V. SZÍN.
Az erdő más része.
Amiens, Jacques és Mások jönnek.
Dal.
Dal.
AMIENS.
Ki feküdni kiván
Zöld erdők pázsitán,
S dalával a madár
Vidám szavára jár,
Az jöjjön, az jöjjön, az jöjjön:
Ne lásson itt ellenfelet,
Csak zord időt s telet!
Ki feküdni kiván
Zöld erdők pázsitán,
S dalával a madár
Vidám szavára jár,
Az jöjjön, az jöjjön, az jöjjön:
Ne lásson itt ellenfelet,
Csak zord időt s telet!
JACQUES.
Még, még; kérlek, még.
Még, még; kérlek, még.
AMIENS.
Monsieur Jacques, téged mélabússá fog tenni.
Monsieur Jacques, téged mélabússá fog tenni.
JACQUES.
Hálával veszem. Még, kérlek, még! Úgy tudom szopni a dalból a mélaságot, mint a hogy a menyét szopja ki a tojást. Még, kérlek, még!
Hálával veszem. Még, kérlek, még! Úgy tudom szopni a dalból a mélaságot, mint a hogy a menyét szopja ki a tojást. Még, kérlek, még!
AMIENS.
Hangom csiszolatlan; tudom, nem tetszhetem neked.
Hangom csiszolatlan; tudom, nem tetszhetem neked.
JACQUES.
Nem kivánom, hogy tessél, csak azt kivánom, hogy énekelj. Jer, folytasd, még egy stanzát. Stanzának nevezed?
Nem kivánom, hogy tessél, csak azt kivánom, hogy énekelj. Jer, folytasd, még egy stanzát. Stanzának nevezed?
AMIENS.
A hogy tetszik, monsieur Jacques.
A hogy tetszik, monsieur Jacques.
JACQUES.
Egyébiránt nem törődöm a nevekkel; azok semmimmel sem tartoznak. Akarsz énekelni?
Egyébiránt nem törődöm a nevekkel; azok semmimmel sem tartoznak. Akarsz énekelni?
AMIENS.
Inkább kérelmedre, mint hogy a magam kedve teljék benne.
Inkább kérelmedre, mint hogy a magam kedve teljék benne.
JACQUES.
Jó; ha valaha valakinek köszönetet mondok, az te lészsz: csak hogy az, a mit az emberek bóknak neveznek, hasonlít ahhoz, mikor két majom találkozik; s ha valaki szivéből köszönget nekem, úgy tetszik, mintha egy fillért adtam volna neki, s ő a koldus köszönetét adná érte vissza. Jer énekelj; s a ki nem énekel, fogja be a száját.
Jó; ha valaha valakinek köszönetet mondok, az te lészsz: csak hogy az, a mit az emberek bóknak neveznek, hasonlít ahhoz, mikor két majom találkozik; s ha valaki szivéből köszönget nekem, úgy tetszik, mintha egy fillért adtam volna neki, s ő a koldus köszönetét adná érte vissza. Jer énekelj; s a ki nem énekel, fogja be a száját.
AMIENS.
Jó, bevégzem a dalt. Urak, terítsetek addig; a herczeg e fa alatt akar áldomást inni. Mái nap utánad leselkedett.
Jó, bevégzem a dalt. Urak, terítsetek addig; a herczeg e fa alatt akar áldomást inni. Mái nap utánad leselkedett.
JACQUES.
És én mái nap kerültem őt. Ő sokat vitáz, nem nekem való társ: én csak annyi felé gondolkozom, mint ő, de hálát adok az egeknek, és nem kötöm harangra. Rajta, fújjátok, rajta!
Dal. (Mindnyájan.)
Ki becsvágyat kerül,
Napfényben él, üdül,
Megszerzi kenyerét,
S neki, mit nyert, elég:
Az jöjjön stb.
És én mái nap kerültem őt. Ő sokat vitáz, nem nekem való társ: én csak annyi felé gondolkozom, mint ő, de hálát adok az egeknek, és nem kötöm harangra. Rajta, fújjátok, rajta!
Dal. (Mindnyájan.)
Ki becsvágyat kerül,
Napfényben él, üdül,
Megszerzi kenyerét,
S neki, mit nyert, elég:
Az jöjjön stb.
JACQUES.
Én megtoldom ezt a dalt egy verssel, melyet a minap csináltam invenczióm daczára.
Én megtoldom ezt a dalt egy verssel, melyet a minap csináltam invenczióm daczára.
AMIENS.
Én majd eldanolom.
Én majd eldanolom.
JACQUES.
Azt mondja:
Hahogy kin megesék,
Hogy elveszté eszét,
Kincset, vagyont elhágy,
S a bamba tetszni vágy:
Duc ad me, duc ad me, duc ad me:
Lát még egy oly bolondot ő,
Ha hozzám erre jő.
Azt mondja:
Hahogy kin megesék,
Hogy elveszté eszét,
Kincset, vagyont elhágy,
S a bamba tetszni vágy:
Duc ad me, duc ad me, duc ad me:
Lát még egy oly bolondot ő,
Ha hozzám erre jő.
AMIENS.
Mi az a duc ad me?
Mi az a duc ad me?
JACQUES.
Ez görög invokáczió, melylyel bolondokat csalnak a bűvös körbe. Lefekszem aludni, ha tudok; ha nem tudok, összeszidom Egyiptom minden elsőszülöttét.
Ez görög invokáczió, melylyel bolondokat csalnak a bűvös körbe. Lefekszem aludni, ha tudok; ha nem tudok, összeszidom Egyiptom minden elsőszülöttét.
AMIENS.
Én pedig felkeresem a herczeget: a lakoma készen áll.
Én pedig felkeresem a herczeget: a lakoma készen áll.
