VI. SZÍN.
Ugyanott.
Orlando és Ádám jönnek.
ÁDÁM.
Kedves uram, én nem bírom tovább. Ó, éhen halok. Itt fekszem s mérem síromat. Isten veled, kedves uram!
Kedves uram, én nem bírom tovább. Ó, éhen halok. Itt fekszem s mérem síromat. Isten veled, kedves uram!
ORLANDO.
Hogyan? Mit, Ádám, nem nagyobb benned a szív? Élj még egy kicsit; üdülj egy kicsit és szedd össze magad’ egy kicsit. Ha e zordon erdőben bármily vad terem: vagy eledele leszek, vagy elhozom számodra eledelnek. Képzeleted közelebb van a halálhoz, mint erőd. A kedvemért, légy nyugodt. Fogd guzsba egy kis darabig a halált. Azonnal újra itt leszek, s ha nem hozok enni valót, akkor megengedem, hogy meghalj; de ha előbb meghalsz, mintsem visszatérek, akkor felcsufoltad fáradságomat. Helyes! Már vidámnak látszol, rögtön itt leszek. De te a hideg levegőn fekszel: jer, valami tető alá viszlek, és étlen nem fogsz meghalni, ha bármi élő lény van e pusztaságban. Vígan, jó Ádám!
Hogyan? Mit, Ádám, nem nagyobb benned a szív? Élj még egy kicsit; üdülj egy kicsit és szedd össze magad’ egy kicsit. Ha e zordon erdőben bármily vad terem: vagy eledele leszek, vagy elhozom számodra eledelnek. Képzeleted közelebb van a halálhoz, mint erőd. A kedvemért, légy nyugodt. Fogd guzsba egy kis darabig a halált. Azonnal újra itt leszek, s ha nem hozok enni valót, akkor megengedem, hogy meghalj; de ha előbb meghalsz, mintsem visszatérek, akkor felcsufoltad fáradságomat. Helyes! Már vidámnak látszol, rögtön itt leszek. De te a hideg levegőn fekszel: jer, valami tető alá viszlek, és étlen nem fogsz meghalni, ha bármi élő lény van e pusztaságban. Vígan, jó Ádám!
| (Elmennek.) |
