Új kor hajnalán
Új kor hajnalán
Az életet a kifosztott, meggyalázott területeken is élni kellett tovább. A harcok befejezése után, 1945 áprilisában a megye településein megalakultak a nemzeti bizottságok, amelyeknek feladata a közellátás megszervezése, a romeltakarítás megkezdése, a közoktatás beindítása és a polgári rendőrségek, nemzetőrségek felállítása volt. Bajnán a nemzeti bizottság elnöke Vass Ferenc lett.
A Szovjetunió által támogatott új államhatalom legfontosabb feladatának a nagybirtokrendszer megszüntetését tekintette. A 600/1945. számú rendelet értelmében minden ezer hold feletti nagybirtokot kisajátított és az arra rászorulók közt szétosztott az állam. A feladat elvégzésére megalakult az Országos és Megyei Földbirtokrendező Tanács, amely a falvakban szerveződő földigénylő bizottságok munkáját koordinálta.
Esztergom után elsőként a megyében 1945. április 8. után néhány nappal, megkezdte működését a bajnai földigénylő bizottság Izsó József vezetésével. A bizottság legnagyobb feladata a Metternich-uradalom felosztása volt. A kastély és berendezése, valamint a hozzá tartozó majorok, gazdasági felszerelések és állatok a harcok során vagy megsemmisültek, vagy eltűntek a környékbeliek háza táján. Bár 1945. június 22-én Sándor-Metternich Leontina hercegnő a svájci nagykövetség segítségével megpróbálta a kastélyából elhurcolt ingóságokat összegyűjtetni a bajnai elöljárósággal, kérésének semmi eredménye nem volt. Ekkorra ugyanis birtokát már felmérték és szétosztották a helybeliek között.
A Sándor-Metternich családtól elvett földbirtok 249 hold 945 négyszögöl szántót, 27 hold 807 négyszögöl kertet, 16 hold 1290 négyszögöl rétet, négy hold 1150 négyszögöl legelőt, 1901 hold 841 négyszögöl erdőt, egy hold 626 négyszögöl nádast és 46 hold 496 négyszögöl földadó alá nem eső területet tett ki. Ehhez még hozzájárult négy száz hold alatti birtok, amelyeket a földigénylő bizottság nyilasoktól és háborús bűnösöktől kobzott el. Kisajátításra került továbbá az egyház ingatlanjainak nagy része is, 42 hold terjedelemben. Az így elkobzott birtokokra százkét fő tartott igényt, akiknek követelését jogosnak ismerték el. Tizennégy volt gazdasági cseléd kapott 46 hold, tizenhét mezőgazdasági munkás 46 hold négyszáz négyszögöl, hetven törpebirtokos kétszáz hold négyszáz négyszögöl és egy kisbirtokos két hold földet.
Az elkobzott uradalmi erdő az állam tulajdonába került. Átlagosan hatszáz négyszögöl házhelyet kapott harminc igénylő. A birtokok szétosztásánál nagyobb gondot jelentett az ötvenkét szobából álló kastély és melléképületeinek felhasználása, amelyek a község tulajdonába kerültek. A nagyistállót a falu vezetősége Genszki Géza gyógyszerésznek adta bérbe tizenkét évre azzal a kikötéssel, hogy azt a megfelelő átépítéssel gyógyszertárrá és szolgálati lakássá alakítsa át. A kastélyt egyelőre a Kommunista Párt vette igénybe, majd 1945 júliusában az Országos Segélyalap a tatabányai bányászgyerekek üdülőjévé avatta.
Az év közepe táján a mezőgazdasági minisztérium rendeletére megalakult a helyi termelési bizottság Zsirkai Sándor vezetésével. Feladata a hátralévő mezőgazdasági munkák elvégeztetése és a termény betakaríttatása volt. A végrehajtás nehézségét fokozta, hogy a háborúban elpusztult a falu állatállományának hetven-nyolcvan százaléka, és így a gazdák tulajdonában csak hatvanhárom ló és háromszáznyolcvan szarvasmarha maradt. Közben a települést megszállva tartó orosz csapatok is követelték élelmiszeradagjukat. Előbb élő marhát, azután sertést, fát, majd zöldségféléket és gyümölcsöt kellett beszolgáltatni. Amikor 1946. júliusában a bajnaiak már nem tudták előteremteni a megkövetelt hatvan mázsa gyümölcsöt és zöldséget, az orosz katonák a bírót és a jegyzőt elhurcolták a megyei parancsnokságra, ahol agyonlövetés terhe alatt három nap határidőt adtak nekik a kirótt kötelezettség teljesítésére.
Mivel a hatalom a szovjet megszállók kezében volt, a bajnaiak az ilyenfajta erőszakosságok ellen semmit nem tudtak tenni. Hiába alakult meg már 1945 májusában a tizenhárom fős községi rendőrség, a felsőbb utasításokkal szemben ők is tehetetlenek voltak. A kalandozó orosz „hordák” tehát bármikor nyugtalaníthatták a falut: marhákat, sertéseket, baromfikat raboltak akadálytalanul. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy senkinek nem volt kedve dolgozni. Ki tudta, holnap ki viszi majd el fáradságos munkája gyümölcsét.
Az 1947. évi választások során a Kommunista Párt átvette a teljes hatalmat, és hozzákezdett szovjet típusú rendszere kiépítéséhez. 1949. augusztus 20-án az új alkotmány szellemében bevezették a tanácsi rendszert. Bajna az 1950 folyamán Tatabánya székhellyel létrejött Komárom megye dorogi járásának része lett. Az év őszén a helyi önkormányzat helyett Boza Miklós végrehajtó bizottsági elnök vezetésével megalakult a szinte teljesen a felső vezetéstől függő községi tanács.
Az államhatalom igyekezett az emberek gondolkodását is az új rendszerhez igazítani, 1950 folyamán minden vasárnap agitátorok jelentek meg a faluban, akik a mozi helyiségben nagygyűléseket tartottak. A huszonöt holdnál nagyobb területen gazdálkodó parasztokat kuláknak minősítették, Bajnán négyen kerültek ebbe a kategóriába. Ők voltak azok, akiket leginkább sújtott a beszolgáltatás intézménye, hiszen a nap bármely szakában bárki benézhetett a kamrájukba, megvizitálhatta a padlásukat. A falunak összesen 308 325 kilogramm kenyérgabonát, 15 418 kilogramm árpát és 28 684 kilogramm kukoricát kellett beszolgáltatnia évente, ennek a termelőszövetkezet csupán az egytizedét termelte meg. A terménybeszolgáltatáson kívül a zsír-, sertés-, bor- és tejleadás is terhelte a falubelieket. Bajna egyetlen hentesének, Tóth Gyulának tevékenységét szigorúan ellenőrizték, a havi egy marhán és három sertésen kívül több állatot nem vághatott le. A falunak élete minden pillanatával el kellett számolni a járási tanács előtt munkaversenyekkel, felajánlásokkal növelve a termelékenységet. A termelőszövetkezet szervezése azonban ennek ellenére sem haladt a kellő ütemben. A földek szétszórtan helyezkedtek el, az állatállomány szegényes volt, a módosabb és hozzáértőbb parasztgazdák nem szívesen léptek be a közösbe. Pedig a téeszesítést „segítették” a bajnai erdőben tartózkodó szovjet hadsereg tagjai is, akik a falubeliekkel együtt ünnepelték Lenin nyolcvanötödik születésnapját.
Nem csoda tehát, hogy 1956. október 23-án a bajnaiak is megörültek a változásoknak. A budapesti események hírére a férfiak a kocsmában gyülekeztek, és várták a további fejleményeket. Megalakult a nemzeti bizottság, amely első intézkedésével visszavitette az iskolába a feszületet, majd ünnepi gyűlést hívott össze a Hősök terére. Itt megjelent az egész falu, az iskolások is kivonultak tanítóik vezetésével. László József plébános beszédet tartott, amelyben nyugalomra, megbékélésre és minden személyes bosszú elkerülésére intette a falusiakat. Ennek ellenére nem zajlottak le békésen az események, hiszen a kocsmában erőt gyűjtők karóval leverték a szövetkezet kapuja fölötti vörös csillagot, majd a párthelyiség csillagos névtábláját is leszedték és összetörték, végül a Kultúrotthonra kitűzött nemzeti zászlóból kivágták a régi címert, és megrongálták a szovjet hősi emlékművet, leverve annak vörös csillagait.
Miután a falu volt vezetői a közeli községekbe menekültek, Kondár Béla, a Hazafias Népfront helyi elnöke javaslatára Sztankovics Endre, a volt jegyző vezetésével megválasztották a harminctagú nemzeti bizottságot. Október 31-én, miután hiába keresték a párt „feketelistáját”, a türelmetlen nép a pártházhoz vonult, kihordta az iratokat, könyveket, brosúrákat, képeket és vörös zászlókat, majd a székház előtt máglyát rakott belőlük, és meggyújtotta.
A forradalom leverése után Budapestről többen a falu határában lévő Őr-hegyen találtak maguknak menedéket. „A munkás-paraszt kormány megalakulása után községünkben még néhány hétig zavaros volt a helyzet, elsősorban a környéken és a faluban meghúzódó ellenforradalmi csoportok miatt. Amikor november 20-a körül a járási tanács kiadta az utasítást, hogy az elnökök, titkárok, akik munkahelyüket elhagyni voltak kénytelenek az események miatt, foglalják el helyeiket és a végrehajtó bizottságok vegyék át az irányítást, nálunk ez nem sikerült rögtön. Elsősorban azért, mert a visszajött elnököt elzavarták, másodsorban pedig a környéken meghúzódó ellenforradalmárokra támaszkodva és talán abból bátorságot merítve a nemzeti bizottság még ki tudta erőszakolni, hogy a vb-üléseken részt vegyen, sőt a kormány rendeletét félremagyarázva hangoztatták, hogy a községeket a legutóbb választott, tehát a nemzeti bizottságnak kell vezetnie. Így második vb-ülésünkön, amelyet az ellenforradalom után tartottunk meg, részt vett a nemzeti bizottság egy része is. Nálunk csak januárban alakult annyira ki a helyzet, hogy a vb-üléseket rendszeresen meg lehetett tartani és összehívtuk az első tanácsülést” – olvashatjuk a korabeli tanácsi jegyzőkönyvben.
A megszilárduló Kádár-rendszer éveiben korszerűsítették a vízhálózatot, elkészült a Sándor-Metternich-kastélyból gépállomássá átalakított épület parkjában a futballpálya, a ruházati és élelmiszerbolt mellett 1961-ben megnyitotta kapuit a vas-műszaki bolt is. Kocsma, kisvendéglő, cukrászda, zöldségbolt, szikvízüzem, pékség, dohánybolt szolgálta a lakosok kényelmét, csak déligyümölcsből és palackozott sörből volt néha hiány.
A községben 1961 és 1965 között ötvenkét lakás épült, és a település 652 lakásából 491 villanyfogyasztó volt. A lakott rész határán élő huszonkét cigánycsalád viszont problémát okozott a vezetésnek, mert – bár munkalehetőség lett volna – dolgozni nem akartak, életvitelükben nem alkalmazkodtak a többség gyakorlatához.
Bajna Epöl községgel közös tanácsot alakított ki 1973. április 15-én, amely 1989. január 1-jével megszűnt. 1992. december 9-én felbomlott a szintén közösen alakított Alkotmány Termelőszövetkezet is. Ekkor azonban Bajna község élén már nem tanács, hanem önkormányzat állt. 1990 őszén olyan képviselő-testület alakult, amelynek fő feladata az, hogy a rendszerváltás után alkalmassá tegye a változó és helyét kereső falut arra, hogy megfeleljen az új évezred kihívásainak.
A Sándor-Metternich-kastély 1976-ban, miután a gépállomás kiköltözött belőle
Az 1802-ben Sándor Vince által építtetett istálló (Mudrák Attila felvétele)
Simor János által az iskola számára készítetett kereszt (Mudrák Attila felvétele)
Az 1956-os forradalom leverése után megalakult tanács: Micheller Márton, Papp Vera, Kondár Béla
