IV. SZÍN.
Hogy lásd, miként én meg nem csaltalak,
Legyen bizonyságommá a keresztyén
Világ egyik legfőbbje, a kinek
Le kell előbb borulnom trónusához,
Mielőtt elérném czélom’ teljesen.
Én ennek egykor jó szolgálatot
Tettem: becsest, mint majdnem élete,
Mely tett a kőkemény tatár szivét is
Hálára tudta volna kelteni.
Úgy hallom, a király Marseillesbe’ van,
Hova biztos kísérettel megyek én.
Tudod, halottnak hisznek; a sereg
Eloszolván, férjem visszatér honába;
De én oda, ha Isten megsegít,
S a jó királynak engedelmivel
Előbb megérkezem, mint várni fognak.
Kegyelmes asszonyom, megbízhatóbb
S készebb szolgálód nem volt még soha.
S neked, asszonyom, barátod nem, soha,
Ki gondolatban hívebben törekvék
Jutalmat adni nagy jóságodért.
Légy meggyőződve, a menny engemet
Szemelt ki lányodat kiházasítni,
Nekem eszközül viszont őt rendelé
Férjhez segítni. Oh, e férfiak,
Kik oly édesen karolják a gyülöltet,
Ha megcsalt képzetök sovár bizalmát
Szuroksetét éj vonja bé homálylyal!
Ilyen játékot űz az élvezet
A gyűlölttel – a távollevő helyett.
De többet máskor erről. Érdekemben,
Gyarló vezérletem szerint, Diana,
Szükség lesz egyet s mást még elviselned.
Vezérleteddel járjon bár halál
S becsűlet: kész vagyok parancsszavadra
Mind elviselni.
Kérlek, még ez egyszer. |
S a bokrokon tövis mellett szirom lesz:
A mily szúrók, oly édesek. De most, el!
Kocsink vár és az óra menni készt.
Mind jó, ha jól végződik: koronát
A vége hoz, mivel jutalmat ád. | (Mind el.) |