Diktatúrától a rendszerváltoztatásig
Diktatúrától a rendszerváltoztatásig
A Vörös Hadsereg alakulatai 1944. december 23-án a reggeli óráktól vonultak be Alcsútra. Néhány óra alatt befejeződött a község megszállása: a Vértesacsa felől érkező szovjet csapatok a déli órákban elfoglalták a középületeket, uralták a Váli-völgyet Bicskéig átszelő útvonalat, erős hadállásokat építettek ki Budapest elfoglalásának biztosítására.
Utcai harcokra nem került sor, a német és magyar alakulatok több lépcsőben december 20-án kezdték meg a visszavonulást. Így a megszállók ellenállás nélkül törhettek be Alcsútra. A térséget biztosan uraló szovjet alakulatok élelmezése, elhelyezése már-már elviselhetetlen terhet jelentett: előbb a főhercegi gazdaság teljes állatállományát élték fel, majd a gazdák állatai kerültek sorra. Odaveszett az állomány 95 százaléka. Amikor 1945. április 14-én az utolsó szovjet katonai alakulat is elhagyta a falut, egy minden szempontból kifosztott települést hagytak maguk után. Az 1944 december végi Alcsút sem gazdasági, sem politikai szempontból nem volt azonos az 1945 tavaszi településsel.
Pártok röplapjait kapta fel az utcákon a tavaszi szél, agitátorok adták egymásnak a kilincset a sebtében helyreállított községházán, és szónokoltak Máriavölgytől Ginzáig, Bányavölgytől Göböljárásig. Valamennyi párt közül a kommunisták bizonyultak a legaktívabbnak: községi szervezetük 1945. február 2-án, a Vörös Hadsereg támogatásával jött létre. Ugyanezen a napon új testület, a nemzeti bizottság ragadta magához a közigazgatási feladatok ellátását. A kommunisták „rátelepedtek” az újsütetű néphatalmi testületre, személyi átfedések alakultak ki a párt és a nemzeti bizottság tagjai között. Az MKP elsősorban az uradalmi cselédek között volt népszerű, közel hatvanan csatlakoztak a párthoz.
A kisgazdák Rajkó János községi bíró ösztönzésére hozták létre szervezetüket. Nem maradt el mögöttük a földreform mielőbbi végrehajtásában a kommunista párttal együttműködő parasztpárt sem. Utóbbi elnökévé a nemzeti bizottság tagját, Komáromi Gábort választották, s a vezetőség tagja lett idős Buzi János, aki egyben a néphatalmi testület elnöke is volt. A Nemzeti Parasztpárt a „puszták népé"-nek lett a politikai szervezete, Göböljáráson közel kétszázan, Hatvanpusztán mintegy százan csatlakoztak hozzá. A szociáldemokraták május közepén alakították meg helyi pártszervezetüket, a nyári hónapokban mindössze 36 tagot toboroztak. Alcsútot két párt uralta: a kommunisták és a parasztpártiak.
1945 tavasza nemcsak a pártok és néphatalmi testületek megalakulását, hanem a március 17-én megjelent, a földművesnép földhöz juttatásáról szóló rendelet végrehajtását is jelentette. Alcsúton, március 27-én alakult meg a földigénylő bizottság. A belterületen 129, a pusztákon százhatvan család kért földet. A házhelyre igényt tartók száma megközelítette a kétszázat.
Néhány hét alatt döntően megváltoztak a birtokviszonyok; felszámolták a főhercegi uradalmat. Elkoboztak 5483 katasztrális hold földet, a vitézi szék 22 és a csendőrség ötholdas ingatlanát, valamint 21 vértesboglári volksbundista Alcsút határában levő ingatlanát is. Állami területet képeztek 2606 holdon, amelyeket az erdőgazdaság és az állami gazdaság vett művelés alá.
Az igényjogosultak között mindössze 2806 holdat osztottak ki. Olyan kisparaszti parcellák jöttek létre, amelyeken az önálló családi gazdaságok meg sem gyökerezhettek. A földhöz juttatott volt uradalmi cselédek, napszámosok sem igaerővel, sem gazdasági eszközökkel, sem vetőmaggal nem rendelkeztek.
A földosztás befejezését követően (1945 júniusa) a pártok figyelmét a nemzetgyűlési választások előkészítése kötötte le. Az 1945. évi választások a fentebb említett balratolódást bizonyították. Annak ellenére, hogy a kisgazdapárt a település legbefolyásosabb pártjának bizonyult, a választásokon elért 39 százalékával jelentősen elmaradt a megyei és az országos átlagtól. A parasztpárt és a kommunisták „átlagon felül” teljesítettek. Szembetűnő, hogy a kisiparosok és a kereskedők körében népszerű szociáldemokratákat a választók mindössze öt és fél százaléka támogatta. A Polgári Demokrata Pártra elenyésző számú választó adta le voksát.
Az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választások eredménye
Párt neve
|
Érvényes szavazat
|
Százalék
|
|---|---|---|
Nemzeti Parasztpárt
|
248
|
26,93
|
Polgári Demokrata Párt
|
13
|
1,42
|
Magyar Kommunista Párt
|
249
|
27,03
|
Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt
|
360
|
39,08
|
Szociáldemokrata Párt
|
51
|
5,54
|
Összesen
|
921
|
100,00
|
A választások helyi eredményeire alapozva a baloldali pártok tovább erősödtek, ehhez országosan az 1946 márciusában megalakult Baloldali Blokk biztosította a hátteret: politikai szövetségre lépett a kommunista párt, a szociáldemokrata párt és a parasztpárt.
A Párizsban 1947. február 10-én Magyarország által aláírt békeszerződés a kommunista párt pozícióit erősítette. A párizsi béke a Vörös Hadsereg alakulatainak további magyarországi tartózkodását tette lehetővé. A Szovjetunió hathatós támogatásával támadásba lendültek a kommunisták, politikai céljuk a kisgazdapárt országos vezetőinek elhallgattatása volt. A Rákosi-féle szalámitaktika is a kisgazdák szétforgácsolására irányult.
A folyamatot az 1947. augusztus 31-én megtartott országgyűlési választások átlagszámai már tükrözték. Alcsúton azonban továbbra is a kisgazdák kapták a legtöbb szavazatot (27,44 százalék), megelőzve a kommunista pártot (25 százalék).
A második világháború utáni esztendők az egypárti diktatúra kialakulásához vezettek. 1948-tól a fordulat évének beköszöntével, a két munkáspárt egyesülésével létrejött Magyar Dolgozók Pártja szovjet mintára építette ki hatalmát, amelynek „alsó szintjét” a községi pártszervezet és az 1950-től megszervezett tanács alkotta. Felszámolták a helyi önkormányzatot, a képviselő-testület helyébe az 1950. október 22-én megválasztott tanács lépett. Belügyminiszteri határozattal összevonták Alcsút és Vértesdoboz községet.
A névadó „keresztapa”, mit sem törődve a történelmi múlttal, az „új” községnek a Váldoboz nevet adta. (Voltak ennél merészebb javaslatok is, Fejér Megye Tanácsa úgy vélekedett, hogy a Vértesalja változat volna a jobb. A javaslatnak egyetlen döntő tény mondott ellen, nevezetesen: Fejér megye jelentős része a vértesaljai református egyházmegye kebelébe tartozott.) A Váldoboz elnevezést egy esztendőn át „viselték” az egyesített községek, az alcsútiak kérésének engedve 1951-ben aztán Alcsútdobozra módosították a megjelölést.
Az 1950. október 22-én megválasztott tanács, majd a végrehajtó bizottság tagjai nem a lakosság érdekeit képviselték. A központi rendeletek és utasítások teljesítői, sőt sok esetben túlteljesítői lettek. A dolgozó nép nevében történő hatalomgyakorlás kuláklistákat, az iparosok engedélyeinek, a kereskedők jogosítványainak megvonását, a mezőgazdasági ingatlanok és lakóházak államosítását, a termelőszövetkezeti csoportok erőszakos szervezését jelentette. Azaz további szétzúzását mindannak, amit a birtokosok (uradalom és paraszti gazdaságok) a polgári átalakulás egy évszázada alatt felépítettek.
Az országosan meghirdetett termelőszövetkezeti mozgalom Alcsúton is követőkre talált: 1949 novemberében megalakult az Aranykalász Termelőszövetkezet. Az alig egy tucat tagot tömörítő közös gazdaság mindössze százharminc holdon gazdálkodott. 1952. szeptember 20-án alakult meg a Kossuth szövetkezet, amelybe kis- és középparasztok tömörültek. 76 taggal hétszázötven holdon termeltek, állatállományuk: negyven ló, hetven sertés, kétszáz juh és húsz szarvasmarha. A csekély hatékonyságot elérő Aranykalász 1953 őszén egyesült a Kossuthttal. A helyi társadalom gyors átalakítása feszültségeket váltott ki. Az adminisztratív eszközök alkalmazása megrendítette a Magyar Dolgozók Pártját. 1956 őszére forradalmi helyzet alakult ki.
A budapesti forradalmi események híre már az esti órákban Alcsúton is elterjedt. A fővárosi diákok és munkások tüntetése rokonszenvet váltott ki. Gerő Ernőnek, az MDP főtitkárának az esti órákban a Kossuth rádióban elmondott beszéde tovább fokozta az elégedetlenséget. Október 26-án Felcsútról diákok vezetésével nagyobb tömeg érkezett Alcsútdobozra, ezen a napon került sor az első politikai gyűlésre. Megkezdték a szovjet katonai emlékmű bontását. Másnap, október 27-én ismételten népgyűlést tartottak, ekkor megalakították a nemzeti bizottságot. A testület a tanácstól átvette a közigazgatással, a rend- és vagyonbiztonsággal összefüggő feladatokat. A nemzeti bizottság elnökévé Fejes Gyulát, majd Ádám Jánost választották. Megalakult a közbiztonság legfőbb szerve, a nemzetőrség. A hét főből álló testület parancsnoka Rajkó János lett.
Alcsútdobozon az elnyomó hatalom képviselőivel szemben erőszakos fellépésre nem került sor. Nagyobb tömeg vonult ugyan a begyűjtési megbízott lakása elé, azonban bántódása nem esett. Félelmében elhagyta a települést. A Göböljárási Állami Gazdaságban október végén munkástanács alakult. Itt sem került sor megtorlásra, az üzemi bizottság elnökét és a pártszervezet titkárát fizikai állományba sorolták.
November 4-én a hajnali órákban megérkeztek a megszálló szovjet csapatok. November 9-én a nemzeti bizottság feloszlott, 1957 tavaszán sor került a forradalom helyi vezetőinek letartóztatására, internálására. Többeket rendőri felügyelet alá helyeztek, Rajkó Jánost nyolc hónap börtönbüntetéssel sújtották.
Alcsútdoboz egyetlen termelőszövetkezete a forradalom és szabadságharc leverését követően, 1957 februárjában végleg feloszlott. A termelőszövetkezetek megszervezése azonban nem került le a napirendről. A Magyar Szocialista Munkáspárt 1957 nyarán közzétette agrárpolitikai téziseit, amelyben a vidék, a falu szocialista átszervezésének programját fogalmazták meg. A község egyénileg gazdálkodó földművesei sem kerülhették el sorsukat. 1957 tavaszán megalakult az Aranykalász, 1958. március 4-én a Haladás, 1959 februárjában a Béke, március 13-án pedig az Új Barázda termelőszövetkezet.
1960. február 10-én alakult meg az előbbiekből az egyesített mezőgazdasági termelőszövetkezet, amely az Egyetértés nevet vette fel. 131 termelőszövetkezeti tag kezdte meg a munkát, 2274 katasztrális holdon gazdálkodtak. Az év végén a tagok száma elérte a kétszázat, a szövetkezet területe megközelítette a kétezer-hatszáz holdat. Alcsútdobozon befejeződött a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a jobbágyfelszabadítástól kialakult és három nemzedéken át önállóan gazdálkodó parasztgazdaságokat felszámolták. A helység termelőszövetkezeti község lett.
Az általános iskolák államosítása az oktatásban új helyzetet teremtett. 1948 augusztusában a római katolikus és a református egyházközség elveszítették intézményeiket. Az alcsúti központi iskolához négy tagiskola tartozott; a bányavölgyi, a hatvanpusztai, a göböljárási és a vértesdobozi. Már az 1950-es évek elején megkezdődött az intézmények összevonása. 1953-ban a hatvanpusztai felső tagozatot, 1960-ban a vértesdobozi alsó tagozatot, 1961-ben a hatvanpusztai alsó és a göböljárási felső tagozatot csatolták a központi iskolához. A tanulók létszáma folyamatosan növekedett: 1960-ban száznyolcvan, 1968-ban kétszáznyolcvan diákot oktattak. Napjainkban a József Nádor Általános Iskola a volt jószágkormányzói épületben működik, modern épületszárnnyal bővült. A nyolc osztályteremben tizennégy pedagógus mintegy száznyolcvan tanulót oktat.
Az 1970-es évek második felében a körzetesítés a közigazgatásban is folytatódott. Alcsútdobozhoz csatolták Tabajd és Felcsút tanácsi szerveit, a csatolt településeken úgynevezett tanácsi kirendeltség működött. Alcsútdoboz és a hozzá kapcsolt falvak között állandósultak az ellentétek. Az összevonás elérte a termelőszövetkezetet is, a felcsúti termelőszövetkezet egyesült az alcsútdobozi Egyetértéssel.
A helyi sajátosságokat figyelmen kívül hagyó politikai és gazdasági döntések törésekhez vezettek. A rendszerváltoztatás esztendejében kivált Alcsútdoboz közigazgatás szervezetéből Felcsút és Tabajd. Az állami támogatásokból és banki hitelekből élő termelőszövetkezetet 1996-ban felszámolták.
Az 1990-ben létrejött önkormányzat súlyos örökséget vett át, a szervezeti változások a gazdasági egységek termelőképességének csökkenését eredményezték. A válságos helyzetből a kitörési lehetőségeket helyesen mérte fel a képviselő-testület. A település fejlesztését a vállalkozások, állami támogatások is segítették.
Napjainkban Alcsútdoboz a megye egyik dinamikusan fejlődő települése. Népessége meghaladja az ezerötszáz főt, a vezetékes gázt fogyasztó háztartások száma háromszáznegyven, a vízvezeték-hálózat meghaladja a tizennégy kilométert, a közüzemi vízhálózatba bekapcsolt lakások száma 505, a szennyvízcsatorna-hálózat eléri a tizenhárom kilométert. A gazdasági mutatók is kedvezőek: 97 vállalkozás telephelye Alcsútdoboz. Az ország határain túl is ismert a Máriavölgyben kiépített golfpálya. A település értékei az impozáns szabadidőközpont, a Millenniumi park és a közelmúltban felújított református templom.
A kisgazdapárt vezetőinek és tagjainak csoportja (1947)
A forradalom és szabadságharc emléktáblája
Kaszasorban a termelőszövetkezetben
Az Egyetértés Mgtsz. irodája
Nagy Lajos kántortanító és tanítványai (1945–1946)
Orbán Viktor miniszterelnök és felesége, Lévai Anikó, valamint Hargitai László polgármester (1998)
József Árpád és Mihály főhercegek Alcsútdobozon (1991)
A Helytörténeti Kör tagjai (2000). Első sor: Nagy Lajosné, Marton Józsefné; második sor: Papp Ferencné, Szakáll Béláné, Bujár Jánosné;harmadik sor: Horváth Attiláné, dr. Csőke Ferencné, Ángyás Lajosné, Cserna Istvánné; negyedik sor: Mészáros János Elek, Komáromi János Zoltán, Fekete Imre
