II. SZÍN.
Hidd el, mylord, eddig jól áll ügyünk:
A nép csődűlve hozzánk tódul át.
Clarence és Somerset jőnek.
De ime itt jő Clarence s Somerset!
Gyorsan, urak! barátok vagytok-é?
Mylord, ezért ne aggódj’.
Légy, drága Clarence! üdvözölve hát,
S légy üdvöz, Somerset! – Biz gyávaság vón’,
Ha gyanakodnám, a nemes kebel
Hol nyilt kezet nyújt szeretet-jelül;
Másként hihetném, Edvárd öcscse Clarence
Vállalatunknak színlett híve csak.
Üdvözve, édes! lányom a tiéd.
Nincs hátra más most, mint hogy éjhomályban –
Mert gondtalan bátyád táborba szálla,
A városokban szórván szét hadát,
S csak egyszerű őrsége környezi –
Meglepve könnyen foglyukká tegyük.
Kémeink kitudták. Könnyű e kaland,
Hogy, mint Ulysses s dali Dioméd
Csellel s vitézül Rhésus sátraiból
A végzetes thrák méneket kilopták,
Mi is sötét éj leplével takarva,
Rögtön levágjuk Edvárd őreit,
S elfogjuk őtet, nem mondom, megöljük,
Mert rája ütni szándokom csupán.
Kik e merénynél vélem tartotok,
Henrik nevét rivalgjátok velem
(Mind felkiáltnak: Henrik!) |
Isten és szent György Warwickért s hadáért! | (Mind el.) |