I. SZÍN.
London. Terem a palotában.
Gloster, Clarence, Somerset, Montague jőnek.
GLOSTER.
Nos, Clarence bátya, szólj, hogy tetszik ez
Imént kötött nászfrigy Grey ladyvel?
Nem tett-e méltó választást a bátya?
Nos, Clarence bátya, szólj, hogy tetszik ez
Imént kötött nászfrigy Grey ladyvel?
Nem tett-e méltó választást a bátya?
CLARENCE.
Hajh! Francziaország, tudod, messze van:
Hogy’ várhatott, míg Warwick visszatér?
Hajh! Francziaország, tudod, messze van:
Hogy’ várhatott, míg Warwick visszatér?
SOMERSET.
Urak, elég volt: itt jő a király.
Harsonák. Edvárd király, kíséretével, Grey Lady mint királyné, Pembroke, Stafford és Hastings jőnek.
Urak, elég volt: itt jő a király.
Harsonák. Edvárd király, kíséretével, Grey Lady mint királyné, Pembroke, Stafford és Hastings jőnek.
GLOSTER.
S jól kiszemelt arája.
S jól kiszemelt arája.
CLARENCE.
Én véleményem’ egyenest kimondom.
Én véleményem’ egyenest kimondom.
EDVÁRD KIRÁLY.
Clarence öcsém, nos, mint tetszik arám,
Hogy elmerűlve mint békétlen állasz?
Clarence öcsém, nos, mint tetszik arám,
Hogy elmerűlve mint békétlen állasz?
CLARENCE.
Ugy tetszik ép, mint Warwicknak s Lajosnak,
Kik olyan gyönge szívüek s eszűek,
Hogy őket ily tett meg se sérti.
Ugy tetszik ép, mint Warwicknak s Lajosnak,
Kik olyan gyönge szívüek s eszűek,
Hogy őket ily tett meg se sérti.
EDVÁRD KIRÁLY.
S ha sértve érzik ok ne’kül magok’:
Ők Warwick és Lajos csak; Edvárd én,
Királyotok, s így tetteim ura.
S ha sértve érzik ok ne’kül magok’:
Ők Warwick és Lajos csak; Edvárd én,
Királyotok, s így tetteim ura.
GLOSTER.
S lehetsz is az, mert te vagy a király;
Am ritkán jó a hebehurgya nász.
S lehetsz is az, mert te vagy a király;
Am ritkán jó a hebehurgya nász.
EDVÁRD KIRÁLY.
Rikhárd öcsém, hát sértve vagy te is?
Rikhárd öcsém, hát sértve vagy te is?
GLOSTER.
Nem én!
Nem! mentsen ég, hogy szétszakítni vágynám,
Mit együvé ég fűzött: ah mi kár vón’
Széttépni őket, kik oly összeillők.
Nem én!
Nem! mentsen ég, hogy szétszakítni vágynám,
Mit együvé ég fűzött: ah mi kár vón’
Széttépni őket, kik oly összeillők.
EDVÁRD KIRÁLY.
Békétlenségtől, gúnytól eltekintve,
Mért ne lehessen, adjátok okát,
Grey lady nőm s ez ország asszonya?
S te is, Somerset, és te, Montague,
Mi véleménytek? nyiltan szóljatok!
Békétlenségtől, gúnytól eltekintve,
Mért ne lehessen, adjátok okát,
Grey lady nőm s ez ország asszonya?
S te is, Somerset, és te, Montague,
Mi véleménytek? nyiltan szóljatok!
CLARENCE.
Az véleményem, hogy Lajos király
Most ellened lesz, minthogy gúnyt üzél
Belőle, Bonát kérvén hitvesűl.
Az véleményem, hogy Lajos király
Most ellened lesz, minthogy gúnyt üzél
Belőle, Bonát kérvén hitvesűl.
)
GLOSTER.
És megbizását Warwick teljesitvén,
Uj nászfrigyed most meggyalázta őt.
És megbizását Warwick teljesitvén,
Uj nászfrigyed most meggyalázta őt.
EDVÁRD KIRÁLY.
De hátha módot lelnék, hogy Lajost
S Warwickot is lecsillapítanám?
De hátha módot lelnék, hogy Lajost
S Warwickot is lecsillapítanám?
MONTAGUE.
De ily frigy által nyerni meg a frankot,
Külviharok közt inkább védte volna
Mi államunkat bármi honi násznál.
De ily frigy által nyerni meg a frankot,
Külviharok közt inkább védte volna
Mi államunkat bármi honi násznál.
HASTINGS.
Nem tudja-é Montague: Anglia
Biztos magában, hogyha hű magához!
Nem tudja-é Montague: Anglia
Biztos magában, hogyha hű magához!
MONTAGUE.
De biztosabb, ha védi Francziaország.
De biztosabb, ha védi Francziaország.
HASTINGS.
Használni Frankhont jobb, mint bizni benne.
Legyen ótalmunk Isten, és a tenger,
Mit bevehetlen bástyául adott:
Ha ők segítnek, megvédjük magunkat:
Bennök s magunkban van a mi erőnk!
Használni Frankhont jobb, mint bizni benne.
Legyen ótalmunk Isten, és a tenger,
Mit bevehetlen bástyául adott:
Ha ők segítnek, megvédjük magunkat:
Bennök s magunkban van a mi erőnk!
CLARENCE.
Ez egy beszédért Hastings érdemes már,
Hungerford lányát nyerni hitvesül.
Ez egy beszédért Hastings érdemes már,
Hungerford lányát nyerni hitvesül.
EDVÁRD.
S aztán miért ne? Úgy akartam én,
S akaratom most törvény lesz ez egyszer.
S aztán miért ne? Úgy akartam én,
S akaratom most törvény lesz ez egyszer.
GLOSTER.
És mégse volt fölségedtől helyes,
Hogy szeretett nőd öcscsének adád
Scales lord leányát és örökösét:
Jobban megilletné Clarencet vagy engem;
De te nődbe temetted testvér-szivedet.
És mégse volt fölségedtől helyes,
Hogy szeretett nőd öcscsének adád
Scales lord leányát és örökösét:
Jobban megilletné Clarencet vagy engem;
De te nődbe temetted testvér-szivedet.
CLARENCE.
Különben Bonville lord lányát se szánod
Uj nőd fiának, és nem engeded,
Hogy most mi másutt próbáljunk szerencsét.
Különben Bonville lord lányát se szánod
Uj nőd fiának, és nem engeded,
Hogy most mi másutt próbáljunk szerencsét.
EDVÁRD.
Szegény Clarence! hát csak nő az oka.
Hogy zúgolódol? Gondom lesz reád.
Szegény Clarence! hát csak nő az oka.
Hogy zúgolódol? Gondom lesz reád.
CLARENCE.
Csekély belátást tüntetél ki már
Magad ügyében: engedd meg tehát,
Magam ügyében alkusz én legyek;
S ezért rövid nap távozom körödből.
Csekély belátást tüntetél ki már
Magad ügyében: engedd meg tehát,
Magam ügyében alkusz én legyek;
S ezért rövid nap távozom körödből.
EDVÁRD KIRÁLY.
Menj vagy maradj, Edvárd király leszen
S tetszésetekhez nem köti magát.
Menj vagy maradj, Edvárd király leszen
S tetszésetekhez nem köti magát.
ERZSÉBET KIRÁLYNÉ.
Urak, mielőtt a felség méltatá
Királyi czimmé fölemelni rangom’,
Méltány kivánja vallomástokat,
Hogy származásom nem volt nemtelen;
És ily szerencse ért kisebbet is már.
De míg reám e czím s házamra fényt vet,
A ti haragtok, kiknek tetszeni vágynám,
Búval, veszélylyel üdvöm’ árnyba vonja.
Urak, mielőtt a felség méltatá
Királyi czimmé fölemelni rangom’,
Méltány kivánja vallomástokat,
Hogy származásom nem volt nemtelen;
És ily szerencse ért kisebbet is már.
De míg reám e czím s házamra fényt vet,
A ti haragtok, kiknek tetszeni vágynám,
Búval, veszélylyel üdvöm’ árnyba vonja.
EDVÁRD KIRÁLY.
Boszújokat te ne legyezd, szerelmem!
Mi vész, mi bánat érhet tégedet,
Míg Edvárd lesz a te hív barátod
S az ő urok, kinek hódolniok kell?
S hódolni fognak és téged szeretni,
Ha csak nem akarják, hogy gyűlöljem őket;
És ekkor is még téged bizton ólak,
S érezni fogják haragom boszúját.
Boszújokat te ne legyezd, szerelmem!
Mi vész, mi bánat érhet tégedet,
Míg Edvárd lesz a te hív barátod
S az ő urok, kinek hódolniok kell?
S hódolni fognak és téged szeretni,
Ha csak nem akarják, hogy gyűlöljem őket;
És ekkor is még téged bizton ólak,
S érezni fogják haragom boszúját.
GLOSTER (félre).
Nem szólok, annál többet gondolok.
Hirnök jő.
Nem szólok, annál többet gondolok.
Hirnök jő.
EDVÁRD KIRÁLY.
Nos, hirnökünk, mi hirt, mily levelet
Hoztál a francziáktól?
Nos, hirnökünk, mi hirt, mily levelet
Hoztál a francziáktól?
HIRNÖK.
Nem levelet, királyom! csak nehány szót,
De nem merészlem különös bocsánat
Nélkűl jelenteni.
Nem levelet, királyom! csak nehány szót,
De nem merészlem különös bocsánat
Nélkűl jelenteni.
EDVÁRD KIRÁLY.
Meglesz az, add hát röviden beszédök’
Oly híven, a mint csak eszedbe jut.
Lajos mi választ külde levelünkre?
Meglesz az, add hát röviden beszédök’
Oly híven, a mint csak eszedbe jut.
Lajos mi választ külde levelünkre?
HIRNÖK.
Ezek valának szavai bucsúmkor:
„Mondd vélt uradnak, csalfa Edvárdnak,
Álczásokat küld által frank Lajos,
Vigadni véle s uj menyasszonyával.”
Ezek valának szavai bucsúmkor:
„Mondd vélt uradnak, csalfa Edvárdnak,
Álczásokat küld által frank Lajos,
Vigadni véle s uj menyasszonyával.”
EDVÁRD KIRÁLY.
Ily hős Lajos? – Biz Henriknek hisz engem!
Hát Bona mit szólt, hallván nászomat?
Ily hős Lajos? – Biz Henriknek hisz engem!
Hát Bona mit szólt, hallván nászomat?
HIRNÖK.
Gúnyos-szelíden ekkép szóla ő:
„Mondd el, reménylem, özvegy lesz maholnap,
S már hordom érte a fűzkoszorút.”
Gúnyos-szelíden ekkép szóla ő:
„Mondd el, reménylem, özvegy lesz maholnap,
S már hordom érte a fűzkoszorút.”
EDVÁRD KIRÁLY.
Nem vétkelem, nem mondhatott kevesbet,
Ő volt a sértett. – Hát Henrik neje?
Mert hallom, ő is ott jelen vala.
Nem vétkelem, nem mondhatott kevesbet,
Ő volt a sértett. – Hát Henrik neje?
Mert hallom, ő is ott jelen vala.
HIRNÖK.
„Mondd meg”, igy szólt ő „gyászruhám’ letettem
S helyette pánczélt öltök most magamra.”
„Mondd meg”, igy szólt ő „gyászruhám’ letettem
S helyette pánczélt öltök most magamra.”
EDVÁRD.
Biz amazont akar még játszani!
Mit szóla Warwick mind e rágalomra?
Biz amazont akar még játszani!
Mit szóla Warwick mind e rágalomra?
HIRNÖK.
Főlséged ellen valamennyinél
Bőszebb haraggal így szólt s elbocsátott:
„Mondd el nevemben, megbántott nagyon,
S ezért rövidnap veszve koronája.”
Főlséged ellen valamennyinél
Bőszebb haraggal így szólt s elbocsátott:
„Mondd el nevemben, megbántott nagyon,
S ezért rövidnap veszve koronája.”
EDVÁRD KIRÁLY.
Hah! ily nagy garral szólt az áruló?
Jó! ily óvásra fegyvert ragadok:
Harcz lesz tehát s lakolnak gőgjökért.
Mondd csak, kibékült Warwick s a királyné?
Hah! ily nagy garral szólt az áruló?
Jó! ily óvásra fegyvert ragadok:
Harcz lesz tehát s lakolnak gőgjökért.
Mondd csak, kibékült Warwick s a királyné?
HIRNÖK.
Ki biz, királyom: oly nagy a barátság,
Warwick leányát jegyzé el a herczeg.
Ki biz, királyom: oly nagy a barátság,
Warwick leányát jegyzé el a herczeg.
CLARENCE.
Az idősbikét; az ifjabbik enyém.
Isten veled most, bátya! Ülj szilárdul,
Mert Warwick ifjabb lányáért megyek,
Hogy – koronám bár nincs – alacsonyabban
Nászomra nézve, mint te, én se álljak.
Kövessen, a ki hívem s Warwické.
Az idősbikét; az ifjabbik enyém.
Isten veled most, bátya! Ülj szilárdul,
Mert Warwick ifjabb lányáért megyek,
Hogy – koronám bár nincs – alacsonyabban
Nászomra nézve, mint te, én se álljak.
Kövessen, a ki hívem s Warwické.
| (El, Somerset követi.) |
GLOSTER (félre).
Én nem.
Messzebbre tör e szív: én maradok,
Nem Edvárdért, de a koronáért.
Én nem.
Messzebbre tör e szív: én maradok,
Nem Edvárdért, de a koronáért.
EDVÁRD KIRÁLY.
Warwickhoz áll Clarence és Somerset!
De készen állok a leggonoszabbra,
És gyorsaság kell ily vészek között.
Pembroke és Stafford, szedjetek hadat
Számunkra s harczra készen álljatok:
Itt már az ellen, vagy kiszáll rövid nap;
Majd nem sokára magam is követlek.
De még előbb, Hastings és Montague,
Egy kételyem van: Warwickhoz ti ketten
Közel állotok barátság s vér szerint:
Kedvesb-e Warwick én nálam tinektek?
Ha kedvesebb, hozzá kell állnotok:
Jobb, ellenim vagytok, mint álhivek.
De hogyha hűven szándéktok megállni,
Baráti eskü légyen a kezes,
Hogy soha rátok ne legyen gyanúm.
Warwickhoz áll Clarence és Somerset!
De készen állok a leggonoszabbra,
És gyorsaság kell ily vészek között.
Pembroke és Stafford, szedjetek hadat
Számunkra s harczra készen álljatok:
Itt már az ellen, vagy kiszáll rövid nap;
Majd nem sokára magam is követlek.
| (Pembroke és Stafford el.) |
Egy kételyem van: Warwickhoz ti ketten
Közel állotok barátság s vér szerint:
Kedvesb-e Warwick én nálam tinektek?
Ha kedvesebb, hozzá kell állnotok:
Jobb, ellenim vagytok, mint álhivek.
De hogyha hűven szándéktok megállni,
Baráti eskü légyen a kezes,
Hogy soha rátok ne legyen gyanúm.
MONTAGUE.
Ég úgy segélje Montaguet, ha hű lesz!
Ég úgy segélje Montaguet, ha hű lesz!
HASTINGS.
S Hastingset, a mint Edvárddal kitart!
S Hastingset, a mint Edvárddal kitart!
EDVÁRD KIRÁLY.
Öcsém Rikhárd, szólj, mellém állasz-é?
Öcsém Rikhárd, szólj, mellém állasz-é?
GLOSTER.
Körömszakadtig, bárki ellen is.
Körömszakadtig, bárki ellen is.
EDVÁRD KIRÁLY.
A diadalról így biztos vagyok.
Előre hát most, perczet sem mulasztva,
A diadalról így biztos vagyok.
Előre hát most, perczet sem mulasztva,
| Warwick idegen hadával kelni harczra! | (Mind el.) |
