VII. SZÍN.
Ugyanott.
Terített asztal, az idősb Herczeg, Amiens, Urak s Kiséret jönnek.
HERCZEG.
Ő, azt hiszem, állattá változott,
Mert nincs hol lelném ember képiben.
Ő, azt hiszem, állattá változott,
Mert nincs hol lelném ember képiben.
1. LORD.
Mylord, most ment el s itt víg volt, mivel
Daloltak.
Mylord, most ment el s itt víg volt, mivel
Daloltak.
HERCZEG.
Már ha e megtestesült
Zavarhang is zenés kezd lenni, úgy
A sphaerákban is lesz még hangzavar.
Keresd fel, mondd, beszédem van vele.
Már ha e megtestesült
Zavarhang is zenés kezd lenni, úgy
A sphaerákban is lesz még hangzavar.
Keresd fel, mondd, beszédem van vele.
| (Jacques jő.) |
1. LORD.
Fölment a fáradságtól, mert közelg.
Fölment a fáradságtól, mert közelg.
HERCZEG.
Nos, nos, monsieur, mi élet ez? szegény
Barátid úgy kérjék-e társaságod’?
Mit, hisz te vígnak látszol!
Nos, nos, monsieur, mi élet ez? szegény
Barátid úgy kérjék-e társaságod’?
Mit, hisz te vígnak látszol!
JACQUES.
Bolond, bolond! Bolond van az erdőben,
Tarka bolond. Ó nyomorúlt világ!
Betévő falatomra: láttam őt;
Hanyatt feküdt és úgy sütkérezett,
És ékesen szidá Fortuna asszonyt,
Helyes szavakkal, és mégis bolond.
„Bolond, jó reggelt!” mondok: „Ej, felelt,
Ne mondj bolondnak, míg szerencsém kedvez.”
S zsebébül egy napórát vesz elő,
S míg fénytelen szemével rá tekint,
Igaz-bölcsen így szól: „Tíz óra most:
Így látjuk, mond, hogyan meg a világ;
Csak egy órája még, hogy volt kilencz,
S egy óra múlva tizenegy leszen,
S így óráról-órára érünk, érünk,
S így óráról-órára rothadunk,
S ezen áll egy mese.” S a mint e tarka
Bolondot hallám így moralizálni,
Kakasként kezd tüdőm kukorékolni,
Hogy ily okoskodó bolond legyen;
S egy óráig nevettem, szakadatlan,
Napórájára. Ó, nemes bolond!
Derék bolond! Bolondé a világ!
Bolond, bolond! Bolond van az erdőben,
Tarka bolond. Ó nyomorúlt világ!
Betévő falatomra: láttam őt;
Hanyatt feküdt és úgy sütkérezett,
És ékesen szidá Fortuna asszonyt,
Helyes szavakkal, és mégis bolond.
„Bolond, jó reggelt!” mondok: „Ej, felelt,
Ne mondj bolondnak, míg szerencsém kedvez.”
S zsebébül egy napórát vesz elő,
S míg fénytelen szemével rá tekint,
Igaz-bölcsen így szól: „Tíz óra most:
Így látjuk, mond, hogyan meg a világ;
Csak egy órája még, hogy volt kilencz,
S egy óra múlva tizenegy leszen,
S így óráról-órára érünk, érünk,
S így óráról-órára rothadunk,
S ezen áll egy mese.” S a mint e tarka
Bolondot hallám így moralizálni,
Kakasként kezd tüdőm kukorékolni,
Hogy ily okoskodó bolond legyen;
S egy óráig nevettem, szakadatlan,
Napórájára. Ó, nemes bolond!
Derék bolond! Bolondé a világ!
HERCZEG.
Miféle egy bolond ez?
Miféle egy bolond ez?
JACQUES.
Derék bolond! Volt udvaroncz; a nőnek
Úgymond, ki ifjú s szép, van adománya
Ezt tudni is; s agyvelejét, a mely
Száraz, mint útból megmaradt kétszersült,
Fura sentencziákkal tömte meg,
Miken, csak úgy darabszám, most tulád.
Ó, vaj lehetnék én bolond! Becsvágyat
Érzek magamban tarka mez után.
Derék bolond! Volt udvaroncz; a nőnek
Úgymond, ki ifjú s szép, van adománya
Ezt tudni is; s agyvelejét, a mely
Száraz, mint útból megmaradt kétszersült,
Fura sentencziákkal tömte meg,
Miken, csak úgy darabszám, most tulád.
Ó, vaj lehetnék én bolond! Becsvágyat
Érzek magamban tarka mez után.
HERCZEG.
Lesz, ne búsulj!
Lesz, ne búsulj!
JACQUES.
Hogy jobb itéletedből te kitépsz
Minden vélelmet, mely azon hizik,
Hogy bölcs vagyok. Legyen szabad ép annyi
Szabadalommal, mint a szélnek, azt
Kifújnom, a kit tetszik: így dukál
Bolondnak, s legtöbbet nevessen az,
Kit legjobban bosszantok. S hogy miért?
A „mért” oly tiszta, mint a templom útja:
Kit a bolond bölcsen talált, bolondul
Teszi, ha nem tesz úgy – bár fájjon is –
Miként ha a szúrást nem érzené:
Kisül különben a bölcs balgasága
Ép a bohócz kiszórt szikráitól.
Adja tarka mezt, hát, s hadd beszéljek kedvem
Szerint, s én megtisztítom át meg át
E mételyzett világnak undok testét,
Ha gyógyszerem’ türelmesen szedi.
| Egy vágyam ez! föltéve, |
Minden vélelmet, mely azon hizik,
Hogy bölcs vagyok. Legyen szabad ép annyi
Szabadalommal, mint a szélnek, azt
Kifújnom, a kit tetszik: így dukál
Bolondnak, s legtöbbet nevessen az,
Kit legjobban bosszantok. S hogy miért?
A „mért” oly tiszta, mint a templom útja:
Kit a bolond bölcsen talált, bolondul
Teszi, ha nem tesz úgy – bár fájjon is –
Miként ha a szúrást nem érzené:
Kisül különben a bölcs balgasága
Ép a bohócz kiszórt szikráitól.
Adja tarka mezt, hát, s hadd beszéljek kedvem
Szerint, s én megtisztítom át meg át
E mételyzett világnak undok testét,
Ha gyógyszerem’ türelmesen szedi.
HERCZEG.
Piha! Hogy mit tennél, azt én tudom.
Piha! Hogy mit tennél, azt én tudom.
JACQUES.
S mi a manót, a jónál egyebet?
S mi a manót, a jónál egyebet?
HERCZEG.
Nagyon gonosz, rossz bűnt, korholva bűnt;
Magad is léha voltál, oly érzéki,
Miként az állati ösztön maga;
S mind a makacs bajt s domború fekélyt,
Mit nyakló nélkül szabadon szereztél,
Reá okádnád az egész világra.
Nagyon gonosz, rossz bűnt, korholva bűnt;
Magad is léha voltál, oly érzéki,
Miként az állati ösztön maga;
S mind a makacs bajt s domború fekélyt,
Mit nyakló nélkül szabadon szereztél,
Reá okádnád az egész világra.
JACQUES.
S a ki a gőgre rárival,
Az ezzel pusztán egyest ostoroz?
Nem árad ez oly szörnyen, mint a tenger,
Míg anyaga fáradtan megapad?
Mely nőt neveztem meg, mikor azt mondom:
Méltatlan vállokon királyi mezt
Viselnek a városi asszonyok?
Melyik jöhet s mondhatja: őt értettem,
Ha nálánál szomszédja sem különb?
S melyik legaljasabb foglalkozásu
Szólal fel, hogy nem az én költségemen
Kevélykedik, vélvén, őt értem, s ejti
Ép ezzel bárgyuságát szatirám
Tőrébe? Persze! s aztán? Hát miben
Sérté őt nyelvem? Ha igaz iránta,
Úgy ő sérté magát; s ha tiszta ő,
Nos akkor gáncsom vadlúdként repül,
Melynek gazdája nincs. De ki jön itt?
Orlando jön, kivont karddal.
S a ki a gőgre rárival,
Az ezzel pusztán egyest ostoroz?
Nem árad ez oly szörnyen, mint a tenger,
Míg anyaga fáradtan megapad?
Mely nőt neveztem meg, mikor azt mondom:
Méltatlan vállokon királyi mezt
Viselnek a városi asszonyok?
Melyik jöhet s mondhatja: őt értettem,
Ha nálánál szomszédja sem különb?
S melyik legaljasabb foglalkozásu
Szólal fel, hogy nem az én költségemen
Kevélykedik, vélvén, őt értem, s ejti
Ép ezzel bárgyuságát szatirám
Tőrébe? Persze! s aztán? Hát miben
Sérté őt nyelvem? Ha igaz iránta,
Úgy ő sérté magát; s ha tiszta ő,
Nos akkor gáncsom vadlúdként repül,
Melynek gazdája nincs. De ki jön itt?
Orlando jön, kivont karddal.
ORLANDO.
Megállj és többet ne egyél!
Megállj és többet ne egyél!
JACQUES.
| Még meg se kezdtem. |
ORLANDO.
Ne is kezdd, míg a szükség éhezik.
Ne is kezdd, míg a szükség éhezik.
JACQUES.
Mily fajta egy kakas ez itt?
Mily fajta egy kakas ez itt?
HERCZEG.
Vagy-é ily vakmerő, avagy a jó
Ildomnak vagy nyers megvetője, hogy
Ily neveletlennek mutatkozol?
| Szükségből |
Ildomnak vagy nyers megvetője, hogy
Ily neveletlennek mutatkozol?
ORLANDO.
Elsőbb találtál az elevenre, a
Nyomor tövise tépte le az ildom
Szelíd mezét én rólam: itt születtem,
S jó módot ismerek. De várj, ha mondom,
Meghal, ki e gyümölcshöz nyúl, a míg
Én és ügyem kielégítlen állunk.
Elsőbb találtál az elevenre, a
Nyomor tövise tépte le az ildom
Szelíd mezét én rólam: itt születtem,
S jó módot ismerek. De várj, ha mondom,
Meghal, ki e gyümölcshöz nyúl, a míg
Én és ügyem kielégítlen állunk.
JACQUES.
Ha észszel ki nem elégíthetünk,
Akkor már meg kell halnom.
Ha észszel ki nem elégíthetünk,
Akkor már meg kell halnom.
HERCZEG.
Nyájasság nyájasságra minket inkább
Erőszakol erőszakoskodásnál.
| Mit akarsz? |
Erőszakol erőszakoskodásnál.
ORLANDO.
Éhen halok meg, ennem adjatok!
Éhen halok meg, ennem adjatok!
HERCZEG.
Ülj le s egyél, s légy üdvöz asztalunknál.
Ülj le s egyél, s légy üdvöz asztalunknál.
ORLANDO.
Ily nyájasan beszélsz? Bocsáss meg, kérlek!
Azt hittem, itt vad minden, és azért
Merev, parancsoló modort öltöttem.
De bárki legyetek, a kik ezen
Járhatlan pusztaságban méla lomb
Árnyában töltik és mulasztják az
Idő vánszorgó óráit: hahogy
Ezeknél értetek jobb napokat
S templomba egykor szólított harang;
Ha ültetek jó ember asztalán,
S pillátok valaha sírt könyeket,
S tudjátok, mi: irgalmat venni s tenni:
Úgy vad erőszakom legyen ildommá,
S e reményben pirulok s kardom’ bedugom.
Ily nyájasan beszélsz? Bocsáss meg, kérlek!
Azt hittem, itt vad minden, és azért
Merev, parancsoló modort öltöttem.
De bárki legyetek, a kik ezen
Járhatlan pusztaságban méla lomb
Árnyában töltik és mulasztják az
Idő vánszorgó óráit: hahogy
Ezeknél értetek jobb napokat
S templomba egykor szólított harang;
Ha ültetek jó ember asztalán,
S pillátok valaha sírt könyeket,
S tudjátok, mi: irgalmat venni s tenni:
Úgy vad erőszakom legyen ildommá,
S e reményben pirulok s kardom’ bedugom.
HERCZEG.
Igaz, hogy láttunk már jobb napokat,
S templomba egykor szólított harang,
Ültünk jó ember asztalán és ejténk
Könyüt, mit szűlt megszentelt irgalom:
Azért hát ülj le békességgel is
Fogadd el jóval, a mit nyújthatunk,
A mi netán segít inségeden.
Igaz, hogy láttunk már jobb napokat,
S templomba egykor szólított harang,
Ültünk jó ember asztalán és ejténk
Könyüt, mit szűlt megszentelt irgalom:
Azért hát ülj le békességgel is
Fogadd el jóval, a mit nyújthatunk,
A mi netán segít inségeden.
ORLANDO.
Úgy várjatok kissé ebédetekkel,
A míg, mint gim, megyek ünőm’ keresni
S megétetem. Ott egy szegény öreg van,
Ki sok keserves lépést sántikált
Utánam szeretetből: nem eszem,
Míg ő, kit két baj, éh s aggsága nyom
Jól nem lakott.
Úgy várjatok kissé ebédetekkel,
A míg, mint gim, megyek ünőm’ keresni
S megétetem. Ott egy szegény öreg van,
Ki sok keserves lépést sántikált
Utánam szeretetből: nem eszem,
Míg ő, kit két baj, éh s aggsága nyom
Jól nem lakott.
HERCZEG.
S mitsem fogyasztunk, mígnem visszatérsz.
| Eredj, keresd fel őt: |
ORLANDO.
Köszönöm, s áldott légy e jó vigaszért.
Köszönöm, s áldott légy e jó vigaszért.
| (Elmegy.) |
HERCZEG.
Lám, kívülünk is van még szerencsétlen:
Több bús látványt mutat e puszta, nagy
Színház még, mint a színt, melyben mi játszunk.
Lám, kívülünk is van még szerencsétlen:
Több bús látványt mutat e puszta, nagy
Színház még, mint a színt, melyben mi játszunk.
JACQUES.
Színház ez az egész világ, s merő
Szereplő mind a férfi, nő: mindenki
Föl és lelép; jut több szerep is egy
Személyre; felvonásaik a hét kor.
Első a csecsemő, ki a dada
Ölében is pököd. Utána a
Síró fiú táskával, hajnalarczczal,
Kelletlen mászva iskolába, mint
Csiga. Továbbad a szerelmes, a
Ki kályhaként sohajt s dalt ömledez
A hölgy szemöldökére. És a harczos
Fura szitkokkal telve, nagy szakállal,
Becsűletféltő, gyors és hirtelen
Veszekvő, ágyu torkáig keresve
A buborék hírt. Aztán a bíró,
Tömött kappantól kerekes hasával,
Zord szemmel s rendesen vágott szakállal,
Teli bölcs mondattal s dicső példákkal,
Így játsza szerepét. A hatodik
Kor vézna bugyogóba bú, üveg
Az orrán, erszény oldalán; legényes
És jól kimélt nadrágja tág világ
Aszott czombjának, s a mély férfi-hang,
Mint gyermek-nyafogás, a régi mód’
Sivít s nyihog. A végső jelenet,
Mely e cselekvényes mesét bezárja,
Új gyermekség: a tiszta feledés,
Fog, szem, tapintat és minden hiján.
Orlando Ádámmal visszajő.
Színház ez az egész világ, s merő
Szereplő mind a férfi, nő: mindenki
Föl és lelép; jut több szerep is egy
Személyre; felvonásaik a hét kor.
Első a csecsemő, ki a dada
Ölében is pököd. Utána a
Síró fiú táskával, hajnalarczczal,
Kelletlen mászva iskolába, mint
Csiga. Továbbad a szerelmes, a
Ki kályhaként sohajt s dalt ömledez
A hölgy szemöldökére. És a harczos
Fura szitkokkal telve, nagy szakállal,
Becsűletféltő, gyors és hirtelen
Veszekvő, ágyu torkáig keresve
A buborék hírt. Aztán a bíró,
Tömött kappantól kerekes hasával,
Zord szemmel s rendesen vágott szakállal,
Teli bölcs mondattal s dicső példákkal,
Így játsza szerepét. A hatodik
Kor vézna bugyogóba bú, üveg
Az orrán, erszény oldalán; legényes
És jól kimélt nadrágja tág világ
Aszott czombjának, s a mély férfi-hang,
Mint gyermek-nyafogás, a régi mód’
Sivít s nyihog. A végső jelenet,
Mely e cselekvényes mesét bezárja,
Új gyermekség: a tiszta feledés,
Fog, szem, tapintat és minden hiján.
Orlando Ádámmal visszajő.
HERCZEG.
Légy üdvöz! Tedd le tisztes terhedet
S adj ennie.
Légy üdvöz! Tedd le tisztes terhedet
S adj ennie.
ORLANDO.
Nevében köszönöm.
Nevében köszönöm.
)
HERCZEG.
Légy üdvöz; láss hozzá, nem háborgatlak
Tovább kérdésekkel sorsod körül.
Zenét nekünk, s te, jó rokon, dalolj.
Dal.
Fújj, fújj, te téli szél,
Hálátlan embernél
Nem vagy te ridegebb.
S oly éles sincs fogad,
Mert láthatatlan vagy,
Bár zord lehelleted.
Hajhó, hajhó! zöldel már a lombság.
Barátság csalárdság, szerelem bolondság.
Ihajna a lomb!
Ki nem víg, bolond.
Fagyj, fagyj, keserves ég!
Marásod úgy nem ég,
Mint elfeledt jótett;
S bár dermeszted az árt,
Fulánkod úgy sem árt,
Mint hűtlen emlékezet.
Hajhó, hajhó! stb.
Légy üdvöz; láss hozzá, nem háborgatlak
Tovább kérdésekkel sorsod körül.
Zenét nekünk, s te, jó rokon, dalolj.
Dal.
Fújj, fújj, te téli szél,
Hálátlan embernél
Nem vagy te ridegebb.
S oly éles sincs fogad,
Mert láthatatlan vagy,
Bár zord lehelleted.
Hajhó, hajhó! zöldel már a lombság.
Barátság csalárdság, szerelem bolondság.
Ihajna a lomb!
Ki nem víg, bolond.
Fagyj, fagyj, keserves ég!
Marásod úgy nem ég,
Mint elfeledt jótett;
S bár dermeszted az árt,
Fulánkod úgy sem árt,
Mint hűtlen emlékezet.
Hajhó, hajhó! stb.
HERCZEG.
Ha a derék Rolandnak vagy fia,
A mint velem bizalmasan közölted,
S szemem is őrzi hű vonásait
Képének, mely arczodban él: úgy sokszor
Légy üdvöz itt! A herczeg én vagyok,
Ki kedvelé atyádat. Éleményid’
Majd barlangomban mondd el. Jó öreg,
Oly szivesen látunk, mint uradat.
Segítsetek neki. S te add kezed’.
S hadd halljuk minden éleményedet.
Ha a derék Rolandnak vagy fia,
A mint velem bizalmasan közölted,
S szemem is őrzi hű vonásait
Képének, mely arczodban él: úgy sokszor
Légy üdvöz itt! A herczeg én vagyok,
Ki kedvelé atyádat. Éleményid’
Majd barlangomban mondd el. Jó öreg,
Oly szivesen látunk, mint uradat.
Segítsetek neki. S te add kezed’.
S hadd halljuk minden éleményedet.
| (Elmennek.) |
