A Pinzgau. Ruthner Antaltól, fordította György Aladár.
A Pinzgau.
Ruthner Antaltól, fordította György Aladár.
Ruthner Antaltól, fordította György Aladár.
Salzburg herczegség dél-nyugoti részét a tartomány ezen részében ősidőktől szokásos elnevezés szerint Pinzgaunak hívják.
Salzburgot joggal sorolják a legpompásabb havasi vidékekhez; de a Pinzgau az ő különböző alakzatú hegységekhez tartozó hegyeinek nagyszerű kiemelkedésével s az azzal összefüggő természet tüneményekkel, minők a fenhó legtisztább fehér színében tündöklő magas csúcsok, vadon szétszaggatott jégárak, hatalmas vízesések, elandalító hegyi tavak, sötét erdőségek és smaragd-zöld rétek, – a tartomány legszebb része. Mielőtt a részletekkel megismerkednénk, együk szemügyre a vidéket egész általánosságban.
Az Alpesek középponti és éjszaki öve közt levő határ, miután Tirolban az alsó Inn-völgyből a Ziller mentén fölfelé Zellig futott, a Gerloson és a Gerlos-nyergen át a Salzachig vonúl. Ez a kis folyó a Pinzgau éjszaknyugoti sarkától nem messze a Kitzbüheli hegycsoportban a brixeni magaslat szép kilátású nyergéhez közel majdnem 2.000 méter magasságban ered, csakhamar egyesűl a vízben a dúsabb Krimmler-Ache-val s azután, kivált dél felől folyvást új mellékfolyók által erősödve, tovább halad s vele együtt megy a középponti és éjszaki Alpesek említett határa ezentúl keleti irányban.
A Salzach völgye, mint fővölgy összes mellékvölgyeivel, a vidék nyugati határától Walchenig a Felső-Pinzgaut alkotja. Ehhez csatlakozik a Salzach kelet felé irányúló folyása mellett St.-Georgen vidékéig Közép-Pinzgau és ettől keletre folytatólag Lendig Alsó-Pinzgau.
A Közép-Pinzgau azonban még éjszak felé is kinyúlik. A Salzach-völgyben a völgy éjszaki oldalán levő hegyekben egy részhez jutunk, a hol legelőször is a Salzachhoz közel a Zelli tó hullámzik. A tó még a Salzach folyamvidékéhez tartozik, de alacsony hegygerincz választja el már a Pinzgau második nevezetes vizétől, a Saale- vagy Saalachtól, mely eredete helyétől, a Glemm-völgyből, nyugot felől érkezik a messze éjszakra kiterjedő résbe. Itt szintén éjszaki irányt vesz föl s a széles völgyben megtartja ezt az irányt Saalfeldenig s a „Steinernes Meer” aljáig, valamint tovább az éjszaki Alpesek mésztömbjei között, egy helyen kanyarodva nyugot, majd keleti irányban Bajorország határa felé. Miként a Pinzgau többi része csak a Salzach völgyéből és mellékvölgyeiből úgy a Közép-Pinzgau éjszaki része csak a Saale völgyéből és folyóvidéke völgyeiből áll.
Bányászlak a Rauris melletti Goldberg alatt.
Krieger Józseftől
A Salzach-völgy hegykörnyezetét éjszak felé a Kitzbüheli hegycsoport, dél felé a Közép-Alpesek hatalmas főtömegének, a Magas-Tauernnek egy része alkotja. A nyugatról keletre futó Tauern-főgerincztől, a mennyiben Pinzgauhoz tartozik, a kisebbeket nem is említve, tíz nagyobb, a hegységre függőleges irányban menő harántvölgy nyúlik le délről éjszak felé a Salzach hosszanti völgyébe és épen ezen völgyekben, a melyeknek hátterén számos, a Grossvenediger (3.673 méter) és Wiesbachhorn (3.577 méter) hegyek magasságánál alig alacsonyabb jégcsúcsok emelkednek ki a Venediger, Granatspitz, Grossglockner alsó csoportjaiból és a raurisi aranyhegységből, épen e völgyekben kell keresnünk a Pinzgau tulajdonképi pompáját. A Saale völgyében azonban a Leogangi és Loferi hegység, a Steinernes Meer és a Reiteralpe ragadják meg a figyelmet az éjszaki Alpesek jellemző vonásai által; hatalmas mésztömbök ezek, melyek meredek sziklafalakkal esnek le a völybe, míg merész alkotású szarvas csúcsaik s gerinczeik az ég felé emelkednek. Útunkhoz a Pinzgaun át a keletről indúló útat választjuk s Lendnél lépünk be alsó-Pinzgauba.
A Salzach hosszú lomha folyása után Felső- és Közép-Pinzgaun keresztűl az által, hogy Brucknál egy darabig fölfelé a völgylejtőhöz közeledett s medre a salzburg-tiroli hegyi vasútvonallal nagyon nehezen osztozkodhatott a keskeny völgyfenéken, nyugtalanná lett s hullámverve és zajongva halad el Lend mellett. A közelben lép be a gasteini Ache nagyszerű zuhataggal a Salzach-völgybe, hogy azonnal e folyóval egyesűljön. A vízesés mellett állanak még a gasteini aranybányászat megszünt olvasztó műhelyének épületei, melyeket legújabban földszurok készítésére használnak föl. Lend mai jelentősége csak abban áll, hogy az országút itt ágazik el Gastein felé. Ezenkivűl egy kis út vezet innen a Salzach-völgyből messze kilátszó magas fekvésű Embachon keresztűl a Rauris-völgybe. sokkal élvezetesebb azonban a Pinzgau eme mellékvölgyét a Taxenbach kis mezőváros közelében s egy csaknem rommá lett vár által diszített domb alatt fekvő Rauris-Kitzloch nevű vasúti állomástól meglátogatni. Épen az állomás mellett ömlik be a raurisi Ache a Salzachba s ennek partján fölfelé menve nehány pillanat alatt elérjük a Kitzloch-szoros vidékét. Ezt a szorost bátran összehasonlíthatjuk a Pongauban St.-Johann mellett levő szomszédos Liechtenstein-szorossal. Emez zordonabb, de a vízrészletek, köztük a nagy vízesés festői szépsége, valamint a sziklák alakja tekintetében amazé az elsőség. Félóráig vándorolva a szoroson át s egy kissé tovább az Ache jobb partján levő parkszerű úton elérjük a Lendbe vezető országútat s ismét egy óra múlva Rauris mezővárost. Az egykori iparis jóllét nyomai még ma is láthatók itt nehány régi épületen és a nagy templomon.
A völgy kitágúl s a Hüttwinkl-völgy végén levő jégborított csúcsok meglátszanak. Rauris ugyanis a Magas-Tauern főgerinczén két völgyágban ered, a völgy torkolatáig éjszakra futó Hüttwinkl fővölgyben és a Seidlwinklben, mely éjszak-nyugati menete után egy órányira Rauris mezővárostól délre Wörth mellett egyesűl az előbbivel. A Seidlwinklen át vezet az út Heiligenblutba, s Wörth egy pár házán parasztművészettel festett teherhordó lovak bizonyítják, hogy a Tauern e részén egykor élénkebb közlekedés volt. A gyalogló Rauris mezővárostól jó öt órai úttal eléri a Hüttwinkl végét és az 1.597 méter magas érdekes Kolm-Saigurnt, meg a Goldbergen űzött aranybányászat zúzó- s mosóműhelyét.
Ferleiten.
Mayburger J.-tól
A tájkép, melyet a raurisi aranyhegyek alsó csoportjának legmagasabb helyén, a Ritterkopf (3.001 méter), Hochnarr (3.258 méter), Goldzechkopf (3.052 méter), a Magas- és Hátsó-Sonnblick (3.103 méter) vesznek körűl, melyeknek alsó része fölött hatalmas vizek ömlenek a mélységekbe, s melyeknek felső részéről a jégár fénylik, a lakóházakkal és bányaműhelyekkel telt havasi területtel együtt megragadó látvány, mely szokatlan alakjaival, a házak mögött a sziklafalakra fölkúszó fölvonó géppel, fenn a legmagasabb hegyorom fölött az égboltozatból kiváló telefon-vezeték oszlopaival s magában a völgyben a hópóznákkal, meglepően hat. A fölvonó gép, egy fa-út, melynek sínjein egy 735 öl hosszú kötélnek a jégár vize által hajtott kereken való föl- és legombolyítása segítségével egy talyiga 55 fokig menő hajlási szöglet alatt körűlbelűl tizenkét-tizenöt percz alatt 580 méter magasságig siklik föl és alá, a 2.177 méter magas gépháznál végződik. E helyről egy csúsztató van építve a Goldberg-jégár szélén 2.341 méter magasságban fekvő bányászlakig, hol a bányászok élik át nélkülözésekben gazdag téli napjaikat. Európa legmagasabban fekvő meteorologiai állomása, a Sonnblick-észlelőház, rövid idő óta áll a Sonnblick csúcsán 3.100 méter magasban. Az állomást telefon-vezeték köti össze Rauris mezővárossal s onnan táviró a világ egyéb részeivel. Kétségtelen, hogy ez az állomás a tudománynak igen fontos szolgálatokat fog tenni. Kolm-Saigurntól és a Goldbergtől átjárók vezetnek Gasteinba, meg a karinthiai Möll-völgybe, köztük egy a „kleine Fleiss”-on át Heiligenbluthoz.
A vasút Rauris-Kitzloch állomástól Bruck-Fuschba vezet s itt már a Közép-Pinzgauban vagyunk. A Salzach-völgy e közben új alakot nyert, keskeny szorosból tágas völgygyé vált. Ezt különösen elősegíti, hogy a Fusch-völgy délen szélesen torkollik s lehetővé teszi, hogy tekintetünk a Salzach völgyfeneke fölött nyugatra a hat órányi távolságra fekvő Mittersill várig hatoljon. A Fusch-völgy a Salzach-völgy nagyobb mellékvölgyei közé tartozik. Eleintén jó darabon völgylépcsőzet nélkűl csaknem sík-egyenesen megy Fusch faluig. A Sulzbach-völgy és a Hirzbach-völgy, mely utóbbiban egykor jövedelmező aranybányászatot űztek, jelentékeny vízesésekkel dicsekszik s mindkettő a falu közelében végződik. Befelé a völgyben kelet felől a Weichselbach-völgy következik, a melynek magas fekvésű alján van az igen látogatott St.Wolfgang am Weichselbach fürdő, közönséges nevén Fusch fürdő. A fővölgyben most kezdődik a legalsó völgylépcsőzet, melyen áthaladva az osztrák Alpesek egyik legvonzóbb képe, a Ferleiteni völgyfenék (mintegy 1.147 méter), tárúl föl hirtelen előttünk. A völgy tágas és zöld, a fölötte levő lejtők szelídek s részben erdővel fedettek, melyek kivételkép a völgyfenékig lenyúlnak, miként a Brennkogl kerete a magas Tennig a legszebb fenhó-csúcsok a völgyig hullámzó jégáraikkal. A délen fekvő mély nyereg, melyről jégmező nyúlik le a legfelső fuschi völgyfenékhez hajló katlanba, a 2.668 méter magas Pfandl-rés, az ismert átjáró a Pasterzehez. Nyugat felé csatlakoznak hozzá a csúcsos Sinnewelleck és a széles Fuscherkaar-Kopf (3.321 méter) s az előbbi, valamint a völgy nyugati szélének legdélibb magaslatai, a Fusch és Kaprun közt levő vízválasztó gerincz alatt van Fusch tulajdonképi völgytorkolata, a Käfer-völgy. Oldalain mindenfelől kék jégfalakkal szakadnak meg a jégárak s fenekére habzó vízzuhatagok esnek alá. Még hatalmasabbá válik a hegykeret, midőn beljebb a völgyben a fuschkapruni gerincz főcsúcsai lépnek előre. Különösen meglepő nagyságban tűnik föl a nagy Wiesbachhorn, mely a felső fuschi völgy fölé sokkal több mint 2.000 méternyi magasságra csaknem függőlegesen emelkedik a csúcsig (3.577 méter); tetejét örök hó födi s oldalain, valamint óriási testének több magasabban, vagy mélyebben fekvő pontjain jégárak találtak medret.
Brucktól Zell am See felé a vasút az egykori tulajdonosa, Lichtenstein uralkodó fejedelme által mai pompájában újjá alakított Fischhorn régi vár mellett vezet el s azon túl a zelli tó délnyugati partján egyet kerűlve, a tó nyugati partján fekvő Zel am See állomásra jut, mely mezővárost jelenleg nyáron az osztrák Alpesekbe járó idegenek szívesen keresik föl. Zell ezt részben fekvésének köszönheti, mivel a legpompásabb hegyvidék közepén fekvő tó egyik kiálló földnyelvén áll; de bizonynyal csaknem oly mértékben köszönheti buzgóságának, melylyel fogadók építése, sétaterek létesítése s más effélék által az idegenekről gondoskodik.
A zelli tó vonzó erejét az itt-ott erdővel borított s egész a tetőkig zöld agyagpala-hegységek közvetetlen keretének és a tájkép páratlan változatosságának köszönheti: éjszakon a „Steinernes Meer” mészfalai, délen a Tauern csúcsai és jégárjai a Salzach-völgy déli szélén és mellékvölgyei legszélső részeiben; köztük föltűnő a magas Tenn és Innbachhorn Kaprunnál, a melyekhez, a tó keleti partjáról nézve, még a Kitzsteinhorn merész gúlája csatlakozik. Zell am See nevétől legújabban a Schmittenhöhe neve elválaszthatatlan. A gyakran látogatott messzelátó (1.935 méter) a legkedveltebb alpesi helyekhez számítható. A zelli tó keleti partjához közel fekszik a zöld Hundstein (2.116 méter), mely kilátásáról ép oly híres, mint versenyteréről, mivel rajta történik meg évenkint Pinzgau lakosainak népünnepe, a lábkacsozás és birkózás.
A vasút Zelltől éjszak felé menve, könnyen áthalad a zelli tó és a Saale közt levő alacsony vízválasztón s a folyó mentén erdős vidéken át jut Saalfelden völgyfenekére. A magaslaton szétterülő mezőváros, a házak fölött kimagasló nagy plébánia-templom négyszögű tornyával, a „Steinernes Meer”-nek közeli óriás fala a hatalmas Breithornnal (2.496 méter) s a Leogang mészóriás tömege e helyen figyelemre méltó tájképpé egyesűlnek.
Saalfelden környékén egész sereg úri lakot találunk. A legtekintélyesebb közöttük a Lichtenberg vár, mely 913 méter magasságból a Steinernes Meer egyik előfokáról tekint le a völgybe. A kilátás innen és a még kissé magasabban fekvő remete-lakból a Saale völgyére, a zelli tóra mosolygó hegyekre, a Tauern jégárjaira, majd a közel fekvő szürke mészhavasokra és be a Leogang és Urschlau völgyekbe határozottan elragadónak mondható. Az Urschlau-völgy, mely a Hochkönigben 2.938 méter magasságra emelkedő „Uebergossene Alp”-nál, a Werfen melletti örök hóval borított Schneebergnél és a Steinernes Meer dél-keleti párkányánál ered, Saalfeldennél ér véget. Almban, az innenső Urschlau plébánia községében, állott az 1561-ben kihalt Alm nemesi család vára, az egyedűli pinzgaui családé, mely, mint örökös asztalnok, az érsekségnél állandó tisztet viselt. Az Urschlau-völgyből a buchaui résen át (2.281 méter) kapaszkodunk föl a Steinernes Meerhez; Saalfeldenből a Ramseidi és Weissbach-résen át vezet oda az ösvény. Saalfeldennél végződik a Saale-völgy felé nyíló s alsó részében kiszélesedő Leogang-völgy, a melyen keresztűl a salzburg-tiroli hegyi vasút vezet át Salzburgból Tirolba (969 méter). Egy mellékvölgyben, a Schwarzleo-völgyben, nikel- és kobalt-bányát mívelnek.
A Saalfendentől Lofer felé vezető út ezentúl a Saale völgyében éjszaki irányban halad tovább. Oberweissbachig a mélyútakon megy, melyeket azért hívnak így, mivel a Leogang-csoporthoz tartozó s a Berchtesgadeni hegység hegyei itt közel lépnek egymáshoz, bár nem annyira, hogy a Saalach völgye hasadékká szorúlna össze, Weissbachtól az út Berchtesgaden felé a Hirschbühel mellett vonúl el, melynek alján a Seisenberg-szoros fekszik. A szoros szikláinak kagylószerű vájatásai és egy napfény által alig megvilágított üstalakú mélyedés, melybe a szoros vize ömlik, méltóvá teszik, hogy a tartomány legérdekesebb szorosai közé számítsák.
Weissbachtól éjszakra csakhamar ezután a loferi úthoz közel a barátságos Saale-völgyben találjuk a „Lambrechts-Ofenloch” (Lambert kályhakürtője) nevű több ágra oszló barlangot, majd a leogangi és loferi mészkőtömbök közé ékelt omladékárok egy rövid mellékvölgyében a Vorderkasi szakadékot. Ez a szakadék, melyen át az Öd és Alm patakok futnak, ritkítja párját az osztrák Alpesekben, a mi torkolata szűk voltát, falai magasságát s kanyargását illeti; falain a vízvájások hihetetlen magasságra emelkednek és több felülről lezuhant sziklatömb sajátságos módon úgy beékelődött a falak közé, hogy a látogató a szó szoros ételmében feje fölött látja őket függni.
Luftenstein szorosnál összébb szorúl a Saale-völgy, de St.-Martin és Lofer mellett kiszélesedik s a tájkép, különösen a medencze éjszaki párkányán fekvő Lofer mezőváros mellett hatásossá válik; a Reiter-havas s a loferi csoport magas csúcsai: a két Ochsenhorn (2.288 és 2.513 méter), a karcsú Reifhorn (2.430 méter) és a Breithorn (2.416 méter), fenn világos, vízszintesen rétegzett sziklafalaikkal s alól az előhegyek sötét erdővel veszik körűl az élénk zöld völgyet. A loferi hegyek alján St.-Martin közelében egy kis völgyben fekszik Kirchenthal nagy és igen látogatott búcsújáró templomával. Loferen át visz a régi tiroli főút Salzburgba. Tirol határa nyugat felé közel a mezővároshoz van Strub szorosnál, mely 1805-ben és 1809-ben a franczia háborúkban csatahely volt. Az útvonal a Knie-szoroson túl Unkenben ismét kiszélesedő völgybe jut. Oberrain fürdőben Unken mellett évről-évre sok fürdővendég fordúl meg;a közel fekvő Schwarzberg-szoros szeszélyes sziklaalakzatairól hires. Az út csakhamar Unkenen túl ismét emelkedik és Stein-szorosnál, melynek régi kaputornya még megmaradt, a bajor határhoz ér.
Zell am See.
Hinterholzer Ferencztől
Visszatérünk Zell am See-be, hogy a Salzach-völgy pinzgaui nyugati részét meglátogassuk. A Bruckból Oberpinzgauba vezető országút a völgynek éjszaki részén vonúl el s róla messzire végig láthatunk a völgyön fel- és lefelé. Mittersillig lényegileg egy és ugyanazon jellege van. A széles völgyfenéket nagy részt fakerítés által elkülönített s számos szénapajtával rakott rétek foglalják el, részben azonban gabnaföldek is. Az éjszaki oldal lejtőin, a napos hegyeken, az erdő gyakrabban váltakozik a ligetekkel élénkített száraz rétekkel és több gabonaföld is fordúl elő. Az éjszaki párkány magasabb zöld hegyeit részben alacsonyabban fekvő nyúlványaikon át, részben a tőlük a Salzach-völgy felé meredeken lejtő rövid völgyek nyilásain keresztűl lehet meglátni. A nagy Tauerni keresztvölgyek torkolatain át pedig a jégárak és havas csúcsok csillámlanak le a völgybe. A szem számos csinos parasztházban gyönyörködhetik; mindeniknek egy vagy két emeleten végig futó, fából készűlt széles folyosói és erkélyei vannak az előre álló tetőzet alatt. Magános lakok, tanyák és falvak magas csúcsú templomaikkal, melyek nagyobb része már külsőleg elárúlja régi korát, váltakoznak egymás után. A várak közűl Fischhorn Felső-Pinzgau felé néz; Kaprun a kapruni völgy nyilásánál igen tekintélyes képet nyújt, míg Mittersill vára a Salzach-völgyben messze vidéken uralkodik. A nagyszabású tájkép kiegészítő részeiül szolgálnak a legelésző pinzgaui barmok: a barna fehércsíkos tehenek és az erős kanczák fürge csikóikkal.
Fürthbenágazik el a kocsiút a fő országúttól Kaprun felé. Ezen megyünk továbbá a Salzach mellett s ezért egy pár szót kell itt szólnunk a pinzgaui mocsárokról.
Pinzgau, különösen Felső-Pinzgau, már évszázadok óta szenved a Salzach-völgy elmocsárosodása miatt, bár évszázadok óta komolyan törekesznek ezt a bajt elhárítani. Sokat értek el már is, s különösen Bruck és Kaprun körűl jó darab földet nyertek meg a mezei gazdálkodás számára, és más helyeken ma a birtokos legalább megkapja keserves szénáját ott, a hol évekkel ezelőtt csak semlyékek, víztócsák és kavicstorlaszok voltak találhatók.
Kaprun várát, még mielőtt a XV. században az érsekség hűbérűl magához váltotta, a Velben és Puchheim családok birták. Ez sem szabadúlhatott meg a Pinzgauban levő többi érseki várak közös sorsától: 1526-ban a parasztháborúban lerombolták.
Saalfelden és a Steinernes Meer.
Hinterholzer Ferencztől
A Kaprun-völgy épen úgy, mint a Fusch a Grossglockner-csoportba nyomúl be s a Tauern főgerinczénél kezdődik. Alsó részében erődgazdasága, festői vízesések és oldalszakadékainak színfalszerű beszakadásai teszik érdekessé. A magasabb völgylépcsőzet, a fanövés határán már túl fekvő Wasserfallboden (körűlbelűl 1.600 méter magasságban) a magas hegyi vidék egész komorságában tűnik föl. A vízfolyások által szaggatott barnászöld réten havasi kunyhók feküsznek s a dél-nyugati párkányon van az osztrák alpesi egylet által épített menedékház, a Rainer-kunyhó. A völgy fölött azonban a Magas Tauern egy pár legfenségesebb csúcsa trónol, a Magas Tenn, a kis és nagy Wiesbachhorn, a Glockerin (3.420 méter), a magas Bärenkopf, a Hoch-Eiser (3.204 méter) és éjszak-nyugatra tolúlva a Kitzstein-Horn (3.194 méter). A völgytalaj fölött csekély magaslatban végződik a kis és nagy Wiesbachhorn között aláhanyatló Wielinger-Kees.
Még nagyobbszerű a legfelső völgyfokozat, a Mooserboden (1.930 méter). Itt a Wasserfallboden hegykarimájához még a gerinczen a Pasterze felé az innenső Bärenkopf (3.253 méter) és a magyar Riffli (3.340 méter) sorakoznak. Köröskörűl jégárak nyúlnak le a lápzöld völgytalajra, melynek végén kagylóalakúlag emelkedik a nagy karlingi jégár vége. A Salzach-völgyben Walchennél állott a Walchen család ősi kastélya, mely család egyik tagja II. Frigyes név alatt 1270-től 1284-ig ült szent Rupert székében.
Uttendorftól délre torkollik a széles Stubach-völgy, e legközelebbi, említésre méltó harántvölgye a Tauernnek, melynek hegyei a Glockner-csoporthoz és a Granatkogl-csoporthoz (3.082 méter) tartoznak. Gazdag tagozata miatt a legérdekesebb Tauern-völgyekhez tartozik; e mellett Fusch-ot a hozzá tartozó Ferleitennel, Kaprunt a maga Mooserboden-jével s végre a Stubachot mondhatjuk a Pinzgau legpompásabb völgyeinek.
A völgy az Ördögmalmon (2.496 méter) alól a dél-nyugatra mélyedő Dorfer Öd- és a dél-keletre futó tulajdonképi Stubach-völgyre oszlik. Az utóbbiban alacsony gerincz választja el a Tauern-Moost hason nevű tavával a nyugati részről, a Weissenbach-völgytől, melyben a „Zöld-tó” tündököl, mely után föntebb a Granatkogl jégára alatt a „Fehér-tó” következik. Az utóbbi igen regényes tónál 2.225 méter magasságban áll a Rudolf trónörökös-kunyhó, a német és osztrák Alpes-egylet egyik menedékháza. Innen egyenest mehetünk a Tirolba Kalsba vezető stubachi Tauern 2.506 méter magas nyergéhez. Ellenben a Tauern-Moos a nagy Ödenwinkl-Keesig terjed, mely a 3.439 méter magas Eiskögele, a Pasterze melletti 3.475 méter magasságú pompás Johannisberg és a magas Riffl környezetében az igazi havas komoly méltóságával hat reánk.
Stuhlfeldenben, az egykori prépostság és pinczehivatal székhelyén, Lichtenau várkastély tűnik szemünkbe. Mittersill, felső-Pinzgau főhelye, a Salzach mellett a merő sík talajon elég tért talált nehány széles útczára. Teljesen uralkodik rajta a 150–160 méter magasan fészkelő vár, egykori székhelye Felső-Pinzgau grófjainak, kik erről Mittersill grófoknak nevezték magukat. Ezután évszázadokon át fejedelmi tiszttartók laktak itt s ezeknek szolgált hivatalos helyiségűl. Csak a legújabb időkben jutott a vár magán kezekbe, mikor is remekűl újján alakították. A terraszáról nyíló pompás kilátás messze terjed keletre a Salzach-völgyre és nyugatra ennek határhegyeire Alsó-Pinzgauéitól egész a Plattenkoglig. Dél felé a Velber-völgyet egészen a legbelsejéig be lehet látni. Mittersill, valamint Stuhlfelden, kiindúló pontoka Geisstein megmászására, mely 2.361 méternyi magassága, valamint a Glockner- és Venediger-csoport közepén fekvő helyzete következtében kétségkivűl a leghálásabb messzelátó pont a Salzach-völgyet éjszakra határoló hegylánczban.
A Mittersillhez közel fekvő Velbennél, hol a XV. század elején a Velbenek kihalt családja lakott, végződik a Velber-völgy, a melyen át a Velber-Tauernen keresztál windisch-Matreiba jutunk. Mikor a Tauernen át élénkebb közlekedés volt, a Velber-Tauern volt a szorosok legélénkebbike. Csakugyan a Velber-völgyben is van két tauerni ház, mint a Krimmler-, Achen-, Fuscher- és Raurisi-Seidlwinkl-völgyben, azaz oly tanyák, melyeknek tulajdonosai előbb az államtól, most pedig a tartománytól segélyt nyernek oly kötelezettség mellett, hogy a Tauernen járó-kelők biztonságáról gondoskodjanak hókorlátok fönntartása, eltévelyedettek kikutatása, szegény útazók kisérése, sőt azok élelmezése és – eltemetése által is.
A Rudolf trónörökös-kunyhó és a Weiss-See a Stubach-völgyben.
Krieger J.-től
A Tauerni házak a Velber-völgyben, Schösswend és Spital, már délre feküsznek onnan, a hol a völgy a dél-keletre mélyedő Amervölgyi Ödre és a Tauern-úti Velber völgyre ágazik el. Ez a legnagyobb tájképi szépségét ott nyeri, a hol a szabad oldal fala, egy széles, tetején fogazot, számos árkaival lefelé hajló, egész a magaslatig zölddel borított sziklahegység emelkedik, melynek árkaiban egyes hómezők fészkelnek, míg mélyen alant a számos zuhatag által élénkítet Hintersee csillámlik. A Tauern-őt fönn a 2.540 méter magas nyeregig sivatag kőmezőn át apró tavak mellett vezet el és a völgy magas szegélyeitől csak a nyereg nyugoti részén emelkedő Tauernkogl (2.982 méter) sziklatornya vonja magára a figyelmet.
A Salzach-völgy képe Mittersilltől fölfelé Neukirchenig igen kevéssé különbözik a Bruck és Mittersill közt levő részlettől, legfölebb hogy az éjszaki hegység, a Sonnberge, még barátságosabban tekint le a völgyre, hogy a völgytalajon még több liget van s a hegyoldalak még sűrűbben vannak erdőkkel borítva. Hollersbach, Bramberg és Neukirchen templomain, tovább Weyer kápolnáján a csúcsos tornyok, gyámoszlopok s az épület más részei itt is könnyen észrevehetővé teszik a gót eredetet. Különösen festői tekintetű csúcsos tornyával és magas templomával Bramberg, a mint ezek a hegytetők fölé emelkednek; a festőnek azonban nem volna szabad figyelmen kivűl hagynia a falu közepén álló szokatlan nagyságú karcsú czirbolyafenyőt sem, mely Bambergnek oly sajátos jellemzője.
A Tauerni völgyek közűl Hollersbach a hasonnevű falunál végződik. Mélyen benn ágazik szét és ott a háttérben tó hullámzik s átjárók visznek a Gschlössbe és a Windisch-Matrei-i Tauerni házhoz. Hegységei közt mindenekelőtt a nyugati gerinczen Habach felé vízszintesen fekvő Watzfeldkees érdemes az említésre. Az országúton Hollersbach után Mühlbach következik, régi iparűző hely, a hol ma – fájdalom – a munkának szünetelnie kell. Egykori rézbányái a Salzach jobb partján az úgy nevezett Brenn-völgyben voltak. Mühlbachnál végződik a Mühlbach-völgy, a legjelentékenyebb mellékvölgy a Salzach éjszaki részén. Nyugatról kelet felé a Wildkogl körűl kanyarog, míg legnagyobb éjszaki kihajlásánál alig egy kissé éjszak felé fordúlva Tirol és Salzburg határán a nagy Rettenstein emelkedik, mely úgy magassága (2.361 méter), mint meredek mészcsúcsa miatt a zöld palahegység közepén a pinzgaui éjszaki hegyek között a legfeltűnőbb. A Mühlbach-völgyön át megy a gyalogösvény a Salzach-völgyből a Stangen-nyergen át a tiroli Sperten-völgybe.
A Weyer várnak egy alacsony dombon fönnmaradt romjai alatt Weyerhofban még megmaradt a kideszkázott díszterem abból az időből, midőn a tulajdonos köteles volt kegyelmes urát, a chimseei püspököt, vagy annak helyettesét elfogadni. Weyerhoftól délre nyílik a Habach-völgy. Hegyei, különösen a nyugoti párkányon és a Tauern főgerinczéhez tartozó hátsó részen, igen magasra emelkednek; a két Venediger szomszédja, a jeges magas Fürlegg egész 3.240 méterig nyúlik föl. Ezek s ezekben a csaknem függőlegesen emelkedő fatzenwand, a zöld vízesések által élénkített talaj és a Mayer havas, meg a völgyzárlat fölött levő nagy jégár a meglátogatást leginkább megérdemlő Tauerni völgyek egyikévé teszik Habachot. régebben e helyen smaragdot ástak, jelenleg azonban a bányászat megszűnt.
Mittersill.
Hinterholzer Ferencztől
Neukirchen vára, melyet most árvaháznak használnak, a Neukirchen urak tulajdona volt. A legutolsó köztük, György, ki 1547-ben halt meg, tiszttartó volt Mittersillben s az ő sírköve Neukirchen templomában a község legnagyobb nevezetessége. Neukirchenen felűl végződnek a Salzach-völgyben a két Sulzbach-völgy, a Magas Tauern harántvölgyei, melyeket torkolatuknál egy kis közbenső gerincz választ el egymástól.
Alsó-Sulzbach torkolatánál a völgy vize egy erdei szakadékban egyetlen hatalmas sugárban ömlik le közel 50 méter magas sziklafalról egy völgykatlanba, melynek mélyét a belőle föltolúló vízpermeteg nem engedi meghatározni. Alsó-Sulzbach ásványai között kiváló epidotok foglalják el az első helyet. A nyugatra fekvő Felső-Sulzbach-völgyben a legfelsőbb völgylépcsőzet megkapó hatású: zöld völgytalaj szétszórtan fekvő havasi kunyhókkal, körűlvéve a keleti völgypárkányzat sziklafalaitól s a nyugatinak hófedte hegyeivel, hasadékaival, jégáraival s az abból völgybe omló patakokkal, háttérben a főgerinczről lehúzódó Obersulzbachkees, mely felé hatalmas hófedte csúcsok, közöttük középen s az egész kép fölött uralkodva a Nagy-Geiger (3.352 méter) emelkednek. Később föntebb a völgyzárlatnál a Nagy-Venediger már keletre látszik a Nagy-Geigertől. A Nagy-Venediger megmászása éjszak felől rendesen Obersulzbachból történik, s a német és osztrák Alpes-egyesűlet ennek megkönnyítése végett ebben a völgyben a kürsingi kunyhót (2.781 méter) építette.
Neukirchenen túl a pinzgaui völgyi út a nagy Dürnbachauba lép. A Dürnbach az éjszaki hegység egyik legrombolóbb patakjának mutatja be magát azon törmelékmennyiség által, melyet a liget fái és bokrai között nagy távolságig lerakott. Kiömlésével ferdén átellenben a Felső-Sulzbach-völgy vizének egy ága ömlik belé, a mi szintén hozzájárúl a víz torlódásához s így e vidéken újból elmocsárosodva találjuk a Salzach-völgyet.
A Dürnbachauból az út a Krausen kápolna mellett megy el, a hol egy tábla figyelmezteti az útast a Venediger megtekintésére. A felső Salzach-völgy aligha oly vonzó más helyen, mint itt a Rosenthal kezdetén. A zöld völgytalajon, mely az éjszaki lejtő aljától a Sulzbach-völgyek torkolatáig terjed, világos kő- és sötét faházak állanak magánosan, vagy csoportosan számos szénáspajtákkal együtt. Az Alsó-Sulzbach végső lépcsőzetéről a Sulzaui vízesés ezüst szalagja csüng le. A völgylejtőt a Sulzbach-völgyek sarkain és felettök a közepen álló Mittelkoglt sötét erdők borítják. Föléjök emelkednek a magasabb hegyek falai és csúcsai, melyekről itt-ott hó csillámlik, annak fényébe vannak öltöztetve a háttérben levő hóhegyek, mindenek előtt az Alsó-Sulzbach végén, egyenesen a Sulzaui vízesés fölött emelkedő nagy és kis Venediger. Ha ezután a völgybe befelé tekintünk, Hieburg romjai fölött meglátjuk a Nesslinger Wandot, mely mellett a fiatal Salzach megy el mindaddig, míg a Krimmli Acheval egyesűl, továbbá a mindenütt, különösen pedig sarkán, a Falkensteinnál, az erdőn áttörő sziklafalakat s mögötte a Plattenkoglt, keletre pedig az alant erdős, fölebb halványzöld palahegységet, a melyeknek legnevezetesebb kúpjai a Gernkogl (2.261 méter) és a Wildkogl.
A Nagy-Venediger.
Krieger Józseftől
Pinzgaui völgyi útunk délnyugat felé halad a Salzachhoz. Waldnál megszűnnek a völgy fenekén a mocsarak; tanyák váltakoznak szántóföldekkel és ligetekkel, sőt némely szikladarab egészen szilárd talajon nyugszik. Elérve a Falkenstein szögletéhez, egy dombtetőn meglátjuk Krimml magas hegyes tornyú templomát és a házakat; majd a vízesés tompa dörgése ér fülünkhöz és észreveszszük a legelső és legfelső vízesést az erdő közepén.
A krimmli vízesés nagyszerűségben az Alpesekben levő összes vízeséseket felűlmúlja. Az esés egész magassága attól a ponttól számítva, a hol a legalsó esés Krimmlnél a völgyfenekre ér, 450 méternyi. Ezen a vonalon a vízben gazdag Ache három vízesést alkot, e mellett közben gyors zúgokkal rohan lefelé. A középső esés két, vagy három részből áll, melyeket külön-külön eséseknek is lehet tekinteni. A legalsó esésben a hatalmas víztömeg egy szoros szakadékból tör elő, ezerszeresen átugorván önmagán; ezután, mivel útját sziklák gátolják, jobbra fordúl és vadúl tajtékzó hullámaival, a mennyiben azok nem foszlanak szét a levegőben vízpermetegekké, széles körívben a völgy mélyére ér. Páratlan azonban a legfelső vízesés. Az ár 200 méter mélyre esik mennydörögve egy gneisz medenczébe. Fenn az örvénynél magasra tornyosúlnak a hullámok, de alig tették meg a merész ugrást, a legváltozóbb káprázatos képekben jelennek meg, akár egymás mellett, akár egymás fölött ömlöttek le, hasonlóan a mélységbe sülyedő kisérteties alakokhoz, melyeknek hófehér lepleik összevegyűlnek a köddel, vagy a kiülő sziklákon szétzúzódva szabálytalan tajtékzó vonalokban kanyarognak és permetező poreső képében lebegnek fölfelé.
A Krimmli Achen-völgy hosszasan húzódik tovább szélesen és csaknem sík egyenesen. Hegyei a keleti oldalon a Felső-Sulzbach felé húzódó gerinczhez, délen a közép-főgerinczhez és nyugaton a Zillerthal-hegycsoporthoz tartoznak, mert e völgyön a Birnlückén (2.672 méter) keresztűl megy el a határ a legutóbbi csoport és a Magas Tauern között. Ott, a hol a nyugati oldalon a Rambach tekintélyes vízesésben a jégáraktól a Reichenspitze közelében a völgy alját eléri, áll a Tauerni ház. A délibb irányban fekvő Unlass-alpeseknél ágazik el a Windbach-völgy a fővölgytől. Az előbbin át kapaszkodik föl a Tauerni út a tiroli Ahren-völgybe vezető Krimmli Tauern 2.635 méter magas hasadékáig. A délkeletre futó fővölgy a nagy Krimmlerkeesnél végződik, a mely fölött a hatalmas Dreiherrenspitz (3.499 méter) magaslik ki és ezen ág számára alkotja a Birnlücke az átjárópontot az Ahren-völgybe. Krimml Tirollal csak a Gerlosba vivő öszvérút által van összeköttetésben. Ezen az úton a fennsík tetejéről még egyszer megláthatjuk a Krimmli vízeséseket, és, habár innen a távolság miatt a meglepő részleteket már nem különbözethetjük meg, a természet játékának hatása még itt is jelentékeny.
