IV. SZÍN.
Rousillon. Szoba a grófi palotában.
Grófné, Várnagy jönnek.
GRÓFNÉ.
Jaj, hogy te elfogadtad levelét!
Nem gondolád-e, hogy ha nékem ír,
Majd úgy tesz, a mint tett? olvasd csak újra.
Jaj, hogy te elfogadtad levelét!
Nem gondolád-e, hogy ha nékem ír,
Majd úgy tesz, a mint tett? olvasd csak újra.
VÁRNAGY (olvas).
„El, Szent Jakabhoz visz zarándok útam:
Önző szerelmem bűnt tett súlyosat;
Törődnöm kell, hideg földön, sarutlan,
A míg bűnbánatom majd enyhet ad.
Írj, írj uramnak, drága jó fiadnak:
Kerülje a véres csaták hevét,
S míg hon számára béke s üdv fakadnak,
Ihletten áldom – távol én – nevét.
Gyötrelmeit, kérd, nékem megbocsássa,
Gonosz Junója, én küldém el őt
Udvar- s baráttól ellent támadásra,
Hol vész s halál kel a vitéz előtt.
Szebb s jobb ő, hogy halál vagy én vehessem:
Én vészem ezt, hogy ő szabad lehessen.”
„El, Szent Jakabhoz visz zarándok útam:
Önző szerelmem bűnt tett súlyosat;
Törődnöm kell, hideg földön, sarutlan,
A míg bűnbánatom majd enyhet ad.
Írj, írj uramnak, drága jó fiadnak:
Kerülje a véres csaták hevét,
S míg hon számára béke s üdv fakadnak,
Ihletten áldom – távol én – nevét.
Gyötrelmeit, kérd, nékem megbocsássa,
Gonosz Junója, én küldém el őt
Udvar- s baráttól ellent támadásra,
Hol vész s halál kel a vitéz előtt.
Szebb s jobb ő, hogy halál vagy én vehessem:
Én vészem ezt, hogy ő szabad lehessen.”
GRÓFNÉ.
Ez a szelid szó mily szúró tövis!
Soh’sem valál ily gondtalan, Rinaldo,
Hogy menni hagyd: ha véle én beszélék,
Bizonynyal eltéritem szándokától,
Mi már késő.
Ez a szelid szó mily szúró tövis!
Soh’sem valál ily gondtalan, Rinaldo,
Hogy menni hagyd: ha véle én beszélék,
Bizonynyal eltéritem szándokától,
Mi már késő.
VÁRNAGY.
Bocsáss meg, asszonyom:
Ha ezt még tegnap éjjel átadám,
Elértük volna még, habár úgy írja,
Keresnünk hasztalan.
Bocsáss meg, asszonyom:
Ha ezt még tegnap éjjel átadám,
Elértük volna még, habár úgy írja,
Keresnünk hasztalan.
GRÓFNÉ.
Ki lész e méltatlannak? Meg nem áll
Ha Istennek haragvó bosszujától
Buzgó imája ennek meg nem óvja,
Kit oly örömmel hallgatott a menny
S megadta kérelmét. Írj, írj, Rinaldo,
E nejére ily méltatlan férfinak.
Minden szavadban tedd becsét nyomóssá,
Mit ő kicsínyel. Írd meg élesen
Legmélyebb búmat, bár ő ezt nem érzi.
Küldd rögtön a legbiztosb hírnököt.
Talán, ha megtudá, hogy távozott,
Haza jön; s reménylem, ezt Helén megértvén,
Szerelme őt is visszatérni készti
Sebes léptekkel. Kettejök között
Választni – nékem melyik kedvesebb –
Én nem tudok. Nézz a küldött után.
Szívem nehéz s oly gyenge aggkorom:
Búm könyet kér s panaszt a fájdalom.
| Védangyala |
Ha Istennek haragvó bosszujától
Buzgó imája ennek meg nem óvja,
Kit oly örömmel hallgatott a menny
S megadta kérelmét. Írj, írj, Rinaldo,
E nejére ily méltatlan férfinak.
Minden szavadban tedd becsét nyomóssá,
Mit ő kicsínyel. Írd meg élesen
Legmélyebb búmat, bár ő ezt nem érzi.
Küldd rögtön a legbiztosb hírnököt.
Talán, ha megtudá, hogy távozott,
Haza jön; s reménylem, ezt Helén megértvén,
Szerelme őt is visszatérni készti
Sebes léptekkel. Kettejök között
Választni – nékem melyik kedvesebb –
Én nem tudok. Nézz a küldött után.
Szívem nehéz s oly gyenge aggkorom:
Búm könyet kér s panaszt a fájdalom.
| (Mindketten el.) |
