V. SZÍN.
Rousillon. Szoba a grófi palotában.
Grófné, Lafeu és a Bohócz jönnek.
LAFEU.
Nem, nem nem! méltóságod fiát egy kivágott-tafotás ficzkó vezette félre, kinek fertelmes sáfránya egy nemzet összes sületlen, keletlen ifjúságát képes volna ilyen színűre festeni: kegyed menye máskülönben ma is élne még, fia a gróf ide haza volna, még magasabbra emeltetve a király, semmint ezen veres kérgű rák által, a kit említek.
Nem, nem nem! méltóságod fiát egy kivágott-tafotás ficzkó vezette félre, kinek fertelmes sáfránya egy nemzet összes sületlen, keletlen ifjúságát képes volna ilyen színűre festeni: kegyed menye máskülönben ma is élne még, fia a gróf ide haza volna, még magasabbra emeltetve a király, semmint ezen veres kérgű rák által, a kit említek.
GRÓFNÉ.
Bár soha hírét se hallottam volna! Ő lett halálává a legerényesebb hajadonnak, kit a természet valaha dicsőségére teremtett. Vér lett volna bár véremből, s kerüljön vala legnehezebb anyai sóhajtásaimba: mélyebben gyökerező szeretettel akkor sem lehettem volna hozzá lekötve.
Bár soha hírét se hallottam volna! Ő lett halálává a legerényesebb hajadonnak, kit a természet valaha dicsőségére teremtett. Vér lett volna bár véremből, s kerüljön vala legnehezebb anyai sóhajtásaimba: mélyebben gyökerező szeretettel akkor sem lehettem volna hozzá lekötve.
LAFEU.
Jó leányka volt; igen jó leányka; ezerszer is szedhetünk salátát, míg ilyen hasonló fűre akadunk.
Jó leányka volt; igen jó leányka; ezerszer is szedhetünk salátát, míg ilyen hasonló fűre akadunk.
BOHÓCZ.
Valóban, uram, a saláták között édes majorána volt vagy épen maga az ezer-jó fű.
Valóban, uram, a saláták között édes majorána volt vagy épen maga az ezer-jó fű.
LAFEU.
Hiszen ezek nem salátafüvek, ficzkó, hanem fűszerek.
Hiszen ezek nem salátafüvek, ficzkó, hanem fűszerek.
BOHÓCZ.
Nem vagyok valami híres Nebukadnezar, uram, s nincs nagy tapasztalásom a füvek körűl.
Nem vagyok valami híres Nebukadnezar, uram, s nincs nagy tapasztalásom a füvek körűl.
LAFEU.
Minek tartod magadat: semmirekellőnek vagy bolondnak?
Minek tartod magadat: semmirekellőnek vagy bolondnak?
BOHÓCZ.
Bolondnak, uram, a nők szolgálatában, semmirekellőnek a férfiakéban.
Bolondnak, uram, a nők szolgálatában, semmirekellőnek a férfiakéban.
LAFEU.
S mit jelent e megkülönböztetés?
S mit jelent e megkülönböztetés?
BOHÓCZ.
Elcsalnám az asszonyt férjétől s tenném az ő szolgálatát.
Elcsalnám az asszonyt férjétől s tenném az ő szolgálatát.
LAFEU.
Akkor csakugyan semmirekellő lennél az ő szolgálatában.
Akkor csakugyan semmirekellő lennél az ő szolgálatában.
BOHÓCZ.
S a nőnek oda adnám husángomat, uram, ennek szolgálatára.
S a nőnek oda adnám husángomat, uram, ennek szolgálatára.
LAFEU.
Kezeskedem felőled, te bolond is vagy, semmirekellő is.
Kezeskedem felőled, te bolond is vagy, semmirekellő is.
BOHÓCZ.
Szolgálatodra.
Szolgálatodra.
LAFEU.
Nem, nem, nem.
Nem, nem, nem.
BOHÓCZ.
Nos, uram, ha neked nem szolgálhatok, lehetek szolgája egy ép oly magas herczegnek, minő te vagy.
Nos, uram, ha neked nem szolgálhatok, lehetek szolgája egy ép oly magas herczegnek, minő te vagy.
LAFEU.
S ki az? franczia?
S ki az? franczia?
BOHÓCZ.
Valóban, uram, csakhogy angol neve van; de Francziaországban sokkal hevesebb kinézésű, mint amott.
Valóban, uram, csakhogy angol neve van; de Francziaországban sokkal hevesebb kinézésű, mint amott.
LAFEU.
S ki az a herczeg?
S ki az a herczeg?
BOHÓCZ.
A fekete herczeg, uram, alias a setétség herczege, alias az ördög.
A fekete herczeg, uram, alias a setétség herczege, alias az ördög.
LAFEU.
Megállj, itt az erszényem; de nem azért adom, hogy attól a gazdádtól, a kit említesz, elcsaljalak; maradj te csak az övé.
Megállj, itt az erszényem; de nem azért adom, hogy attól a gazdádtól, a kit említesz, elcsaljalak; maradj te csak az övé.
BOHÓCZ.
Erdőháti születés vagyok, uram, ki a tüzet mindig szerettem, s az az úr, a kiről szóltam, mindig jó tüzet tart. Valóban, ő a világ ura; nemessége csak hadd maradjon oda haza az udvarnál. Én a szűk-kapus ház számára vagyok teremtve, mely sokkal csekélyebb, semhogy az ember nagy kisérettel léphetne be: a ki magát meg tudja alázni, az bemehet; de a nagy rész nagyon is fázékony és elkényeztetett, s ezek arra a virágos útra kívánkoznak, mely a tágas kapuhoz és a nagy tűzhez vezet.
Erdőháti születés vagyok, uram, ki a tüzet mindig szerettem, s az az úr, a kiről szóltam, mindig jó tüzet tart. Valóban, ő a világ ura; nemessége csak hadd maradjon oda haza az udvarnál. Én a szűk-kapus ház számára vagyok teremtve, mely sokkal csekélyebb, semhogy az ember nagy kisérettel léphetne be: a ki magát meg tudja alázni, az bemehet; de a nagy rész nagyon is fázékony és elkényeztetett, s ezek arra a virágos útra kívánkoznak, mely a tágas kapuhoz és a nagy tűzhez vezet.
LAFEU.
Eredj dolgodra, únni kezdelek. Azért mondom előre, mert nem akarnék összetűzni veled. Menj dolgodra; legyen gondod rá, hogy lovaimat jól ellássák, de ne csapj valami gonosz tréfát körülöttök.
Eredj dolgodra, únni kezdelek. Azért mondom előre, mert nem akarnék összetűzni veled. Menj dolgodra; legyen gondod rá, hogy lovaimat jól ellássák, de ne csapj valami gonosz tréfát körülöttök.
BOHÓCZ.
| Ha már valamit csapok, uram, akkor inkább lovat csapok, mint a mihez azoknak természetöknél fogva joguk van. | (El.) |
LAFEU.
Furfangos ficzkó, az ármányos!
Furfangos ficzkó, az ármányos!
GRÓFNÉ.
Az ő. Boldogúlt férjemnek sok tréfája volt vele; az ő rendelete folytán maradt a háznál, s ezt szabadalom gyanánt tekinti a vakmerőségre; s valóban, nem is hágy békét senkinek, össze-vissza hadar mindent kénye-kedve szerint.
Az ő. Boldogúlt férjemnek sok tréfája volt vele; az ő rendelete folytán maradt a háznál, s ezt szabadalom gyanánt tekinti a vakmerőségre; s valóban, nem is hágy békét senkinek, össze-vissza hadar mindent kénye-kedve szerint.
LAFEU.
Szeretem, nem unalmas. Hanem, a miről szólni akartam: mihelyt hírét vettem a jó ifjú grófné halálának, s megtudtam, hogy méltóságod fia, a gróf, visszatérőben van: uramat, a királyt felkértem, szólna leányom érdekében, a mit, mindkettejök kis korában, már ő felsége maga saját kegyelmességéből is szándékozott már cselekedni. Ő magassága meg is igérte, hogy megteszi; s hogy elfordítsuk a kegyvesztést, melybe nála méltóságod fia esett, ennél alkalmasabb módot nem tudok. Hogy tetszenék ez a grófnénak?
Szeretem, nem unalmas. Hanem, a miről szólni akartam: mihelyt hírét vettem a jó ifjú grófné halálának, s megtudtam, hogy méltóságod fia, a gróf, visszatérőben van: uramat, a királyt felkértem, szólna leányom érdekében, a mit, mindkettejök kis korában, már ő felsége maga saját kegyelmességéből is szándékozott már cselekedni. Ő magassága meg is igérte, hogy megteszi; s hogy elfordítsuk a kegyvesztést, melybe nála méltóságod fia esett, ennél alkalmasabb módot nem tudok. Hogy tetszenék ez a grófnénak?
GRÓFNÉ.
A lehető legjobban, uram; szívemből óhajtanám, bár teljesűlne.
A lehető legjobban, uram; szívemből óhajtanám, bár teljesűlne.
LAFEU.
Ő felsége sebes gyorsasággal jön Marseillesből, s oly kitartással, mint valami harminczas: holnap reggelre itt lesz, vagy csalódtam azon tudósítóban, ki az ilyesekben nem igen szokott téveszteni.
Ő felsége sebes gyorsasággal jön Marseillesből, s oly kitartással, mint valami harminczas: holnap reggelre itt lesz, vagy csalódtam azon tudósítóban, ki az ilyesekben nem igen szokott téveszteni.
GRÓFNÉ.
Nagyon örülök neki, hogy megláthatom még, mielőtt meghalnék. Én pedig leveleket kaptam, hogy fiam ma estére megérkezik: kérem kegyelmességedet, maradjon addig nálam, míg ők találkozhatnak.
Nagyon örülök neki, hogy megláthatom még, mielőtt meghalnék. Én pedig leveleket kaptam, hogy fiam ma estére megérkezik: kérem kegyelmességedet, maradjon addig nálam, míg ők találkozhatnak.
LAFEU.
Ép azon gondolkozám, asszonyom, mi módon nyerhetnék legalkalmasabban bebocsáttatást.
Ép azon gondolkozám, asszonyom, mi módon nyerhetnék legalkalmasabban bebocsáttatást.
GRÓFNÉ.
Hiszen csak tiszteletre méltó kiváltságára kell hivatkoznia.
Hiszen csak tiszteletre méltó kiváltságára kell hivatkoznia.
LAFEU.
Ezt, asszonyom, gyakran igénybe vettem már; de azért, Istennek hála, még mindig tart.
Bohócz visszajön.
Ezt, asszonyom, gyakran igénybe vettem már; de azért, Istennek hála, még mindig tart.
Bohócz visszajön.
BOHÓCZ.
Oh, méltóságos asszonyom, fiad ott kün van, bársony tapaszszal az arczán: van-e seb alatta vagy nincs? tudja a bársony; de jó darab bársony tapasz. Bal arcza harmadfél részben szőr, de a jobbat egészen csupaszon viseli.
Oh, méltóságos asszonyom, fiad ott kün van, bársony tapaszszal az arczán: van-e seb alatta vagy nincs? tudja a bársony; de jó darab bársony tapasz. Bal arcza harmadfél részben szőr, de a jobbat egészen csupaszon viseli.
LAFEU.
Nemesen nyert vágás vagy nemes vágás mindig becsületjelvény: ilyen lesz ez is.
Nemesen nyert vágás vagy nemes vágás mindig becsületjelvény: ilyen lesz ez is.
BOHÓCZ.
De egészen vágott hússá van aprítva.
De egészen vágott hússá van aprítva.
LAFEU.
Kérlek, asszonyom, jerünk fiad elé: nagyon óhajtok e nemes ifjú harczossal találkozni.
Kérlek, asszonyom, jerünk fiad elé: nagyon óhajtok e nemes ifjú harczossal találkozni.
BOHÓCZ.
| Van oda kün, lelkemre, valami tizenkét darab, kitünő finom kalapban, s igen udvarias tollakkal, melyek fejöket hajlítgatják s mindenkire bólintgatnak. | (Mindnyájan el.) |
