III. SZÍN.

Teljes szövegű keresés

A flórenczi tábor.
A két franczia Főúr s két-három katona.
1. FŐÚR.
Nem adtad még át anyja levelét?
2. FŐÚR.
Úgy egy órával ezelőtt kézbesítettem: kellett abban lenni valaminek, a mi nagyon meglephette, mert egyszerre átváltozott.
1. FŐÚR.
Méltó kárhoztatást vont magára, eltaszítván egy oly jó feleséget s oly kedves úrnőt.
2. FŐÚR.
Kiváltképen a király részéről fogja örökös kegyvesztés sújtani, ki jóságát ép akkor hangolá ahhoz, hogy néki szerencsét zengjen. Mondok valamit, ha mély homályba rejted magadba.
1. FŐÚR.
A mint kimondád: meghalt, s én leszek sírja.
2. FŐÚR.
Egy fiatal, igen jó hírben álló hajadont csábított el itt Flórenczben, s ma éjjel akarja elrabolni ártatlanságát; oda adta néki örök hagyományúl nyert gyűrűjét, s azt képzeli, ki tudja mit nyert e tisztátalan egyesség által.
1. FŐÚR.
Isten óvjon meg a bűnbeeséstől. Mivé leszünk, ha magunkra maradunk?!
2. FŐÚR.
Tökéletesen a mi saját árulónkká; s a mint a csalárdságoknál rendesen történni szokott, azt tapasztaljuk, hogy ezek magok árulják el magokat, előbb semmint aljas czéljokat érnék: hasonlókép ő is, ezen szándékában, melyet tulajdon nemességének rovására hajt végre, túlcsapott már saját medrén.
1. FŐÚR.
Nem átkos végzet az rajtunk, hogy jogtalan törekvéseinknek mi magunk legyünk kikürtölői? Tehát ez éjjel, ennek folytán, nélkülözni fogjuk társaságát?
2. FŐÚR.
Éjfél előtt nem, mert csak akkorra van oda rendelve.
1. FŐÚR.
Az gyorsan itt lesz; pedig nagyon örülnék neki, ha ő maga is látná, hogyan bontjuk szét elemeire czimboráját, hogy helyes fogalmat nyerjen saját ítéletéről, melyben ezt a színlelőt oly magas fokra méltatá.
2. FŐÚR.
Ezzel nem kezdünk addig semmibe, míg ő el nem érkezik, mert kell, hogy a gróf jelenléte ostora legyen emennek.
1. FŐÚR.
Addig is, monddsza csak, mi hír a háborúról?
2. FŐÚR.
Úgy mondják, a békekötési előmunkálatok megtétettek.
1. FŐÚR.
Biztosítlak, hogy a béke már meg is köttetett.
2. FŐÚR.
Mit szándékozik Rousillon gróf ez esetben tenni? tovább útazik, vagy ismét visszatér Francziaországba?
1. FŐÚR.
Azt látom e kérdésből, hogy nem állsz valami nagyon bizalmas lábon vele.
2. FŐÚR.
Ments Isten, uram: akkor tettei részének kellene lennem.
1. FŐÚR.
Neje mintegy két hónappal ezelőtt eltávozott hazulról, azon ürügy alatt, hogy szent Jacobus-majorhoz zarándokol; mely kegyes vállalkozást a legszigorúbb vezekléssel végre is hajtotta; de a míg ott időznék, gyenge szervezete, gyötrelmeinek áldozatául esett; ellehelte végső sóhaját s most a mennyekben zengedez.
2. FŐÚR.
Mi szolgál erről bizonyságúl?
1. FŐÚR.
Első helyen saját levelei, melyek a történetet kétségtelenné teszik egész halála pillanatáig; magát e halált, mint a melynek elérkeztét jelenteni az ő tiszte nem lehetett, hitelesen bizonyítja azon helynek lelkésze.
2. FŐÚR.
Van a grófnak minderről tudomása?
1. FŐÚR.
Igen, s a részletes bizonyítékok mind kezében vannak, melyek a valót megczáfolhatatlanúl kiderítik.
2. FŐÚR.
Szívemből sajnálom, hogy ő mindennek hihetőleg nagyon örül.
1. FŐÚR.
Mily hatalmas vigaszt találunk gyakran veszteségeinkben!
2. FŐÚR.
Máskor ismét mily hatalmasan belefulasztjuk nyereségünket könyeinkbe! Az a nagy tisztelet, melyet számára itt bátorsága szerzett, oda haza ép oly nagy mérvű szégyennel fog találkozni.
1. FŐÚR.
Életünk szövete vegyes szálakból áll, jókból és rosszakból keverve: erényeink nagyon kevélyek lennének, hahogy hibáink azokat meg nem ostoroznák; viszont vétkeink kétségbeejtenének, ha erényeink által nem támogattatnának.
Szolga belép.
Nos, hol van urad?
SZOLGA.
A herczeggel találkozott az utczán, kitől ünnepélyesen búcsút vett. Ő grófsága holnap reggel Francziaországba útazik; a herczeg ajánló leveleket igért neki a királyhoz.
2. FŐÚR.
Azokra ugyan nagy szüksége lesz ott, még ha többet tartalmaznának is, mint a mennyit tartalmazhatnak.
Bertram jön.
1. FŐÚR.
Nem lehetnek édesek eléggé a király elkeseredéséhez képest. Épen itt van a gróf. Nos, uram, nincs még éjfél után?
BERTRAM.
Ma este, szerencsés megkurtítás által, tizenhat ügyet végeztem olyat, mely egyenkint egy-egy hónapot igényelne. Elbúcsúztam a herczegtől, ajánlottam magamat környezetének, eltemettem nőmet, meggyászoltam; anyám ő méltóságának levelet írtam, hogy haza készülök, úti kiséretemet megfogadtam, s mind e főbb teendők közt sok egyéb aprólékos szükségletet; a legutolsó a legnagyobb, de még ezt nem végeztem be.
2. FŐÚR.
Ha ezen teendő csak némi nehézséggel jár is, grófságod pedig holnap reggel útazik: úgy az nagy sietséget igényel.
BERTRAM.
Úgy értem, hogy e dolognak még nincs vége, mert félek, utóbb még hallanom kell róla. De igaz! meghallgatjuk azt a párbeszédet ama bolond és a katona között? Jersze, hozzátok csak elő a becsületes emberek e silány képmását; úgy megcsalt, mint valami kétértelmű jövendőmondó.
2. FŐÚR.
Vezessétek elő. (Katonák el.) Egész éjjel kalodában ült, szegény, diadalmas ficzkó.
BERTRAM.
Se baj: sarka megérdemlette, miért bitorlá oly sokáig a sarkanyút. Hogy viseli magát?
1. FŐÚR.
Említém már grófságodnak: a kaloda viselte meg őt. Azonban, hogy úgy feleljek, a mint gróf úr érti: úgy pityereg, mint a szolgáló, mikor a tejet feldöntötte. Morgannak, a kit barátnak tart, meggyónt mindent, visszaemlékezése első órájától kezdve szerencsétlenségének azon pillanatáig, mely kalodába juttatá; s mit gondol gróf úr, mit gyónt?
BERTRAM.
Rólam csak semmit talán?
1. FŐÚR.
Gyónása fel van jegyezve s szine előtt fog felolvastatni; ha grófságod ben lesz abban, a mint hiszem is, hogy ben lesz: türelmesen kell végig hallgatnia.
(A katonák visszajönnek, Parollest kisérve.)
BERTRAM.
Verje meg az átok! Szembekötve?
Rólam semmit sem tud mondani. Csitt! csitt!
2. FŐÚR.
Jön a vaksi! Porto tartarossa.
1. KATONA.
A kínzó eszközöket parancsolja: fogsz azok nélkül vallani?
PAROLLES.
Vallok én, a mit csak tudok, minden kényszerítés nélkül; lepénynyé lapítsatok bár, többet akkor se mondhatnék.
1. KATONA.
Bosko chimurcho.
2. FŐÚR.
Boblibindo chicurmurco.
1. KATONA.
Igen, kegyelmes nagy tábornok. Tábornokunk azt parancsolja, hogy megfelelj azokra, miket tőled én jegyzék szerint kérdezek.
PAROLLES.
S oly igazán, a mint élni óhajtok.
1. KATONA.
„Először, kérdezt meg tőle, mily számú a herczeg lovassága?” Mit felelsz erre?
PAROLLES.
Öt vagy hatezer; de igen silányak és szolgálatképtelenek; az egész csoport zilált, s vezéreik szegény nyavalyásak. Hitemre s becsületemre oly igaz, mint a hogy élni kívánok.
1. KATONA.
Így írjam fel válaszodat?
PAROLLES.
Így, s kész vagyok a szent sakramentomot felvenni rá úgy és ott, a hol s a miként akarjátok.
BERTRAM.
Mindegy az neki! Mily Istentől elrugaszkodott bitang ez!
1. FŐÚR.
Csalódol, uram; ez monsieur Parolles, az alapos hadismerő (a mint maga mondá), ki a hadviselés egész elméletét vállszalagjának csokrában hordja, gyakorlatát pedig gyíklesőjének akasztóján.
2. FŐÚR.
Soha sem bízom többé olyan emberben, a ki tisztán tartja kardját, s el nem hiszem, hogy mindenhez ért, mivel öltönye csinos.
1. KATONA.
Ez tehát fel van jegyezve.
PAROLLES.
A mint mondám: öt-hatezer lovas, igazat akarok mondani, vagy körülbelűl ennyi; írd ezt is oda, mert igazat akarok szólni.
1. FŐÚR.
Ebben igen közel jár az igazsághoz.
BERTRAM.
De engemet ugyan nem kötelez hálára a körülmények természeténél fogva, melyek között kivallja.
PAROLLES.
Szegény nyavalyásak, így írd, kérlek.
1. KATONA.
Jó, ez megvan.
PAROLLES.
Mély alázattal köszönöm, uram. A mi igaz, igaz; ezek a ficzkók bámulatra méltó ügyefogyottak.
1. KATONA.
„Kérdezd meg tőle, mennyire megy a gyalogsági erő?” Mit felelsz erre?
PAROLLES.
Hitemre mondom, uram, ha ebben az órában kellene is élnem, igazat mondok. Lássuk csak: Spurio alatt százötven; Sebestyén alatt ugyanannyi; Corambus alatt épen ennyi; Jakab alatt szintén; Guiltian, Cosmo, Lodovik és Gratii alatt egyenkint kétszázötven; az én tulajdon századom, Chitopher, Vaumond, Bentii-é egyenkint kétszázötven: úgy hogy az egész mustra sereg, épje-pudvása, életemre mondom, nem tesz mindössze tizenötezer fejet; fele annak nem képes maga lerázni a havat saját köpönyegéről, a nélkül hogy magát is darabokra szét ne rázná.
BERTRAM.
Mit kellene tenni ezzel?
1. FŐÚR.
Semmi mást, mint elbocsátani. Kérdezősködjél tőle felőlem, s hogy milyen tekintélyben állok a herczegnél?
1. KATONA.
Jó, ez fel van jegyezve. „Kérdezd: van-e valami Dumaine nevű franczia kapitány a táborban? minő tekintélyben áll a herczeg előtt? minő a bátorsága, becsületessége, hadi tapasztaltsága? nem gondolja-e, hogy valami szép összeg arannyal lázadásra lehetne csábítani?” Mit felelsz erre, mit tudsz felőle?
PAROLLES.
Esengve kérlek, hagyj részletesen felelnem e kérdésekre; számláld csak elő egyenkint.
1. KATONA.
Ismered ezt a Dumaine kapitányt?
PAROLLES.
Ismerem: ez egy kontár szabónál inas volt Párisban, s elkorbácsolták onnan, mert a bíró hülye gyámleányát teherbe ejtette, egy tehetetlen, néma kukát, a ki azt se tudta neki mondani: nem.
(Dumaine haraggal emeli öklét.)
BERTRAM.
Ne, az égre! Tartsd vissza kezedet: úgy is tudom, hogy az első cserép, a mely lezuhan a tetőről, az ő agyának vet véget.
1. KATONA.
Jó; s ott van ez a kapitány Flórencz herczegének táborában?
PAROLLES.
Tudtommal ott van, a tetves.
1. FŐÚR.
Ne nézzen úgy rám, gróf: kijut még méltóságodnak is.
1. KATONA.
Minő tekintélyben áll a herczeg előtt?
PAROLLES.
A herczeg csak úgy ismeri, mint az én szegény tiszteim egyikét; s azt írta nekem a minap, töröljem ki a csapatból; úgy gondolom, levele a zsebemben van.
1. KATONA.
Azonnal megkeressük.
PAROLLES.
Komolyan mondva: nem tudom; vagy egy zsinegre fűzve a herczeg egyéb leveleivel együtt sátoromban.
1. KATONA.
Itt van; itt egy papir. Elolvassam?
PAROLLES.
Nem tudom, az-e vagy sem.
BERTRAM.
A tolmács jól működik.
1. FŐÚR.
Kitünően.
1. KATONA (olvas).
„Dian, a gróf bolond, de telt arannyal.”
PAROLLES.
Ez nem a herczeg levele, uram; ez figyelmeztetés egy flórenczi csinos leánykához, bizonyos Dianához, hogy óvakodjék egy Rousillon nevű gróf incselkedéseitől, a ki egy hóbortos, silány ficzkó, de mind a mellett nagyon szerelmeskedő. Kérem, uram, tegye vissza.
1. KATONA.
Nem, kegyes engedelmeddel majd előbb felolvasom.
PAROLLES.
Szándékom, becsületszavamra mondom, igen tisztességes volt a leány javára, mert a fiatal grófot veszedelmes kéjencz legénynek ismerem, a ki a szüzesség ellenében valóságos czápa, s a mi fiatal halacskát talál, mind elnyeli.
BERTRAM.
Átkozott kétszínű gazember!
1. KATONA (olvas).
„Ha esküszik: aranyt kérj tőle s vedd el;
Ha már adós: örökre az marad.
Jó alkut köss, állj rá; de ne feledd el,
Előbb fizessen, mert utóbb nem ad.
Szólj: egy katona mondá ezt neked.
Ölelj te férfit és ne gyermeket.
A gróf bolond, ezt hidd el énnekem:
Előre ád: de tartozásba nem.
Tied, a mint füledbe sugta, Parolles.”
BERTRAM.
Átkorbácsoltatom a seregen keresztűl, ezzel a verssel homlokán.
2. FŐÚR.
Ez a te szolgálatra kész barátod, uram: a sokoldalú nyelvész, a fegyverben jártas harczfi.
BERTRAM.
Akármit ki tudtam állni ezelőtt, csak a macskát nem: szememben macska ez most.
1. KATONA.
Tábornokunk tekintetén látom, uram, szerencsénk lesz téged felakasztani.
PAROLLES.
Csak az életemet, uram, minden áron! nem, mintha talán félnék a haláltól; hanem azért, mivel igen sok a bűnöm s életem hátralevő részét ezek megbánására akarnám fordítani. Hagyjatok élni, uram: tömlöczben, kalodában, vagy akárhol, csakhogy élni hagyjatok!
1. KATONA.
Majd meglássuk, mit tehetünk érted, ha őszintén vallasz; azért tehát vissza még egyszer Dumaine kapitányra. A herczeg előtti tekintélyéről, bátorságáról adtál már feleletet; hogy áll becsületesség dolgában?
PAROLLES.
Az, uram, még a zárdából is kész volna tojást lopni; ragadozásra, erőszaktételre nézve túltesz Nessuson. Esküt megtartani, az neki nem szokása; de megtörni, ebben erősebb Herkulesnél; a hazugságot úgy tudja nyelvén pörgetni, hogy kénytelen lennél azt gondolni, az igazság esztelen; a részegség még legszebb erénye: leiszsza magát s olyanná lesz, mint a disznó; de ha alszik, keveset árt, kivéve az ágyneműnek, a mely körülötte van; csakhogy ismerik már a szokását s azért szalmára fektetik. Becsületességéről egyébiránt keveset mondhatok, uram: benne megvan mindaz’ a minek becsületes emberben nem kell meglenni; s a minek becsületes emberben kell, abból ő benne semmi sincs.
1. FŐÚR.
Kezdem szeretni ezért.
BERTRAM.
Becsületességed e leírásaért? Verje meg az átok! Szememben több a macskánál.
1. KATONA.
Mit mondasz harczi jártasságáról?
PAROLLES.
Bizonyomra, uram, az angol vándorszinészek előtt ő verte a dobot; hazudni nem akarok róla, s haditudományáról egyebet nem tudok, kivéve, hogy szerencséje volt azon helyen, melyet ott Mile-endnek neveznek, azon gyakorlat betanításával foglalkozni, hogyan kell az embereknek kettős sorban megállani; megadnék neki minden kitelhető tiszteletet, hanem ebben az egyben nem vagyok egészen bizonyos.
1. FŐÚR.
A szemtelenségnek oly szemtelensége ez, hogy rendkívülisége mentté teszi a büntetéstől.
BERTRAM.
Verje meg az átok, mégis csak macska.
1. KATONA.
Minthogy tulajdonai ily csekély értékűek, kérdenem is fölösleges, vajjon aranynyal rá lehetne-e venni a lázadásra?
PAROLLES.
Eladná az, uram, egy polturáért örök üdvösségét, de még ennek örökségét is: minden maradékától elvágná a nekik eső részt mind örökről örökre.
1. KATONA.
Hát öcscse, a másik Dumaine kapitány?
2. FŐÚR.
Hogyan, most felőlem kérdezi?
1. KATONA.
Milyen az?
PAROLLES.
Egy varjú, azon fészekből; a jóban ugyan nem oly nagy, mint az előbbi, hanem a rosszban jóval nagyobb. A gyávaságra nézve felülmúlja bátyját, pedig ezt a leghíresebb ilyennek ismerik. Visszavonuláskor megelőzi a kengyelfutót, de az előnyomulástól görcsöket kap.
1. KATONA.
Hogy életed’ megmenthesd: kész volnál a flórenczieket elárulni?
PAROLLES.
Kész én s velök a lovasság vezérét Rousillon grófot.
1. FŐÚR.
Megsúgom a tábornoknak, s megkérdezem, mit parancsol.
PAROLLES (magában).
Nem kell dob ezután énnékem: üssön meg a mennykő minden dobot! Csupán azért, hogy dicséretre méltónak látszassam s hogy azt a ledér fiatal ficzkót, a grófot megtartsam előítéletében, azért jutottam ebbe a kelepczébe. De ki is gondolt volna leselkedőkre azon a helyen, a hol engem elfogtak!
1. KATONA.
Nincs mentség, földi, meg kell halnod. A tábornok úgy nyilatkozott, hogy neked, a ki árulólag felfedezted táborod titkait s ilyen lealacsonyító véleményt mondtál valóban nemeseknek tartott férfiak felől, a világ semmi tisztességes ügyben sem veheti hasznodat; azért meg kell halnod. Jer, bakó, vedd fejét.
PAROLLES.
Oh Istenem, uraim, hagyjatok élnem! vagy legalább engedjétek, hadd lássam halálomat!
1. KATONA.
Ez megtörténhetik, végy búcsút barátaidtól. (Szemkötőjét leoldja.) Így, nézz körül: ismersz itt valakit?
BERTRAM.
Jó reggelt, nemes kapitány.
1. FŐÚR.
Isten áldja meg, Parolles kapitány.
2. FŐÚR.
Kapitány, mit üzen Lafeu úrnak? Frankhonba készülök.
1. FŐÚR.
Vitéz kapitány, nem lenne szives, másolatban ide adni azt a sonettet, melyet Dianához írt Rousillon gróf érdekében? Ha oly nagyon gyáva nem volnék, úgy kényszeríteném önt reá; így, Isten velünk.(Főurak Bertram, stb. el.)
1. KATONA.
Bomlásnak indúlt minden, kapitány, kivéve ezt a vállszalagot, melyet csokra összetart.
PAROLLES.
Kit ne tenne tönkre az ilyen czimboraság!
1. KATONA.
Ha találhatnál olyan országot, a hol csupa asszonyok volnának, kiket ennyi szégyen ért: ugyancsak szemtelen nemzetséget alapíthatnál. Isten veled, uram. Én is Frankhonba megyek; meg fogunk rólad emlékezni.(El.)
PAROLLES.
Végtére is – hál’ Isten! Hogyha most
Nagy szivem volna, megpukkadna erre.
A kapitányságnak hát vége van;
De ezért eszem, iszom, s oly édesen
Alszom majd, mint akármely kapitány.
Eztán csekély személyem tartson el.
Ki tudja önmagáról, hogy dicsekvő,
Vegyen példát ha rossz szerencse jár,
Előbb- utóbb kitetszik a szamár.
Kard, rozsda rád! szégyenpir, el! Parolles,
Élj mint bolond, ha bolonddá tartatol!
Nagy a világ, megélünk valahol.
Utána hát!(El.)

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem