II. A megye közepe Zalától Göcsejig és Letenyéig.
II. A megye közepe Zalától Göcsejig és Letenyéig.
Zalamegye közepén e rész vizeit ismertetjük először. E vizek három, kisebb-nagyobb csoportra oszlanak. Egyik a Zala folyó, másik a Nagy-csatorna s harmadik a Berekvölgy csoportja, mely utóbbi a Zala folyóhoz is számítható.
A Zala Vasban ered Öri-Szent-Péter fölött, mint kis patak, s 15 kilométernyi út után Zala-Mindszent és Csöde közt lép át Zalába, hol Egerszegig nyugati, innen Zalabérig éjszaknyugati, majd egész fordúlattal innen Hidvégig déli irányban folyik s itt megint éjszaknyugatra fordúlva, a Kis-Balaton déli végébe ömlik. Útja Zalamegyében hajlásával együtt mintegy 100 kilométer, melynek utolsó harmada Csánytól kezdve már szabályozott csatornamederben halad. Mellékfolyói, természetesen kis patakok, jobbról-balról nagy számban vannak s vizét, kivált tavaszonként annyira felszaporítják, hogy ilyenkor aránylag roppant víztömeget zúdít a Balatonba.
Egerszeg, noha a Göcsejhez tartoznék, itt említendő meg. Kicsiny, alig hat ezer lakosú város, a vármegye székhelye, törvényszékkel, járásbírósággal, pénzügyigazgatósággal, közjegyzővel s megyei hivatalokkal. Fekszik a középső Zala partján, erdős halmok között. Épületei közt nagy és díszes megyeháza s temploma a legkiválóbbak. A Zala itt hajlik éjszak felé s neve valószínűleg e hajlástól s a Zala völgyén egykor buja égerfaerdőktől ered. Régi telepedés. Korábban a veszprémi püspök javához tartozott. A mohácsi vész után erősség, melyre az országgyűlések Kanizsa eleste után különös gondot fordítanak. Nemti után ez volt a vármegye legnagyobb s legerősebb országos végvára. A töröktől megmenekűl. Bethlen Gábor fejedelem az 1620-iki hadjáratban elfoglalja. Mikor Mária Terézia 1777-ben a szombathelyi püspökséget alapítja, Egerszeg a veszprémi püspök birtokából kihasíttatik s az új püspökségnek adatik át. A szombathelyi püspöknek mintegy 1.100 magyar holdnyi birtoka van itt.
Egerszeg közelében Zala-Szentiván mellett a Zala völgyét a soproni vasút Ördög-Henyénél vágja keresztűl. E kis falu a Pölöskei Ördög család tulajdona volt egykor s ettől vette nevét.
Innen éjszaknyugatra van Keménd az ősi, még Árpád-kori Keméndy-család ősi vára és birtoka a középső Zala völgyén, erdős magaslaton. Kisded vára a XV. és XVI. században még fennállott. Tovább Zalabér fekszik a Zala folyó legéjszakibb folyásánál Batykkal szemben. Kisded falu, egykor a felette vagyonos és tekintélyes Zalabéri Horváth család tulajdona volt. A törők háborúk alatt Kanizsa eleste után a már régebben fennállott kis várát az 1613-iki országgyűlés végvárnak nyilvánította.
Odább Szent-Gróton alúl a Zala jobb partján Kehida fekszik. Kis falu, melyet Deák Ferencz neve, itteni lakása és birtoka tett hírnevessé. Régi telep. A Kanizsay s később a Hásságyi család bírta s ettől jutott a Hertelendy előkelő család kezére. Hertelendy Gáspár a XVIII. század elején építette a mostani kastélyt. Ennek leánya Anna, Deák Gáborné, Antal és Ferencz testvéreknek nagyanyja volt. A Deák-család kezén Kehidán kivűl apai és anyai jogon egyűvé kerűltek a söjtöri, tárnoki és orokláni birtokok. A múlt század közepén osztoztak a Deákok, s a család kehidai és tárnoki ágra szakadt. A kehidaihoz tartozott Antal, megyei ellenzéki vezér s az 1825 és 1832-iki országgyűlésen követ, és tartozott Ferencz, kit még életében a „haza bölcse” névvel tisztelt meg a közvélemény. 1854-ig Kehidán lakott. Lelkesűlt ifjak messze földről, államférfiak az országgyűlésből, írók, költők itt keresték föl magányában. 1854-ben eladta birtokát gróf Széchenyi Istvánnak. Széchenyi halála után Ödön fiára szállt, ki 1872-ben Baronyi bankárnak adta el.
Köveskút Kehidától keletre, a hegyek közt fekvő kis falu, egykor rengeteg erdők környezték.
A közép Zala folyót Zala-Istvándból kiindúlva éjszak-déli irányban egy 72 kilométer hosszú csatorna köti össze a Mura folyóval. Ez az úgy nevezett Nagy-csatorna. A Zala a Balatonba szakad, a Mura a Drávába. Mind a Zalának, mind a Murának más-más folyamrendszere van. Mások mindkettőnek mellékfolyói, s a vízválasztó vonal köztük egészen világos. A kettőt összekötő csatornánál nem annyira a kivitel érdekes, hanem maga a terv volt igen eredeti. A Zala és a Mura közt a vízválasztó vonal Pacsa irányában van. Ennek közelében a Rajki dombok alján eredt az a patak, melynek neve ősidőktől kezdve Kanizsa folyó volt, mely innen délnek Kanizsa város felé folyt, Kis-Kanizsát Nagy-Kanizsától elválasztotta, a két város közt fekvő híres Kanizsa várat körűlfolyta s Zrinyi kútjánál, az egykori Zrinyi- vagy Zerin-várnál a Murába ömlött. E folyó tavakat, szigeteket, mocsárokat képezett hajdanában. A Kanizsa folyó eredeténél Pacsa körűl a vízválasztó 152 méter magas a tenger színe fölött, s innen a Murába ömlésig 132 méter az esése. Az egykori Kanizsa folyó csatornáját most Princzipális-csatornának nevezik, s hoszsza mintegy 48 kilométer. De ugyanezen csatorna először Nagy-csatorna, majd Foglár-csatorna név alatt Pacsán túl éjszakra folytatódik s 24 kilométernyi út után a Zalába ömlik, a vízválasztó magasságról leszállván 133 méter magasságra.
Deák Ferencz szobra Zala-Egerszegen.
Háry Gyulától
Itt találjuk Zala-Istvánd közelében Bezeréd falut egy kis patak mellett, a Veszprém-, Vas-, Zalamegyében elterjedt hírneves Bezerédj-család egyik ősi fészkét. E családot különösen Imre, II. Rákóczy Ferencz fejedelem ezredese tette országos hírűvé, sőt a külföldön is hírnevessé. Személyes vitézség és hősi bátorság tekintetében alig volt párja; a hadjárat alatt különböző csatákban a császári hadsereg 72 tisztjét egymaga vágta le, de végül hűtlenség miatt a fejedelem által halálra itéltetett. Századunkban a Tolnába származott István tűnt ki, mint a műveltség, felvilágosodás és nemzeti haladás kiváló törvényhozási bajnoka.
Délre fekszik innen Nagy-Kapornak. A Nagy-csatorna keleti oldalán, hajdan rengeteg erdővel borított hegység lábánál fekvő nagyobb község, e mely mellett a hegyekből jövő kis patak csörgedez a csatornába. Itt van a benczéseknek egyik legrégibb, a Megváltó tiszteletére alapított apátsága; már a XIII. században hiteles helyi hatósággal bíró konvent s levéltára van. Levéltárát még Szigetvár eleste előtt a fenyegető török portyázó seregek elől idején átszállították a vasvári káptalanba. A török 1600-ban elfoglalta Kanizsát s a következő évben tökéletesen feldúlta Kapornakot, de nem foglalta el állandóan. A következő évi országgyűlések elrendelték erőde helyreállítását és jó karban tartását.
Kapornak közelében van Forintosháza puszta, ősi birtoka a tekintetes köznemesi Forintos családnak, mely különösen az 1843-iki követválasztáskor azzal jutott országos névhez, hogy akkori feje, György, a megyei konzervativ párt vezetője volt, s mint ilyen, ellenezte a közteherviselést s oly utasítást szavaztatott meg a megyei közgyűlésen, melylyel Deák Ferencz nem foglalhatott helyet az 1843/4-iki országgyűlésen. A szabadelvű párt azonban annyira ragaszkodott Deákhoz, hogy egy újból összehívott gyűlésen Csányi László vezetése mellett többségre vergődött, de a két gyűlés vérengzéssel járt, a melyben több ember életét is vesztette. Deák épen e miatt ekkor sem fogadta el a követi megbizatást.
Nagy-Kapornaktól délnyugatra Szent-Péterur fekszik bent az erdős hegyek közt, részben a vallásalapítvány, részben közbirtokosok tulajdona Bánfa és Rokolán népes pusztákkal. Itt született és nőtt fel Hencsei Lajos közönséges kovács kézműves, ki 1840-ben Pestre jött, itt nazarénus gyülekezetet alapított, a nazarénus felekezetet az ország több községében elterjesztette, hitvallását megírta s azután Svájczba ment téríteni, hol 1846-ban meghalt.
Meg kell említenünk itt Búcsú-Szent-Lászlót, melyet Egyházas-Szent-Lászlónak is neveznek. Fekszik a kanizsai vasút mentén a Pölöske patak völgyén. A ferencziek szerzetének van itt nagy zárdája s temploma. Látogatott búcsújáró hely.
Hahót egy nagy történelmi család nevével kapcsolatos, melytől nevét is nyerte. A thüringiai Orlamündi grófok egyik sarja a XII. század vége felé III. Béla alatt kezdett hazánkban nagyobb birtokokat szerezni Hahóton és vidékén. Ivadékai közt a XIII. század első felében a Hahold és Buzád név merűl föl. Egyik Buzád már 1222-ben bán volt. Ennek rokona, Arnold, alapítja a hahóti zárdát 1234-ben. E nemzetség ivadékai az alsó-lendvai Bánffyak, kik közül János, II. Ulászló alatt főpohárnok s később János király nádorispánja volt. Ez után a fiutódok csakhamar kezdtek gyérűlni, s a XVI. század végén és XVII. század elején már csak leányági utódok maradtak. Utolsó férfisarjadéka Kristóf 1644-ben húnyta be szemeit, s vele félezred évi országos szereplés után fiágon kihalt a család. A leányági utódok közűl egyebek közt a németújvári Batthyány grófok és Szarvaskendi Sibrikek Zala- és Vasmegyékben ma is élnek és virágoznak.
Deák Ferencz egykori háza Kehidán.
Háry Gyulától
Hahót a Princzipális-csatorna völgyén a sopron-kanizsai vasút közelében egy 8–900 láb magas hullámos hegység lábánál fekszik s csaknem összeépítve Felső- és Alsó-Hahót néven két faluból áll. Kitűnő szántók, gazdag kaszálók, jó szőlők, buja növésű erdők vannak határában. Népes pusztái közt Felső-Hahóttól éjszakra két Fakos puszta is fekszik. E név, Fakos, azonos a Falkus névvel, mint az okíratok bizonyítják. A hahóti zárdát a törökök uralma alatt ismételve feldúlták a portyázó csapatok. III. Ferdinánd 1642-ben az utolsó Bánffy életében apátsággá tette s így mintegy visszaállította a rég elpusztúlt szerzetet, Mária Terézia pedig ennek patronatusát 1772-ben gróf Festetich Pálnak adományozta. Ez idő óta a czím és a jövedelem a keszthelyi plébánosé.
Hahót fölött éjszakra mintegy 12 kilométer távolságban ugyanazon völgyben fekszik Pölöske. A török uralom idejében az itteni vár fontos véghely volt; a múlt század elején pusztúlt el, s ma már csak Várhely nevű pusztája emlékeztet rá.
Rajk szintén a hahóti völgyben Hahóhól keletre a völgy átelleni oldalán a vasút mellett fekszik. Két faluból áll, most már Alsó- és Felső Rajkból. Itt alapította a Lendvai Bánffy család egyik őse, Mihály, 1255-ben a premontreiek rajki prépostságát a Boldogságos Szűz tiszteletére. E prépostság azonban a mohácsi vész ideje körűl már végkép elenyészett. A felső-rajki vár, mely mocsárok közt épült, s melynek helyén ma a vasút megy keresztűl, szintén véghely volt.
Szemenye, mely a Kerka vizének a Murába ömlésénél fekszik, szintén végvár volt. Most, bár egymás közelébe építve, két falut képez, Felső- és Alsó-Szemenyét.
Alsó-Lendva a Mura völgyén, vízrajzilag fölötte érdekes vidéken fekszik. A Kerka és Lendva vizeinek összefolyásánál képződött háromszögben van egy 70 négyszögkilométernyi területű hullámos hegység, a melynek szakadékai közt öt kis falu fekszik és a mely mintegy 500 lábbal emelkedik a Kerka és Lendva folyók völgyei fölé s fölséges gesztenye erdőkben, gyümölcsösökben bővelkedik. Ennek nyugati lábánál fekszik Alsó-Lendva, egykor száz ágon csatangoló patakok s örökös vizű mocsarak, most pedig ezeknek öt csatornába levezetett vizük partján, egykori várából gyönyörű kilátással éjszak, nyugat és dél felé. Mint hajdan, ma is Lentivel együtt egy roppant uradalom feje, melyhez 82 falu és város tartozik mintegy 120.000 magyar holdnyi földdel. Az Esterházy herczegek tulajdona közel 200 év óta, melyet az utolsó Lendvai Bánffy halála után nem sokára Pál nádor és herczeg szerzett meg.
Alsó-Lendva.
Háry Gyulától
Alsó-Lendvától éjszaknyugatra 10 kilométernyi távolságban a Kerka partján fekszik Lenti, mely a régi okíratokban Nemty, Nempthy néven is előfordúl. Kanizsa elestével a Mura és Kerka völgyén ez védte a török beütések ellen Stájert és Ausztriát. Ez okból mindjárt az 1613-iki országgyűlés a király figyelmébe ajánlja, hogy Nemtit és Egervárt meg kell venni, hatalmasan megerősíteni s ezen kivűl Keszthelyt, Szigligetet, Csobánczot, Zalavárt és Pölöskét is megerősíteni. A király az 1625 és 30-iki országgyűlések beleegyezésével úgy rendelkezett, hogy Nemti stájer védőrséggel és Stájerország költségén védelmeztessék.
Alsó-Lendvától nyugatra a Mura és a felső Lendva patak völgyén van Bellatincz, egy 14 faluból álló s báró Sina-féle uradalomnak a fő helye. Jelenleg gróf Zichy Ágost birtoka.
Hahóttól délre fekszik Kaczorlak. Kisded falu a Nagy-csatorna nyugati oldalán Gelse-Sziget átellenében, mely hajdan a vizek szabályozása előtt ingoványnyal volt körűlvéve s azért Szigetnek neveztetett. Kaczorlakkal határos éjszaknyugatra Szent-Balázs, a csatornára néző hegység oldalán. Mindhárom falu az 1587-iki csatáról nevezetes. Szinán bég ugyanis 8.000 főnyi sereggel Szigetvár vidékéről kiindúlva, óriási pusztítást vitt végbe s temérdek zsákmánynyal és fogolylyal megrakodva már visszatérőben volt, mikor Zrinyi György itt útját állotta. A török sereg tökéletesen szétveretett, 2.000 embert, köztük Szinán béget levágták, 19 zászlót zsákmányúl ejtettek, 2.000 harczost, köztük Mohamed és Hasszán bégeket elfogták, az összes táborszert elfoglalták s minden keresztény foglyot megszabadítottak.
Palin a Palinyi Inkey családnak, Zala és Somogy megyék egyik legrégibb és legtekintélyesebb családjának ősi birtoka, majd a Flandriai gróf tulajdona volt.
Nagy-Kanizsa Zalamegyének egyik legfontosabb helye s legnagyobb városa. Törvénykezési és közigazgatási főhely. Több vasútvonal keresztező góczpontja, minthogy a budapesti, trieszti és soproni vonalakon kivűl a zágrábi, pécsi és kaposvári vonalak kiindúló pontjának is voltaképen ez tekinthető. Túl a Dunának egyik legnagyobb kereskedelmi telepe, az újabb időben egyre szépűl, terjed és emelkedik. A város és vár hajdan a Kanizsay családé volt, mely az Osl nemzetségből származik. Lőrincz Zalavármegye főispánja a pártosok és a németek ellen kifejtett vitézségeért nyeri adományúl I. Károlytól 1324-ben Kanizsa várát s a hozzá tartozó uradalmat. Ettől kezdve az Oslok ezen ága fölveszi a Kanizsay nevet s ezen túl is terjeszti itt birtokát s a legmagasabb méltóságokra emelkedik. A XV. század egész folyama a hatalom tetőpontján látja a Kanizsayakat. Az utolsó Kanizsay, V. László, 1525-ben országbíró volt, vele 1532-ben kihalt a család. Egy leánya maradt, Orsolya, Nádasdy Tamásnak, a későbbi nádorispánnak felesége. Ez, nehogy a javak a fiskusra szálljanak, fiúsíttatott, s ekként a Kanizsay javakat a Nádasdyak örökölték. A nádor 1562-ben halt meg, fia, Ferencz, a roppant testi erővel és bátorsággal bíró úgy nevezett fekete bég, kinek neje Báthory Erzsébet. Szigetvár elestével Kanizsa lehetett csak a nyugati vármegyék legerősebb védbástyája, azért Miksa király Kanizsát 1566-ban csere útján birtokba vette, adván érte a bors-monostori apátság uradalmát és Nyitrában Csejthe várát és uradalmát.
Nagy-Kanizsa főútczája.
Háry Gyulától
Kanizsát Árpád-kori oklevelek Kenesa és Kanesa néven is említik. Vár volt régtől fogva. A régi Kanizsa folyó völgyén mocsáros, ingoványos vidéken sárvárat képezett. A mohácsi vész után fontossága, mint véghelyé, a törökök előhaladásával napról napra emelkedett. Már az 1559-iki országgyűlés kimondja, hogy megerősítése szükséges és hozzá teszi, hogy ha Szigetvár és Babocsa elvesznének, a törökök előnyomúlását csak Kanizsán lehet meggátolni. A megerősítés csakhamar megtörtént, sőt a föld-erődök még ki is terjeszttettek, hogy pár ezer főnyi helyőrséget elhelyezhessenek bennök. Mihelyt az ország vette birtokba a várat, azonnal Tahy Ferenczet nevezte ki a király 1566-ban várkapitánynyá. Tahy alatt 1.000 lovas és 1.000 gyalog volt várőrsége. Azon idők viszonyához képest nagy vársereg. Hadnagyok is a legkitűnőbbek valának: Keglevich Péter, egyike kora regényes hőseinek; Alapy Gáspár, Geszthy Ferencz, Paladics György, Böthy Gáspár mind kiváló hősök. Midőn Szolimán betört s Szigetvárát ostrom alá vette, még Tahynál is erősebb kéz kellett ide. A király Thúry Györgyöt, Palota nagyhírű kapitányát nevezte ki Kanizsára, ki magával hozta unokatestvérét, Thúry Ferenczet, szintén vitéz hadnagyot. Thúry nyílt csatában elesett 1571-ben. Fejét győzelmi jelűl a budai basa Konstantinápolyba küldte, testét nagy díszszel Zrinyi György Kanizsára bevitette s ott temettette el. A kiváló hős halála nagy bánatot és csüggedést okozott országszerte. A költők „turris Hungariae” „Magyarország tornya” névvel tisztelték meg emlékezetét. Thúry után a király Tallóczi Bánfi Bálintot nevezte ki Kanizsa kapitányává. Ez is nevezetes hős volt. Utána 1573-ban Alapy Gáspár lett a kapitány, ki alatt ez év hamvazó szerdáján a törökök a várat meglepték, elővárosát felpörkölték. Ő utána már németekre bízták a várat. 1600. évi szeptember elején Ibrahim nagyvezér s Mohamed-Kiája basa roppant sereggel jött Kanizsa ostromlására. A vár kapitánya Paradeiser György német táborok volt, 44 napi ostrom után október 20-án föladta a várat, a miért Paradeiser haditörvényszékileg halálra is ítéltetett. Így kerűlt Kanizsa, a legerősebb végvárak egyike a török kezére.
Kanizsa eleste roppant csapás volt az ország Dunán túli részeire, de Stájerra és Ausztriára nézve is, minthogy a törökök előnyomúlásának legerősebb akadálya ezzel elenyészett. Érezték ezt az ország rendei, de érezte a bécsi hadvezetés is, és mindjárt az 1601-iki s következő országgyűlések, a mennyire hatalmuk kiterjedt, megfelelő védelmi intézkedéseket rendeltek el. Ezek közt legelső volt a Zala, Kanizsa, Mura, Lendva és Kerka vizek völgyeinek, tehát az éjszakra és nyugatra vezető útaknak várakkal ellátása. A másik volt Nemtinek és Egervárnak különösen stájer és osztrák védőrséggel ellátása. A harmadik volt egy támadó hadsereg szervezése, mely Kanizsát a töröktől visszavegye. E sereg 1601 nyarán gyűlt össze Ferdinánd trónörökös főherczeg, később király vezérlete alatt és szeptemberben megkezdte a vár ostromát. A török azonban nagyon megerősítette Kanizsát s az első nagy ostromot vitézűl visszaverte. Nem sikerűlt a kiéheztetés sem. Végre Ferdinánd visszavonúlást rendelt, mely november 18-án nagy rendetlenséggel s iszonyú veszteséggel történt. Ezután 1664-ig Kanizsát nem vették rendszeres ostrom alá. Ez évben Zrinyi Miklós diadalai megérlelték a vár visszavételének tervét. Ápril végétől május végéig Zrinyi Miklós, Hohenlohe és Strozzi ostromolták, de sikertelenűl. Szerencsésebb és teljes sikerű volt gróf Batthyány Ádám és Zichy István magyar tábornokoknak 1690-iki ostroma, mely három hónapi erőfeszítés és a törökök vitéz ellenállása után ápril 13-án ismét magyar kézre juttatta 90 évi idegen uralom után Kanizsa várát. Ez után csakhamar a város fölépítése és rendezése következett.
A mai úgy nevezett Kis-Kanizsa ugyanis a Kanizsa folyó nyugati oldalán akkor is megvolt, de Ráczvárosnak hívták. 1698-ban ez egyesíttetett Kanizsával, négy év múlva pedig 1703-ban a II. Rákóczy-féle háború kezdetén várfalai leromboltattak, árkait betemették, a vár nyílt várossá tétetett, jóval később a Kanizsa folyónak s mellékpatakjának csatangoló vizei szabályoztattak, a város körűli mocsarak ezzel kiszáradtak s gazdag kaszálókká és buján termő szántóföldekké alakúltak át. Így lőn Kanizsa, a hatalmas és ősrégi sárvár korszerű várossá. Csinos épületek rohamos építése s közművelődési és közgazdasági intézetek tömeges alapítása s gyors fejlődése folytán ma vidéki városaink közt a legcsinosabbak egyike.
Kanizsától délre vasúti állomás Mura-Keresztúr, a honnan a Zágráb, Pécs és Kaposvár felé menő vasútvonalak kiindúlnak.
Kanizsától éjszakkeletre van még egy történelmileg érdekes kis része a vármegyének. Ez a Zala-torkolat jobbparti Berek vidéke, melynek vizenyős lapályáról három-négy csatornán át szivárognak le a patakvizek a Zalába Hidvég mellett.
Kis-Komárom a Kis-Balatontól délre a keszthely-kanizsai országút s a déli vasút mellett a Berek pataka völgyének lapályos helyén fekszik. Virágzó nagy község Behiják és Kápolna népes pusztákkal, a pesti központi papnövelde jogán a budapesti egyetem tulajdona, melynek itt mintegy 4.600, a szomszédos Garaboncz, Karos és Komárváros községek határában pedig mintegy 5.700, összesen tehát több mint 10.000 magyar holdnyi birtoka van. A XVI. században állandóan a veszprémi püspökség birtoka. A mocsarak közt régen vára volt.
Balaton-Magyaród a Zala torkolatának közelében lapályos, egykor mocsáros síkon kisded vár volt, mely szintén akadályt képezett a portyázó török csapatok útjában.
