II. SZÍN.
Flórencz. Szoba az özvegy házában.
Bertram és Diana jönnek.
BERTRAM.
Neved, ha jól hallottam, Fontibella.
Neved, ha jól hallottam, Fontibella.
DIANA.
Nem, gróf, Diana.
Nem, gróf, Diana.
BERTRAM.
Méltó te rá s még többre is; de, szép lény,
Szerelemből nincs bájos valódba’ semmi?
Ha az ifjúságnak éltető tüze
Nem ég szivedben: nem lány, csak szobor vagy.
Majd hogyha meghalsz, akkor légy olyan,
Mint a minő most, ily hideg, merev;
De lenned most olyannak kellene,
Minő anyád volt, a midőn tulajdon
Édes magad fogamzál.
| Istennői név, |
Szerelemből nincs bájos valódba’ semmi?
Ha az ifjúságnak éltető tüze
Nem ég szivedben: nem lány, csak szobor vagy.
Majd hogyha meghalsz, akkor légy olyan,
Mint a minő most, ily hideg, merev;
De lenned most olyannak kellene,
Minő anyád volt, a midőn tulajdon
Édes magad fogamzál.
DIANA.
Erény volt nála az.
Erény volt nála az.
BERTRAM.
| Tenálad is. |
DIANA.
Tisztét tevé ő, azt uram, mivel
Neked nőd tartozik.
| Nem: |
Neked nőd tartozik.
BERTRAM.
Kérlek, ne állj esdeklésimnek ellent.
Amahhoz úgy erőtettek, de téged
A szerelem legédesb kényszeréből
Szeretlek és örökre kész vagyok
Híven szolgálni téged.
| Ne többet erről. |
Amahhoz úgy erőtettek, de téged
A szerelem legédesb kényszeréből
Szeretlek és örökre kész vagyok
Híven szolgálni téged.
DIANA.
Szolgálatunkra vagytok, míg mi nektek;
De hogyha rózsáinkat elnyerétek,
Magunkra hagytok a szúró tövissel,
Nevetve gyászunkat.
| Úgy-e bár? |
De hogyha rózsáinkat elnyerétek,
Magunkra hagytok a szúró tövissel,
Nevetve gyászunkat.
BERTRAM.
| Mit esküvém? |
DIANA.
Bizonyságot nem a sok eskü nyújt,
De az egyszerű igéret, hűn fogadva.
Mi oly szent, a mire ne esküdöznénk?
Felhivjuk a legfőbbet is; de mondd:
Esküdjem én Zeusz nagy nevére bár,
Hogy hűn szeretlek: hinnél esküszómnak,
Ha nem szeretnélek tisztán? Mit ér
Esküdni annak, a kit szeretünk,
Hogy ártalmát akarjuk? Esküd így
Csak szó, nem hiteles, szegény ajánlat,
Legalább előttem.
Bizonyságot nem a sok eskü nyújt,
De az egyszerű igéret, hűn fogadva.
Mi oly szent, a mire ne esküdöznénk?
Felhivjuk a legfőbbet is; de mondd:
Esküdjem én Zeusz nagy nevére bár,
Hogy hűn szeretlek: hinnél esküszómnak,
Ha nem szeretnélek tisztán? Mit ér
Esküdni annak, a kit szeretünk,
Hogy ártalmát akarjuk? Esküd így
Csak szó, nem hiteles, szegény ajánlat,
Legalább előttem.
BERTRAM.
Ne légy ily szent-kegyetlen; szent ez érzés,
S nem ért az én hűségem oly csaláshoz,
Minőt a férfiakra költsz. Ne állj
Ellent tovább; add át magad’ beteg
Sovárgásimnak, hadd gyógyúljanak.
Oh mondd, enyim vagy: és e szerelem,
Mint kezdetén, mindig oly hű leszen.
| Oh ne így, ne így! |
S nem ért az én hűségem oly csaláshoz,
Minőt a férfiakra költsz. Ne állj
Ellent tovább; add át magad’ beteg
Sovárgásimnak, hadd gyógyúljanak.
Oh mondd, enyim vagy: és e szerelem,
Mint kezdetén, mindig oly hű leszen.
DIANA.
Látom, kötélt fűztök ti még a szirthez,
Hol mink veszünk. Add nékem e gyűrűt.
Látom, kötélt fűztök ti még a szirthez,
Hol mink veszünk. Add nékem e gyűrűt.
BERTRAM.
Kölcsön, szerelmem; ámde nem szabad
Örökre adnom.
Kölcsön, szerelmem; ámde nem szabad
Örökre adnom.
DIANA.
| Nem szabad, uram? |
BERTRAM.
Családi szent ereklyém ez nekem,
Mit rám örökségűl sok ős hagyott;
Szégyen nagyobb nem érhet e világon,
Mint elveszítnem ezt.
Családi szent ereklyém ez nekem,
Mit rám örökségűl sok ős hagyott;
Szégyen nagyobb nem érhet e világon,
Mint elveszítnem ezt.
DIANA.
Az én erényem is: szűz tisztaságom
Az én családom drága ékszere,
Mit rám örökségül sok ős hagyott,
S szégyen nagyobb nem érhet e világon,
Mint elveszítnem ezt. Így az erényt
Ten bölcseséged hozza védemül
Hiú támadásodnál.
| Ilyen gyűrű |
Az én családom drága ékszere,
Mit rám örökségül sok ős hagyott,
S szégyen nagyobb nem érhet e világon,
Mint elveszítnem ezt. Így az erényt
Ten bölcseséged hozza védemül
Hiú támadásodnál.
BERTRAM.
Házam, nevem, még éltem is tied.
Parancsolj hát velem.
| Itt a gyűrű! |
Parancsolj hát velem.
)
DIANA.
Kopogj, éjfélkor, szobám ablakán;
Hogy anyám ne hallja, majd elrendezem;
De azt kivánom, szentül megfogadd,
Ha majd – mig szűzi ágyam’ elnyeréd –
Egy óráig maradsz csak s mit se szólsz.
Nagy óráig maradsz csak s mit se szólsz.
Nagy okom van erre: egykor megtudod,
Ha újra visszaszáll rád e gyűrű.
Újadra más gyűrűt vonok ma éjjel,
Hogy a jövőnek a multak felül
Szolgáljon egykor ez tanújelül.
Menj most; ne késsél majd. Én általam
Nőt nyertél, veszszek bár reményt magam.
Kopogj, éjfélkor, szobám ablakán;
Hogy anyám ne hallja, majd elrendezem;
De azt kivánom, szentül megfogadd,
Ha majd – mig szűzi ágyam’ elnyeréd –
Egy óráig maradsz csak s mit se szólsz.
Nagy óráig maradsz csak s mit se szólsz.
Nagy okom van erre: egykor megtudod,
Ha újra visszaszáll rád e gyűrű.
Újadra más gyűrűt vonok ma éjjel,
Hogy a jövőnek a multak felül
Szolgáljon egykor ez tanújelül.
Menj most; ne késsél majd. Én általam
Nőt nyertél, veszszek bár reményt magam.
BERTRAM.
Menny nékem a föld, birva tégedet!
Menny nékem a föld, birva tégedet!
| (Bertram el.) |
DIANA.
Sokáig élj, s áldj engem s az eget –
Majd végre ezt meg is teszed. –
Mindezt anyám oly hűn elmondta, mintha
Szivébe’ laknék. Így szólt ő: „A férfi
Mind, mind így esküszik.” Fogadta, elvesz,
Ha nője meghalt; ámde én övé
Akkor legyek majd, hogyha eltemettek.
Ha ily csalárd a frank: ám a kinek
Tetszik, legyen kész jobbját nékik adni;
Én lány kivánok holtomig maradni.
De őt, ki nyerni bűnösen kiván,
Sokáig élj, s áldj engem s az eget –
Majd végre ezt meg is teszed. –
Mindezt anyám oly hűn elmondta, mintha
Szivébe’ laknék. Így szólt ő: „A férfi
Mind, mind így esküszik.” Fogadta, elvesz,
Ha nője meghalt; ámde én övé
Akkor legyek majd, hogyha eltemettek.
Ha ily csalárd a frank: ám a kinek
Tetszik, legyen kész jobbját nékik adni;
Én lány kivánok holtomig maradni.
De őt, ki nyerni bűnösen kiván,
| Megcsalnom így, színleg, nem bűn talán. | (El.) |
