IV. SZÍN.
London. Terem a palotában.
Erzsébet királyné és Rivers jőnek.
RIVERS.
Honnan e rögtön változás, királyné?
Honnan e rögtön változás, királyné?
ERZSÉBET.
Mit! Rivers bátya, még azt sem tudod,
Imént mi balsors éré a királyt?
Mit! Rivers bátya, még azt sem tudod,
Imént mi balsors éré a királyt?
RIVERS.
Tán Warwick ellen harczi veszteség?
Tán Warwick ellen harczi veszteség?
ERZSÉBET KIRÁLYNÉ.
Nem, önszemélye vesztesége az.
Nem, önszemélye vesztesége az.
RIVERS.
Megölve hát királyom?
Megölve hát királyom?
ERZSÉBET KIRÁLYNÉ.
Csaknem megölve, minthogy elfogák:
Vagy hitszegőn az őrség árulá el,
Vagy meglepé váratlan ellene;
S most, mint a bővebb híradás beszéli,
A yorki püspök tartja fogva őt,
Bősz Warwick öcscse, és igy ellenünk.
Csaknem megölve, minthogy elfogák:
Vagy hitszegőn az őrség árulá el,
Vagy meglepé váratlan ellene;
S most, mint a bővebb híradás beszéli,
A yorki püspök tartja fogva őt,
Bősz Warwick öcscse, és igy ellenünk.
RIVERS.
Megvallom, e hír gyászszal van tele;
De, asszonyom, tűrd e csapást szilárdul:
Bukás lehet még Warwick diadalábul.
Megvallom, e hír gyászszal van tele;
De, asszonyom, tűrd e csapást szilárdul:
Bukás lehet még Warwick diadalábul.
ERZSÉBET KIRÁLYNÉ.
Addig reménység ójon a haláltul;
S kétségb’esésem’ elfojtom örömmel
Edvárd e méhben nyugvó magzatáért:
A szenvedélyt fékeznem ez segít
S balsors keresztjét békén hordanom;
Igen, ezért sok könyvet fojtok el,
Sok véremésztő sóhajt visszatartok,
Hogy meg ne fulaszsza s rontsa köny, sohaj
A trónöröklőt, Edvárd magzatát.
Addig reménység ójon a haláltul;
S kétségb’esésem’ elfojtom örömmel
Edvárd e méhben nyugvó magzatáért:
A szenvedélyt fékeznem ez segít
S balsors keresztjét békén hordanom;
Igen, ezért sok könyvet fojtok el,
Sok véremésztő sóhajt visszatartok,
Hogy meg ne fulaszsza s rontsa köny, sohaj
A trónöröklőt, Edvárd magzatát.
RIVERS.
De, asszonyom, hová tünt Warwick el?
De, asszonyom, hová tünt Warwick el?
ERZSÉBET KIRÁLYNÉ.
London felé van utban, azt jelentik,
Megkoronázni ujra Henriket.
Sejthet’d a többit: Edvárd hívei buknak;
De megelőznöm a zsarnok dühét
(Mert hitszegőnek többé soh’se higy!)
Menhelyt keresek föl, hogy Edvárd jogának
Örökösét megmentsem legalább:
Cseltől, erőtől ott bizton leszek.
Fussunk azért, az út míg nyitva áll:
London felé van utban, azt jelentik,
Megkoronázni ujra Henriket.
Sejthet’d a többit: Edvárd hívei buknak;
De megelőznöm a zsarnok dühét
(Mert hitszegőnek többé soh’se higy!)
Menhelyt keresek föl, hogy Edvárd jogának
Örökösét megmentsem legalább:
Cseltől, erőtől ott bizton leszek.
Fussunk azért, az út míg nyitva áll:
| Warwick kezében biztos a halál. | (Mindketten el.) |
