Zsúfolt az iskola háza

Teljes szövegű keresés

Zsúfolt az iskola háza
Hivatalos iratokban Földeákon először 1782-ben tűnik fel a tanító neve. Az egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint Szabados József jegyző látta el ezt a feladatot. Munkálkodásáért természetbeni járandóságot kapott a lakosoktól, a községtől pedig húsz forintot. 1803-ban a tanítót már hatvan forint készpénzzel díjazzák, amit a község fizetett, és juttattak neki még három öl tűzifát, ötven font húst, egy mázsa sót, tizenöt font „fadgyút, két kocsi szénát, egy hízott sertést, hét itze vajat és fél sessió földet”, valamint minden pártól egy véka búzát, fél véka árpát és nyolc kéve nádat. A tanító és a kántor munkakörét, néhány kivételtől eltekintve, 1830-ig a jegyző látta el, ami természetesen nem volt a legjobb megoldás.
Csanád vármegye közgyűlése 1819. február 5-i ülésén kötelezte arra Földeák elöljáróit, hogy szerződéssel önálló tanítót alkalmazzanak. A földeákiak arra hivatkoztak, hogy emberemlékezet óta náluk a jegyző a tanító, de néhány éve van már önálló mesterük. Azt nyilatkozták továbbá, hogy a kántor kötelességévé tették: maga helyett ő állítson tanítót.
A vármegye a helyszínen is megvizsgálta a kérdést. Megállapították, hogy másfél éve valóban tanít itt egy Vietoris András nevű férfi, aki a földesúrtól esztendőnként némi segélyt húz. Fény derült arra is, hogy a gajdosi és szárazéri kertészek gyerekeitől nem lehet megkövetelni az iskolába járást, mert másfél órai távolságra laknak Földeáktól. Megállapították, hogy a faluból sem jár minden gyerek iskolába, hiába buzdítják és intik meg a szülőket.
A század elején Földeákon Szabados István, Bernáth György, Hamvay Ferenc, Kiss Albert és Skopurda Mihály (aki okirat-hamisítás miatt a vármegye börtönébe került), Balogh József és Gerzsán Lajos tanított. 1830-ban a Nyitra megyei Novákról származó harmincéves Balázs Mihályt, aki Temesváron végezte a tanítóképzőt, választották meg kántornak és tanítónak. Készpénzfizetésén az elöljáróság húsz forintot javított. Hat évig látta el feladatát. Őt Zombori József követte, majd Kiss Antal, akit 1845. április 6-án választottak meg kántortanítónak, és közel ötven évig működött közmegbecsülésnek örvendve. A század első felében a gyerekek hittant (katekizmus és biblia), számtant, írást és olvasást, valamint földrajzot tanultak.
A község 1830-ban új iskolát épített a plébánia mellett. A vert falú, náddal fedett ház lényegében egy eléggé tágas tanterem. Fűtéséről és a fenntartásáról az elöljáróság gondoskodott. Mellé épült a tanítói lakás.
Az 1846-os költözés után egy földes, vert falú régi nagy urasági istállót alakítottak át iskolai célokra, belefoglalva a tanító lakását: két kis szűk szobát. Kezdetben a jegyző szállását és az ideiglenes imaházat szintén itt helyezték el. A tanterem mindössze kétszáz iskolást tudott befogadni, pedig akkor már négyszáz iskolakötelest tartottak nyilván. Az 1851–1852-es tanévben 148 fiú és 162 leány iskolakötelesből 101 fiú és 78 leány járt az alsó elemi két osztályába.
Új kétosztályos iskola építését és még egy tanítói állás létesítését szinte évente szorgalmazta Oltványi Pál plébános. A község szegénységére hivatkozva egyelőre nem tudott eleget tenni a kérésnek. Végre 1859. november 9-én elhatározták a felépítését, és egy segédtanítói állás szervezését.
Másnap, november 10-én leégett az iskola. A tanítás céljára kibérelték Gilinger János üresen álló házát. Most már igazán sietőssé vált az új tanoda, mégis két év telt el a megvalósításig. Alapkövét 1861. április 28-án tették le, és már november 1-jén készen állt az épület két teremmel és két tanítói lakással.
A felszentelést Oltványi Pál plébános végezte. Többen kifogásolták túlzott nagyságát. Oltványi megnyugtatta őket, hogy nemsokára kicsi lesz. És valóban, húsz év múlva már újra iskolát kellett építeni.
Földeákon 1878-ban már 438 tankötelest, 230 fiút és 208 leányt tartottak számon. Helyszűke miatt azonban iskolába csak 301 tanuló járhatott. A megengedett hatvan diák helyett egy osztályban szinte annak háromszorosát kellett oktatni.
Oltványi Pál, bár 1874-ben ideiglenesen megvált földeáki híveitől plébániára való jogának fenntartása mellett, egyre többször sürgette egy új leányiskola építését. Oltványi a Miasszonyunkról nevezett szegény iskolanővérek földeáki letelepítését tűzte ki célul. Csanád vármegye tanfelügyelősége 1875-ben ismételten felszólította a községet: múlhatatlanul szükséges egy új épület biztosítása.
A község Oltványi Pál javaslatára néhány év haladékot kért a megyétől, mert kérését a nővérek tekintetében nem tudták teljesíteni. A plébános ismételt kérelmére 1878-ban megkapta az engedélyt, hogy a községi elöljárókkal ez ügyben a tárgyalásokat megkezdhesse. A községi képviselő-testületnek azt ajánlotta, hogy ha az építendő új leányiskola vezetését az egyházmegyében már sok helyen szép eredményeket elért apácákra bízzák, és a javadalmazásukat megadják, akkor az építkezéshez hozzájárul kétezer forinttal.
A község 1878. szeptember 9-én tartott, heves szópárbajokkal tarkított közgyűlésén tárgyalta az ajánlatot. Többen ellenezték az apácák letelepítését, mások az anyagi kérdések, az építési költségek és a tanítónők fizetése miatt aggódtak. Hosszas vita után az elnöklő bíró, Gilinger János szavazást rendelt el, s azon a többség végül is elfogadta a javaslatot. A hamarosan elkészülő kiviteli tervet bemutatták Bonnaz Sándor csanádi püspöknek, aki az építkezéshez felajánlott tízezer téglát, az alapok elkészítéséhez cementet és meszet. Az első terv szerint csak földszintes lett volna az épület, de később emeletesre módosították.
Hosszas viták kísérték az épület helyének kijelölését. A központban, a templom szomszédságában semmiképpen sem tudtak megfelelő telket szerezni: vagy kicsi volt, vagy a tulajdonos nem akarta eladni. Más lehetőség nem maradt, mint az, hogy a négy főutca valamelyikében építkezzenek. Ez az elképzelés megint nagy vitákat váltott ki, mert mindegyik képviselő azt akarta, hogy az ő utcájában álljon az iskolaház. Végül csak két év múlva, 1880-ban helyezhette el Oltványi az emeletes leányiskola és a zárda megszentelt alapkövét.
Az építésre a község pályázatot hirdetett, amelyre a legkedvezőbb ajánlatot Klein Lipót vásárhelyi mérnök nyújtotta be, akit aztán meg is bíztak a munkával. Az építkezés szépen haladt, már az 1880-as év végén tető került a falak fölé. 1881 tavaszán azonban a leállt a munka, mert a község és a kivitelező között viták merültek fel, amelyek tisztázására a szolgabíró és az alispán szakértőket rendelt a helyszínre az addig történtek felülvizsgálatára. A szakértők által megállapított pótlások elvégzését Klein vállalta, és így a munka június közepén újra megindult. Az épület szeptember végén már beköltözhető állapotba került. A földszinti részen két nagy tanterem, ebédlő, cselédszoba, konyha, kamra, kőpince, az emeleten két kisebb varróterem, azután a clausura, a fogadószoba, egy nappali, egy hálószoba és egy imaszoba kapott helyet. Az udvaron melléképületek és gazdasági épületek álltak. A beruházás kereken húszezer forintba került. A község négylábnyi kőjárdát készített a templomig, hogy az iskolás lányokat sáros időben elkísérhessék a nővérek Isten házába.
A tanítórend főnöknője Mater Vunibaldát jelölte ki a földeáki ház főnökévé. 1881. október elejére minden készen állt az ünnepélyes megnyitásra. A püspök szeptemberi leiratában Oltványi Pált bízta meg a felszenteléssel, aki október elsején érkezett meg Földeákra. Kíséretében jöttek a főnökasszony, valamint Alexandra és Virginia tanító nővér. Másnap, október 2-án a hajnali harangszó előtt mozsárágyúk dörgése ébresztette a nagy ünnepre a még alvó földeákiakat. Az avatáson megjelent Lonovics József főispán, a megyei tisztikar, a környékbeli plébánosok és a Návay család tizennégy tagja. A templomban Oltványi Pál mondta a misét és az ünnepi beszédet, amit később Szegeden kinyomtattak és valamennyi földeáki család megkapta ajándékba.
A földeáki leánytanulók helyzete az új iskola megépítésével kedvezően alakult, de a fiúk továbbra is két tanteremben szorongtak. 1883-ban a katolikus hitközség a helybeli iskolaszék előterjesztésére tanhelyiségül kétezerszáz forint értékű épületet vásárolt a Szent László téren. A tantermet a legszükségesebb bútorokkal is ellátták, a tanító javadalmazását a tágas és kellemes lakáson kívül négyszáz osztrák forint évi fizetésben állapították meg. Az állásra huszonhatan jelentkeztek. Az október 4-i iskolaszéki ülésen Apró Jánost választották meg. Az ünnepélyes avatásra október 7-én került sor.
1884-ben, a téli időszakban már esténkénti felnőttoktatást is szerveztek Földeákon. Az egyik csoportban a tizenötödik évüket már betöltött nőtlen ifjak 142-en vettek részt, a másikban a nős férfiak 111-en. Az oktatás hétköznaponként este hattól nyolcig tartott.
Óföldeákon az 1880-as évekre jelentősen megnőtt a tankötelesek száma. 1883-ban már 77 mindennapi és 23 ismétlőiskola kötelest írtak össze. A Návay család ígéretet tett egy kültanoda felállítására. Erre azonban csak 1895-ben került sor, amikor Návay Lajos két hold földet és negyvenezer téglát adományozott a községnek egy pusztai római katolikus iskola építéséhez, ahova más felekezetűek is járhattak. Az építkezést Korom Pál építőmester hozta tető alá 26 681 forintos költséggel. Várkövy Kálmánt választották meg tanítónak. A létszám gyarapodása miatt 1909. szeptember 1-jétől még egy tanítói státust rendszeresítettek.
A Földeákon 1861-ben felavatott iskola a századfordulóra már kicsinek bizonyult, állaga megromlott. Návay Lajos és Návay Tamás szorgalmazta az új felépítését. A képviselő-testület 1900-ban határozta el, hogy belevág a dologba, a következő évben hozzá is fogtak a kétszer két tantermes, két tanítói lakást is befogadó ház felépítésébe, vállalva a mintegy húszezer koronás költséget. Az intézményt báró Eötvös Józsefről nevezték el.
1912-ben felmerült az iskolák államosításának kérdése. Az új iskolák ugyanis újra szűknek bizonyultak. Hoffman János plébánosnak nagy gondot jelentett az egy fiú és egy leány osztály hiánya. Ebbe kapaszkodtak bele az államosítás pártolói, amit a felsőbb szervek is szorgalmaztak sok előny-nyel kecsegtetve a községet.Az ügyben döntő testületi ülésen azonban a képviselők az indítványt egyhangúan leszavazták.
A leányiskolát mindenképpen bővíteni kellett. Az ötödik tanterem kialakítására Hoffman János plébános négyezer koronát adományozott. A község az ötödik tanerő fizetésére évi ötven koronát szavazott meg, valamint négy öl fát természetbeni járandóságként. A püspök évi 680 korona fizetéskiegészítést is kieszközölt számára a kormánytól.
A fiúiskolát egy osztállyal kellett bővíteni. A következő képpen oldották meg a problémát. A községben sok volt a kihelyezett árva gyerek. A községi orvos egy lelenciskola felállításáért folyamodott, kísérlete sikerrel járt. A kultuszminiszter tanerőt, a belügyminiszter pedig tantermet és felszerelést juttatott. A megyei tanfelügyelő gyermekvédelmi szempontból nem tartotta előnyösnek, hogy az árvákat teljesen külön tanítsák, ezért a lelenciskolát állami tanerővel a római katolikus iskolaszék felügyelete alá helyezte, így egy új osztállyal gyarapodott a régi intézmény.
A földeáki képviselő-testület 1928. december 3-án tárgyalta a megyei tanfelügyelő rendeletét, melyben hat új tanterem, tantestületi szoba, fogadó, szertár, tornaterem, szolgalakás és megfelelő melléképületek sürgős felépítését rendelte el. Elutasítás esetére kilátásba helyezte az összes államsegély beszüntetését. Szigorú rendeletét azzal indokolta, hogy a zárdai leányiskolának csak az emeleti része van elfogadható állapotban, a többi az államépítészeti hivatal véleménye szerint sem megfelelő, a körülmények károsak a tanulók egészségére nézve.
A testület egyhangúan elfogadta az építkezés szükségességét, és utasította az elöljáróságot a megfelelő előkészületek megtételére. Az építkezésre mégsem került sor a következő évek gazdasági válsága miatt. 1941-ben a földszintes leányiskola a belvíz miatt úgy megrongálódott, hogy 1942-ben le kellett bontani. A gond enyhítése érdekében a szerzetes nővérek felajánlották, hogy az emeleti tizenegy lakrészből álló lakásaikat átengedik a tanítás céljaira, cserébe saját telkükön lakások építését kérték. A képviselő-testület az ajánlatot elfogadta, és a költségekre ötvenezer pengőt szavazott meg.
A reformátusok iskolája 1885-ben nyílt meg, ide a gyerekek jobbára a makói tanyákról jártak. Az új iskola építését 1935-ben határozták el. A földeáki református egyház kérelmezte, hogy a képviselő-testület kétezer pengős segéllyel támogassa az építkezést. A képviselők egy része nem ismerte el a kérés jogosságát, hivatkozva arra, hogy a római katolikus iskolákat jórészt Oltványi Pál és Hoffman János plébánosok saját pénzükből segítették. Ennek ellenére méltányosságból három évre százpengős támogatást mégis megszavaztak. 1942-ben a református egyház kérte, hogy a szeptembertől megszervezett tanítói állás javadalmazására a testület biztosítsa a mindenkori kezdő tanítói fizetést, lakáspénzt és nyugdíjintézeti járadékot. Arra hivatkoztak, hogy a tanulólétszám már elérte a 93 főt. A testület elfogadta az előterjesztést.
A Földeák körüli 1944 őszén lezajlott harcokban nem sérültek meg a tanítás épületei. Folytatódott az iskolai munka, de egyre zaklatottabb körülmények között. Jellemző az eset, amelyről dr. Kiss Károly helyettes járási főjegyző 1946. április 19-én keltezett, a főispánhoz címzett jelentésében számol be: „Földeák községben Kilár Károly volt tanítót, aki Szatmárnémeti városból tért vissza Földeákra március hó folyamán, úgynevezett népítélettel a községből eltanácsolták. Nevezett akkor elutazott rokonaihoz, de a húsvéti ünnepekre Földeákon tartózkodó családjainak látogatására visz-szatért. Megérkezése után ismeretlen tettesek súlyosan bántalmazták, és jelenleg is élet-halál között a makói közkórházban fekszik.”
Valószínű, hogy bántalmazásának oka leventeoktatói múltja volt.
Az egyházi fenntartású iskolák államosítását az 1948. XXXIII. törvénycikk rendelte el. Földeákon az úgynevezett zárdaiskolát és a református iskolát államosították. Az apácák által lakott lakrészt és az iskolát elzárták egymástól. 1950 júliusában egy napos felkészülést engedve teherautón a Dunántúlra szállították a szerzetes nővéreket.
Az iskolák államosítása felzaklatta a lakosságot. A suttogó megnyilvánulások zavarba hozták a helyi pártvezetőket. Hatalmukat fitogtatva az egyik éjjel ledöntötték az 1893-ban a vezeklés jegyében emelt Mária-szobrot. Az iskolákban és a községházán leszedették és összetörették a kereszteket.
Földeákon a tanítás 1950-ben hét tanteremben folyt. 1957-ben négy épületben tanítottak. Az I. számú épületben öt, a II. számúban szintén öt, a III-ban és IV-ben pedig egy-egy osztálytermet helyeztek el. Összesen tizenkét tanterem, egy tornaterem, egy napközi otthonos ebédlő, egy igazgatói iroda és egy nevelői szoba állt a tanítás szolgálatában.
Az előző években valamennyi épületet tatarozták, kicserélték a nyílászárókat és kijavították a padokat, két szertárat is kialakítottak. Az 1950/51-es tanévben a beiratkozott tanulók száma 570 volt, ami 1957/58-ra 520 főre csökkent. A csökkenést a Szikáncson 1953-ban megnyílt iskola okozta.
Óföldeákon az 1950-es években tanteremhiány jelentkezett, a diákok felváltva délelőtt és délután jártak az iskolába. 1955-ben zárt folyosót építettek az iskolához, és 1958-ban elhatározták a teljes felújítást hatvanötezer forintos költséggel. Napjainkban Óföldeákon az elsőtől negyedikosztályig összevont tanulócsoportos nappali tagozatos általános iskola működik. A felsős korcsoport zöme a földeáki iskolát látogatja.
Gencsháton, az óföldeáki határban, az egykori Návay Géza-féle birtokon az 1950-es évek elején egy tanítóval tanyai iskola is működött. Az ottani állami gazdaságban dolgozó szülők több ízben szorgalmazták a felső tagozat létesítését, de ez a vágy nem valósult meg. A gondokon némileg enyhített, hogy az 1960-as években már két tanítóval, két tanteremben folyt itt az oktatás. Az 1980-as évek végére megszűnt az állami gazdaság. A terület elnéptelenedett, sorra bontották le a gazdasági épületeket és a cselédlakásokat. Sorsát nem kerülte el a valamikori iskola sem.
Az 1960-as évek végén újabb épülettel gyarapodott Földeák. Felépült az emeletes iskola. A felső szinten tantermeket helyeztek el, a földszinten pedig a konyha kapott helyet. Napjainkban az oktatási intézményben, tizenhét osztályteremben és szakteremben tizenhét tanulócsoport és négy délután működő napközis csoport nyert elhelyezést.

A zárdaiskola (Képeslap az 1930-as évekből)

Oltványi Pál plébános

A zárdaiskola udvara napjainkban (Vass József felvétele)

Harmadik osztályos diákok 1963-ban

Végzős diákok 1969-ben

Ballagók 1973-ban

Az új iskola (Vass József felvétele)

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT