III. SZÍN.
Oliver háza tája.
Orlando és Ádám találkoznak.
ORLANDO.
Ki az?
Ki az?
ÁDÁM.
Hej! ifjuram! Oh! kedves ifjuram!
Ó! édes gazdám: az öreg sir Roland
Emléke te! Jaj, mit csinál ön itt?
Mért vagy erényed? Mért szeret a nép?
Mért vagy nemes, erős, vitéz? Miért
Valál oly balgatag, leverni a
Szeszélyes herczeg csontos bajvivóját?
Híred itthon nagyon is megelőzött.
Tudod-e azt, hogy egynémely embernek
Erényei csak ellenül szolgálnak?
Így vagy te is: erényid, kedves úrfi,
Megáldott s szentelt árulóid. Ó,
Minő világ, hol ha mi ildomos,
Megmérgezi azt, a ki bírja.
Hej! ifjuram! Oh! kedves ifjuram!
Ó! édes gazdám: az öreg sir Roland
Emléke te! Jaj, mit csinál ön itt?
Mért vagy erényed? Mért szeret a nép?
Mért vagy nemes, erős, vitéz? Miért
Valál oly balgatag, leverni a
Szeszélyes herczeg csontos bajvivóját?
Híred itthon nagyon is megelőzött.
Tudod-e azt, hogy egynémely embernek
Erényei csak ellenül szolgálnak?
Így vagy te is: erényid, kedves úrfi,
Megáldott s szentelt árulóid. Ó,
Minő világ, hol ha mi ildomos,
Megmérgezi azt, a ki bírja.
ORLANDO.
Nos, nos, mi baj?
Nos, nos, mi baj?
ÁDÁM.
Ne menj be e kapun, e házban itt
Lakik minden erényes ellensége.
Testvéred – nem testvéred, de fia…
Nem is fia... nem, nem mondom, hogy annak
Fia, kit majd hogy apjának neveztem –
Hallá híred’ s felgyújtani akarja
Ez éjjel a lakot, hol hálni szoktál,
Hogy benne égj; s ha ez nem sikerül,
Más cselre gondol, hogy megejtsen: én
Kilestem őt s gonosz ármányait.
Ez rossz hely itt: gyilkos tanya e ház,
Féld, rettegd és ne lépd át küszöbét.
| Ó, boldogtalan ifjú, |
Lakik minden erényes ellensége.
Testvéred – nem testvéred, de fia…
Nem is fia... nem, nem mondom, hogy annak
Fia, kit majd hogy apjának neveztem –
Hallá híred’ s felgyújtani akarja
Ez éjjel a lakot, hol hálni szoktál,
Hogy benne égj; s ha ez nem sikerül,
Más cselre gondol, hogy megejtsen: én
Kilestem őt s gonosz ármányait.
Ez rossz hely itt: gyilkos tanya e ház,
Féld, rettegd és ne lépd át küszöbét.
ORLANDO.
S mit gondolsz, Ádám, hát hová forduljak?
S mit gondolsz, Ádám, hát hová forduljak?
ÁDÁM.
Akárhová, ha csak nem jösz ide.
Akárhová, ha csak nem jösz ide.
ORLANDO.
Hát menjek s úgy kolduljak eledelt,
Vagy vad s bűnös karokkal erőszakoljak
Országúton egy tolvajéletet?
S ezt kell, vagy nem tudom, hogy mit tegyek.
De nem teszem: tudnám is tenni azt?
Inkább egy elfajzott vér s véres testvér
Gonoszsága alá vetem magam’.
Hát menjek s úgy kolduljak eledelt,
Vagy vad s bűnös karokkal erőszakoljak
Országúton egy tolvajéletet?
S ezt kell, vagy nem tudom, hogy mit tegyek.
De nem teszem: tudnám is tenni azt?
Inkább egy elfajzott vér s véres testvér
Gonoszsága alá vetem magam’.
ÁDÁM.
Soha! Van ötszáz koronám, atyád
Korából őrzött kis díjam, mit arra
Gyűjtöttem táplálónak, hogy ha vén
Csontomban bénult szolgálat hever,
S korom’ kimélet nélkül sutba dobják.
Vedd ezt: s a ki a varjat éteti,
Ki gondosan tápot ad a verébnek,
Legyen korom vígaszsza. Itt a pénz:
Neked adom mind, s én szolgád leszek.
Színem bár vén, izmos vagyok s erős:
Mert ifjú éveimben nem kevertem
Vérembe forró s lázító itat,
S szemérmetlen orczával nem kerestem,
Mi kórság és tehetetlenségre visz;
Azért vénségem üde tél: hideg,
De kellemes. Ereszsz magaddal el:
Mint bármely ifjabb, úgy szolgállak én,
Minden ügyedben, minden szükségedben.
Soha! Van ötszáz koronám, atyád
Korából őrzött kis díjam, mit arra
Gyűjtöttem táplálónak, hogy ha vén
Csontomban bénult szolgálat hever,
S korom’ kimélet nélkül sutba dobják.
Vedd ezt: s a ki a varjat éteti,
Ki gondosan tápot ad a verébnek,
Legyen korom vígaszsza. Itt a pénz:
Neked adom mind, s én szolgád leszek.
Színem bár vén, izmos vagyok s erős:
Mert ifjú éveimben nem kevertem
Vérembe forró s lázító itat,
S szemérmetlen orczával nem kerestem,
Mi kórság és tehetetlenségre visz;
Azért vénségem üde tél: hideg,
De kellemes. Ereszsz magaddal el:
Mint bármely ifjabb, úgy szolgállak én,
Minden ügyedben, minden szükségedben.
ORLANDO.
Ó jó öreg! szépen tünik fel benned
A régi világ hű szolgálata,
Mely buzgalomból és nem bérért izzadt.
Te ez idők módjához nem való vagy:
Nem izzad itt, csak előléptetésért
Mindenki; mit ha megnyer, lelohad
Buzgalma is: te nem így tészsz. De hát
Szegény öreg, kit nyessz, rothadt az ág,
És nem tud már virágot hajtani
Cserébe gondod- s fáradságodért
De jer, menjünk hát együtt, s mielőtt
Ifjú korodnak bérén túladunk,
Lesz is szerény s elégült hajlokunk.
Ó jó öreg! szépen tünik fel benned
A régi világ hű szolgálata,
Mely buzgalomból és nem bérért izzadt.
Te ez idők módjához nem való vagy:
Nem izzad itt, csak előléptetésért
Mindenki; mit ha megnyer, lelohad
Buzgalma is: te nem így tészsz. De hát
Szegény öreg, kit nyessz, rothadt az ág,
És nem tud már virágot hajtani
Cserébe gondod- s fáradságodért
De jer, menjünk hát együtt, s mielőtt
Ifjú korodnak bérén túladunk,
Lesz is szerény s elégült hajlokunk.
ÁDÁM.
Menj, s én végső lehelletig követlek
Hűséggel s hódolattal, jó uram.
Tizenhéttől majd nyolczvan évemig
Itt éltem, de nem élek többet itt.
Tizenhét évvel űzhetni szerencsét;
De nyolczvannal már hosszú lesz az egy hét:
Szerencsémtől az lesz legjobb jutalmam,
Ha jól, s nem mint adósod hágy meghalnom.
Menj, s én végső lehelletig követlek
Hűséggel s hódolattal, jó uram.
Tizenhéttől majd nyolczvan évemig
Itt éltem, de nem élek többet itt.
Tizenhét évvel űzhetni szerencsét;
De nyolczvannal már hosszú lesz az egy hét:
Szerencsémtől az lesz legjobb jutalmam,
Ha jól, s nem mint adósod hágy meghalnom.
| (Elmennek.) |
