Eszék. Hirc Károlytól, fordította Takáts Sándor
Eszék.
Hirc Károlytól, fordította Takáts Sándor
Hirc Károlytól, fordította Takáts Sándor
Eszék (Osiek) szabad királyi város, Szlavonia fő városa, 94 méternyi magasságban a tenger szine fölött, terjedelmes síkságon fekszik, a mely a Dráva jobb partján terűl el s szántóföldekben, mezőkben és erdőkben fölötte gazdag.
A város felső-, alsó- és új városból és a várból áll. A felső- és alsóváros elnevezés a városrészeknek víz mentében való fekvésére, nem pedig valami magassági különbségre vonatkozik, mert a talaj itt oly egyenes, mint az asztal. Az egyes városrészek egymástól nem messzire feküsznek s lóvasút köti őket össze. A város 56.6 négyszög kilométernyi terűleten fekszik, s az 1900-iki népszámlálás szerint 22.987 lakója és 2710 háza van; a helyőrség külön kétezer emberre rúg. Legsűrűbb népességű a felsőváros, 10.000-nél több lakossal.
A három római katholikus plebánia-templom között legszebb, legnagyobb és legkiválóbb a Szent Péter és Pál újonnan épűlt egyháza a felsőváros fő terén; itt emelkedik gróf Normann Gusztáv palotája is. A fő tértől nyugatra, park közepén áll a Huttler-Kohlhofer-Monsperg-féle árvaház, melynek vezetése az irgalmas nővérek gondjaira van bizva. Ide közel, a városerdő nevű üdűlőhely mögött, van a drávai rév. Az útcza végén, a hol hétfalu község kezdődik, láthatjuk Pejacsevics gróf kis kastélyát, szép és nagy parkjával.
A felsőváros fő közlekedési vonala a megye-útcza (županijska ulica). Kiválóbb épűletei között föltűnik a szép izraelita templom, a színház és a megyeház, a megyegyűlések nagy termével. Ugyanebben az épűletben különféle hivatalok vannak elhelyezve. A törvényszéknek újonnan épűlt palotája van.
A Szent Anna-útcza végén emelkedik a szlavoniai gazdasági egyesűlet ízléses épülete, gazdasági kertjeivel, kisérleti intézetével és meteorologiai állomásával. Ez utóbbi Eszék hőmérsékletét így állapította meg: tavaszkor 11.1, nyáron 20.9, őszszel 11.8 és télen 0.2 fok Celsius. A leghidegebb és a legmelegebb hónap között 22.7 fok Celsius különbség van; az évi közép hőmérsék 11 fok Celsius. Az eső mennyisége 735 milliméterre, az esős-havas napok száma évenként 112-re rúg. A város a nyári esőzések vidékéhez tartozik. Az éjszaknyugati szelek a leggyakoriabbak; a levegő meglehetősen nedves; tavaszszal és őszszel sok a ködös nap.
A gazdasági egyesűlet épületétől nem messze van az 1856-ban alapított Reisner-féle, svédországi gépekkel fölszerelt gyufagyár, melyben évenként 10 milliárd gyufát készítenek, 600.000 korona értékben. A fát a Dráva síkságról szerzik, a vegyi anyagokat külföldről hozatják. A gyár termékeit Horvát-Szlavonországon kivűl Boszniában, Szerbiában, Bulgáriában, Magyarországban és Ausztriában is fogyasztják.
A felsővárosban van még a gázgyár és az Unio gőzmalom, mely utóbbi 1891 óta áll fönn, s a legújabb mód szerint van berendezve. Évenként mintegy 240.000 métermázsa lisztet szállít Német-, Angol és Francziaországba. Van a felsővárosban egy hengermalom is, mely 150.000 métermázsa lisztet őröl; ezt részben Horvát-Szlavonországban használják el, részben pedig Angolországba és Egyiptomba szállítják.
Az első Szlavoniai részvénytársaságnak 1891 óta fönnálló üveggyára évenként 80.000 korona értékű üveget készít. A felsővárosban van egy gépgyár, mely évenként 145.200 korona értékű árút gyárt, továbbá két sörfőző, egy nagy tégla- és mészégető, egybútorgyár és két nyomda. Ugyanott van saját, igen szép palotájában a kereskedelmi és iparkamara.
Az eszéki új plebánia-templom.
Ekhel Hektortól
A fő térről egy kis útczán át a halpiaczra jut az ember a Dráva partján, hol nagy deszka-, lécz- és épűletfa-raktárak vannak. Itt ősz idején gyümölcscsel és zöldséggel megrakott dereglyék szinte tolongnak; a teherhajókat itt rakják meg gabonával. Nyár idején a nagy Dráva-fürdő itt kínálkozik a fölfrissűlésre. A kapuczinus-útczán át, a hol Eszék legízlésesebb új házai állanak, a Szent Jakab temploma mellet jut az ember a Vadász-útczába; itt találjuk az evangelikus templomot, a kereskedelmi csarnokot, a kereskedelmi kórházat, a kereskedelmi iskola épűletét, s a szép és új népiskolát.
A felsővárosból fasor vezet a várba a honvédkaszárnyához és az „ezred” kertjéhez. Ez utóbbi helyen áll a Šokčević ezred elesettjeinek emlékére Frangeš Róbert horvát szobrász által készített emlékmű. A fasor elágazásaival körűl futja a várat, s onnét az alsó- és az újvárosba is elvezet. A várnak megvannak még falai, sánczai és árkai. Valamikor öt kapuja volt. A vármezőt köröskörűl fasorok, ligetek s ültetvények borítják. Eszéknek ez a legszebb sétáló helye. A déli oldalon az eszékiek a vasúti fahíd leszakadása alkalmával (1883-ban) vízbe fult katonák emlékére csinos emléket állítottak.
A vár fő terét egy Szentháromság-szobor ékesíti itt sorakoznak körős-körűl Eszék legnagyobb és legszebb épűletei: a királyi főgymnasium, a Strossmayer püspök alapította kis-seminarium, az alsó leányiskola, leányszakiskola és a népiskola, a városi hatóság épűlete, s a császári és királyi térparancsnoksági palota; a fő útczában vannak a katonai bűntetőintézet, a katonai kórház és a hadosztály-parancsnok lakása.
Eszék: A felsőváros.
Csikoš Bélától
A templom-tér nyugati oldalán emelkedik a Szent Mihályról nevezett, egykor jezsuita, most római katholikus plebánia-templom. A főreálgymnasium ad szállást a városi múzeum archaeologiai és numismatikai gyűjteményeinek. Árnyas fasor köti össze az alsóvárost a várral. E fasor az új közúti és a vasúti hídak mellett vezet el, a melyeknek közelében, a Dráva partján van a Duna-gőzhajózási társaság ügynöksége. Mozgalmas élet uralkodik itt; mert innét indúlnak azon gőzösök, melyek a Drávának a Dunába való ömléséig járnak, s az összeköttetést a dunai gőzhajókkal föntartják. Az alsóváros előtt pillantja meg az ember a szép és fölötte czélszerű tartományi kórházat. Az alsóvárosi tágas piaczot többnyire emeletes házak veszik körűl; ezek közűl messze kimagaslik a nagy gőzmalom. Az alsóváros legszebb épűlete a tanítóképző-intézet, mely az eszéki méhészeti társaság háza szomszédságában csinos ültetvények közepett áll. Közelében emelkednek a római katholikus és a görög-keleti plebánia-templomok, a Dráva partján a gőzfürdővel egybekötött gőzmalom. Az alsóvárosban bőrgyár is van, melynek évi terméke 300.000 korona értékre tehető.
Egykor a vásártéren pontosúlt össze az egész kereskedelem; most a felsővárosban van a helye. A piac azonban még most is élénk, főleg dinnyeérés idején, a mikor egész hegyeket raknak itt dinnyéből. A Dráván a hajómalmok (šajkašice) egész sorát láthatja az ember. Ezeket tél idején biztos telelőhelyre vontatják.
Eszék: A felsővárosi népiskola épülete.
Csikoš Bélától
A várból az újváros felé vezető fasor egy kőkereszt előtt halad el, hol rendszerint egész sereg áhítatos hivő imádkozik. Erre felé van a nagy gőztéglaégető, továbbá a szép és nagy városi kert. Eszéknek ez a legnagyobb kertje három részből áll; a vendéglővel érintkező legkülsőbb részét franczia ízlés szerint rendezték.
Eszék székhelye a megyének; van itt törvényszék, kerűleti hatóság, járásbiróság, szolgabiróság, pénzügyigazgatóság, adó-, vám- és sóhivatal, továbbá folyammérnökség, három posta- és táviróhivatal, királyi dohányraktár, mértékhitelesítő-hivatal, államépítészeti hivatal és vasúti üzletvezetőség. A cs. és kir. 7-ik hadosztályparancsnokságnak, valamint egyéb polgári és katonai hatóságnak is Eszék a székhelye. Van még Eszéken számos pénzintézet, hat olvasó-, továbbá három tűzoltó-, két betegsegélyző-, temetkezési-, ének- és női tambura-egyesűlet, két könyvnyomda és szegényház.
A lakosság részben földmíves, iparos, jobbára azonban kereskedő. Az újvárosiak többnyire földmívelést és kertészkedést űznek. Figyelemreméltók a szorgalmas bolgárok terjedelmes zöldségültetvényei. Nincs az a zöldség, a melyet itt nagyban nem termesztenének. A Dráva vizét csövekkel és szivattyúkkal vezetik az ültetvényekre, s fáradhatatlanúl mesterségesen öntözik azokat.
Az eszéki vár.
Csikoš Bélától
Eszék környéke már a neolith korban lakott volt; a város közelében gyakran találnak kő eszközöket, sőt az újabb időben egy körűlbelűl 12.018 négyzetméternyi terűletű földháton egész gyarmatot födtek föl. E földhalom a kő eszközökön kivűl számos, csontból készűlt szerszámot rejtett magában; csupán egyetlen kis helyen 300 darabot ástak ki. A napfényre kerűlt nagy mennyiségű edénytörmelék azt bizonyítja, hogy azon a helyen fazekakat készítettek korong nélkül; fínom homokszemmel kevert agyagból készűltek ezek; falaik vastagok s minden díszítés nélküliek. Találtak különben homok nélküli, tisztított agyagból készűlt, vékony falú díszesebb edényeket is. Ezenkivűl ökölnyi földgolyókat is ástak ki, melyeket valószinűleg a halászhálók sulyosbítására használtak. A kutya, farkas, medve és vaddisznó fogait, meg az átfúrt csigaházakat és kagylókat ékszereknek használták. A lelethez tartoznak még a bálványképek: két, agyagból égetett fej; továbbá egy emberi csontváz, mely dél felé fordúlva feküdt.
A régi görög és római írók műveiben Eszék Mursia, Mursium, Myrsa név alatt fordúl elő, de leggyakrabban – mint az alsóvárosi ásatások is bizonyítják – Mursa, Mursa major név alatt szerepel a Dráva jobb partján. Azt tartják, hogy Augustus római császár alapította Krisztus születése után 8-ban, Alsó-Pannonia elfoglalásakor.
Az eszéki igazságügyi palota.
Ekhel Hektortól
Mursa városa Nagy Constantin fiainak uralkodása alatt nevezetes szerepet vitt. Constantius 350 deczember 25-én Mursánál győzte le a bitorló Vetraniust, kinek aztán a trónról le kellett mondania. Egy évvel később, 351 szeptember 28-án ugyanott folyt le a császárság egyik legnagyobb és legvéresebb csatája. Ezúttal is Constantius küzdött második ellenfele, Maxentius ellen; de nagyobb veszteségei voltak, mint ellenfelének.
A római uralom alatt senatus is volt a városban. Hadrianus alatt itt lakott a császár alsópannoniai helytartója. Mursa különféle országútak keresztezésénél feküdt; a nevezetesebbek voltak, melyek Petovium (Pettau), Aquincum (Buda) és Sirmium (Mitrovica) felé vezettek.
A kiásott paloták, fürdők és pogány templomok után itélve, Mursa nagy város volt; közepén egy kilenczven lépésnyi hosszú és 50 lépésnyi széles palota állott.
A kereszténység Mursában korán elterjedt. Azt tartják, hogy Szent Péter egyik tanítványa, Szent Kelemen már a II. században bevezette ide a keresztény tanokat és püspökséget is alapított. Bizonyos, hogy 330-ban Krisztus születése után, bizonyos Valens nevű görög volt Mursa püspöke, de mivel Arius tanainak vala követője, püspökségét elveszté és az egyházból kizárták.
Az eszéki kereskedelmi kamara épülete.
Csikoš Bélától
Az 591. évben említik utolszor Mursa városát; valószinű, hogy ezután az avarok vagy a szlávok lerombolták. Mikor horvátok telepedtek ide, Osieket alapították, mely, mint mezőváros, először 1196-ban említtetik.
A török harczok idejében gyakran említik Eszék nevét, mivel a XVI. században már jól megerősített hely volt. Mikor a hatalmas Szulejmán 1526-ban nagy seregével a Száván átkelt, a városok sorban elbuktak, kőztük Eszék is. A mondott év augusztus 15-én a szultán közvetetlen a város mellett hatalmas hídat veretett a Dráván. A híd hat nap alatt elkészűlvén, 300.000 emberét és 300 ágyúját átvezeté, s augusztus 29-én Mohácsnál a keresztény sereget megsemmisíté.
1537-ben Mohammed Jahi Oglu 15.000 emberével és 60 ágyújával Eszék előtt elsánczolá magát. A 16.000 gyalogból és 8000 lovasból álló keresztény sereget Katzianer vezette. A magyarok Pekry Lajos és Bakics Pál alatt állottak. Egyszerre az a hír terjedt el, hogy egy másik török sereg közeledik; a keresztény had menekűlni igyekszik, de rettentő vereség éri. Bakics Pál vitézűl megkisérlé a törökök föltartóztatását, de sok emberével együtt maga is életét veszté.
1664-ben Zrinyi Miklós bán megjelent Eszék előtt s a Szulejmán építette, 8553 láb hosszú hidat fölégette.
Az eszéki főgymnasium épűlete.
Csikoš Bélától
Bécs fölmentése után, 1684-ben, Leslie gróf megkezdé Szlavonia visszafoglalását. Horvát lovassága a Belgrád felé visszavonúló török sereget megtámadta; a megvert törökök közűl igen sok a Drávába fúladt. 1687-ben Lotharingiai Károly Eszék ellen nyomúlt, a hol 10.000 török elsánczolta magát; a keresztény sereg azonban legyőzetett, miként valamivel később 1687 augusztus 12-én a törökök serege a mohácsi mezőn.
1687 szeptember 29-én horvát lovasok elfoglalták Eszéket, s ott 52 ágyút, sok élelmiszert és fegyvert találtak. Ez időtől fogva Eszék volt az a hely, a hova a császári és királyi hadak gyülekeztek; Savoyai Jenő is innét indúlt 1697-ben Boszniába.
Mivel a törökök a várműveket elhanyagolták, III. Károly lebonttatta a régi várat s újat építtetett; ennek alapkövét 1712-ben tették le.
Eszék a török háborúkban nagy érdemeket szerzett; a császári hadak és az állam szükségleteire pénzben és terményekben sokat áldozott; II. Ferencz meg akarván jutalmazni ez áldozatokat, 1809-ben Eszéket szabad királyi várossá tette, de mint olyat soha sem czikkelyezték be. 1848-ban Jović tábornok átadta a várat Batthyány Kázmér grófnak, a ki azt egy zászlóalj honvéddel és öt ágyúval megszállta. De nem sokára Todorović és Trebersburg vezetése alatt császári sereg jelent meg, a várost és a várat ostromolni kezdte s 1849 február 13-án Eszéket megadásra bírta.
A felsővárosból út vezet Čepinbe, Trenk Ferencz báró egykori birtokára. Innét nem messze terűl el a Palača nevű mocsár, mely 1802-ben még 12.000 holdnyi terűletet borított. Jelenleg a Vuka szabályozásán és a mocsár kiszárításán dolgoznak.
A mocsárból halom emelkedik ki az egykor Korognak, most pedig Kologjvárnak nevezett vár romjaival. E vár a XIII. és XVI. század között a Keled nemzetségből származott Korogi család tulajdona volt, melynek akkor sok birtoka volt Valkóvármegyében, s a Száva és Dráva vidékén.
A külső várfal, 40 méter átmérőjű toronyszerű kört alkot. Köröskörűl vízzel tölthető mély árok vette körűl. A vár belsejében különféle edénytörmelékeket, csiszolt tűzköveket, kovakő-kalapácsot és kőgolyókat találtak. Világos, hogy a neolith-korban itt is laktak emberek. A török időkből is találtak emlékeket. Nagyon gazdag ez a hely kígyókban; a koczkás és gyűrűs viperák százával találhatók, úgy, hogy a várat kígyóvárnak is nevezhetnők. A mocsarat körös-körűl káka nőtte be. A különféle madarak seregesen tanyáznak itt. A tavi és a kígyó-sasok, meg az apró sasok örökösen ott röpködnek a mocsár fölött.
A rómaiak korában a Vuka helységtől Vukovárig terjedő egész vidék meg volt erősítve a túladunai barbárok ellen. A nagyobb római városok romjain kivűl egész sor vár található itt, melyeket roppant munkával fölhányt mesterséges halmokon építettek.
E várakat mesterséges vízárkok vették körűl, melyekbe bármikor vizet bocsáthattak. A Vuka ágya akkor még nem iszaposodott el, s a rómaiaktól Hiulcanak nevezett folyó egyenest a Dunába ömlött. A Vuka magas partjának 500 méter hosszú és 9 méter széles átvágása Vuka helységtől éjszakra volt.
A rómaiak tehát háborús időkben a zsilipek kinyitásával, melyeknek nyomai most is föltalálhatók, a vidéket víz alá boríthatták. A lakosság ilyenkor a várakba húzódott. Ha a veszély elmúlt, a zsilipeket elzártál, a Hiulcát régi medrébe szorították, s a talaj műveléséhez újúlt erővel nekifogtak. Mivel a Vuka akkor hajózható volt, bizonyos, hogy a szlavon vizek nagy részét magába vette.
Našice mezővárosától déli irányban, hova jelenleg Eszékről vasúttal juthatni, fekszik Krndija hegység.
Az eszéki főrealgymnasium épűlete.
Csikoš Bélától
Az élénk zöldben, kiesen fekvő Našice több mint 200 házat és 1700 lakost számlál. A Paduai Szent Antalról nevezett kolostor-templom tornya és szentélyfala ősrégi. E templomban nyugszik Olovčić Miklós, Bosznia püspöke. A történet erőszakos, kiméletlen embernek ismeri őt, a ki egész Szlavoniát püspöksége alá akará hajtani, sőt Horvátország ama részeit is le akarta foglalni, melyek török fönhatóság alatt állottak. Mikor Szlavoniának ütött a szabadúlás órája, s Leslie tábornok 1684-ben megkezdé hadjáratát a török ellen, Olovčić kisérte a tábornokot, a mennyiben a seregben papi teendőket végzett s a keresztényeket fölkelésre buzdította. 1701-ben Diakovárott agyonverték.
A nevezett kolostor és templom 1373-ból való. A törököktől fölgyújtott templomot 1687-ben kijavították és 1765-ben megújították. A našicei és a velikai kolostorokat a törökök meghagyták a maguk mivoltában.
Našicéban, vagyis inkább közelében, a templomos-rendnek is volt kolostora és birtoka. Ugyanott terűltek el a Kán nemzetségbeli Gyula bán kiterjedt birtokai is. Mikor V. Kelemen pápa 1312-ben a templomos-rendet eltörlé, javaikat a Johannita-rendnek adományozta; egyik našicei praeceptorukról 1315-ben történik említés.
Našice keletkezéséről, melyet a középkorban Nekcsének hívtak és Baranyamegyéhez tartozott, mit sem tudunk. Kukuljević történetíró szerint a római országút Inicerumtól (Pozsega) Stravianis (Gradac) felé s onnét Mursába vezetett. Kenner ellenben Stravianist a mai Našice helyére teszi.
Eszék 1687-ben.
Egykorú metszet után.
IV. Béla alatt Demeter nyerte adományúl, ki az Aba nemzetség lipóczi ágából származott, és ivadékai a XV. századig bírták. A paszaroviczi békekötés idején Šušnjari, Motičina gornja és dolnja, továbbá Gradac, a hol Bedemgrad romjai állanak, aztán Crmošnjak és Klokočevci falvak a našicei urodalomhoz tartoztak.
A török kiűzése után Našice a Száva melletti Brod parancsnokára, Kuba Iván ezredesre szállott. Később tulajdonosai gyakran változtak, míg 1734-ben Pejacsevics József Ignácz báró vásárolta meg, ott pompás várkastélyt építtetett s azt parkkal vétette körűl. Most Pejacsevics Tivadar gróf, verőczei főispánnak a tulajdona. A XVIII. században (1776–1777) a Našice melletti erdőben német iparosok üveghutát állítottak föl nyolcz kemenczével és egy hamuzsir-égetővel. Ma Gjurgjenovacban működik egy gőzfűrész- és egy tanningyár. A fűrészgyárban 100, a tanningyárban 320 lóerejű gőzgép és 126 munkás dolgozik.
Eszéktől keleti irányban, Petrievcin át, a rómaiak Mursa minor-ja alatt, szép tölgyfaerdők mentén Valpó (Valpovo) mezővárosba jut az ember. Valpónak 700 háza és 3.600 lakója van. A helység legszebb és legkiválóbb épűlete az egykor sokat emlegetett Prandaui Hillebrand Gusztáv báró unokájának, Normann grófnak a vára, melyhez angol park és állatkert is tartozik. A nagyobbik vártoronyban volt a törökök imaháza (džamia), a kisebbik védelmi czélokra szolgált. Valpón született a hires horvát régiségkutató és történetíró, Katančić Mátyás Péter (1750–1825) Ferencz-rendi szerzetes, a ki a Tabula Peutingeriana-t, ezt a legjelentékenyebb római földrajzi emléket adta ki. Valpó vasasfürdője már a rómaiak korában ismeretes volt. Van itt több kereskedőház, gőzmalom és sörfőző.
A valpói Praundau-kastély.
Csikoš Bélától
A rómaiak korában ide közel feküdt Jovalium, melyről már a II. századból vannak értesűléseink. A középkorban Valpi volt neve, s 1397 óta a Maróthi család birta. Mátyás király 1484-ben Vingárti Geréb Mátyás bánnak és Péternek ajándékozta. II. Ulászló király is időzött a várban, s innét kiváltságokat osztogatott.
A mohácsi csata óta Valpó a törökök részéről folyton veszedelemben forgott. 1543-ban a hitetlenek körűlfogták s 3173 kőgolyót lőttek a várra, a míg sikerűlt rohammal bevenniök. 1687-ben kamarabirtok lett, 1717-ben III. Károly 45 más szlavoniai faluval Prandau Péter bárónak adományozta.
Valpó mellett fekszik Belišće, mélyet gőzfűrész- és tanningyára tesz fontos helylyé. Négy gőzgép 1000 lóerővel, 60 hivatalnok és 500 munkás dolgozik a gyárban. A nyers anyagot az 53 kilométer hosszú Guttmann-féle iparvasúton a Dráva síkság tölgyerdőiből szállítják. A földolgozott faanyag 30.000 köbméterre, a kész tannin 3000 tonnára rúg.
Eszék környékén említésre méltó még Erdőd (Erdut), mely 100 méternyire a Duna fölött, az erdődi dombon fekszik; innét tisztán láthatni a tágas Bácskát, a villányi hegyeket, meg a Fruška gorát. Tiszta időben még Zombort is megpillanthatja az ember 38 magyarországi helységgel együtt. A romba dőlt erdődi vár valószínűleg hadi szempontból épűlt. A törökök 1526-ban foglalták el. Mostani tulajdonosa, Cseh Ervin horvát miniszter, 1891-ben helyreállíttatá a négyszögletű tornyot s oda helyezteté családi sírboltját.
Erdőd szőlői jó hírnévnek örvendenek; alattuk vezet a vasút a Dunához és az átkelőhöz (gőzkomphoz), a mely Gombos felé a vonatokat a magyar partra szállítja. Érdekes az Ada szigetén levő fűzes erdő, melyben az egyes gyökerekről számos törzs nő föl. A Duna partján tanyázik száz meg száz lyukban a parti-fecske. Erdőd mellett régi idő óta halásztanya is van, hova messze földről járnak a halászok, főleg az apatiniak Magyarországból. Jobbára harcsát, tokot és vizát fognak.
Erdődtől délre fekszik az 5000 lakost számláló Dálya (Dalj) mezőváros, meg a karloviczi görög-keleti patriarcha uradalma. A patriarcha gyakran tartózkodik itteni várkastélyában. A Dálya körűl levő dombos vidék szőlővel van beültetve s meglehetős jó bort terem. A halászati jog a patriarchatusé. Olykor 1000 mázsa halat is fognak itt.
A Dráva és Duna összefolyásánál fekszik Almás nevű búcsújáróhely, hova nemcsak Eszék lakói, de nagy processiók is zarándokolnak Szlavoniából. Eszékről vasúttal vagy gőzhajón juthatni Vukovárra, Szerémmegye székhelyére. Vukovár a Vuka folyónak a Dunába ömlése mellett fekszik; 1530 háza és több mint 9500 lakója van. A Duna mellett fekvő halomról, hol a Ferencz-rendi kolostor és a reálgymnasium áll, az egész helységet és vidékét könnyen áttekintheti az ember. A város két részből, Ó- és Új-Vukovárból áll. Az utóbbinak fő útczájában találjuk a főbb hivatalokat, meg Eltz gróf kastélyát, melynek parkja egészen a Dunáig lenyúlik. Vukovár igen kedvezően fekszik; épen azért fontos kereskedelmi piacz. Készítenek ott kisebb hajókat, főleg bárkákat; nagyban gyártják a téglát. A vukovári halászat igen jól ismert. A lakosság ezenkivűl a föld- és szőlőmívelést is űzi.
A gombos-bogojevoji gőzkomp.
Kimnach Lászlótól
Vukovár a rómaiak korában eleinte kis megerősített tábor vala; a mely körűl néhány kereskedő telepedett meg. Ezt a telepítvényt Vlca, Volca, Hiulca, majd Valcov néven nevezték; az utóbbiból keletkezett a Valkóvár s végre a Vukovár. Idővel a római táborból vár lett, mely egy halmon feküdt, s erős falak vették körűl. 1231-ben IV. Béla öcscse, a hajdani halicsi király Kálmán jogot adott Vukovár polgárainak a Vukában és a Dunában való halászásra. Mikor 1526-ban a török elfoglalta Vukovárt, a lakosság szanaszét menekűlt. Erdőkben és rejtett helyeken tartották az istenitiszteletet. A török elvonúlása után a város romokban hevert, s csak később ébredt új életre. A Ferencz-rendiek kolostora 1730 óta áll; templomuk Szent Fülöpnek és Jakabnak van szentelve; hozzá tartozik a bogdanovići fiókegyház, és Szent Rókus kápolnája Új-Vukovárt. A görög-keletieknek és az izraelitáknak is van itt egyházuk.
Vukovár.
Medović Czelesztintől
Vukovártól Újlak (Ilok) felé a Duna vidéke még érdekesebb, mert ott emelkedik a Fruška gora, a „virágzó Szerémség” (Kitnjasti Sriem) hegysége.
