I. A keleti határtól a Zaláig.
I. A keleti határtól a Zaláig.
A vármegye keleti része csak egy kis nyúlvány, beszorítva éjszakról Veszprémmegye s délről a Balaton vize közé. Ez a rész az Almádi pusztától, mint keleti végső határtól, mintegy 30 kilométer hosszúságban terjed Zánkáig s Veszprémmegyétől a Balatonpartig; keresztben 7–10 kilométernél nem szélesebb. Ennek a Balatonba délről benyúló hegyfoka Tihany. Ez egész nyúlvány a háta mögött levő Bakonyhoz képest lapálynak látszik; voltaképen azonban dolomit és mészkő-rétegekből álló s helyenként sikér erdei televénynyel barnított agyagos talajú fensík, mely itt-amott völgyek s keskeny szakadékok által van megtördelve, s melynek a Balatonra néző oldalai meglehetős meredek partokat alkotnak. A Balatonról hegylánczot látunk kiemelkedő hegycsúcsokkal; Veszprémmegye felől pedig fensíkon járunk, melyről a Balaton medenczéjébe egyszerre s csaknem rohamosan vezetnek ki a lebukkanó útak. A fensík erdőkkel s kopár, bérczes legelőkkel, helyenként pedig csekély szántóföldekkel és Szőlős, Pécsel, Dörgicse körűl szőlőkkel van tele. A Balatonra néző meredek oldalak egykor mind szőlők, a hegyoldalnak a Balatonra dűlő lábánál pedig szántóföldek és kaszálók s az öblökben nádasok voltak.
Legszélső keleti határpont az almádi puszta zalai része, a veszprémi káptalan s egyes kisebb szőlőbirtokosok tulajdona.
Almádival nyugatról szomszédos Felső- és Alsó-Örs, két aránylag nagyobb falu, melyek egykor kitűnő bort termeltek hegyeiken. Alsó-Örs már kezdődő nyaraló és fürdőtelep. Négy Örs helynév fordúl elő a Balaton mellett.
Búzaszentelés Göcsejben.
Jantyik Mátyástól
E kettőn kivűl még Kővágó-Örs (hajdan Boldogasszony-Örs) a fülöpi rév irányában és Kis-Örs, kis falucska, inkább népes puszta Salföld és Rendes között. Mindegyiknek határa a Balatonra dűl; hegyeik kitűnő erős és zamatos bort termettek egykoron. Az első századokban mind a négy Örsöt az Örs nemzetség bírta. Az Örs nemzetségbeli György kapja 1398-ban Battyánt s ettől kezdve a család Batthyány nevet vesz föl. E család I. Mátyás alatt országos szereplésre emelkedik. Ferencz 1524-ben Enyingi Török Bálint hűtlensége czímén megnyeri Németújvárat s ez óta használják a „németújvári” előnevet.
A felső-örsi prépostság közel hétszáz éves. Javadalmát néha egyéb papok, néha világiak bírták, de a prépostság állandóan fennállott. Temploma a késői román építészet kitűnő emléke s 1250–60-nál nem későbbi időből való. Ugyanazon stilus, mint a budavári helyőrségi templomé s bár ennél kisebb, de díszesebb s aránylag költségesebb építmény. A prépostság fő birtoka Fehérmegyében a velenczei tó déli partján fekvő 2.800 holdnyi Dinnyés puszta, melyet 1490-ben Korvin János herczeg adományozott neki. A kegyúri jogokat és adományokat a herczeg Batthyányak gyakorolják mind maiglan. Alsó-Örs közelebb fekszik a Balatonhoz, fölséges kilátással Tihany felé. Mindhárom falu kisebb birtokú köznemességé s kis részben a veszprémi káptalané. Kővágó-Örs is egykorú telep Felső-Örssel. Hozzá tartozik Ecsér puszta, egykor falu, melynek 1159-ben már temploma volt Szent László tiszteletére. Határát köznemesek bírják. Ezek közt kivált a Kerkapoly-család, melynek őse, István, 1685-ben nyer nemességet. Dédős unokája István Zala követe s alispánja 1840 körűl. István testvérje, János, Veszprémmegyébe Szent-Gálra költözik s itt születik Károly fia, író, egyetemi tanár, követ s az országnak 1870-73-ban pénzügyminisztere.
Felső-Örstől és Lovastól nyugat felé Paloznakot majd Kövesden át Csopakot érjük. A hegyoldal itt mindenütt villaszerű nyaralókkal van tele, melyek közt legszebb s legnagyobb a Ranolder János volt veszprémi püspök által épített, toronynyal s kis kápolnával ellátott csopaki nagy villa.
Csopaktól nyugatra fekszik a Tamás és György-hegy lábánál gyönyörű vidéken Balaton-Füred. A phylloxera pusztításai előtt nagy terjedelmű szőleiben kitűnő bort termelt. Hozzá tartozik s tőle délre közvetetlenűl a Balaton partján fekszik a balatonfüredi fürdő, az úgy nevezett Savanyúvíz. E fürdő a múlt század végén kezdett felvirágozni s e század első negyedében már kényelmes és látogatott fürdő volt. A század elején Bártfával és Pöstyénnel együtt ez volt hazánknak egyik első korszerű fürdőtelepe.
Tihanynak területe szomszédos Balaton-Füreddel, honnan Aszófőn, egy kis falun keresztűl vezet egy tűrhető jó út a félszigetre. Ez egykor egészen sziget volt, s az a 2 kilométer széles lapály, melyen át a félszigetre jutni, magas vízálláskor ma is alig pár méter magasságban emelkedik ki a vízből. A Balaton vizét e lapályon át széles árokkal összekötni s ekként a félszigetet szigetté tenni nem egyszer tettek kisérletet. Biztos nyomok mutatnak erre mind a római, mind az avar korból. Az utolsó kisérletet 1849-ben a magyar kormány hadvezetése tette, s az ekkor vont csatorna ásadékai ma is eredeti alakjukban, noha begyepesedve láthatók. A félsziget legnagyobb hoszsza a most említett csatornától dél felé a tihanyi révig 5 kilométer; legnagyobb szélessége pedig a keleti oldalon levő Óvártól a nyugati Csúcshegy lábáig 3 1/2 kilométer. A félsziget fölszíne tehát mintegy 2.000 hold. E fölszín nagyon egyenetlen. Mind keleti, mind nyugati partja oly meredek, hogy kevés helyen járható. A félsziget közepe, hol egy kis tó is van, alig 25 méterrel magasabb, mint a Balaton fölszíne, holott a Csúcshegy 129 méterrel, maga az apátsági templom és kis falu mintegy 90 méterrel magasabb. S minden 100–200 méter távolságra így változik a fölszín. A révhez meredek, de járható út vezet le, a révtől másfél kilométernyire az átellenes somogymegyei, úgy nevezett szántódi rév.
A félsziget kőzete omló homokkő, bazalt-tufa, kovás mészkő s egyéb kova és bazalt keverékek s az idő viszontagságainak kitett meredek partokon gyorsan porladoznak. Megközelítőleg kiszámítható, hogy az apátsági templom alól mikor fog az alap végleg kifoszlani. Egykor Tihany, Apáti és Ujfalu néven három kis falu állott a szigeten; a két utóbbi elpusztúlt, s lakosai Somogyba és Zalába vonúltak. Tihany községe maga is kicsiny, pár száz lélekből áll. A lakosok ma főleg halászatból élnek. A tihanyi vár hajdan a most óvári szőlőknek nevezett dülő csúcsán, a mohácsi vész óta azonban az apátsági zárda és templom környékén állott s ezeket is magába foglalta. E templomnak éjszaki oldala adja a híres visszhangot, mely mintegy 8 másodpercz alatt elmondható mondatot, vagy verssort szélcsendben tisztán visszaver.
A tihanyi benczés zárdát, templomot és apátságot I. Endre király 1055-ben alapította. Az alapító-levél szerint megtelepített ott „egy sereg szerzetest”, tehát minden esetre nagy számút, a mit az adományozott javak tömege is kétségtelenné tesz. Az alapítvány azon korhoz mérve gazdag s minden esetre királyi volt. Ma is még, a mikor 8 század folyamán sok birtokát s legutóbb urbéri telkeit elvesztette, Tihany, Aszó-fő, Balaton-Füred és Balaton-Kis-Szőlős zalamegyei s Endréd, Kapoly, Teleki és Zamárdi somogymegyei községekben közel 8.000 kataszteri holdnyi ingatlana van, melyből azonban mintegy 5.000 holdnyit tesz a Balaton vize. Egyetlen konvent, apátság vagy zárda sincs a vármegyében, mely a századok viharát oly szerencsésen élte volna át, mint a tihanyi, minthogy ezt ott a balatoni sziget csúcsán se tatár, se török, se német soha el nem foglalta, se rakonczátlan lovagok föl nem dúlták. Zárdája és temploma a régi helyén, noha mindkettő új épület s nem I. Endre korából való. Mindkettőnek építése 1755-ben fejeztetett be. Az alapító király hamvai itt nyugosznak, s a régi sírboltban nehány évvel ez előtt valószínűleg e király holttestének némi érdekes ruhadarabját s egyéb emlékeit találták meg, melyeket a benczések most gondosan őriznek. Kétségtelen, hogy már eredetileg némi erősségek voltak, a tatárjárás után minden esetre megerősíttettek az apátság épületei. A XIII. század közepén legalább már erősség volt. A mohácsi vész után, kivált mikor a török Székes-Fehérvárt elfoglalta és Török-Koppányt megerősítette, a tihanyi vár nagyobb végvárrá lett s azért az 1546-iki országgyűlés már sietett ezt s ennek jó karban tartását a király figyelmébe ajánlani; később is 1681-ig az országgyűlések nem egyszer fordítanak rá gondot és figyelmet. 1719 óta a pannonhalmi főapátságnak van alárendelve, s jövedelmeinek nagy részét is a főapátság kezeli.
A tihanyi félsziget közelében Aszó-fő mellett Örvényes, régen Örményes nevű kis falut találjuk. Itt pálosrendi szerzetesek zárdája volt 1266-ban, de nem tudni, ki és mikor alapította. Kanizsay György, Lőrincz gróf fia, 1330 körűl sok birtokot adományozott neki.
A megye keleti, keskeny nyúlványa Budavár és Zánka közt ér véget s ezentúl a megye éjszak felé kiszélesedik. Budavár egy magaslaton fekvő kis falu. Vele szemben szintén csúcsos magaslaton Csicsó falu áll. Sajátságos, hogy az Udvarhely mellett felevő Budavárral szemben emelkedő csúcsot szintén Csicser hegynek nevezik, mintha csak a Buda és Csicsó szavak közt valami telepedési viszony állana fenn. Csicsó alatt fekszik Szent-Antalfa, az Árpádok alatt, legalább II. Endre koráig királyi udvarnokok s különösen udvari farkasvadászok birtoka.
Innen Tagyoson át Zánka mellett elhaladva egy medenczét érünk; fölszíne egyenetlen ugyan, de a minden oldalról köralakban szegélyező hegyek között mégis egységes lapályt alkot. E medenczében több Kál és Kálla nevű falu fekszik: Köves-Kálla, Szent-Bé-Kálla, hajdan Fanum Sancti Benedicti néven és Mindszent-Kálla. Kétségtelen, hogy itt egykor s talán a honfoglalás idején egy Kálla nemzetség telepedett meg. E medenczében fekszik még Kővágó-Örs, melyről föntebb szóltunk s ezzel határos délnyugatra Salföldön át egy hegység, mely a Balatonra néz s mely Ábrahám néven ismeretes régi telep. Okíratilag bizonyos, hogy II. Endre alatt 1222-ig királyi udvarnokok bírták.
Az Eger völgyében fekszik Petend, melyhez Csóromfölde puszta tartozik, s Petendtől alig egy kilométernyire az Eger patak völgyén fekszik Kapolcs, melynek egy része Csóromnak neveztetik. E két helynév őrzi az egykor nagy birtokú és hatalmas Devecseri Csórom család nevét és emlékezetét. András 1564-ban veszprémi főispán bírta Veszprémben Devecsert és Ugodot, Vasban Jánosházát és Egervárt, Zalában Lesencze-Tomajt s részben Füredet s több falut és pusztát. Utána kihalt a család fiága. Ma Petend a pápai Esterházy grófoké, Kapolcs pedig kisebb nemesi birtokosoké.
Kapolcstól nyugatra fekszik csaknem köralakban egy keskeny völgyek által megszaggatott erdős fensík, melynek több, mint 10.000 holdnyi cseres, bükkös, nyíres erdősége csak nehány évtizeddel ez előtt is egységes rengeteget alkotott. Ez erdőt és hegységet a térképek Dobosnak nevezik; valódi neve azonban Dabas. Kanászok és juhászok fészke ez, hol a bakonyi ős pásztorélet még ma is régi alakjában és szokásával él. Az osztályok és rendek által darabokra tördelt régi társadalom üldözöttjei, a katonafogdosás elől menekűlők, a börtönök megugrott lakói, a korlátozást nem ismerő duhaj legények, a földesúri hatalom visszaéléseinek boszúlói sokszor találtak tanyát e rengetegben, ha Veszprém és Zalamegyék pandurhadnagyai más vidékről elzavarták őket. Magának a kanász és juhász népségnek is vérében van a tolvajlás: nagyobb mulatságához máséból szokta a juhot és sertést pecsenyének szerezni. S azok a vidékek, a hol Veszprém, Zala és Vas megyék összeérnek, a Dabastól egész Jánosházáig, szokták mindig a legtöbb dolgot adni a büntető bíróságoknak. A kanászok és juhászok régi ruhaviselete: a kemény, magas, szegletes kalap, a pitykés és prémes rövid dolmány, a bő és rövid gatya, a hosszú sarkú csikorgó csizma és a nehéz czifra veszprémi szűr, s a gatyakorczba tűzött bécsi piros kendő itt-amott a Dabasban most is divatját járja. A Dabas déli sarkánál fekszik Monostor-Apáti régi zárda omladékaival, a veszprémi püspök birtoka. Itt fekszik Hegyesd falva és régi vára is. Kis falu ez Tapolcza városától éjszakkeletre az Eger patak völgyén. Mellette emelkedik ki a síkból egy gúlaalakú s hengerszerű kúp, mely mintegy 130 méter magas. A hegy aljáról, vagy a faluból nézve oly csúcsosnak látszik, hogy a néző lehetetlennek véli, hogy ennek tetején valaha vár lehetett. És mégis volt, természetesen a közép-kor ízlése s szükséglete szerint. A hegy teteje mintegy 200 négyszögméter fensík. Ezen csak egy jó nagy víztartó, vagy esőfogó medencze s egy kis torony fért el. Mindkettőnek nyomai világosan láthatók ma is. A többi épületek, a várúr laka, a várőrség tanyája, a szertárak, ólak, stb., a hegycsúcs oldalain voltak építve. A kígyódzó út, mely mesterségesen készítve a kapuig fölvezetett, csigakanyarúlatokban kerülte meg a hegyet. 1560-ban Hamza bég Fehérvárról kiindúl egy portyázó csapattal, kellő őrség nélkűl találja a várat s csellel elfoglalja. A hagyomány igazán nevetséges alakban tartotta fenn az elfoglalás módját. Szerinte két ember lett volna ott a kapu őrzésére. Egyik lement a völgybe vízért, a törökök megfogták, megvesztegették, az ő szavára estenden a másik őr fölvonta a kaput, s ekkor a törökök a kapu alatt beosontak. Nádasdy Tamás sárvári kapitányát, Magyar Bálintot, utasította a vár visszavételére. Csatlakoznak hozzá Enyingi Török Ferencz, Devecseri Csórom János, Rátóti Gyulaffy László pápai, devecseri és tihanyi kapitányok s Eck győri kapitány; nehéz ágyúkkal oda mennek, tíz napig lövetik a falakat, s midőn a vár kaputornya ledől, Bajazid várkapitány 1562 ápril 13-án feladja a várat s 80 emberével fogságba jut. Sohasem építették föl a régi karra többé, s ma már közelebbi megtekintés nélkűl romjai is alig láthatók. Ma herczeg Esterházy bírja.
Hegyesdtől délnyugatra Diszelen át Tapolczára jutunk s ezzel egy hosszúkás négyszög alakú medenczébe érünk, a Lesencze, Tapolcza és Eger patakok völgyébe. Hazánknak egyik legszebb és legváltozatosabb tájképe ez. Földtani és vízrajzi alakúlás, történelem és költészet, míveltség és termékenység egyaránt közreműködnek, hogy színben, alakban, változatosságban és távlatokban e leírhatatlan szépségű tájék előálljon. Csobáncz, Badacsony és Szigliget vidéke ez. Nem alpesi, nem is előalpesi táj. Hegyei nem oly magasak, vize nem tenger, öblei nem oly mélyek, folyói nem oly gazdagok vízben, havast nem ismer, köd nem borong fölötte; más, mint a Chamouny völgy; más, mint a Rajna, vagy a norvég fjordok; más, mint a svájczi tavak, vagy dalmát partok; más még mint Sorrento is, noha talán ez áll hozzá legközelebb. Tökéletessége abban áll, hogy itt, bár kisebb arányban, a legtöbb világhírű tájszépség számos tényezője egy aránylag kis helyen együtt van, egymást emeli, fokozza, váltogatja, kiegészíti.
E négyszög éjszaki oldalát egy képzelt vonal képezi, melyet Hegyesdtől kiindúlva Halápon át a viszlói erdőig és Hármashegyig húzunk. Nyugati oldala a Lesencze-patakra dűlő erdős hegyláncz. Déli oldala a Balaton a szigligeti és badacsonyi öblökkel s végre keleti oldala az a vonal, melyet Badacsony-Tomajtól kiindúlva éjszak felé Hegyesdig húzunk. E négyszög mintegy 150 négyszög kilométer terület s ebben fekszenek Haláp és Csobánczvár, Tapolcza és a Lesencze-völgy, Szent-György-hegy és Gulács, Badacsony és Szigliget.
Haláp kis falu a hasonló nevű hegy alján. E hegy alapja kör, emelkedése kúp alakú, fensíkja egyenes, alapkörűlete 5 kilométer, magassága 360 méter. Vulkánikus képződés: bazalt és bazalt-tufa. Tetejéről úgy nyugat, mint dél és éjszak felé rendkivűl szép a kilátás.
Csobáncz várának s a várhegy tövében fekvő Gyula-Keszi falunak sorsa és története válhatatlanúl összefügg a hírneves Ráthold nemzetségből származó Gyulaffy család nevével és történetével. E család a XIII. század közepétől a XVIII. század közepéig élt, virágzott és szerepelt Magyar- és Erdélyország történetében az országos befolyás és hatalom magaslatán. Kisfaludy költeményei bűbájos regényességgel veszik körűl a Gyulaffy nevet. Gyulaffy Rózsa szerelme az ifjúság ábrándos lelkét örökké mélyen fogja érdekelni; a vidék ott Csobáncz körűl soha nem változó tájszépségeivel örökké vonzani fogja a mívelt lelkeket.
Csobáncz hegye a Balatontól 7 kilométer távolságra, a Badacsonytól éjszakra fekszik Gyula-Keszi, Diszel és Gyürhegy falvak mellett, melyekhez lenyúlik a hegy oldala, egykor kitűnő bortermő szőlőkkel fedve. A hegy 376 méter magas s a környező lapályok fölé 250 méterrel magasodik. Éjszaknyugati homlokzata három oldalról alig járható meredeken áll s e homlokzaton fekszik a vár, melyet három oldalról meredek, a hegy fensíkja felől pedig erős falak és kaputorony védelmeztek. A várat állítólag IV. Béla király 1250 körűl építtette. Egy 1272-ben kelt okírat már castrumnak nevezi. A mohácsi vész s kivált Fehérvár, Veszprém és Kanizsa eleste után a vár szerény méretei daczára is fontossá vált. Az 1597-iki országgyűlés megerősítését s jó karban tartását rendeli el. Török kézre nem jutott. Komoly ostromot állt ki 1707-ben. Ekkor II. Rákóczy Ferencz fejedelem birtokában volt, s Domokos Ferencz kurucz ezredes volt főkapitánya. Rabutin császári hadvezér 1707 február 25-én érkezett nagy számú, de agyon zaklatott seregével Tapolczára s a pár napi pihenőt arra akarta felhasználni, hogy Csobáncz várát bevegye. Kreuz tábornok vezette az ostromot mintegy 1.500 emberrel. A várban 30 hajdú és 30 vidékbeli elszánt fegyveres nemes volt; szerkészlete két taraczkból, egy ötcsövű seregbontóból s két mázsa lőporból állott. Domokos Ferencz kapitány épen ekkor nem itt volt, hanem Vár-Palotán, de alkapitánya Száz Márton s hadnagya és tiszttartója Dóczy Péter készek voltak elszántan megvédni a várat vagy elhullani védelmében. Kreuz tábornok a várkaput petárdával betörette, de a kapu alatt rettenetes kézi harcz fejlődött ki, s végre az ostromlók tábornokuk és tisztjeik eleste után megréműlve s a védők csekély számát nem is sejtve, visszavonúltak s visszavonúlásra a Gyula-Keszi felé vezető rendes, de fölötte meredek útat választották. Majdnem hihetetlen, de illetékes források bizonyítják, hogy az ostromló sereg egy tábornokot, 52 tisztet s mintegy 340 közkatonát veszített. Gróf Bercsényi Miklós, a fejedelem hadának főgenerálisa, elismerő okíratot állított ki Száz Márton és Dóczy Péter részére s a vár alatt lévő fehérmalmot s a zirczi „tarka barátoknak” badacsonyi szőlejét adományozta nekik a fejedelem nevében. Ez volt a vár utolsó harcza. A szatmári béke után falai leromboltattak, s omladékai komor emlékei a kihalt nagy családnak és a rég elmúlt századoknak. De a természet kegyelméből a Gyulaffyak hölgyeinek is megmaradt egy gyöngéd emlékük. A vár előtti fensíkon volt virágos kertjük. A kert elvadúlt, elpusztúlt; som, fekete ihar, szömörcze, kecskerágó és vadrózsa verte föl s alakítá át irtatlan bozóttá. De a cserjék töve tele van zsályával, liliommal, orgonavirággal s egyes szirmú fehér szegfűvel. A köznép azt hiszi, vadon nőttek, pedig még a Gyulaffyak hölgyeinek virágai!
Csobáncz, Haláp és Szent-György-hegy közt középen a hasonló nevű folyóvíz mellett fekszik Tapolcza egy sík közepén; kis mezőváros, járási székhely s a veszprémi püspöki uradalmak balatonmelléki részeinek központja. Ranolder János 1850-től 1875-ig veszprémi püspök itt is alapított egy apáczák által vezetett magyar leánynöveldét, miként Veszprémben, Pápán, Pécsett, Keszthelyen és Budapesten.
A Balaton zalai partja.
Háry Gyulától
A Lesencze völgyet a Lesencze patak képezi, mely az uzsai erdős puszták fölött ered s az istvándi, tomaji, németfalui és edericsi hegyláncz alján a szigligeti öbölbe szakad. De a Lesencze-völgy egygyé olvad a Viszló, Séd, Tapolcza és Eger patakok völgyével. A Viszló fönt az ó-dörögdi pusztán ered s a Lesenczéhez leérve, ezzel párhuzamosan szakad a szigligeti öbölbe. A Séd a Haláp nyugati oldalán ered, Tapolczán a városon alól a Tapolcza bő vizébe szakad, az így bővűlt Tapolcza folyó a Szent-György-hegy nyugati oldalát megkerűli s a Viszlóval párhuzamosan futva szintén a szigligeti öbölnek adja vizét. Mind ezeknél hosszabb a 30 kilométer hosszú Eger vize, mely Nagy-Vázsonykő és Pula körűl eredve a kapolcsi völgyön át Csobánczot nyugatról és Szent-György-hegyet keletről kikerűlve, Szigliget és Badacsony közt ömlik a Balatonba.
Uzsa népes puszta Lesencze-Istvánd közelében, a XIV. században már virágzó Uzsay-család ősi fészke. E családból Benedek 1426-ban a megyének alispánja; az Uzsayakkal a megyei és országos közügyek terén később is gyakran találkozunk. A család később kihalt s birtokai nagyobb részt a Gyulaffyaké lettek.
Három Tomaj van nem messze egymástól. Egyik Lesencze-Tomaj a Lesencze patak völgyén egy erdős magaslat lábánál; a másik Badacson-Tomaj, a Badacsony keleti oldalán, végűl a harmadik Cserszeg-Tomaj Keszthely fölött. Mindhárom a Tomaj nemzetségtől nyerte nevét, melynek e vidéken a XIII. században nagy birtokai voltak.
A Szent-György-hegy éjszak felé Tapolcza városra, dél felé Szigligetre néz, s a Tapolcza és Eger patakok völgyéből fenséges méltósággal emelkedik ki. Lábánál Kis-Apáti, Raposka és Hegymagas kis falvak feküsznek. Nagyságára és alakjára nézve legjobban hasonlít Somlyóhoz és Badacsonyhoz. Tojásdad alapról emelkedik föl szelíd meredekséggel az alsó kúp, mely köröskörűl gyönyörű szőlőkkel van beültetve. Borának tüze, ereje és illata nagy és fínom.
Gulács Szent-György-hegytől keletre a Badacsony háta mögött az Eger patak völgyén fekvő kis falu. Fölötte érdekes földtani képződmény a mellette fölmagasló szabályos és csúcsos kúp alakú Gulácsi hegy.
Badacsony a Balaton-parti hegyek fejedelme, méltó versenytársa Somlyónak, s habár alakúlata nem oly tökéletes, hírnévben versenyez vele, szépségben pedig fölül is múlja. Két öböl közt könyököl bele a Balatonba. Alapja kör alakú s kerülete a hegylábnál 11 kilométer. Alsó kúpja szelid meredeken emelkedik köröskörűl a bazalt tornyokig. Ez alsó kúp kelet, dél és nyugat felől értékes szőlőkkel van beültetve, melyeket sajtóházak, pinczék és szép villák ékesítenek. Ez alsó kúp harmadkori homok-, márga- és agyagrétegekből áll, lőszszel és márgával is vegyűlve. Néhol annyira laza, hogy felhőszakadások három helyütt is roppant vízmosást vájtak a szőlőkben. Kissé kelet felé hajló déli oldalán közel a bazalt tornyokhoz áll Kisfaludy Sándornak egykori hajléka, szerény kis épület két kis szobával. Gyönyörű költeményeinek nagy részét itt írta meg. Éjszak felől az alsó kúp nincs szőlővel beültetve. Az alsó kúpból összefüggő tornyok alakjában függőleges meredekséggel emelkednek ki köröskörűl a bazalt oszlopok ép úgy, mint Somlyónál. Ez oszlopok néhol 60–70 méter magasak. Lábuknál az évezredek óta lehullott bazalt kövek nagy tömege fekszik, s ezt a nép omlásnak nevezi. E kövek barnák, csillogók, üvegkeménységűek s megütve vastag porczellánhangot adnak. A legtömöttebb bazalt ez. A Somlyó éjszaki oldalán látható óriási hegyhasadás, noha kisebb méretben, itt is megvan a keleti oldalon. E hasadást, melyen át egykor szekérrel is járható út vezetett föl a fensíkra, Vaskapunak nevezik. A fensík kissé egyenetlen, mintegy 100 holdnyi terület. Egy része áthatolhatatlan sűrű bozóttal, kökény, vad szilva, illatos meggy és vadrózsa cserjékkel van benőve. Nyugati része sima legelő; déli párkányán Ranolder veszprémi püspök egy óriási kőkeresztet állíttatott. A fensík közepén van az évezredek előtti tűzhányás torkolata; magas körpereme és mélyedése tisztán kivehető; feneke és partjai telvék lávakővel, melyet alak, suly, lyukacsosság s vegytartalom tekintetében a pompéjiitől alig lehet megkülönböztetni. A fensíkról a kilátás rendkivűl szép. A fensík 438 méter magas. Kelet felé végig merenghet a szem a Balatonon s Tihany fölött Veszprém- és Fehérmegye síkjaira lát. Dél felé egész Somogy feltárúl előttünk; Tolnában a szegzárdi dombokig s Baranyában a Mecsekhegyig látni el. Délnyugat felé a szlavon és horvát hegyek zárják be a láthatárt. Nyugati alján fekszik Szigliget, s amphitheatrum alakjában állnak előttünk a Sárkányerdő, Rezi és Tátika várromkoronázta csúcsai. Éjszak felé a Szent-György, Gulács és Haláp pompás csúcsai láthatók. Fölöttük a távol messzeségből néz ránk a Somlyó és a Ság, Kemenesaljának az a pontja, melyet Berzsenyi megénekelt, mikor Kemenesaljától örökre búcsút vett egyik legszebb költeményében. Éjszakkeletre a Dabas-erdő szűkíti meg egy ponton a láthatárt, de e fölött és e mellett a háttérben sötétlenek a Bakony hegységei és erdős bérczei. Ötven falu tornya tekint ránk a völgyekből és hegyoldalakról és csendes őszi estén ötven harangnak a hangja hallatszik Badacsonyba.
A badacsonyi kőkereszt.
Keleti Gusztávtól
Szigliget a Badacsony nyugati oldalán fekszik, ettől az Eger patak völgye által elválasztva. Hajdan a Balaton öblei s a Lesencze, Tapolcza és Eger patakok szélesen elterűlt vizei közt szigetet alkotott azon hármas, kis hegység, melynek egyik magasabb csúcsán kisded falutól körűl véve barnúlnak a szigligeti vár falai, gyönyörű részletet képezvén a vidék szépségeiben. A tatárjárás után Favus pannonhalmi apát építette a várat. A XV. században a hatalmas Ujlakyak bírják, de 1490-től kezdve a Lengyel család birtoka, mely Zala és Somogy megyékben 222 falut és pusztát bírt. Az országgyűlések 1601-től kezdve 1659-ig szakadatlanúl gondoskodnak Szigligetről, mint védelmi várról, melyet a török nem is tudott elfoglalni. 1672-ben egy óriási nyári zivatar alkalmával a villám többször beütött a várba; ekkor a tetők leégtek, s a várfalak nagy része, különösen tornya romba dűlt. Ez után nem építették föl többé. A Lengyel család kihalása után a roppant birtokokat leányágon Inkey, gróf Forgách, báró Putheány, Hertelendy, Svastics, stb. családok s vétel útján gróf Zichy, Wodianer, Freistädtler, stb. bírják.
Szigligettől nyugat felé menve, a Sárkány-erdő keleti lábánál Balaton-Edericset érjük. Itt a part délnyugatra hajlik és csak Meszes-Györöknél vesz ismét nyugati irányt. A györöki hajlásnál mindjárt ott találjuk a part és út között azt a sírdomb alakú halmot, melyen egy kis kápolna áll s melyet Kisfaludy a „Szentmihályhegyi Remete” név alatt énekelt meg. Azóta rendes búcsújáró hely, hova évenként egy napon a közel vidék szegény népe összeseregel. Az út ezután Vonyarcz, Diás, Gyenes szőlőhegyi szétszórt falvakon át a keszthelyi öböl völgyébe száll le, s fákkal szegélyezett harmadfél kilométernyi egyenes szép úton át elérjük Keszthely városát.
Keszthely.
Háry Gyulától
Keszthely a Balaton nyugati végének éjszaki sarkán a keszthelyi öböl partjára építve, régi telep, mely, miként az ásatások gazdag eredményei bizonyítják, a római és hun korban, sőt az azt megelőző időben is nagy temetkező, tehát nagy telepedő hely volt. Az Árpád- és vegyes-házbeli királyok korában Gesztel nevet viselt. Az 1567-iki, 1602-iki s következő országgyűlések országos végvárrá tették s hadi közmunkát rendeltek megerősítésére. Nagyon szép és termékeny s kevéssé hullámos síkság veszi körűl kelet, éjszak és nyugat felől; e síkság délnek majdnem Kanizsáig terűl és átnyúlik Somogyba. Keletről a Fekete-hegy Pető-csúcsa, éjszakról a cserszegtomaji hegység Battyánhát nevű csúcsa tekint le rá, s Fenék, Páhok, Hévíz, Sümeg és Badacsony felé sok helyt gyönyörű fasorral szegélyezett jó útak sugároznak ki belőle. Élénk, kedves és csinos város balatoni fürdővel s a Festetich-féle hitbizományi uradalmak központi kormányzatával.
A Festetich-család előkelő horvát nemesi családból az országos szerepű családok sorába a múlt század elején emelkedik föl Józseffel, ki Mária Terézia örökösödési háborújában ezredtulajdonossá és tábornagygyá lett s 1749-ben grófságot nyert. Ennek testvére, Kristóf, septemvir, ki neje, Szegedy Judit által Zala és Vas előkelő nemeseivel rokonságba jutott s Keszthelyt megvette. Ennek fia, Pál, zalai főispán. Pálnak fia, a hírneves György, nagy szerző s bölcs és kiváló hazafi. A keszthelyi Festetichek mai óriási birtokterülete magában Zalamegyében több mint 100.000 magyar hold s több uradalomra van felosztva. Ezen kivűl Vasmegyében a Gersei Pethő-féle birtokai mintegy 16.000 és Somogymegyében a Prie-Torinet herczeg által egykor bírt s egyéb birtokai mintegy 60.000 magyar holdra rúgnak. Mindez csak a keszthelyi ág uradalma; ezen kivűl a dégi és tolnai ágak szintén nagy birtokok urai Veszprém, Tolna, Vas, Somogy, Pest-Pilis-Solt-Kis-Kun s egyéb megyékben.
A keszthelyi kastély.
Háry Gyulától
György 1754-től 1819-ig élt. Alapította 1798-ban a keszthelyi „Georgicon”-t, hazánkban az első mezőgazdasági felsőbb tanintézetet, mely ma is virágzik. Részt vett széles társadalmi befolyásával a század elején a magyar nemzet újra ébredési nagy munkájában gróf Széchenyi Ferenczczel és herczeg Batthyány Lajossal karöltve. Maga köré igyekezett gyűjteni a Dunán túli megyék költőit és tudósait s ezek részére ismerkedés, kölcsönös buzdítás és költemények felolvasása végett „Helikon” név alatt Keszthelyen évenként kétszer akadémiai összejövetelt rendezett, az elsőt 1817-ben nagy fénynyel és vendégszeretettel. Közbejött betegsége és halála miatt azonban e szép összejövetelek abban maradtak. Fia László 1846-ban halt meg, fölötte megterhelve uradalmait. Ennek idősb fia, Tasziló, katonai s ifjabb fia, György a miniszter, politikai működésével ujólag fényt derített a családra. György miniszter idősb fia, szintén Tasziló, a hitbizományi uradalmak mostani ura, Hamilton herczegnőt vette nőűl s ekként rokonságba jutott az angol főnemességgel s több uralkodóházzal. Gróf Festetich Tasziló fejedelmi fénynyel és költséggel építé újra s bővíté ki a keszthelyi kastélyt.
Keszthelytől nyugatra 5 kilométernyire fekszik Héviz, hatásos fürdővel és csinos fürdőteleppel.
Keszthelyről Sümegre térünk át. Sümeg egyenlő távolban fekszik Veszprém- és Vasmegyétől s egy lapályosabb, noha hullámos vidéknek, Zala legéjszakibb részének főhelye. Az Árpádok alatt királyi vár volt. A XV. századtól kezdve állandó urai a veszprémi püspökök. 1605 körűl a báróvá, majd gróffá lett Batthyány Ferencz sok munkát és költséget fordított rá; ő mint országos főkapitány, egyúttal Sümeg várának is kapitánya volt. II. Rákóczy Ferencz harczaiban a kuruczok tartották birtokukban. 1707-ben Balogh Ferencz alezredes volt a parancsnoka s 30 ágyúval s megfelelő őrséggel volt ellátva. A kurucz hadvezetés itt lőporgyárat állított. A belháborúk lezajlása után a várat felsőbb parancsra lerombolták.
A város a rendeki és sümegi hegység délnyugati lábánál fekszik egészséges vidéken, szép kilátással az éjszak, nyugat és dél felé elterűlő síkságra. A város által három oldalról körűlvéve áll a hosszúkás és szabályos kerek domb alakú várhegy, tetején a regényes csipkézetű bástyákkal és falromokkal, a mint azokat 180 év óta pusztítják az idő viszontagságai. A várba kettős, sőt hármas kapun át vezetett az éjszaki hegylábról felindúló kígyódzó út s a kapubástyán és tornyokon át tágas várudvarban ért véget, mely a hegy fensíkján volt. A várfalak omlatag ablakrésein át gyönyörű kilátás nyílik minden felé s különösen éjszakkeletre, az egykor jeles bort adó szép, de most elpusztúlt sümegi szőlőkre, melyek közt Kisfaludy Sándor egykori szőlője és hajléka vonja magára figyelmünket. E költőnk nemesi közéletből merített hősi regéivel és szerelmi költeményeivel ellenállhatatlanúl vezeti lelkünket a több százados múltnak kedves emlékeihez s költészetével bearanyozva a Balatonnak és Bakonynak gyönyörű vidékét, életre idézi föl Zala és Veszpém romvárát s a rég kihalt ősök csatatéri és szívbeli küzdelmeit. Kisfaludy a honfoglaló Csák nemzetség sarjadéka, tagja egy előkelő és nagy családnak, melynek a XV. és XVI. századtól kezdve négy vármegyében voltak birtokai. Emlékszobrot emelt itt számára a kegyelet.
A várhegy alján van a múlt század közepén épűlt püspöki palota, melynek állandó lakója nincs. Itt van Biró Mártonnak egykor értékes könyvtára s a püspöki uradalmaknak több századra terjedő írattára. Jeles középiskolája, csinos középületei vannak a városnak, melynek egyik utczájában Kisfaludy Sándor egyszerű kényelmes nemesi háza kis kertjével s annak vén fáival változatlanúl úgy áll, a mint a költő fél századdal ezelőtt benne elhúnyt.
Sümeg vára.
Háry Gyulától
Sümegtől dél felé egy szép tágas völgyön elindúlva, csakhamar a hidegkúti csárdához és majorhoz érünk, mely fölött emelkednek kelet felé Tátika várának romjai. Több fő és mellék épületből állt egykor s a középkori nagyobb hegyi várakhoz tartozott. S bár az utolsó kurucz harczokban nem szerepelt, mindamellett Csobánczczal és Sümeggel egy időben, 1713-ban, leromboltatott. A Tátika-család kihalása után Zsigmond király 1400-ban Gersei Pethő fiának, Jánosnak adományozta s ettől kezdve 360 éven át az utolsó ivadék kihaltáig ez a család bírta, a mikor a Festetichek keszthelyi ágának birtokába ment át.
Rezi sorsa és története hasonló Tátikáéhoz, legalább a XIV. század óta. Urai is ugyanazok. Középkori sziklás vár, mint Tátika, de ennél sokkal kisebb. Tátikától délre Rezi falu éjszaki oldalán egy magas csúcson, sűrű erdős hegyen omladoznak romjai. Kisfaludy regeköltészetében ez is előfordúl.
Rezitől nyugatra egyenesen déli irányban folyik a Gyöngyös patak, mely a Tátika alatti lápból ered s Vindornyafoknál egyesűl a Kis-Görbő körűl eredő Görbő patakkal és Vindornya csatornával. Keszthely mellett magába veszi a Héviz csatorna meleg vizét s e név alatt húzott csatornán a fenéki legelőn át a Kis-Balatonba szakad.
A Kis-Balaton a Balatonnak egy nyúlványa, melyet Keszthelytől délre s mintegy 7 kilométernyi távolságban a fenéki szoros köt össze a Balatonnal. Legnagyobb hoszsza mintegy 6, legnagyobb szélessége mintegy 4 kilométer. Óriási nádasok vannak benne; nádasában a vízi szárnyasok roppant tömege és sokfélesége, vizében a mocsári halak páratlan gazdagsága található. Közepén egy pár emelkedés is van, mely alacsony vízállás mellett szigetet alkot. Partján köröskörűl sásos, bozótos, ingoványos mocsarak és savanyú füves legelők vannak. Pár kilométernyire fekszik tőle Zalavár, a Zala folyó és Balaton völgyén, a Kis-Balatontól 3 kilométernyire, egy vizenyős lapályon, melyet a Zala és Balaton berkei alkotnak. E két berek közt van egy keskeny, alig másfél kilométer széles emelkedés, mely a Balaton fölszíne fölé alig 10–12 méterrel magasodik, s melyet hajdan nyugat, kelet és dél felől meglábolhatatlan ingovány vett körűl. Hajdan vára is volt, melynek ma már semmi nyoma. Zalavár sok tekintetben legfontosabb és legérdekesebb helye a vármegyének. Ez adott neki nevet. Ez a legrégibb keresztény alapítás a megyében. 840–850 körűl egy herczegség támadt e vidéken bizonyos önállósággal Privina és fia, Koczel szláv herczegek szervezése mellett. Privina székvárosa Mosaburk, vagyis Zalavár volt. Mosaburkban 850 körűl már fennállott Szent Adorján egyháza. Valószínű, hogy már Nagy Károly fia, Pipin, vagy mindjárt 800 körűl a salzburgi főegyház alapította. Szent István 1019-ben újra megalapítja s újra Szent Adorján tiszteletére rendez be gazdag adományokkal egy benczés apátságot. Szent László szintén kiterjeszti rá figyelmét, 1250-től kezdve országos levéltára volt s hiteles helyként működött. Sulyosabb viszontagság közel 200 évig nem érte; 1440 körűl sokat kellett szenvednie a stájer szerencselovagoktól, akik gyakran beütöttek a határon s javait pusztították. Ezektől elvégre Nádasdy László, a későbbi nádor nagyapja mentette meg, szétvervén őket kegyetlenűl. 1568-ban a törökök Szigetvár eleste után feldúlják, de levéltára a kapornakival együtt jó idején a vasvári káptalanba átvitetett s így megmenekűlt. Kanizsának 1600-ban történt elveszte után egyelőre gondolni sem lehetett az apátság fentartására, s azért az 1601-iki s következő országgyűlések a hely megerődítését határozták el. Sőt az 1625-iki országgyűlés Kanizsa ellen különösen fontos őrhelynek tekintette, erődítéséhez királyi várépítőket rendelt; Somogy, Zala, Veszprém s több megyék hadi közmunkáját ide rendelte, sőt az erődítési munkák ellenőrzésére országos bizottságot küldött ki. A törökök kiűzése s a belháborúk lecsillapúlta után III. Károly 1715-ben ismét a benczés szerzetnek adományozza Zalavárt s némely régi javadalmát, de az apátságot egyúttal a göttweihival egyesítette s annak felsőbbsége alá helyezte. Ez a lehető egyszerűséggel s költségkiméléssel a zárda és templom újból való fölépítését rendelte el, de most már nem a mocsáros Zalavárott, hanem a Zala völgyén ugyan, de mintegy 9 kilométerrel föntebb Zala-Apátiban, hol a zárda korábban, a templom 1774–75-ben épült föl. A konvent, melynek, mint hiteles helynek visszaállítását már az 1598-iki országgyűlés elrendelte, voltaképen csak 1758-ban kezdte meg újra működését, minthogy levéltára csak ez időtájt vitetett Vasvárból vissza Zala-Apátiba. Az 1802-iki országgyűlés elrendelte, hogy az apátság a külföldi göttweihi vagy gottviczi főapátságtól függetlenné tétessék s önálló hazai apátság legyen, de ez csak 71 év múlva 1873-ban foganatosíttatott. Ez óta közte és Gottvicz között minden összefüggés megszakadt.
Csatár egykoron szintén benczés apátság volt, melyet 1137 táján Márton ispán és neje, Magdolna, Szent Péter tiszteletére alapítottak. Zala-Egerszegtől délre fekszik az egerszegi vasútvonal közelében bent a hegyek közt, egykor gazdag erdőkkel benőtt vidéken.
Hidvég puszta Zalavártól délre a keszthely-kanizsai országútban a Kis-Balatontól mintegy 4 kilométernyire fekszik s Zalavárhoz tartozik. Egykor ingoványos, most is vizenyős területe alig néhány méterrel magasabb a Balaton magas állású vizénél. Régi telep, minthogy a Zala vize legkönnyebben itt volt áthídalható; s itt ősidőktől fogva híd állott fönn. Innen van neve is. Nagy-Kanizsa eleste után fontossá vált a hídfő megerősítése s itt egy erődnek emelése, hogy a töröknek könnyű ne legyen Kanizsáról a Balatonon túli részekre portyázni. Az 1659-iki országgyűlés rendelte el megépítését. Árkának és falának helyén ma buja fű tenyészik.
Zala-Apáti közel szomszédságában éjszakra fekszik Szentgyörgyvár alacsony, erdős hegység lábánál. Kis várát a zalavölgyi út védelmére az 1567-iki országgyűlés megerősíteni rendelte. A legutóbbi időkig a Széchenyi grófok birtoka volt.
Szentgyörgyváron felűl 6 kilométernyire Csánynál kezdődik a Zala vizének rendes csatornázása s tart innen mintegy 21 kilométer hosszan Hidvégig. Völgye helyenként a csatorna partjain őserdőnek látszó égerfákkal van benőve, melyek alacsony vízállás mellett bozontos gyökereikkel a talaj fölszíne fölött állanak.
Fönt a közép Zala völgyén fekszik Szent-Grot, Türjétől délre, a csáfordi magaslat lábánál, gazdag kaszálók és szántóföldek s egykor virágzó erdők és szőlők környékén. Két összeépített községből áll. A felsőnek neve Zala-Szent-Grót, az alsóé, majd két kilométer hosszan építve a folyó mellé, Szent-Grót-Polgárváros. Mind a külön építkezésnek, mind a kettős névnek a messze múltba nyúlt történelmi háttere van. Az utolsó Árpád-házi király, III. Endre alatt Tamás fiának Fülöp grófnak tulajdona a Szent-Gerárd nevű vár és Szent-Gerolt nevű falu, az ezekhez harmadfél kilométernyire fekvő Udvarnok faluval. A mai megkülönböztetés tehát 600 évvel ez előtt már fennállott. Később mind a Szent-Gerárd, mind a Szent-Ghyrolt név a nép nyelvén Szent-Gróttá változott át. A XVI. században a Hagymássy-család tűnik föl itt, előneve Szent-Ghyrolti. 1510-ben már bírja Szent-Grótot. A szent-gróti vár fontossá a mohácsi vész s főleg Kanizsa eleste után lett. Védenie kellett a Zala völgyét. Az 1556-iki országgyűlés Zalamegye összes nemeseit, kik a Zalán innen laknak s váruk nincs, ide rendeli erődítési közmunkára.
Erenye Szent-Gróttól keletre fekvő puszta Ó-Hid mellett. Az Enyeri Herczeg testvérek, itt 1339-ben Szent Pál remetéi számára zárdát alapítanak. A zárda rég elpusztúlt, Erenye ma magánosok birtoka.
Éjszakra innen nem messze érjük Türje városát. Belső- és Külső-Türje név alatt összeépített kettős község, prémontrei prépostságáról nevezetes. A sümeg-egerszegi útban s az egerszegi vasút mellett a középső Zalának egy széles völgyén termékeny oldalon fekszik, s eredete a XIII. századig ér föl. A szent-ghyroltiak egyik őse, Dénes bán és slavon herczeg alapítá IV. Béla idejében e prépostságot, mely a XIII. század közepe óta hiteles helyi hatósággal is bírt. Később a csornai prépostság alá helyeztetett s úgy szólván, annak fiókját képezte. A mohácsi vész után sokat szenvedett s a XVII. század elején is Bocskay és Bethlen fejedelmek száguldozó csapatai főleg Hagymássy Kristóf vezetése mellett ismételve feldúlták. Szent-Gróttal együtt 1630 körűl a gróf Batthyány családé lett, de gróf Batthyány Ádám 1699-ben önkényt lemondott birtokáról s visszaállítá, voltaképen másodszor megalapítá a szerzetet. Ekkor I. Lipót a perneggi – alsó-ausztriai – prépostnak, Schöllingen atyának, adományozta, kitől a horpácsi prépostsággal együtt 1710-ben 59.000 forintért váltatott vissza. Újabb építkezésű szép temploma dísze a vidéknek.
