejövetelek és népszerű felolvasások tartása által az általános ismeretek terjesztése.” Tagja lehetett minden feddhetetlen helybeli és vidéki honpolgár társadalmi állás és nemzetiségi különbség nélkül. A felvételről a választmány döntött egy rendes tag ajánlása után, titkos szavazással. Alapító, rendes, pártoló és tiszteletbeli tagságot különböztettek meg.
A gazdakör saját helyiségben működött. Alaposan szabályozták a rendfenntartás a magaviselet és a társalgás normáit. Megtiltották a politizálást, bárminemű pártoskodást és a „szocializmus vagy egyéb tévtanok” hirdetését. A gazdakör ügyeit a közgyűlés, a választmány, az elnök vagy helyettese, a jegyző, a pénztárnok a könyvtárnok és a rendezők vezették. A kör első elnöke Návay Lajos, jegyzője Réti Rezső.
Működéséről és megszűnésének körülményeiről nem maradtak fenn iratok. A gazdakör funkcióját vette át az 1929-ben megalakított Földeáki Gazdasági Egyesület. Elnöke Antal Balázs, ügyvezető elnöke Tass Árpád, alelnöke Szabó János és Sallai Pál, titkár ifj. H. Varga János, jegyző vitéz Molnár Dezső, pénztáros id. Horváth Pál, pénztári ellenőrök ifj. Antal József és vitéz Sípos Sándor, ügyész dr. Antal Mihály, könyvtáros vitéz Lajos János, háznagy Szakács Mihály és Neparáczki Mihály, a számvizsgáló bizottság elnöke pedig Földeáki Pál volt.
Tagjai részére könyvtárat szervezett, gazdasági és ismeretterjesztő előadásokat rendezett, továbbá tengerit, árpát, műtrágyát és vetőmagvakat szerzett be. Az egyesület saját, vásárolt épülettel rendelkezett, ahol a klubélet folyt, szórakoztató játékokat játszottak, és mivel italmérési joggal rendelkeztek, a tagok italokat is fogyaszthattak. Tagjainak száma 1938-ban 223 fő.
A Földeáki Katolikus Kör1897. június 13-án alakult. Célként a következőket fogalmazták meg alapítói: „Földeák község területén lakó katolikus polgárok szellemi, társadalmi és anyagi érdekeinek előmozdítása, továbbá a valláserkölcsi szellem, a közművelődés és összetartás öregbítése által a magyar katolikus társadalom ápolása a politika teljes kizárásával.”
Céljait a kör, lévén társadalmi intézmény, csupán erkölcsi eszközökkel szorgalmazta elérni. Ezen az úton hatni kívánt a keresztény felebaráti szeretet felébresztésére, az erkölcsiség terjesztésére és fenntartására. Tagjai segíteni vállalták a szegények, az özvegyek és az árvák ügyét. Támogatni óhajtották az emberbaráti intézmények működését. A kör tagja csak katolikus vallású feddhetetlen egyén lehetett. Nem válhatott taggá az, aki titkos társaságnak a tagja, nevezetesen szabadkőműves volt.
A kör ügyeit elnök, alelnök, jegyző, pénztáros háznagy, könyvtáros, ellenőr, tizenkét rendes és öt póttagból álló igazgató választmány intézte. Ideiglenes elnöknek Vagács Ödönt, jegyzőnek pedig Kiss János tanítót választották meg.
A Katolikus Kör 1933-tól tagjainak kilépése miatt nem működött. Egy 1938-as jelentésből megtudhatjuk, hogy vagyonnal rendelkezett, de a vagyonleltárt és az alapszabályt a plébánia rendezetlen irattárában nem találták. Utolsó tisztikara a következő személyekből állt: világi elnök Tass Árpád, világi alelnök Dehény Lajos, jegyző Ménesi György, pénztáros Szalma István, a könyvtáros Kilár Károly, a háznagy Vass András.
A Földeáki Munkás Önképző Kör 1903. április 29-én alakult meg. Feladatának tekintette, hogy „gyakori érintkezésekkel szorosabban összefűzi a munkások érdekeit, úgy a művelődés, mint a mezőgazdasági ismeretek gyarapítását, hírlapok járatása, könyvtár alapítása, összejövetelek és népszerű felolvasások tartása” útján. Az önképzőkör tagja lehetett bárki, akit egy rendes tag ajánlásával titkos szavazás útján a választmány erre érdemesített. Alapító tagságot húsz korona befizetésével lehetett szerezni. A rendes tagnak évi négy korona tagdíjat kellett fizetnie. A Földeáki Munkás Önképző Kör megalakulásakor ideiglenes elnöknek Návay Lajost, ideiglenes jegyzőnek pedig Várkövi Kálmánt választották meg. Tevékenységéről semmit sem tudunk. Valószínű, hogy még az első világháború előtt vagy az alatt megszűnt, és később nem alakult újjá.
A Földeáki Dalárda megalakulásakor 1903. március 25-én, hároméves ciklusokat tűzött ki maga elé úgy, hogy háromévenként újból szervezkedik, és fennáll mindaddig, amíg tagjainak száma legkevesebb tizenkét főt tesz ki. Az érdeklődés nem szűnt meg a dalárda iránt, hiszen még az 1930-as évek végén is működött. Céljukként a tagok dalestélyek rendezését, jótékony és közművelődési jellegű előadások segítését tűzték ki, valamint a szép iránti érzék fejlesztését és fokozását. Zeneeszközök beszerzésére és kották vásárlására pénzalapot hoztak létre. A dalárda pártoló, és működő tagokból állt. Működő tag lehetett az a személy, aki tizenhatodik életévét betöltötte, és akinek a hangja „a férfi négyes valamely hangnemére alkalmasnak és zenehallása után használhatónak bíráltatik”. A működő tagul jelentkezőnek két tag ajánlása szükségeltetett. A felvételin a karnagy és a szólamvezetők előtt kellett vizsgázni. A dalárda jövedelmét az alaptőkéhez csatolták vagy jótékony célra fordították. A közgyűlés volt a legfelsőbb döntést hozó szerv. Az egylet belügyeit a kilenctagú tisztviselőség és a négy választott működő tagból álló igazgatóság intézte. A dalárda első elnöke Návay Lajos, jegyzője Dehény Lajos.
1939-ben a dalárda harminckilenc tagot számlált. Elnöke akkor Tass Árpád községi jegyző, alelnöke Dehény Lajos, pénztárosa Meszlényi Antal, jegyzője Ratkay Dániel, karnagya Dehény Kálmán, a szólamvezetők Sarnyai Pál, Ádók János, Neparáczki István és Gyetvai László, számvizsgáló Nádasdi Mihály, vitéz Csányi József és Bálint Tamás.
A Földeáki Függetlenségi és 48-as Olvasókör 1904. október 30-án alakult meg. Alapszabályát a belügyminiszter 1905. március 1-jén hagyta jóvá. A kör célul tűzte ki, hogy tagjaival tanulmányozza a „minden más országtól független Magyarország alkotmányának társalgás útján… való megismertetését…” Fontosnak tartotta, hogy minden polgár ismerje meg jogait és kötelességeit. Országos, megyei és községi ügyekre vonatkozó kérdésekben felvilágosító munkát kívánt kifejteni. Tagjai elhatározták hírlapok járatását és a könyvtár létrehozását.
Tag lehetett minden becsületes, feddhetetlen előéletű önálló polgár, rendes, pártoló és tiszteletbeli tagok pedig a jelentkezők, különböző fizetési kötelezettségekkel. Évenként egyszer kötelezően közgyűlést kellett tartani. A közgyűlés tagjaiból közfelkiáltással vagy titkos szavazással tisztviselőket választott. A választmány húsz tagját egyévi időtartamra szótöbbséggel választották meg.
A napilapokat olvasás céljából két nap, a hetilapokat pedig nyolc nap után lehetett kikölcsönözni a könyvtárnok engedélyével. A szerencsejátékot vagy hazárdjátékot szigorúan tiltották a kör helyiségében. Idegen csak rendes tag bevezetése mellett tartózkodhatott ott. A kör első elnöke Gardi Gáspár, jegyzője Nagy Lajos.
A földeáki 48-as kör a meghatározott célokon túlmenően pártkörként is működött. A Makói Független Újság 1912. január 14-i számában tudósítás jelent meg tisztújításáról, amelyben a következőket olvashatjuk: „Ez a nép mélyen átérti s átérzi, mivel tartozik hazájának, nemzetének és önmagának. Tudja, hogy a haza függetlenségéért s önállóságáért, e nemzet szabadságáért és boldogságáért küzdeni minden honpolgárnak kötelessége, mert csakis ezek által lehet boldog a magyar. És Földeák népe egy pillanatra se tágít e kötelesség elől… ennek a falunak a népe mindig legelöl jár a függetlenségi tiszta zászló lobogtatásában, s amikor nincs is harci zaj, a függetlenségi és 48-as elveket s eszméket becsülettel ápolja ez a nép. Ez elvek és eszmék ápolására főként a függetlenségi- és 48-as pártkör szolgál keretül, ahol a község 48-as népe tömörül.”
A tisztújításon akkor elnöknek Bugyi István közgyámot, addigi alelnököt választották meg. Alelnök lett Mészáros Béla, jegyző Kovács József, pénztárnok Horváth Antal, háznagy Nagy István, könyvtárnok Purjesz Salamon. Az összes tisztviselőt egyhangúlag választották meg. A kör 1912-ben 165 fő a beiratkozott tagot számlált.
1937-ben a 48-as kör elnöke id. Fertály János, alelnöke Sípos József, jegyzője Szabó József. A kör hetvenöt rendes és három póttaggal működött. A községi elöljáróság jelentése szerint túlnyomórészt törpebirtokosokból és cselédekből állt, a tevékenységük abban merült ki, hogy a téli estéken a kör helyiségében olvasnak, kártyáznak, biliárdoznak és elbeszélgetnek. A jelentés szerint a tagok polgári társadalmi felfogása általában nemzeti, de vannak közöttük, bár burkoltan, szélsőséges gondolkodásúak is. Kulturális tevékenységet nem fejtettek ki. Egy évvel később már csak hatvanhat tagot regisztráltak. A tisztikarban változás állt be. A kör elnöke Horváth Antal lett.
A Földeáki Iparos Önképző Kör megalakulásának előkészületeiről egy 1906. október 27-i újságcikk számolt be. Ezek szerint a faluban zártkörű táncmulatságot rendeztek a kör megalakítása céljával. A kitűnően sikerült táncvigalom „csinos összeggel emelte a már két év óta gyűjtögetett alapot úgy, hogy Földeák községnek művelődésre vágyó iparosai önképző körüket a közel jövőben meg fogják alakítani”.
A kör megalakulásáról és működéséről nem maradtak fenn dokumentumok.
1918. december 15-én a községházán Mészáros Béla elnökletével alakuló értekezletet tartottak a földeáki iparosok. Elhatározták az iparoskör megalakítását. Elnöknek Mészáros Józsefet, alelnöknek Mészáros Bélát, jegyzővé Antal Bélát választották meg. 1920. áprilisában kérték a szolgabírói hivatalt, hogy az elfogadott alapszabályt küldjék fel jóváhagyás céljából a belügyminiszterhez. A kör működését elsősorban politikai okok miatt nem engedélyezték, és hivatkoztak arra, hogy Földeákon amúgy is elegendő számú egyesület és kör működik. Pedig az iparoskör ideiglenes vezetősége vállalkozott volna arra, hogy soraiból kizárja azokat a tagokat „akik a közrend szempontjából megbízhatatlan egyének és a felforgató eszmék hívei voltak”.
A Földeáki Iparos Kör végül 1926-ban alakulhatott meg, túlnyomórészt önálló iparosokból, kereskedőkből és iparossegédekből. Tagsága 1937-ben száz főt számlált. A kör helyiségében klubszerű életet éltek, hazafias ünnepélyeket rendeztek, és azokon testületileg vettek részt. Ápolták a nemzeti érzést. Szakmai kérdésekben megbeszéléseket tartottak, és műkedvelő előadásokat rendeztek. Egy községi jelentés szerint a tagok polgári társadalmi felfogása hazafias, de van köztük szélsőségekre hajlamos is.
A Földeáki Levente Egyesület 1924-ben alakult. 1938-ban 374 tagot számlált. Az elnöki tisztet Virágh Sándor, a két alelnökit dr. Németh István és Szűcs István, a titkárit Ratkai Dániel, a pénztárosit pedig Földeáki Lajos töltötte be. 1927. május 8-án Óföldeákon is megalakult a leventeegyesület. Az ünnepélyes aktusról beszámolt a Marosvidék című napilap. A cikkből megtudhatjuk, hogy az ünnepség mise után zászlószenteléssel kezdődött, majd az állami iskola udvarán a zászlószegeket verték be, ahol ünnepi beszéd és szavalatok hangzottak el. A szentmisét Straub József plébános celebrálta. A zászlóanya tisztjére Návay Andornét kérték fel. A zászló damasztból készült, egyik oldalán „Levente Egyesület Óföldeák 1927” selyemhímzésű felírással. A másik oldalon: „Meg ne ijedjetek, a haza földnek szíve dobog fel!” felirattal. Az ünnepi beszédet Nagy Gyula főszolgabíró tartotta. Az ünnepségen megjelent Tarnay Ivor alispán, valamint a vármegye több vezetője, részt vett Földeák község elöljárósága és a Földeáki Levente Egyesület díszcsapata. Este az állami iskolában műkedvelők előadásában bemutatták Nyári Andornak, A levente című színművét. Az ünnepséget reggelig tartó bál zárta.
A Földeáki Polgári Lövészegyesület 1928-ban alakult 162 taggal. Az elnöki tisztet az 1930-as évek végén Tass Árpád községi főjegyző töltötte be.
A Stefánia Szövetség fiókszövetsége 1929-ben alakult meg. Védnöke a karitatív munkájáról ismert és közszeretetnek örvendő Návay Aranka. 1938-ban Virágh Sándor plébános az elnök, Tass Árpád az ügyvezető igazgató, dr. Herczog Lajos a vezetőorvos, dr. Sepp József tanácsadó, dr. Szilágyi Béla ügyész, a titkár pedig Rajki Márton.
A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének helyi csoportja 1920-ban alakult meg először, majd 1938 márciusában újból. A megalakulásról beszámolt a Makói Újság. Eszerint az ünnepély a földeáki népházban zajlott le, amely zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel. Makóról az ottani MANSZ-csoport vezérkara három busszal utazott a helyszínre dr. Kászonyi Richárdné főispánné vezetésével. Dr. Bécsy Bertalan a MANSZ. makói igazgatója vázolta a célokat, majd javasolta a földeáki csoport megalakulását. Egyhangú lelkesedéssel jött létre a határozat, majd sor került a tisztikar megválasztására.
Elnökké Tass Árpádnét, igazgatóvá pedig a férjét választották meg, míg díszelnökké Návay Arankát. Társelnök lett dr. Kováts Józsefné. Külön elnök irányította a jótékonysági munkát, a kulturális ügyeket, a háziipari feladatokat, a sajtó- és propagandaügyeket, valamint külön elnök felügyelte a leányegylet működését. Öttagú számvizsgáló bizottság és huszonhárom tagú választmány segítette a tisztikar munkáját. Az alakuláskor 148 tagja lett a helyi csoportnak.
Kimondottan karitatív céllal alakult meg 1918-ban, majd 1938. március 14-én újra a Szent Vince Szeretethölgyei Egyesületének földeáki csoportja. A csoport hatvannégy tagot számlált. Tagjai jórészt a helyi értelmiség, az iparosok és jobb módú gazdák feleségeiből verbuválódott. Igazgatója Virágh Sándor plébános, elnökei pedig Návay Aranka és Németh Mária Demetria.
A Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetségének földeáki csoportja l935-ben alakult meg negyvenkét taggal.
1935 májusában hozták létre a Frontharcos Szövetséget. Sorai közé 118 egykori katona lépett, akik megjárták az első világháború poklát. Elnökké Návay László földbirtokost választották. Társelnök a „legszebben dekorált” földeáki frontharcos, Lefkovics Dezső lett.
A Földeáki Torna Klub működését, illetve alapszabályát a Belügyminiszter újólag 1928-ban hagyta jóvá. Első megalakulásának időpontjáról nincs adatunk, az azonban biztos, hogy az 1920-as évek elején már működött. A községi elöljáróság 1938. augusztus 19-én kelt jelentésében közölte a főszolgabíróval, hogy a klub 1932 óta semmi működést nem fejt ki, mert a tagok az egyesületből kiléptek. Az egyesületi közgyűlés a feloszlás iránt nem intézkedett, és az alapszabályt sem találták meg, ingó és ingatlan vagyonuk nincs, ezért az elöljáróság javasolta a klub megszüntetését.
A Földeáki Torna Club 1946.november 24-én tartotta újraalakuló közgyűlését. A jelenlévők „lelkes egyhangúsággal elfogadják, felajánlják anyagi és erkölcsi támogatásukat a megalakítandó pártoktól független sportegyesületnek”. A Nemzeti Bizottság elnöke kérte a jelenlévőket, hogy döntéseikben kerüljék a politikai szempontokat, és csak azt tartsák szem előtt, hogy tagjuk a sport terén mit ért el a múltban, és mit várhatnak tőle a jövőben.
Elnöknek Szakács Mihályt, alelnököknek Sándor Istvánt és Ménesi Józsefet, titkárnak pedig Bálint Antalt választották meg. Az egyesületnek több mint százhatvan tagja volt.
Faluszövetség is működött Földeákon. Tevékenységéről, vezetőiről nem tudunk. Az biztos, hogy 25407/1932. számú véghatározattal megszüntették, és a nyilvántartásból törölték.
A Magyar Parasztszövetség földeáki szervezete 1941-ben jött létre, de mivel a szövetség országosan, alapszabályban meg nem engedett politikai tevékenységet folytatott, a belügyminiszter 169611/1944. VII. számú rendeletével feloszlatta.
A földeáki egyesületek, egyletek, körök általában jótékony célú előadások megtartására szerveztek, illetve kértek fel színjátszó csoportokat. 1914-ben mutatták be a Falurossza színművet. 1921-ben szeptember 5-én, 8-án és 12-én a Piros bugyellárist adták elő. Ugyanebben az évben október 30-án és november 6-án a Falurossza került színre. Az előadásokra nagy közönség gyűlt össze és az amatőr színjátszók fergeteges sikereket arattak.
1922-ben a Földeáki Torna Club két ízben rendezett a „község társadalmának minden rétegéből válogatott szereplőkkel” műkedvelő előadást. Bemutatták a János vitézt január 1-jén és 6-án, és még ezen év folyamán újólag a nagy sikerre való tekintettel a Falurossza című színművet. Ebben az évben még egyszer szerepeltek a műkedvelők a Tatárjárás című operett bemutatásával.
1923-ban három darabot játszottak: a Toloncot, a Szökött katonát, és a Nótás kapitányt. 1927 március 27-én és 28-án vitték színre a Tót lányt. 1938-ban a Házasságszédelgő aratott nagy sikert.
1939 júliusában a földeáki MANSZ csoport rendezett műkedvelő estet. A kultúrház zsúfolásig megtelt közönséggel. A rendezvényen Makóról megjelent Ring Béláné, az alispán felesége és dr. Galambos Emilné elnöknő. Szavalatok után magyar táncokat adtak elő, majd a Ne okoskodj, Rozi és a Házasságszédelgő című bohózatot mutatták be.
Egy másik műkedvelő előadásról számolt be a Délvidéki Független Hírlap 1939. november 14-i száma. A műsoros délutánt az elaggott szegények megsegítésére rendezte a Szent Vince Szeretet Egyesület a Népház nagytermében. Az egyesület műkedvelő ifjúsága a Tóni néni című egyfelvonásos vidám bohózatot játszotta el ritkán látott nagy ügyességgel. A darabhoz kitűnő díszleteket készítettek. A főbb szerepeket Gardi Ilona, Bauda Nándor, Szabó Istvánné, Kalász Erzsébet és Szántó Ilona játszotta. A táncszámok után a bohózat szereplői a Regősök című irredenta egyfelvonásos színjátékot játszották el sikerrel. 1944. március 15-én, 18-án és 19-én az Árvácska került bemutatásra. A műkedvelő előadások betanítója és rendezője Dehény Lajos tanító, aki a század elejétől a tanítás mellett fő feladatának a népművelést tekintette.
A fenti cikkben s már korábban említett Népház létesítésének terve az 1929. augusztus 21-én tartott képviselő-testületi közgyűlésen merült fel először. Az elöljáróság nehezményezte, hogy a községben nincs egyetlen olyan helyiség sem, ahol a hatezer lelkes település két-háromszáz lakója összejöhetne az iskolán kívüli népművelési előadásokra, közös programokra. Javasolták a testületnek, hogy létesítsen Népházat, amit el is fogadtak úgy, hogy a népjóléti és művelődésügyi minisztertől húszezer pengős hitelt kérnek. Az épületben, bérlet formájában – tervezték – helyiséget kaphat a Hangya szövetkezet irodája is.
A Népház ügye 1935-ben merült fel újra. A május 11-én tartott képviselő-testületi ülésen egyhangú, név szerinti szavazással elhatározták, hogy népház céljára kétezer-ötszáz pengőért megvásárolják Varga Gyula és Varga Etel férjezett Takács Istvánné tulajdonát képező beltelkes házat. Határozatukban kérték az alispánt: engedélyezze, hogy a vételárat kölcsönként a községi munkássegély alapból fedezzék. A cél érdekében az iskolán kívüli népművelési előadók évi tiszteletdíjukról – ötszázkilencven pengő – lemondtak mindaddig, amíg a kölcsönt vissza nem térítik. Június 13-án a testület elfogadta az adásvételi szerződést.
A Népházat térítés mellett lehetett használatba venni. Táncmulatság, lakodalom, társas vacsora rendezése esetén az 1940-es évek elején harmincöt pengőt, műkedvelő előadások céljára húsz pengőt, délutáni előadások esetén pedig tíz pengőt kellett fizetni.
Fontos szerepet játszott a község kulturális életében az iskolán kívüli népművelés. Az ismeretterjesztő előadásokat, tanfolyamokat és kulturális rendezvényeket elsősorban a téli hónapokban tartották. Az előadók a helyi és a megyei értelmiségi körökből kerültek ki. A tevékenységet a vármegye úgy támogatta, hogy fizette az előadókat. A községi elöljáróság évente jelentette, illetve összeállította az éves programot.
1923-ban a földeákiak előadást hallgathattak a keresztény és nemzeti kultúráról, a fertőző betegségekről, különös tekintettel a gümőkorra és a magyar falu népe a történelem folyamán és napjainkban tárgykörökben. 1929-ben egy elemi és egy továbbképző tanfolyamot rendeztek Földeákon ötvenhat beiratkozott hallgatóval. Az előadásokat hetente három alkalommal tartották este hattól kilenc óráig. A körökben és egyesületekben hatvanhét hazafias és ismeretterjesztő előadást tartottak mindenkor nagyszámú hallgatóság előtt, műkedvelő színi előadást hét esetben. 1936-ban már százhúsz előadást, egy harmincórás ének és negyvennyolc órás nőnevelési tanfolyamot terveztek. Ezekből Óföldeákon tizenkilencet kívántak megtartani. Az előadásokat Földeákon a Népházban minden hétfőn és csütörtökön este hétórai, Óföldeákon pedig minden vasárnap délután ötórai kezdettel szervezték meg.
A községi könyvtárat 1927-ben alapították, bár a község vezetősége és a tanítóság 1924-ben már az elrendelt „kultúrdélutánokon” hangoztatta a könyvek olvasásának hasznát és szükségességét. A könyvek száma évről évre gyarapodott. 1937-ben Sípos Ferenc, a faluból elszármazott budapesti vendéglős 225 darabból álló gyűjteményét és egy igen szép könyvállványt adományozott Földeáknak. A nemes gesztust a képviselő-testület határozatban köszönte meg.
A második világháború után az egyesületek működése egyre nehezebbé vált. Több megszűnt, másokat feloszlattak. Földeáki Lajos vezetőjegyző 1948. október 23-án kelt jelentésében felsorolta a még akkor működőket, a következők szerint: Földeáki Gazdasági Egyesület, Vorosilov Vadásztársaság, Torna Club, Dalárda, Méhészeti Egyesület és Iparos Kör. A jelentésnek ki kellett térni arra, hogy ezek a szervezetek megfelelnek-e „az új és demokratikus kívánalmaknak”.
A jelentés szerint az egyházon belül még a következő társulatok, szervezetek működtek: Mária Társulat, Jézus Szíve Szövetség, Krédó, Utca Apostolok és a Szív Testőrség. A felsorolt egyesületek, szervezetek ideig-óráig még működtek. A két világháború közötti pezsgő kulturális és egyleti, egyesületi élet azonban már nem tért vissza. A politika nem engedte az ilyen „ellenőrizhetetlen” civil szervezetek működését.
Az 1950-es évekre csak a sportkör, illetve az önkéntes tűzoltó egyesület menthette át önmagát. 1956-ban Földeákon a tűzoltók részesültek ötezer forintos ruhavásárlási támogatásban, és a sportkör lőterét hozták rendbe tízezer forintos keretből, valamint a DISZ-fiatalok kultúrhelyiségének tatarozására fordítottak ötezer forintot.
Az 1956. március 29-i földeáki tanácsülésen határozták el, hogy szükséges lenne egy művelődési ház felépítése, lehetőleg saját erőből. Több mint egy év múlva foglalkoztak újra az építkezés tervével. A június 29-én tartott tanácsülésen ütemtervet fogadtak el, a teljes költséget 845 174 forintban határozták meg. A megyei tanács júliusban jóváhagyta a terveket és a költségvetést, valamint megbízta Vadász János okleveles mérnököt az építkezés ellenőri teendőivel. A szükséges téglát a községben égették ki.
Július hónapban már harmincezer tégla állt rendelkezésre, de a munkálatokhoz nem tudtak hozzáfogni, mert a tanács százezer forintját kölcsönadták a csengelei malom építésére. Szeptemberben végre beindult az építkezés. Társadalmi munkában ötvenezer téglát fuvaroztak a helyszínre, és a szükséges földmunkákat is elvégezték. Decemberben még tető nélkül állt az épület, mert a kecskeméti vállalat gyengébbet készített el a kelleténél. Az építkezés megtorpant.
1958 októberében végrehajtó bizottsági ülésen foglalkoztak újra a művelődési otthon ügyével. Többen kétségbe vonták, hogy a ház november 9-ig elkészül. Elhatározták, hogy a javasolt Szocialista Kultúráért elnevezéssel szemben a Béke nevet adják az új intézménynek, és az avatásra Apró Antalt, a minisztertanács első elnökhelyettesét, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját kérték fel. Az ünnepélyes avatáson Apró Antalon kívül részt vettek dr. Julius Viktory, a Csehszlovák Köztársaság budapesti nagykövete, valamint a megyei párt és állami vezetők.
Óföldeákon ebben az évben tanácsülésen értékelték a kultúrotthon munkáját. Láng Róbert igazgató, aki egyben az iskola első embere is volt, a beszámoló után felmentését kérte, hivatkozva arra, hogy két megbízatása összeférhetetlen. A valódi ok azonban az lehetett, hogy a tánc szakkör nem működött, a színjátszó szakkör felbomlott, újat nem tudtak szervezni, és hogy az ismeretterjesztő előadásokat sem látogatták.
Az 1960–1990 közötti években Földeákon, az önkéntes tűzoltókon kívül, akik maguk is tanácsi költségvetésből és annak ellenőrzésével működtek, más csoportosulásról nem beszélhetünk. A kultúrház különböző nagygyűlések színtere lett, évente néhányszor a szegedi színház művészei léptek fel, és a könnyűzene haknibrigádjai.
A nyolcvanas években már működött néhány szakkör, és létrejött a Röpülj, páva! mozgalmon belül a földeáki citerazenekar. Ez az együttes még napjainkban is működik.
Az önkéntes tűzoltók gyakorlatoznak a tanácsháza udvarán az 1950-es években
Aranykalászos gazdatanfolyam résztvevői résztvevői az 1930-as években (József Attila Múzeum fotótára)
Földeáki gazdák az 1930-as években (József Attila Múzeum fotótára)
Levente és cserkész díszőrség az országzászlónál (1932)
A Frontharcos Szövetség zászlajának avatása 1937-ben (Szilágyi Györgyné gyűjteményéből)
A Földeáki Torna Club zászlószentelése (Zászlóanya Návay Aranka, fénykép az 1930-as évek elejéről)
Földeáki labdarúgók az 1940-es évekből (József Attila Múzeum fotótára)
A Piros bugyelláris című színdarab műkedvelő előadása 1921-ben (Szilágyi Györgyné gyűjteményéből)
A Házasságszédelgő című színdarab bemutatása 1938-ban (Szilágyi Györgyné gyűjteményéből)
Az Árvácska bemutatója 1944-ben (Szilágyi Györgyné gyűjteményéből)
