Festészet. Schram Vilmostól, fordította Pasteiner Gyula
Festészet.
Schram Vilmostól, fordította Pasteiner Gyula
Schram Vilmostól, fordította Pasteiner Gyula
Morvaország míg egy felől tiszteletre méltó helyet foglal el az építészetben, más felől a festészet terén is, habár nem önálló, mindazáltal igen élénk tevékenységre és érdemes művekre hivatkozhatik, a mit annál inkább szükséges kiemelnünk, mivel a művészet az alkotásra serkentő vezérhely híján fölötte kedvezőtlen körűlmények közt tartotta fönn magát.
A ki a morvaországi festészet fejlődését meg akarja ismerni, annak figyelmét első sorban a miniatur-festészet termékeire kell irányoznia. A képírásnak ezt az ágát korán kezdték itt gyakorolni. A kolostorokban és levéltárakban, jelesűl a műveltség fő helyein, így Brünnben, Olmützben, Iglauban és Znaimban sok és nagy becsű miniatur-képek találkoznak. A legrégiebbek egyike az obrovitzi evangeliarium. Ez pergamenre írt codex, az olmützi tanúlmányi könyvtárban őriztetik; a Brünn melletti Obrovitz egykori prémontrei kolostorból származik és úgy az írás, mint az építészeti és ékítményes rajz tanúsága szerint a XI. században keletkezett. A román építészeti formák és a kezdőbetűk rajza egyaránt durva és nyers.
Öt miniatur-kép mutatja a román-byzanczi hatást; mind az öt kép a brünni városi levéltárban őrzött XIV. századbeli codexben van. A codex tartalma és a miniatur-képek közt nincs semmiféle kapcsolat; a képeket valamely régibb kéziratból vették ki és díszűl illesztették ez újabb kézíratba. A festett lapok kisebbek a kézirat lapjainál; széleik lekopottak; a codex leveleit fűzés tartja össze, a képeket pedig sarokragasztással iktatták be a levelek közé. Kétségtelen, hogy ezek XIII. századbeli miniatur-festmények, melyek XI. és XII. századbeli keleti előképek után készűltek. A fedőfestékkel való ábrázolásokon a vörös, a zöld és a kék szín uralkodik. Az alakok és a ruhahajtékok nyers rajzúak, a testszín ellenben elég tetszetős és természetes. Az első lapon levő kép Jehova dicsőségét, a második Krisztus születésének hírűl adását ábrázolja. A harmadik lapon szabályszerű elrendezéssel feltűntetve Ábrahám patriárchát és kebelében a hívők lelkeit látjuk. Ábrahám fejét keleti szokás szerint kis sapka födi. A negyedik képnek tárgya az angyali üdvözlet. Az ötödik lapon kettős ábrázolás van. Felső részén Erzsébet díszes ágyban fekszik, s mint szomjazó gyermekágyasnak egy szolgáló serleget nyújt neki. A lap alsó részén egy szolgáló vizet visz egy kádba, a melyben egy másik szolgáló Jánost füröszti.
R kezdőbetű Brünn város helyhatósági jogainak legrégibb gyűjteményében (XIV. század).
Siegl Károlytól
A morvaországi miniatur-festészet virágzása a csúcsíves művészet idejébe, a XIV. századba esik, a mikor a Prágában föllendűlt művészet Morvaországra is serkentőleg hatott. Mind azon jelességek, melyek a prágai iskola képes kéziratait jellemzik, a finom ékítmények, a dús és összhangzatos színezés, a természetes fölfogás, e kéziratokon is előfordúlnak; így példáúl a bécsi udvari könyvtárban őrzött híres evangéliariumon, melyet Troppaui János brünni kanonok festett és 1368-ban fejezett be.
A brünni Szent Jakab templom könyvtárában húsz darab XIV. és XV. századbeli képes kéziratot őriznek. E korszakból hasonló értékes emlékek vannak a brünni városi levéltárban is, jelesűl két könyv, melynek képei az 1497-ből való hamburgi városi könyvnek képeihez hasonlítanak. A régibb codexet, mely a brünni városi tanácsban érvényben volt jogi elvek gyűjteményét tartalmazza, János városi írnok 1365-ben fejezte be; a későbbi gyűjteményt Venczel irnok, iglaui Venczelnek a fia 1466-ban állította össze. Mind a kettőt aranyos alapra festett pompás miniatur-képek díszítik.
E J S K O kezdőbetűk morvaországi paraszt énekeskönyvekben.
Siegl Károlytól
Morvaországban a XVI. század válságos körűlményei közt sem szűnt meg a miniatur-festés gyakorlása, mint a Znaim város jogait tartalmazó híres codex bizonyítja, mely 1525 körűl fejeztetett be. Ezen codex szövegét Wischaui István jegyző szerkesztette, a képeket olmützi Fröhlich Wolfgang festette. A képeken látható alakok igen hasonlítanak egy felől Schongauer rajzaihoz, más felől az Eyck testvérek iskolájából a XV. század végén kikerült festményekhez; a rajz és színezés tekintetében tökéletes ékítmény ellenben már renaissance jellegű.
Az eddig mondottakból kiderűl; hogy a miniatur-festészet Morvaországban úgy a román, mint a csúcsíves és a renaissance művészet idejében általánosan el volt terjedve és mind művészetileg, mind technikailag nagy tökéletességgel gyakoroltatott.
A festészetnek e kicsiny, de nemes fajáról mondottakkal kapcsolatban meg kell emlékeznünk a népies miniatur-festészeti iskoláról is. Ez a múlt században és e század elején Morvaország délkeleti végében, a tót Fölvidéken virágzott és átvitte a papírra mindazon népies ékítményeket, melyek a legrégibb időktől kezdve hímzéseken, húsvéti tojásokon és agyag edényeken divatoztak. Az efféle emlékek majdnem kivétel nélkűl templomi énekeskönyvek, melyeket iskolamesterek és parasztok írtak s festettek; legrégibb és legszebb köztük az az énekeskönyv, melyet az Ungarisch-Brod melletti borsitzi Pomykal Márton tanító 1727-től 1733-ig készített és mostanság Olmützben a szláv múzeum-egyesűlet gyűjteményében őriznek.
Morvaországban a miniatur mellett aránylag korán kifejlett az emlékszerű festészet. Okiratok tanúsága szerint a képírás ezen ágát egynémely kolostorban már a XI. században is gyakorolták; a XII. század folyamán föltűnik Cseh- és Morvaországban is. Morvaországban ebből az időből egyetlen egy, de fölötte fontos emlék maradt fönn. Ez a znaimi régi őrgrófi várkastély kápolnájának, az úgynevezett Pogánytemplomnak a falfestménye.
A Pogánytemplomnak egész belsejét falképek borítják, melyek idővel nagyon megrongálódtak ugyan, azonban egy részüket újabb időben Melichar Theophil bécsi festő ismét helyreállította. Az oltárhely falán a Megváltót dicsfényben ábrázoló festmény helyre van állítva. Ez alatt állanak az apostolok, mellettük pedig két angyal térdel. A diadalív mellett egymással szemközt látjuk donatorokként znaimi Luitpold herczeget és annak nejét, Ithát, Szent Lipót nővérét. A kupola felső részét a négy apostol alakja foglalja el, a kik köré hat szárnyú négy szeráf csoportosúl; alakjuk megegyezik a konstantinápolyi Hagia Sophia templomban látható szeráfok alakjával. Ezek alatt három képsorozat van, a melyek közűl a legfelső a Přemysl családnak II. Břetislavig élt összes tagját ábrázolja.
Minthogy Luitpold herczeg II. Břetislavot 1101-ben követte és egy szalagon 1106. évszám van, bizonyos, hogy a falfestmény ez időből való. E mellett tanúskodik a rajz, a szertelenűl hosszú lábak és kezek, a domborúság látszatának teljes hiánya, a hosszú, fönt szűk, alúl dús hajtékú ruhák, a magas, keskeny, felűl lekerekített, alúl csúcsban végződő paizsok.
Falfestmény a brünni régi országház termének mennyezetén, Gran Dánieltől.
Siegl Károlytól
A csúcsíves művészet idejében Morvaországban általánosan el volt terjedve a falfestészet gyakorlása. Úgy látszik, Olmütz volt egyik fő helye ennek a művészetnek. Sajnos, nagyon kevés emléke maradt fönn; az effajta művek legnagyobb részét az idő pusztította el, a mit pedig az idő megkímélt, az későbbi századokban a meszelési szenvedély áldozatává lett.
Pohrlitz helység templomát díszíté a csúcsíves művészet idejebeli legrégibb falfestmények egyike. Ez a XIV. század elején keletkezett, Mária halálát ábrázolta; mostanság csak halvány nyomai láthatók. Az olmützi régi tanácsház Szent Jeromos kápolnáját XV. századbeli igen érdekes falképek díszítik, a melyek az Eyck testvérek idejebeli flandriai festészet hatását árúlják el. Aránylag legjobb állapotban van az a kép, mely az utolsó ítéletet ábrázolja, s még kettő, melyek Keresztelő Jánosnak élénk színekkel festett életnagyságú alakját mutatják. A Neutitschein melletti Seitendorf helység fa templomának festményei körűlbelűl szintén ebből az időből valók. Érdekes falképek vannak az olmützi székesegyház keresztfolyosójában. Ezek az utolsó ítéletet, az angyali üdvözletet, Krisztus életének jeleneteit ábrázolják, és úgy látszik hogy a XV. század végén a sváb iskola hatása alatt keletkeztek. Az olmützi Domonkos-rendi templom jobboldali mellékhajójában jó állapotban levő és 1500. évszámmal jelölt falkép a keleti bölcseket és a kínszenvedés jeleneteit ábrázolja. Valamennyi fönmaradt falkép azt bizonyítja, hogy Morvaországnak ez időben nem volt önálló festő iskolája és hogy a különféle idegen irányok összekeveredtek.
Modell-terem a bécsi művészeti akadémiában, Chvátal (Quadal) Márton Ferdinándtól.
Siegl Károlytól
A falfestés Morvaországban a XVI. század elejéig virágzott, utóbb a vallási viszályok és a háborúk válságai közepett hanyatlásnak indúlt. Ebben a meddő korszakban két festészeti ábrázolás keletkezett, melyek Morvaországban ritkaság számba mennek. Egyik a Trebitschben levő csudálatos sgraffito, másik a königsfeldi egykori karthausi kolostorban a „Haláltáncz” érdekes ábrázolása. Az előbbi újjáépítés alkalmával elpusztúlt. Nehány évvel ez előtt még látható volt az úgy nevezett fekete házban, a melyet Waldstein Katalin grófné, idősb Zierotin Károly neje, 1619-ben építtetett és homlokzatát 1637-ben sgraffitóval díszítteté. A második emeleten egy kerekívű fülkékben hat allegoriai nőalakot, az első emelet ablakai fölött pedig a homlokzat hoszszában élénk vadászati jeleneteket ábrázoltak a sgraffitók. Mindannyi sötétbarna alapon fehér színű volt. Ugyanebből az időből való a „Haláltáncz” is, mely a königsfeldi katonai iskola lépcsőházában mészréteg alól kerűlt napvilágra. A jelenet négy szerzetest ábrázol, a kik meghalni készűlnek. A halál ezen ábrázolásán kívűl, mely bizonyára valamely szerzetes műve, ilyesféle nem maradt fönn Morvaországban; egy másik „Haláltáncz”-nak van azonban némi nyoma a saari templom egykori keresztfolyosójának kapuja mellett.
I. Lipót, I. József és VI. Károly idejében nagyszerűen föllendűlt a művészeti élet és kapcsolatban uralomra jutott a fresko-festészet. Kiváló, művészek, többnyire osztrákok, követték Carpofero Tencala mestert; köztük legkiválóbb volt Gran Dániel, a ki classicus előképek után indúlva, műveiben dicséretes egyszerűséget és bájos formákat juttatott érvényre.
Gran Dániel valószinűleg Brünnben született; tevékenysége idejében Morvaországban hatalmas alkotási kedv mutatkozott; morvaországi legjobb műveinek egyike a brünni régi országház nagy termének mennyezetét díszíti. A béke, a rend áldásait és az igazságosság uralmát allegoria alakjában ábrázoló festmény pompája és eredetisége bámúlatra ragadja a szemlélőt. 1888-ban Jobst Ferencz bécsi történeti festőt bízták meg a festmény helyreállításával, a mi azonban nehéz föladat volt és nem is egészen jól sikerűlt. A régi országház kis törvénytermében is volt fali kép, melyet szintén Gran Dániel festett. Ez a morva tartománygyűlést a császár, mint őrgróf elnöklete alatt ábrázolta, azonban 1878-ban annyira megrongálódott, hogy befestése elkerűlhetetlen volt. E mesternek fresko-képei vannak még Olmützben, Hradisch kolostorban és Modes faluban.
Gran Dánielen kivűl, a ki 1757-ben St.-Pöltenben halt meg, a XVIII. század folyamán számos fresko-festő működött Morvaországban, név szerint: Scheffler Antal Bódog; Stern József és Eckstein János. Etgens János György fényes tehetségű mester volt és azért is nagyobb figyelmet érdemel, mivel kétségtelen, hogy morvaországi származású. 1693-ban, Brünnben született; Rómában Carlo Maratta és Sebastiano Conca tanítványa volt; hazájába visszatérvén, a velehradi, vranaui, kiriteini búcsújáró templomok, a raigerni könyvtárterem, a kremsieri piarista templom mennyezeti képeit festette. Brünnben a minoriták nagy templomának terjedelmes mennyezeti festménye való tőle. E művének a leleményesség, a szabatos, rajz s az alakok természetes tartása teszik a legkiválóbb sajátosságait. Handke János Keresztély csudálatos termékenységű művész volt; kiváló technikai ügyességének nagy hatása volt a díszítő festésre. Legjobb művei Olmützben és annak környékén vannak. Ugyanott Haringer és Sattler József szintén nagy tevékenységű volt. Rottmayr János Mihály salzburgi híres fresko-festő is dolgozott Morvaországban. Egyik műve az angyalok bukását ábrázolja Frain kastély templomában. Elragadó fali képeket festett Maulpertsch Antal, a barokk ízlésnek utolsó nagyobb képviselője. E svábországi származású mesternek Morvaországban van a legtöbb falfestménye. Ezek közűl első sorban a königsfeldi egykori karthausi kolostor több helyiségében 1769-ben festett fresko-képeit említjük, a melyeknek azonban csak töredékei maradtak fönn. Bruck kolostor nyári termében és könyvtárában festett mennyezeti képei, melyek a tudományok és a művészetek történetét ábrázolták, a kolostornak kaszárnyává történt átalakításakor tűntek el. A mühlfrauni templom ragyogó freskói azonban fönmaradtak. Ezek 1775-től 1777-ig készűltek és a boltozat négy szakaszában a megváltásnak főbb mozzanatait élénk csoportokkal ábrázolják. Megrongálódott állapotuk miatt szükségessé vált helyreállításukat Schilcher Frigyes történeti festő eszközölte. Maulpertsch irányát követte két tanítványa, Winterhalter József János és Šebesta. Az előbbi festette a brünni városi tanács termének és az obrovitzi templomnak a freskóit; 1807-ben Znaimban halt meg. Šebesta Kojeteinben született; utóbb Sebastiani nevet vette föl; Winterhaltert nem érte utól, mindazáltal elég járatos volt a fresko-festésben, mint általán a XVIII. század végén élt középszerű festők legtöbbje.
Párisi kéményseprő, Krumholz Ferdinándtól.
Fénykép után
Kevesebb sikerrel űzték Morvaországban a temperát és az olajfestést. Az országban fönmaradt legrégibb függő-kép az, melyet János őrgróf a brünni Ágoston-rendi szerzeteseknek ajándékozott. A monda szerint Szent Lukács festette volna; valósággal egyike ama Mária-képeknek, melyeket olasz festők a XIII. században és a XIV. század elején tömegesen készítettek.
XV. és XVI. századbeli függő-képek elég nagy számmal maradtak fönn. Ezek olasz, dél-német, utóbb pedig németalföldi hatást árúlnak el. A morvaországi festők nagy kedvvel utánozták Wolgemuthnak természetességre törekvő nyers modorát. Utóbb Dürer hatása érvényesűlt, a mi nem mindig vált a művészet javára, mivel a közepes festők nem voltak képesek a mester szellemét megérteni és csak azt utánozták, a mit legkevésbbé lehet dicsérni. Az osztrák művészet nagyszerűen föllendűlt, mikor II. Rudolf Prágában tartotta fényes udvarát. A Rudolf korabeli udvari festők közűl Morvaországra nézve az antwerpeni Spranger Bertalan bír nagyobb fontossággal, a mennyiben számos tanítványa közűl többen dolgoztak itt. Spranger modorában festett merész rajzú, de színezés és formák tekintetében fogyatékos képek ma is számos nemesi lakban fordúlnak elő. A csúcsíves művészet végső idejéből és a kora renaissance éveiből származó számos kép őriztetik a brünni Ferencz-múzeumban. Ezek közűl kiválik az, mely Szent Gergely miséje alkalmával Krisztus megjelenésének csodáját ábrázolj. Ezen üde színezésű, gyöngéd festménynek arany keretébe szerzetesi betűkből álló írás van faragva, melyből megtudjuk az egykori tulajdonos nevét. A fölírás a következő: „Perchta abatissa de boskowicz 1480.” Ugyan ezen időben jelent meg a fönti ábrázolás fametszetű sokszorosítása, mely bűnbocsátási képűl szolgált, s melyet az említett apátnő a kolostor templomát látogató hívek számára Prunni János által metszetett fába.
„A képzőművészetek Habsburg-házbeli maecenasai” czímű mennyezeti festmény részlete, Berger Gyulától.
A bécsi cs. kir. művészettörténeti udvari múzeumban levő eredeti után.
A morvaországi XVI. századbeli festmények jobbára vallási tárgyúak; ennélfogva érdekes, hogy egy magában álló művész; Flegel György, az első német csendéletfestő, születésére nézve morvaországi. 1563-ban Olmützben született. Annak idején jó áron keltek el nagy természeti hűséggel festett képei, melyek gyümölcsöt, virágot, halat, szárnyast, rovarokat, üveg és fém edényeket ábrázolnak.
A XVII. század a morvaországi olajfestészetnek nem volt kedvező korszaka. A művészeti tevékenység pangott és a hanyatlás nyomai mutatkoztak mindenfelé. Ez időben a frankfurti Sandrart Joachim festett Morvaország számára. Egyik festménye a brünni kapuczinus-templomban levő főoltárkép, mely a szent kereszt megtaláltatását ábrázolja. Morvaország számára dolgoztak még: Schonjans Antal antwerpeni festő, ki mint osztrák udvari festő 1726-ban Bécsben halt meg; továbbá Spiess János tiroli festő, Herdt János németalföldi festő és a magyarországi származású Spielberger János. Igen termékeny festő volt Lublinský Márton Antal olmützi kanonok, a ki azonban csak ügyes műkedvelő számba megy.
A XVIII. század első fele, sőt Mária Terézia uralkodásának nagyobb része is kedvező korszaka volt Morvaországban a művészeti tevékenységnek. Az udvar pompaszeretete és ízlése serkentőleg hatott a morva papságra és a nemességre.
Az olmützi és kremsieri püspöki palota, a hradischi, neureuschi, saari, velehradi, klosterbrucki praelaturák, Auszterlitz, Raitz, Seelovitz, Frain, Visovitz kastélyok a festészet becses műveivel gazdagodtak. Azok a művészek, kik a fresko-festést gyakorolták, egyszersmind számos olajfestményt is festettek. Hozzájuk más mesterek is csatlakoztak, a kik becsületére válnak a morva művészetnek; így Axtmann Lipót fulneki születésű állatfestő; Adolph József Ferencz, a Dietrichstein herczegi család udvari festője, ki szintén állatfestő volt; Palko Ferencz boroszlói festő, a ki Troyer gróf olmützi bíbornok számára gazdag színezésű s természethez hű képmásokat festett; aztán tanítványa, a kremsieri születésű Korompay Ferencz, a ki a képmásoknak valódi remekeit alkotta és azonkivűl több brünni templom számára igen szép oltárképeket festett, többek közt a fájdalmas szüzet ábrázoló képet, mely a minoriták templomában van. Az olasz ízlést követő geniális Troger Pál is ide tartozik. Oltárképeivel az ország számos templomában, Vranauban, Trebitschben, Namiestben, stb. találkozunk.
Madonna Pirchan Emiltől.
Fénykép után
A II. József császár idejében a bécsi művészeti akadémián uralomra jutott sivár classicismus az örökös tartományok művészeti tevékenységére is káros hatást gyakorolt. E korszaknak egyik örvendetes jelensége a kremsi származású híres Schmid, a ki morvaországi templomok számára is több pompás színezésű oltárképet festett, ilyenek: a brünni székesegyháznak Ker. Jánost és Szent Borbálát, az obrovitzi plebánia-templomnak Szent Norbertet és Szent Ágostont, a vranaui templomnak Nep. Szent Jánost és Salezi Szent Ferenczet ábrázoló oltárképei. Az előbbi mellett említésre méltó Chvátal Márton Ferdinánd, másként Quadal, a ki Morvaországban a Kojetein melletti Niemčitzben 1736-ban született. Számos arczképet, katonai és életképet és jól sikerűlt állatképeket festett. A rézmaratást is gyakorolta. 1784-től 1790-ig Bécsben tartózkodott; az ottani művészeti akadémia képtárában levő egyik jelesebb festménye az akadémia modell-termét ábrázolja. E festményt, a híres Jacobé rézbe metszette. A művész saját arczképe a florenczi Uffizia-gyűjteményben őriztetik. Quadal szép tehetségű és sok oldalú művész volt; művei annak idején nagy kedveltségnek örvendettek. Sikerekben és kitűntetésekben gazdag életét Szent-Pétervárott 72 éves korában fejezte be.
Morvaország a XIX. században számos festővel dicsekedhetik, a kik közűl többen szűkebb hazájukon kivűl is ismertekké, sőt híresekké váltak. Nevezetesebbek: Krumholz Ferdinánd portugaliai udvari festő, a ki Hofban 1810-ben született és Bernben 1878-ban halt meg, Stöckler Manó a vízfestmény jeles művelője, Schwoiser Ede kiváló genre- és történeti festő. Ezekhez sorakoznak azok a kiváló művészek, kik mostanság Bécsben élnek, névszerint: a jamnitzi születésű Charlemont Húgó, a neutitscheini születésű Berger Gyula, a művészeti akadémia tanára, Veith Ede, Kasparides Ede, a littaui születésű Temple János, a brünni Ledeli Móricz, Vita Vilmos, a Párisban élő Jettel Jenő, a Münchenben élő Flesch-Brunningen Luma és mások.
Azok közűl, a kik Morvaországban éltek, vagy még most is élnek, megemlítjük Hodak Arnoldine virágfestőnőt, Zelený József és Mayssl Antal arczképfestőket, lovag Felbinger Ferenczet, a ki Münchenben tanúlt és Pirchan Emilt. Az utóbbi a Vranau melletti St.-Kathareinban 1844-ben május 21-ikén született; a bécsi akadémián Rahl Károly tanítványa volt. Nevezetesebb művei: „Madonna”, „A haldokló Üdvözítő”, „Idegen leány” és anyjának arczképe.
Többen sikerrel művelik a sokszorosító művészeteket is. Jeles rézmetszeteket készítettek: Olmützi Venczel, Götz Gottfried Bernát, Marck Quirin, Axmann József. A rézmaratásban kitűntek: Rektorzik Ferencz, Roller József tanár és a már említett Charlemont Húgó.
