A Lungau. Ruthner Antaltól, fordította György Aladár.
A Lungau.
Ruthner Antaltól, fordította György Aladár.
Ruthner Antaltól, fordította György Aladár.
A Grossarl-völgy hátterébe mélyedt Arl-hasadék mellett végződik a Tauern kelet felé s megkezdődik a közép-Alpesek legkeletibb, Stájer Alpeseknek nevezett főcsoportja. Az éjszaki rész rendesen kis vagy alacsony Tauern név alatt messze benyomúl Stiriába keleti irányban. Ennek főgerincze alkotja Weinschnabltől a Schöneckig a Lungaunak, Salzburg herczegség délkeleti részének, nyugati és éjszaki határát. Ellenben a déli főág Weinschnabltól a Lungau déli csúcsán emelkedő Königstuhlig vagy Karlnockig déli irányt vesz. A Katschbergig, mint a pöllai Alpeseknek s onnan keletre, mint a Stangalpnak alsó csoportján, Lungaunak főleg a déli határa megy rajta. A kis Tauern harántgerincze Schönecktől délre, és végre a Stangalp harántgerincze a Königstuhltól éjszakra határolják Lungaut kelet felől.
Ezen többnyire magas határszéltől mindenütt a Mura-völgy és vidéke közepe felé összefolyó magas harántgerinczek futnak ki. Aránylag kis helyet engednek ezek völgy képződésekre, és így a Lungau, habár nem a legmagasabb talajemelkedése is a monarchiának, mindenesetre magasan fekvő hegyi medencze zord éghajlattal, és a két legnagyobb község a Mura hosszanti völgyében 1.068 és 1.021 méter tengerszín fölötti magasságban fekszik.
A Mura az Arl-hasadékhoz közel a Lungau délnyugati sarkán ered. Középen fut végig Lungaun át délnyugati irányban s a keleti határon Stiriába megy. Ennek a folyamrendszeréhez tartoznak a Lungau összes vizei, kivévén a kis tartomány déli részén nehány jelentéktelen patakocskát, melyek a Lieserbe ömlenek. Csakis a Mura mentén van Lungaunak könnyű közlekedése a világgal, különben mindenütt magas hegységek választják el a szomszéd tartományoktól, és habár ősi történeti események, a salzburgi érsekségnek az alpesi tartományok keresztyénné tételével szerzett érdemei, valamint adományok korán oda csatolták Salzburghoz, földrajzilag mégsem mondható ezen tartományhoz tartozónak, melytől a Tauern óriási bérczfalai választják el.
A Salzburg és Lungau közt levő egyetlen járható szoroson, a Radstatti Tauernen (1.738 méter) át Lungau földjére lépünk. A kitűnő út, melyet, mint a rajta talált mérföldmutató kövek tanúsítják, már a rómaiak is használtak, a vasútnál kezdődik Radstatt mellett. A Tauern legfelsőbb vidéke, a Tauernkaar, mint sajátképi rés a gerinczben, tág és nyilt. Egészen karimájukig erdőborította üstvölgyek sorakoznak egymás fölé; a sziklabordák ritkán törnek át a felső zöld rétegen, sőt inkább gyalogfenyő és a rhododendron bokrok fedik ezeket is, s a havasi rózsák virágzásakor a Tauern magaslatai a szó szoros értelmében rózsaszínt öltenek. Csak az országúttól némi távolságban tornyosúlnak a magas csúcsok, a nyereg körűl levő mély szakadások fölé.
Scheidberg Tauerni fogadóig, hová gyorsan hanyatlik alá az országút a tetőről, a legfelső Taurach-völgy jellege egyiránt élénk marad. De, mivel a rés szabad útat enged a hózivatarnak és a tágas talaj tért ad arra, hogy kidühöngje magát, a Tauern magaslatáról a Scheidbergig terjedő rész a legveszélyesebbek közé tartozik. Scheidbergnél a keleti hegyeknek az országúthoz közeledése folytán megszűkűl a völgy, a zöld völgyfenék gyakran csak nehány méter szélességre szorúl, az innen fölemelkedő erdőség nagyobb részt vörös fenyőkből áll. Csak midőn megérkeztünk a magas hegygerinczen át, a hol egykor az őrház állott, a Lantschfeldi és Tauern-völgy egyesűléséhez, tágúl ki némileg a völgyfenék. Csakhamar Tweng faluban vagyunk, melyről a völgyet a völgyeknek Lungauban szokásos elnevezéséről „Twengerwinkl”-nek (twengi zug) hívják. Twengtől Mauterndorfig kevéssé változik a tájkép: a völgyfenék szűk, gyakran teljesen erdőtől borított, itt-ott szántóföldek és tanyák élénkítik. Visszatekintve a lantschfeldi nyiláson át, fölismerhetjük a tulajdonképi radstatti Tauern-hegyek déli oldalának falait.
Mauterndorf, a vidék legrégibb mezővárosa, az érseki tiszttartók székhelye volt, mielőtt azok Mooshamba költöztek volna át. A lungaui bányászat virágkorában több vagyonos iparos is lakott itt. A régi vár a város felső végén a Tauerni út melletti magaslaton áll. Némely részeiben már tökéletes rom, de meg nem törve küzd az idővel hatalmas négyszögletű tornya igen érdekes kápolnája figyelemre méltó falfestményeivel és szép szárnyas oltárával még fennáll. Délnyugatra Mauterndorf fölött emelkedik a 2.408 méter magas Speiereck, Lungau egyik leghíresebb messzelátó pontja, melyet innen lehet a legkönnyebben megmászni.
A Taurachnak eredetétől a Tauernkaaron egész Mauterndorfig délkeleti folyása van és ezt az irányt folytatva csakhamar eljutna a Muráig, ha útját a Speiereck egyik keleti nyúlványa, a Mitterberg (1.578 méter) el nem zárná. A Mitterberg és Speiereck között eső nyergen át visz az út Mauterndorfból St.-Michaelbe.
A Mitterberg fekvése által nemcsak a mauterndorfi völgy szélesedik ki, hanem a Taurach-völgyben egy második, a Murával egyközű völgy is támad, a melyen át most a Taurach keletre folyik, e közben a Lungau éjszaki völgyeiből jövő összes patakokat magába öleli és a Murába viszi. A Taurach-völgyön át út vezet Mauterndorftól Tamswegig. Az út szép kilátásokat nyújt. Jobbra a Mitterberg erdős magaslatai emelkednek, balról a Weissbriach, Lignitz, Göriach és Lessach „zugok” barázdáit láthatjuk. E völgyek hatalmas magaslatai messze kilátszanak. Még a Magas-Golling is látható rövid időre, a Preber pedig folyton fenntartja felsőbbségét a vidék fölött. Az egyes zugok közt levő harántgerinczek mélyebben bent daczosan tekintenek alá, de a völgyek lefelé barátságosabbakká válnak és végre enyhén és zöld mezben hajlanak le a Taurach völgyéhez. A kép fénypontjaként a nem jelentéktelen Mariapfarr magas tornyú búcsújáró temploma látható a legszélesebb és legbarátságosabb lejtőn a baloldalon Weissbriach felé. Kelet felé Tamsweg környékéről látjuk a Lasaberget és délre a Schwarzenberget.
A kisebb völgyek, mint a Tauern-völgyek Lungauban, lényegileg hasonlók egymáshoz. Együtt említjük tehát róluk, hogy rendesen egy, vagy egynehány apró tavat vesznek körűl, és hogy hátsó részükből átjárók vezetnek a főgerinczen át a pongaui Forstau-völgybe, a schladmingi Felső- és Alsó-völgybe és a kis Sölk felé. Az egyes völgyekről csak a különlegességeket kell fölemlítenünk. Így a Twengerwinkl után következő Weissbriach-völgyben kápolnát találunk egy vár romjai között, mely a Weissbriach család ősi tulajdona volt. Ugyancsak a Weissbriach éjszakkeleti völgyágazatának végén van az ásványtanilag nevezetes Zinkwand, mely a mellette fekvő bányászlakkal egész a legújabb időkig űzött kobalt bányászata miatt méltó a megemlítésre. Göriach és Lessach közt pedig mindkét völgyből kiemelkedik s leginkább Göriachból megmászható a kis Tauern csúcspontja, a 2.863 méter magas Hoch-Golling. Miután a Taurach magába szedte a Weissbriach, Lignitz, Göriach és Lessach völgyekből jövő patakokat, a Mitterberg keleti lejtőjén útat talál dél felé a Murához, a melybe kevéssel Tamsweg fölött ömlik. Az országút is leszállott a Mura völgyébe, még egyszer átmegy a vámhídon a Taurachon keresztűl és azután elérkezik Tamswegbe.
Tamsweg a Lungau legnagyobb mezővárosa, mintegy 1.000 lakossal és mint a kerületi kapitányság székhelye, egyúttal a vidék főhelye. Van piacza, egy pár szabályos útczája és nehány csinos épülete, köztök a kerületi kapitányság hivatalos háza, előbb kapuczinus-zárda. A völgy valódi ékességeűl azonban a mezővárostól csekély távolságban a Schwarzenberg lejtőjéről letekintő pompás gót Sz.-Leonhard templomot kell kijelölnünk.
A város képe a Mura jobb partján egy kissé felűl a Stiriába vezető útról legszebb. Tamsweg környékét tájkép gyanánt tekintve, a Mura-völgy felé futó völgyek rovátkái és környezetei gazdag tagozatúnak tűntetik föl. Ha azonban közelebbről megvizsgáljuk a tájkép jellegét, nem mondhatjuk azt melancholikusnak, mint gyakran állították. A völgytalaj ugyanis zöld, közbe-közbe sárga gabnamezőkkel, a rét és a mívelt vidék itt-ott meglehetős magasan fölhúzódik a hegyekre s mindez ellenkezője a búskomor hatásnak. Mivel azonban a magaslatokon csaknem kizárólag fenyves uralkodik és a lombos fák itt, sőt még a völgy alján is, csak kivételesen fordúlnak elő, továbbá mert a Tauern-hegyekben hiányzanak a jégárak és a kiváló sziklaalakzatok és rajtok az erdő határán túl csak a moh-tenyészet és kőszálak barna színe adja a hangúlatot, és mivel végre tanyák a magaslatokon jóformán soha sem fordúlnak elő, s a völgyben levők mélyen lenyúló magas tetőikkel rideg, épen nem festői motivumot nyújtanak a képnek: a lungaui tájkép bizonyos egyhangúságban szenved és pedig a sötét erdőszín miatt ez az egyhangúság zord és száraz. Ki kell azonban emelnünk, hogy Tamsweg, habár a magas hegyek által körűlvett és át-átszelt Lungau fővölgyében van, 1.021 méter magasságban fekszik, a mely körülmény tájának fagyos jellegét eléggé megmagyarázza.
Tamswegből megyünk föl a gyönyörű kilátásáról híres Preberre, (2.741 méter). A kirándúlással összeköthetjük a Preber-tó meglátogatását, mely a vidék egyik legnagyobb tava, azonban erdei fekvése miatt kevéssé kies. A Preber felső lejtőin a Valerina celtica oly gyakran fordúl elő, mint más hegyen talán sehol.
Tamswegtől lefelé a Mura, mivel a Lasaberg a város keleti részén a folyó eddigi folyásának irányában helyezkedett el, kénytelen dél felé fordúlni és csakis a Lasaberg dél-nyugoti aljánál fordúlhat vissza régi keleti irányába, melyet a stiriai határig és még azon túl tovább is megtart. A Mura áttörésénél keletről a Lasaberg és nyugotról a Schwarzenberg között az útnak nincs változatossága. A legalsó Mura-völgy Lungauban innentől kezdve Ramingsteinwinkl név alatt ismeretes. Magában Ramingsteinban a folyó jobb partján Finstergrün romjai a magas őrtoronynyal egy hegysarkon, alatta a templom és nehány fehér épület, azután egy házcsoport Wintergrün várral, mely tulajdonkép csak egy ház kápolnával, a Misslitz-patak mellett egy törmelékdombon mutatkoznak kellemesen; átellenben a bal parton egy kis falu kapaszkodik föl festőileg a lejtőn magasra.
Moosham várkastély.
Krieger Józseftől
Kissé több tájképi csendéletet találunk a Tamsweg és Murau közt levő úton, mely a Mura-völgyi úttól éjszakra s azzal egyközűleg megy. Ez a csendélet az erdő és két szerencsés vegyűlésében, a tanyák mellett levő tekintélyes czirbolyafenyőkben és a kilátásban mutatkozik a lungaui nyugoti hegységre egész Zederhausig és Murwinkelig. A mura-völgyi út Tamswegtől keletre először a Leissnitz völgyében halad, mely folyó épen Tamswegben ömlik a Murába. Seethal falucska és a stiriai határ közelében találhatók a nádassal borított Seethali tó, valamint a Klauseck vár romjai a Gstoder legalsó lejtéjén. Innen, mint a völgy és az út zárlata, kőfal vonúl le a völgybe és még mai napig is egy egykor ezen kőfallal összefüggött kapu-ív alatt vezet el az út.
Lungau nyugoti részeibe a Mura-völgyi út vezet Tamswegből. Ez az út a Mitterberg déli aljánál megy el. Itt-ott a völgyben mocsárosodást s a völgy alján gyalogfenyőt látunk, és csakhamar elérünk a Lungaura nézve oly fontos Moosham várkastélyhoz. Az épület a Mitterberg egyik dél-nyugoti előfokát foglalja el és a hozzá vezető út a Mauterndorfból St.-Michaelbe vezető úttól ágazik el. Délről nézve a várkastély egy omladozó keleti épületből, azután egy még tetőzettel ellátott fal által ezzel összekapcsolt nagyobb nyugoti részből áll. Lungaut az érseki helytartók Mooshamból kormányozták és pedig, mivel a Gaunak rosz összeköttetése volt a fővárossal, meglehetős önállóan.
Mooshammal szemben a folyó jobb partján terűl el a déli völgylejtő alján a barátságos St.-Margarethen. A falu hatalmas törmelékdombon épűlt, melyet a vad Leissnitz-patak hordott össze.
Úgy gyanítják, hogy St.-Margarethennél lépett be a Mura-völgybe a második, Teurniából Lungaun át vezető római út, mely a karinthiai Rennwegtől a Taferni Alpesen és a Leissnitzgrabenen át vonúlt. Innen állítólag Mauterndorf felé kanyarodott és a Virunumból jövő másik úttal Tamsweg fölött egyesűlt. Mélyen benn a Bundschuh-völgyben és Margarethennél valóban találtak ily római útra mutató leleteket.
Margarethentől Bundschuh-t és a Thoma-völgyet látogatjuk meg. Bundschuh a Stangalpe hegyeitől körűl kerített igazi havasi völgy, mely többszörösen elágazva messze délre nyúlik. A völgy és az egész Gau déli csúcsán a Karlnock vagy Königstuhl emelkedik 2.331 méter magasságba és éjszak-keletre innen, hasonlókép a tartomány határánál, a Kilnprein 2.410 méterig, míg a csoportnak nevet adó Stangalpe már Lungaun kivűl fekszik. Bundschuh-t különösen számos vaskőbányái tették ismeretessé. Miután a völgy egész a St.-Margaretheni átjáróhoz közel éjszakra húzódott, itt, mint Thoma-völgy kelet felé görbűl és ebben az irányban éri el a Mura-völgyet Ramingsteinnál. A Thoma-völgyben van a hason nevű faluban a völgy temploma és nem messze attól Burgstall és Edenfest romjai.
Utunkon a Mura-völgyben csakhamar elérünk oda, hol az a mauterndorfi postaúttal egyesűl és ezen legelőször St.-Martinba, melynek tornyába pompás római basrelief van befalazva, majd a kissé magasan fekvő St.-Michaelbe. Ez a mezőváros, egyenetlen talajon, a Mura-völgy felé meredek hegyoldalra van építve. De épen ezen lejtőn fekvése és házai közűl kiemelkedő tekintélyes temploma s magas jegenyefái miatt festőibb, mint Tamsweg. St.-Michael 1.068 méter magasságban fekszik. Temploma régi, de különböző időkben különfélekép alakították át. Igen érdekesek a római korból származó művészi basrelief a templom bejárata fölött és a Weissbriachok sírkövei, közöttük egy 1394-ből.
Miként a radstatti Tauern éjszak és Salzburg felé,úgy délre is Karinthia felé a legfelsőbb átjáró pontján 1.641 méter magas Katschberg a Lungau egyetlen kocsival járható összeköttetése. St.-Michaelnél egyesűl a két völgy: Zederhaus és Murwinkl. A Lungau nyugoti szélén erednek és egy darabkán éjszak felé haladva, dél-keleti irányba térnek, a melyben, bár a Murwinkl végűl éjszak-keleti fordúlattal, a tulajdonképi Mura-völgybe lépnek.
St.-Michael.
Krieger Józseftől
Zederhaus-ban, a két völgy közűl az éjszakiban, a hegygerincz az éjszaki oldalon messze visszamarad s az előrészek menedékesebben nyúlnak föl hozzák, melynél fogva a völgy széles barátságos hegyi völgynek mutatkozik. Leginkább feltűnnek benne a karcsú Moser-Mandl (2.679 méter) és a komor Faulkogl (2.653 méter). A völgy legfelső festői részét Rieding-völgynek hívják és itt a Zederhausból tűként látszó Rieding-Spitz (2.262 méter), valamint az éjszak felé áthághatatlannak látszó, fehér falakkal aláhanyatló Weisseck (2.709 méter) lepnek meg bennünket. Az átjárók közűl Zederhaustól a szomszédvölgyekbe leginkább használják a Nagy- és Kis-Arlba vezetőt a Schirecken és Tappenkaaron át.
Hátra van még megismernünk a vidék legmesszibb dél-nyugotra fekvő részét, a Murwinkl-t, a Mura forrásvidékét. Havasi jellege a vidék legszebb részévé teszi. A St.-Michaelből vezető út elvisz bennünket a Mura-völgyben, mely két legnagyobb oldalvölgyének közel fekvő torkolatánál némileg kitágúlt, a Zederhausból jövő patakhoz és azután ahhoz a helyhez, a hol a Murwinkl a tulajdonképi Mura-völgybe megy át. Magában a Murwinklben legelőször Schellgadenbe érünk. A magaslaton álló nagy gyárépület és a megszűnt aranybányászat többi épületmaradványai érdekesen csoportosúlnak a szakadékos sziklafalon át leomló patakkal. Muhr faluban a magas tornyú templom a Mura völgyszakadékában elhúzódó, félig kőből, félig fából épűlt házak fölött emelkedik. Az egész alsó Murwinklben különösen az éjszaki völgylejtő lép föl meredeken és sűrűbben van erdővel borítva. Lombos faligetek, nyír- és égerfák vegyesen fordúlnak előa fenyőfákkal, és az égerfák különösen a völgy aljában a fiatal Mura partjain fordúlnak elő nagy számmal.
Muhrtól fölfelé jelentékenyen emelkedik az út. Mindenekelőtt ott, a hol közel délfelől az Altenberggraben torkollik, egy emelkedés áll keresztben a völgyben és a Mura csak a jedli csinos vízeséssel képes útját folytatni. Azután következik a hasonlókép dél felé mélyedő Rothgülden vagy Roggillen, népies nevén Ragöln-völgy torkolata. A bepillantás ebbe a völgybe torkolatánál levő hídról kivűl a megszűnt arzenikum-bánya épületeit, azok fölött a szakadékszerűen emelkedő völgytalajt a zuhatagokban lefutó patakkal és a háttérben a völgy zárlatánál a nagyszerű hegyeket mutatja. A Rothgülden-völgyben jutunk el az 1.695 méter magasan fekvő Rothgülden-tóhoz. A sötétzöld rét fölött, melyet az erdő csak szórványosan borít és a melynek vize görbe öblön át folyik a völgybe, emelkedik a Gau legnagyobb hegye, a 3.061 méter magas Hafnereck, a Nagy-Hafner, s ettől oldalt a Kis-Hafner. Jégárak telepedtek le tömegében és legközelebbi szomszédjain; közte és a tőle éjszaknyugotra emelkedő Peterrücken közt, a melyhez éjszak felől a Rockrücken sorakozik, egy felsőbb tó áll, melynek vize délnyugatról a sziklafalakon át ömlik az alsó tóba és ezáltal megélénkíti az érdekes tájképet.
A Rothgülden-tó.
Krieger Józseftől
A Rothgülden-völgy torkolatától a fővölgyi út magas és meredek lépcsőzeten át emelkedik a Moritzen torkolatáig, a Mura legutolsó, említésre méltó kis völgyecskéjéig délről. A Moritzent legelőször a Moritzen-pataknak a mélységben sziklatörmelékek közt tova zuhogó kis Murába való esése árúlja el. Egy kis emelkedés után gyönyörű kép lepi meg az útast. A pataktól kanyarogva átfut zöld talajon, a hol tekintélyes fenyőcsoportok állanak s melyet köröskörűl magas hegyek öveznek, a vadászatbérlők, a Károlyi grófok, kissé kinn s a lejtőhöz közel a Mura torkolata felé stilszerű kápolnát építtettek. Beljebb a patakon innen ékes vadászlak áll melléképületekkel s körűlötte havasi kunyhók vannak szétszórva. Föntebb a Moritzen-völgyben eljutunk a tiszta Kavassi-tóhoz, azután a sötét alsó és a kis felsőbb Fekete-tóhoz, melyek között az alsó sziklatölcsérbe látszik betéve. A Marchkaar-csúcs (2.817 méter) és a Weinschnabl (2.750 méter) képezik a kis völgy hatalmas zárlatait. A leghátsó Murwinklbe vezető út még messze fölvisz az Alpesek mellett. A Weisseck a Reinkaartól éjszakra láthatóvá lett a Zederhaus-völgyből, azután a völgyárok egyenest délnyugatra fordúl. A legutolsó havasi kunyhóktól az ösvény nyugatra a Mürthörl magaslatáig emelkedik, mely 2.263 méter magas átjáró a Grossarlhoz, dél felé pedig a komor magaslatoktól körűlvett talajon, az úgy nevezett Schmalz-árokban a völgy zárlatánál a Murának, a Lungau és Stiria főfolyójának, szerény forrása csörgedez.
Meteorologiai állomás a Sonnblicken.
Krieger Józseftől
