IV. SZÍN.
Az ardennei erdő.
Rozalinda mint Ganymed, Celia mint Aliena és Próbakő, a bohócz, jönnek.
ROZALINDA.
Ó, Jupiter! mily lankadt minden szellemi képességem.
Ó, Jupiter! mily lankadt minden szellemi képességem.
PRÓBAKŐ.
Törődném is én a szellemmel, csak lábaim ne volnának lankadtak.
Törődném is én a szellemmel, csak lábaim ne volnának lankadtak.
ROZALINDA.
Képes volnék szivemből megszégyeníteni férfi-ruhámat és jajgatni, mint egy asszony; de vigasztalnom kell a gyöngédebb edényt, valamint a mellény és nadrág is kénytelen bátor színt mutatni a szoknyának: azért bátorság, jó Aliena.
Képes volnék szivemből megszégyeníteni férfi-ruhámat és jajgatni, mint egy asszony; de vigasztalnom kell a gyöngédebb edényt, valamint a mellény és nadrág is kénytelen bátor színt mutatni a szoknyának: azért bátorság, jó Aliena.
CELIA.
Nem tudok tovább menni; kérlek, ha bírsz, vigy egy darabot.
Nem tudok tovább menni; kérlek, ha bírsz, vigy egy darabot.
PRÓBAKŐ.
Hazudnám, ha azt mondanám, hogy bírlak: mert nem vagy az enyim. S különben sem volna érdemes magamat hordóvá tennem, mert erszényedből aligha tudnál megtölteni.
Hazudnám, ha azt mondanám, hogy bírlak: mert nem vagy az enyim. S különben sem volna érdemes magamat hordóvá tennem, mert erszényedből aligha tudnál megtölteni.
)
ROZALINDA.
No, ez itt az ardennei erdő.
No, ez itt az ardennei erdő.
PRÓBAKŐ.
Igen; most hát Ardenneben vagyok, annyival bolondabb is vagyok: mert ha otthon volnék, jobb helyen volnék; hanem hát útas embernek meg kell nyugodnia.
Igen; most hát Ardenneben vagyok, annyival bolondabb is vagyok: mert ha otthon volnék, jobb helyen volnék; hanem hát útas embernek meg kell nyugodnia.
ROZALINDA.
Úgy, úgy, nyugodjál meg, jó Próbakő. De nézd, ki jön itt? Egy fiatal ember s egy öreg, mély beszélgetésben.
Korinnus és Silvius jönnek.
Úgy, úgy, nyugodjál meg, jó Próbakő. De nézd, ki jön itt? Egy fiatal ember s egy öreg, mély beszélgetésben.
Korinnus és Silvius jönnek.
KORINNUS.
Így meg fog téged vetni mindig ő.
Így meg fog téged vetni mindig ő.
SILVIUS.
Ha tudnád, ó, Korinn, hogy’ szeretem.
Ha tudnád, ó, Korinn, hogy’ szeretem.
KORINNUS.
Úgy sejtem: mert szerettem én is egykor.
Úgy sejtem: mert szerettem én is egykor.
SILVIUS.
S ha oly hű szerető valál is ifjan,
Milyen éjféli párnán valaha
Nyögött, agg létedre nem sejtheted;
S ha volt szerelmed olyan, mint enyém,
Bár én szentül hiszem, nem szeretett
Így senki még; mondd, hány bohó dologra
Csábított rajongásod tégedet?
S ha oly hű szerető valál is ifjan,
Milyen éjféli párnán valaha
Nyögött, agg létedre nem sejtheted;
S ha volt szerelmed olyan, mint enyém,
Bár én szentül hiszem, nem szeretett
Így senki még; mondd, hány bohó dologra
Csábított rajongásod tégedet?
KORINNUS.
Ezerre is, melyet már elfeledtem.
Ezerre is, melyet már elfeledtem.
SILVIUS.
Ó, szivből nem szerettél úgy soha;
A legkisebb hóbortot hogy ha nem
Tudod, mibe szerelmed kergetett:
Úgy nem szerettél;
S ha nem ültél, mint most én, kedvesed
Dicséretével hallgatód’ fárasztván, –
Úgy nem szerettél:
S ha hirtelen nem szöktél társaságból,
Mint engem mostan szenvedélyem űz,
Úgy nem szerettél.
Ó, szivből nem szerettél úgy soha;
A legkisebb hóbortot hogy ha nem
Tudod, mibe szerelmed kergetett:
Úgy nem szerettél;
S ha nem ültél, mint most én, kedvesed
Dicséretével hallgatód’ fárasztván, –
Úgy nem szerettél:
S ha hirtelen nem szöktél társaságból,
Mint engem mostan szenvedélyem űz,
Úgy nem szerettél.
| Oh! Phoebe, Phoebe, Phoebe! | (Elmegy.) |
ROZALINDA.
Szegény juhász! kémelvén sebedet,
Véletlen meglelém a magamát.
Szegény juhász! kémelvén sebedet,
Véletlen meglelém a magamát.
PRÓBAKŐ.
S én az enyimet. Emlékszem rá, midőn szerelmes voltam, kövön törtem össze kardomat s kinálgattam, fogadja azért, hogy éjszaka eljárt Mosolygó Jankához; és emlékszem reá, hogy megcsókoltam a sulykát s a tehén tőgyét, melyet csinos, tenyeres két keze megfejt; és emlékszem, hogy udvaroltam helyette egy borsóhüvelynek, melyből két szemet kivettem s aztán meg visszaadtam, mondván pityergő könyek közt: „Hordozd ezt értem!” Mi, hű szerelmesek, csodálatos bukfenczeket vetünk; de valamint a természetben minden halandó, úgy a szerelemben az egész világ halálos bolond.
S én az enyimet. Emlékszem rá, midőn szerelmes voltam, kövön törtem össze kardomat s kinálgattam, fogadja azért, hogy éjszaka eljárt Mosolygó Jankához; és emlékszem reá, hogy megcsókoltam a sulykát s a tehén tőgyét, melyet csinos, tenyeres két keze megfejt; és emlékszem, hogy udvaroltam helyette egy borsóhüvelynek, melyből két szemet kivettem s aztán meg visszaadtam, mondván pityergő könyek közt: „Hordozd ezt értem!” Mi, hű szerelmesek, csodálatos bukfenczeket vetünk; de valamint a természetben minden halandó, úgy a szerelemben az egész világ halálos bolond.
ROZALINDA.
Te észre sem veszed, mily bölcsen beszélsz.
Te észre sem veszed, mily bölcsen beszélsz.
PRÓBAKŐ.
Nem, észre nem veszem önélczem’ én,
Míg lábam’ belé nem törém.
Nem, észre nem veszem önélczem’ én,
Míg lábam’ belé nem törém.
ROZALINDA.
Ó, Zeusz! e pásztor láza
Enyimnek épen mása.
Ó, Zeusz! e pásztor láza
Enyimnek épen mása.
PRÓBAKŐ.
Enyimnek is; csak hogy rosszúl találva.
Enyimnek is; csak hogy rosszúl találva.
CELIA.
Szólítsátok meg, kérlek, ezt az embert,
Tán adna pénzért némi eledelt:
Én majd hogy éhen nem halok.
Szólítsátok meg, kérlek, ezt az embert,
Tán adna pénzért némi eledelt:
Én majd hogy éhen nem halok.
PRÓBAKŐ.
Süsők, hej!
Süsők, hej!
ROZALINDA.
| Csitt, bolond; nem sógorod. |
KORINNUS.
Ki szólít?
Ki szólít?
PRÓBAKŐ.
| Náladnál különbek, sir! |
KORINNUS.
Máskép ugyan silányak is volnának.
Máskép ugyan silányak is volnának.
ROZALINDA.
Csitt, mondom. Jó estét, barátom!
Csitt, mondom. Jó estét, barátom!
KORINNUS.
Derék úr, néked is s mindnyájatoknak.
Derék úr, néked is s mindnyájatoknak.
ROZALINDA.
Ha pénz, vagy szeretet vehet e puszta
Helyen jótartást kérlek, úgy szerezz
Nekünk, jó pásztor, nyughelyt s eledelt.
Ez ifjú lány, kit az út megviselt,
Enyhért eped.
Ha pénz, vagy szeretet vehet e puszta
Helyen jótartást kérlek, úgy szerezz
Nekünk, jó pásztor, nyughelyt s eledelt.
Ez ifjú lány, kit az út megviselt,
Enyhért eped.
KORINNUS.
Szép úr, sajnálom őt.
S kivánnám, érte inkább, mint magamért,
Bár telnék sorsomtól segítni rajta;
De én is másnak bojtárja vagyok,
S mit őrizek, a nyájat nem nyirom:
Gazdám zord kedvü ember, s nem igen
Töri magát, hogy az útat az égbe
Szállásadás félékkel lelje meg.
És most kunyhója, nyája s legelője
Még eladó is: s házunknál jelenleg
Mivel ő nincs hon, nincsen is mivel
Jóllakhatnátok; de szétnézhetünk,
S mi rajtam áll, meglesz üdvözletünk.
Szép úr, sajnálom őt.
S kivánnám, érte inkább, mint magamért,
Bár telnék sorsomtól segítni rajta;
De én is másnak bojtárja vagyok,
S mit őrizek, a nyájat nem nyirom:
Gazdám zord kedvü ember, s nem igen
Töri magát, hogy az útat az égbe
Szállásadás félékkel lelje meg.
És most kunyhója, nyája s legelője
Még eladó is: s házunknál jelenleg
Mivel ő nincs hon, nincsen is mivel
Jóllakhatnátok; de szétnézhetünk,
S mi rajtam áll, meglesz üdvözletünk.
ROZALINDA.
S ki veszi meg a nyájat s legelőt?
S ki veszi meg a nyájat s legelőt?
KORINNUS.
Az ifjú, kit imént itt láttatok,
S ki nem sokat gondol vásárra most.
Az ifjú, kit imént itt láttatok,
S ki nem sokat gondol vásárra most.
ROZALINDA.
Ha becsülettel járja, kérlek, vedd meg
A nyájat, legelőt s juhászatot,
Az árát megfizetjük majd neked.
Ha becsülettel járja, kérlek, vedd meg
A nyájat, legelőt s juhászatot,
Az árát megfizetjük majd neked.
CELIA.
És megjavítjuk béred’ is. Jól tetszik
E hely s örömmel töltöm itt időm’.
És megjavítjuk béred’ is. Jól tetszik
E hely s örömmel töltöm itt időm’.
KORINNUS.
Az bizonyos, a dolog eladó.
Gyerünk, s ha tetszik, mit megtudtok a
Talajról, termésről s az életmódról,
Úgy én aranytokét vásárt csapok
S hűséges ápolótok maradok.
Az bizonyos, a dolog eladó.
Gyerünk, s ha tetszik, mit megtudtok a
Talajról, termésről s az életmódról,
Úgy én aranytokét vásárt csapok
S hűséges ápolótok maradok.
| (Elmennek.) |
