Forradalmaktól az újabb háborúig

Teljes szövegű keresés

Forradalmaktól az újabb háborúig
Az első világháborút lezáró trianoni békediktátum (1920. június 4.) súlyos politikai és gazdasági helyzetet teremtett. Hazánk területe – nem számítva Horvátországot – 283 ezer négyzetkilométerről 93 ezer négyzetkilométerre csökkent. Lakossága 18,2 millióról 7,6 millióra apadt. Több mint 3,2 millió magyart szakítottak el az anyaországtól. A békediktátum aláírásakor – a tiltakozás jeléül – az ország valamennyi templomában megkondultak a harangok.
A trianoni béke súlyosan érintette a főhercegi családot, a korábban nyolcvanezer holdas birtok tizenhétezer holdra apadt, amelynek egyharmada az alcsúti uradalomhoz tartozott. A nagyközség is válságos esztendőket élt át. A proletárdiktatúra bukása után, 1919. augusztus 9-én újjászervezett adminisztráció a román megszállás okozta lelki megrázkódtatással nézett szembe. Ugyanakkor a fizetési eszköz, a korona rohamos értékcsökkenése évről évre felborította a költségvetést.
A helyi társadalom háború és forradalmak utáni konszolidációja megkezdésének esztendejében, 1920-ban a nagyközség területe 8130 katasztrális hold. Népessége 1858 fő, amelyből ezertíz római katolikus, görög katolikus kettő, református 803, evangélikus 26, unitárius három, izraelita tizenhárom, egyéb egy. A lakosság életkörülményeire, szociális helyzetére utal, hogy mindössze 74 lakóház épült kőből és téglából, kőalapon vályogból, vert falból 57, vályogból, vert falból 142 családi otthon. Tűzbiztonsági szempontból is figyelmet érdemelnek az adatok: cserép vagy bádog 86, zsindely, illetve deszka hatvan, nád vagy zsúp 127 lakóház tetőszerkezetét borította.
Az uradalom gazdasági szerkezetének megfelelően jelentős számú népesség élt a pusztákon, majorokban: Máriavölgyben 58, Hatvanpusztán 176, Göböljáráson 354, Bányavölgyben 113, Vértszentgyörgyön hatvan, az egyéb területen 55 fő lakott. Az össznépesség 44 százaléka külterületen, az uradalom gazdasági egységeinek központjában, cselédlakásokban élt.
A korábban említett pénzügyi és gazdasági válság hatását a költségvetések alapján vizsgálva rá kell mutatnunk, hogy a mélypontnak az 1923. esztendő bizonyult. A hiány pótlására 1919-ben 29, 1920-ban 18, 1922-ben 37, 1923-ban pedig már százhúsz százalékos, az állami adó után fizetendő községi pótadót vetettek ki.
Az igen korlátozott lehetőségek ellenére javították a községi alkalmazottak életkörülményeit, drágasági pótlékot állapítottak meg a segédjegyzőnek, a szülésznőnek, a segéd- és kezelőszemélyzet többi tagjának. 1921-ben adóügyi jegyzői állást szerveztek. 1920-ban a Fejér Megyei Szent György Kórházat háromezer, 1921-ben az Országos Gyermekmentő Akciót negyvenezer koronával, a református iskolás 1925-től ötszáz aranykoronával támogatták.
A gazdasági visszaesésből oly módon találtak kitörési lehetőséget, hogy 1923-ban két országos – tavaszi és őszi – vásár megtartására szereztek engedélyt. Ugyanebben az esztendőben, május 10-én rótta le Alcsút lakossága kegyeletét az első világháborúban elesett hősök emléke előtt. Ünnepélyes keretek között a községháza falán leplezték le a hősök emléktábláját. A kegyeletteljes megemlékezésen megjelent Horthy Miklós kormányzó és a főhercegi család is.
Az 1920-as évek második felében a községi beruházások két fő területen vezettek eredményre. 1926 nyarán a Bicske és Vál között megépülő távbeszélő-hálózat kiépítésében, valamint az áramszolgáltatás bevezetésében. A telefonhálózathoz több mint 36 millió koronával járultak hozzá. Az áramszolgáltatásra tízezer aranykoronát szavazott meg a képviselő-testület, amelyből megépült a transzformátorállomás és a helyi vezetékhálózat. Mind több háztartásban gyulladt ki a villany, mind több iparos használta az új erőforrást.
Mélyen megrendítette a főhercegi családot és a lakosságot József Károly főherceg özvegyének, Klotild főhercegnőnek a halála. Alakja úgy él a köztudatban, mint az emberbaráti szeretet és a jótékonyság példaképe. Nemcsak az óvodát, iskolát támogatta, de a szegények részére népkonyhát is alapított. Alcsúton hunyt el 1927. június 3-án, a gyászszertartásra is itt került sor. Férje mellett, a budavári nádori kriptában helyezték örök nyugalomba.
Szerepét leánya, Erzsébet főhercegnő (1883–1958) vette át a jótékonyság gyakorlásában. A szociális szempontból igen érzékeny főhercegnő mindaddig munkálkodott, amíg a szovjet csapatok a falu közelébe nem értek. A főhercegi család egyik, legtovább a kastélyban maradt tagja 1944. december 19-én még az oly szeretett óvodát és az irgalmas nővéreket is meglátogatta.
Újból életre kelt – a gazdasági válság ellenére – a helyi társadalom. Egyesületek jöttek létre és szerveződtek újjá, a kisbirtokosok értékesítési és fogyasztási szövetkezetet hoztak létre. A hely szellemét meghatározó személyek együtt éltek a lakossággal. Egyetlen – véleményünk szerint lényeges – negatívumra utalhatunk: a népesség több mint negyven százalékát alkotó puszták népére az egyesületek, szövetkezetek csak mérsékelt formában terjedtek ki, csupán az egyházak és az iskolák kötötték őket a lakosság többségéhez.
1925. június 15-én alakult meg az alcsúti, majd 1926. február 7-én a göböljárási leventeegyesület. Az ifjakat tömörítő szerveződésben az uradalom tisztviselői töltöttek be meghatározó szerepet. Az alcsúti leventék elnöke Szkalla Ferenc jószágfelügyelő, a göböljárásiaké Tabajdi Dániel uradalmi intéző lett. Katonai fegyelemre, alaki foglalkozásokra a felserdült ifjúságot elsősorban a vitézek oktatták. Az 1930-as évek elejéig vitézzé avatottak: Gergely József szobafestő, Juhász János gazdasági cseléd, Torma István földműves és Vértes Ferenc földműves. Közművelődési feladatokat is teljesítettek ezek az egyesületek; erre utal, hogy a megalakulásukkor könyvtárosokat választottak. Alcsúton Tóth Géza, Göböljáráson Mandl Kálmán tanító lett a leventék szellemi irányítója. Néhány adat a téli hónapokban működő levente-műkedvelők tevékenységét is mutatja, az 1930-as évek második felétől több népszínművet mutattak be.
1928. április 30-án Szittyai Dénes udvari lelkész ösztönzésére újjászerveződött az iparosdalkör, amelybe 24 iparos tömörült. A dalokat a karmester, Luspay Endre tanította be, a „zeneműtáros” tisztséget Metzger Ferenc töltötte be.
A gazdasági világválság esztendejében, 1929. február 22-én jött létre a földműveseket tömörítő gazdakör. A szervezőmunkában a református lelkész, Józan László jelentős feladatokat vállalt, a főbb célok megfogalmazása is az ő szellemi terméke: „a haza földje és a földművelés iránti szeretet fejlesztését, az ősi földhöz való ragaszkodás fokozását, a falusi élet megkedveltetését” tűzték ki célul. Emellett a gazdák oktatása és a földművelési technikák és módok megismertetése szerepelt céljaik között.
A gazdakör igazgatójává Józan Lászlót választották, az elnökségben hat földműves – idős Nagy István, idős Rajkó János, Hertendi Dénes, Komáromi János, Bárányos Dénes, ifjú Kabai János – kapott helyet. A gazdakör könyvtárosává Bárányos Dénest választották. Az alapító tagok között 23 kisbirtokost és három iparost találunk. Az 1929-ben megalakult gazdakör a nagyközség belügyeit meghatározó szervezetté vált, bázisa lett a kisgazdapártnak.
Politikai céllal, az Egységes Párt, a kormánypárt törekvéseinek előmozdítására jött létre a lövészegyesület. Az alakuló közgyűlésre 1930. március 21-én került sor. Eperjessy Dezső községi vezetőjegyző mellett 23, az első világháború frontjain harcolt parasztpolgár lépett az alapítók sorába. A tisztikarban a kisbirtokosok jutottak többséghez, a tizenkét földműves mellett három iparos és két tisztviselő és egy értelmiségi szerepelt. Közel két emberöltő távolából elmondhatjuk: a gazdakör bekebelezte a lövészegyesületet. 1935-ben tagjainak létszáma 115-re emelkedett, az alcsúti szervezethez csatlakoztak a göböljárásiak és a vértesdoboziak is. A szervezetben közel ötven gazdasági cseléd is részt vett. Az egy évtizeden át működő egyesület 1940. február 24-én oszlott fel.
Az 1930-as évek elején a községi bíró feladatait Takács János látta el, a törvénybíró Kabai János, a közgyám Németh Sándor. Az adminisztráció élén Vörösmarty Mihály, majd Eperjessy Dezső, 1935-től pedig Czövek András állt.
Vörösmarty Mihály Dobozon született 1860-ban. 1878-tól Mányon segédjegyző, 1888-ban választották meg Alcsúton vezetőjegyzőnek. Jelentős érdemeket szerzett a Székesfehérvár–Bicske közötti helyiérdekű vasút létesítésében, tagja volt a megyei törvényhatósági bizottságnak, közel negyven esztendőn át szolgálta az alcsútiakat. 1927-ben vonult nyugállományba. Utóda a vezetőjegyzői tisztségben Eperjessy Dezső, aki 1885-ben Esztergomban született. A közigazgatási tanfolyamot Budapesten végezte. 1927-től vezetőjegyző Alcsúton, ahol több társadalmi szervezet, egyesület vezetőségének tagjává választották. Elnöke volt a testnevelési bizottságnak, ügyvezető elnöke a polgári lövészegyesületnek, a Hangya szövetkezet felügyelőbizottságának. Az első világháborúban az orosz és az olasz fronton harcolt.
Az uradalom gazdasági szakemberei nemcsak a képviselő-testületben, hanem a nagyközség különböző szerveződéseiben, egyesületeiben is fontos tisztségeket töltöttek be. Szkalla Ferenc kormányfőtanácsos, jószágfelügyelő 1858-ban az Arad megyei Kisjenőben született. A gazdasági akadémiát Magyaróváron végezte. 1893-tól Alcsúton uradalmi intéző, 1926-tól jószágfelügyelő. A proletárdiktatúra alatt állásából elmozdították. 1923-tól kormányfőtanácsos, tagja volt a Fejér Megyei Gazdasági Egyesületnek is.
Nyugalomba vonulása után Králitz Gyula vette át az uradalom gazdálkodásának irányítását. 1867-ben Gyulán született, a gazdasági akadémiát Keszthelyen végezte. A főhercegi uradalomban előbb Kisjenőn, Martonvásáron, majd Bánkúton szolgált. 1925-ben lett Alcsúton jószágfelügyelő.
Az uradalom intézői közül Tabajdi Dániel és Vasanits Aladár kötődtek több szállal a nagyközséghez. Tabajdi Dániel az Arad megyei Nagyzerinden született 1874-ben, a gazdasági akadémia elvégzése után 1896-ban lépett a főhercegi uradalom szolgálatába. 1910-től intéző, a községi képviselő-testület tagja. Vasanits Aladár 1872-ben Tabajdon született. Magyaróváron végezte mezőgazdasági tanulmányait. 1893-tól szolgálta József Károly főherceget, 1908-tól intéző. Tagja lett az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek, a Fejér megyei törvényhatósági bizottságnak.
Az értelmiség tagjai közül a tanítók elismert, megbecsült személyek. A római katolikus elemi népiskolában Szabó Viktor kántortanító, a göböljárási iskolában Mandl Kálmán, majd Fülöp Béla, a református iskolában pedig Sándor Dezső, akik nemzedékeket oktattak, neveltek tisztességben.
1930-ban a nagyközség népessége 1776 fő; római katolikus 894, református 860, evangélikus tizenegy, unitárius egy, görög katolikus kettő, zsidó hét.
A fentebb említett egyesületek mellett az érdekképviseleti szervezetek is működtek. A gazdakör fennhatósága alatt állt a hitelszövetkezet (elnöke Józan László református lelkész, ügyvezető Hertendi József), a Hangya Értékesítési és Fogyasztási Szövetkezet (ügyvezető: Józan László) és a tejszövetkezet (vezető: Perger János).
A nagyközség politikai arculatát azok a tehetősnek mondott gazdák is meghatározták, akik húsz–hatvan katasztrális holdon gazdálkodtak. Közülük az alábbiakat kell megemlítenünk. Ádám Mihály (25 hold), Bárányos Dénes (23 hold), Buzi János (38 hold), Harmath József (29 hold), Kállai János (hatvan hold), Komáromi Gábor (33 hold), Komáromi István (21 hold), Komáromi József (24 hold), Mészáros János (23 hold), Németh Gábor (22 hold), Papp József (25 hold), Pintér István (harminc hold), Rajkó János (25 hold).
A XX. század első felében a falusi társadalom egyik legismertebb tagja Mandl Ferenc vendéglős. Alcsúton született 1900-ban, apja vendéglőjét 1918-ban vette át, annak jó hírét tovább öregbítette, a Fehér Csillag Szálloda a község határain túl is ismert volt.
A Mandl-féle vendéglő színielőadásoknak, társadalmi összejöveteleknek, mulatságoknak és báloknak adott otthont. A fűszer- és vegyeskereskedések közül Fürst Sándor és Király József üzlete volt a legkeresettebb.
A nagyközség „rangja” a közigazgatás szervezetében azzal növekedett, hogy 1936. január 1-jei hatállyal a vértesdobozi jegyzőséget felszámolták, és az Alcsúton megszervezett körjegyzőséghez csatolták. A körjegyzőség már előrevetítette annak lehetőségét, hogy a községeket egyesítik. Az egészségügyi ellátásban is változás következett be, az 1937-ben megszervezett alcsúti orvosi körhöz csatolták Felcsút és Vértesdoboz községet. Ez idő tájt dr. Burián István látta el az egészségügyi alapellátással összefüggő feladatokat, a József nádorról elnevezett gyógyszertárat pedig Gorka Árpád vezette.
Az 1930-as évek második felében újabb beruházásokra került sor: 1937-ben úgynevezett tűzoltókutat létesítettek, járdaépítési rendeletet alkottak. A belterületen a posta és a református templom, a hitelszövetkezet és a római katolikus templom között épült első ízben szilárd alapanyagú járda. 1941-ben a jószágkormányzói épülettől a Gábris házig építettek újabbat. 1938-ban megkezdték a tűzoltószertár felújítását, 1942-ben a Csonka-féle házat vásárolták meg, amelyben leventeotthont alakítottak ki. Ugyanebben az esztendőben a Hangya szövetkezet székháza előtt artézi kút fúrásához fogtak.
A földművesek képzésére a téli hónapokban ezüstkalászos gazdatanfolyamokat szervezetek. A Katolikus Agrárifjúsági Leányszövetség (KALÁSZ) helyi tagozata is megalakult, 1941. december 8-án Göböljáráson tagszervezet jött létre.
A háborús esztendők (1941–1945) az első világégés megpróbáltatásait idézték. 1944 őszéig a férfiak közül mintegy kétszázötvenen teljesítettek szolgálatot, ismét megcsappant a munkaerő, mind többen gyászolták elesett hozzátartozóikat. (Lásd: Függelék XI.) A képviselő-testület a haza iránti szeretete és tisztelete jeléül 1943 nyarán országzászló-emlékművet létesített. Az ünnepségen jelen volt Erba Odescalchi Sándor herceg, Margit főhercegnő férje, őt idézzük: „Leventék, katonák és az alcsúti önkéntes tűzoltó egyesület (tagjai) álltak sorfalat. Először tábori mise volt a kastély udvarán, utána átvonultunk a parkon, mert az Alcsút felé vezető útnak a községbe torkolásánál volt felállítva az új zászlótartó kőemelvény. A kormányzó képviseletében vitéz Magasházy (László) tábornok avatta fel.”
1943 az utolsó békésnek mondott esztendő volt, amelyet 1944-ben a német, majd az esztendő utolsó napjaiban a szovjet megszállás követett.

Az első világháború hősei emléktáblájának leleplezése (1923). Komáromi János szaval

Klotild főhercegnő gyászszertartása Alcsúton (1927)

Leventék az 1940-es évek elején

Levente műkedvelők az 1940-es évek elején

A Hangya szövetkezet 1920 körül

Király József üzlete (1930 körül)

A gyógyszertár az 1910-es években

Az országzászló avatása (1943)

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT