A XVI–XVIII. századbeli építés emlékei. Niemann Györgytől
A XVI–XVIII. századbeli építés emlékei.
Niemann Györgytől
Niemann Györgytől
Virágzó építkezésbeli fejlődés dicső korszaka állott be a régi Vindobonában. A renaissance művészete hamarább fölvirágzott Ausztriában, mint német földön bárhol egyebütt, és Olaszország közelségénél fogva, valamint az oda való művészek és kézművesek folytonos bevándorlása következtében jobban megőrizte itt déli származásának jellemző vonásait, mint bárhol másutt; a középkori elemeknek ókori ízlésű részletekkel való összekeverése, a hogy az éjszaki renaissanceban találni, itt egészen hiányzik; a házakon nem látni azokat a homlokcsúcsokat, erkélyeket és az alaprajzbeli elrendezéseknek mind ama szabálytalanságait, melyek az éjszaki épületeknek oly sajátságos szabást adnak.
Hamisítatlan olasz ezen korszaknak Bécsben fönmaradt legrégibb emléke, a Megváltó-kápolna (Salvator-Kapelle) főbejárata, ez ékes formákkal bíró, gazdagon diszített remek részlet; két, díszítményekkel borított oszlop tartja a főpárkányát, melyet félköralakú homlok-ív koronáz; az ebben levő domború faragvány a Megváltó és a Madonna félalakjait mutatja.
Nevezetes és majdnem egészben fönmaradt műemlék az 1529 után Ferdinand császártól fia, Miksa számára épített, most úgy nevezett Stallburg, egy hosszúkás épnégyszögű épület, mely egy oszlopos folyosókkal körülvett, mintegy 40 méter hosszú és 30 méter széles udvart foglal magában. A boltívek, melyek az udvart három emeletben mind a négy oldalról kerítik, terjedelmes arányaiknál fogva részleteiknek szerfölötti egyszerűsége mellett is nagy hatásúak (most be vannak falazva). Az íveket pillérek és háromosztású párkányzat szegélyezik; a legfelső párkányzatnak sűrűn álló polczkövek vannak a homloksávján (fries). Az épület külseje díszítetlen, csak az egyenes párkánynyal tetőzött épszögű ablakok élénkítik a homlokzatokat.
Hasonló formákat és hasonló egyszerűséget mutatnak a császári udvari palotának a Schweizerhofot körülvevő részei. Képünk jobbra a régi várpalota nyugati szárnyának régiség barnította s repkény övezte falait mutatja a Schweizerhof bejáratát képező kapuval. Ezt nehézkes formái árokkal és fölvonó híddal ellátott várhoz szolgáló bejáratúl kiválóan alkalmasnak tüntetik föl; szabása egy féloszlopokkal és párkányzattal övezett ívhajtásnak hagyományos formáit mutatja; befejezése egy attika (táblaszerű falhomlokzat) a császári czímerrel, két aranyrámás vörös emléktábla közt, melyekbe I. Ferdinand császár czímei vannak bevésve. E kapun az 1552. évszám látható.
Csak kevés az, a mi az udvarnak ez épületein kivül megemlítendő. Mint legrégibb polgári ház ismeretes a Thau polgármester háza a Bäckerstrasseban; az 1559. évszám olvasható rajta. Háromemeletes homlokzata épszögű ablakaival egészen díszítetlen; kicsiny udvarának egyik oldalán nyilt oszlopos folyosói vannak, fölfelé vékonyodó pilléreken nyugvó ívekkel. E ház mellett van egy másik is hasonló alkotású homlokzattal; ennek nagy udvara, melyre két oldalról mind a négy emeleten oszlopos folyosók néznek, eléggé tetszetős; az ívek nagy közökben álló oszlopokon nyugszanak, melyeknek talapjai közt kőkönyöklők vannak. Megemlítjük még a Fleischmarkt 17. számú házát; ez ugyan legnagyobbrészt alkalmasint a XVIII. századból való, de bele van vonva egy régibb épület töredéke is. E töredék alkotja az udvar hátulsó részét és csinos oszlopos folyosóival sajátszerű tetszetősséget ad annak. Félkörívek, díszített talpú, ritkásan álló oszlopocskák és vasrácsozat teszik a festői egésznek elemeit. A XVII. században a világi épületek alkotása velejében ugyanolyan, a milyen a XVI. században volt, még csak kevéssé érintve a barok építésmódtól, mely az egyházi építést már hatalma alá hajtotta. A XVII. századból nem ismerünk építésére nézve csak valamennyire is fontos polgári házat.
Az építésmód csoportjához tartozó legnevezetesebb épületek az 1640-ben épült püspöki lak (Bischofshof), egy részben kétemeletes palota, hatalmas oszlopos folyosókkal kerített udvar körül csoportosítva; továbbá a császári várpalotának (Burg) a külső vártér (Burgplatz) felé eső, 1665 és 1668 közt Burnacini Ottaviótól épített szárnya; azután a Lobkowitz és Starhemberg herczegeknek csak 1683 után keletkezett palotái; a Starhemberg-palota át van alakítva és most a vallásügyi ministerium használja. Ezek a paloták, valamint egynehány a városnak ma már eltűnt kapui közűl is, a Bécsben sokat dolgozó lombardiai Carlone művészcsalád művei. Ebbe a csoportba tartozik még néhány kisebb palota, úgyszintén az 1658-ban épűlt Darwarház (Darwarhof) a Fleischmarkton; végre a városon kivűl a Burnacinitól I. Lipót számára épített Ebersdorf nevű mulató-kastély.
Bécs XVII. századbeli építéstörténetére azonban főkép az egyházi építkezések vetnek világosságot. Míg a kolostorok épületei általán mind igen egyszerűek és tulajdonkép építési stílust nem mutatnak, habár nincsenek az építőérzék ama nagysága nélkűl, mely a tiszteletre méltó régi vallásos társaságok hagyományainak megfelel: addig a templomok mind szerkezetükben, mind díszítésükben az olasz barok építés kifejezése módját tükröztetik vissza. Ezek legtöbbnyire egyhajós boltozott épületek, oldalukon azt a tetszős és a szentek tiszteletének igen kedvező elrendezést mutató kápolnákkal, mely Olaszországban már a XVI. század közepe óta uralkodott és onnét az egész katholikus világban elterjedt. Ez az elrendezés mindenekelőtt egy mentűl tágasabb egységes szabad tért tart szem előtt, melyet többnyire dongaboltozat fog át. Az oldalkápolnák közfalai a boltozatnak erős támaszokúl szolgálnak. A dongaboltozat a kápolnák fölött ablakok nyithatása végett boltüregeket kap; ott, hol ez ablakok a világosság egyedűli forrását teszik, a hatás igen megkapó. A kápolnák nyílásai, három-négy minden oldalon, pillérekkel vannak elválasztva, az ezekre fektetett párkányzaton nyugszik a boltozat. Külsőkép e templomoknak, ellentétben az egykorú világi épületekkel, kirekesztően az adja meg építési bélyegüket, hogy pilléreik a hozzájuk tartozó párkányzattal ritkán egy, többnyire két, sőt három sorban alkalmazvák egymás fölött; a tornyok is, ha a templomok szerkezetébe egyáltalán föl vannak véve, több egymás fölött emelkedő pillérsorban építvék. Ezt a bélyeget Bécs egyházai közűl, mint a legrégiebbeknek egyike, a skót benczések temploma (Schottenkirche) mutatja, mely 1590-ben kapta mostani alakját. Valamivel újabb korú a Szent-Anna temploma, melyet II. Ferdinánd császár a kolostorral együtt a Jézus-társaságnak adatott. Az Anna-templom kicsiny, de márványnyal van díszítve és a leírt elrendezést igen tisztán mutatja. E csoport főemléke azonban a II. Ferdinánd császártól 1628-ban alapított ú. n. egyetemi és jezsuita templom, melyet mind nagysága, mnd anyagának drágasága igen kiválóvá tesz. Itt is négy-négy kápolna van a hajó két oldalán. Gazdag díszítése azonban csak 1700-ból való és az olasz Del Pozzo András atya műve. A hajó mennyezete nem egyfolytában menő dongaboltozat, mert a kápolnák pilléreinek megfelelő hevederívek tagokra osztják a boltozatot. Pozzo atya egyesítette az első két boltjármot és itt oly látszatos architekturát alkotott, melyet a belépő magasan felnyúló kupolának néz. A kápolnák tágas ívnyílásaiba Pozzo, a római fürdőknek egy motivumát követve, két-két oszlopot állított, melyeknek párkányzata ívváll magasságban húzódik a nyíláson keresztűl.
Bécs többi templomainak építésmódja többé-kevésbé a mondott példákat követi, de anyagának értékességére és belsejének jó hatására nézve egyikök sem ér föl az egyetemi templommal. A szebb épületek közé tartozik a dominikánusok faragványokkal gazdagon díszített temploma a Lipótvárosban, meg az Irgalmasok temploma, melyet 1622-ben II. Ferdinand alapított. Igen egyszerű, józan, de jó arányú az I. Leopold császár alapította alservorstadti plébániatemplom. A legtöbb későbbi templom az ízlésnek rendkívül gyors hanyatlását mutatja.
A XVIII. század elején fordúlat áll be a kupolaépítés javára; 1702-ben keletkezik a Péter-templom, a VI. Károly császártól 1715-ik évben alapított wiedeni Károly-templom, a salesi nénék Amália császárnétól 1717-ben alapított temploma és kolostora.
A Károly-templom méreteinél, belsejének megvilágításánál és drága anyagánál, valamint elő- és szárnyépületeket, római templom-homlokzatot és két diadaloszlopot alkalmazó külső csoportosításnál fogva nagy hatású. De stílus dolgában is jobbra fordúlást jelent és különösen a XVII. század második feléből származó templomokkal szemben jelentékeny mű. Az épület alkotója, kerlachi Fischer János Bernát, a ki annak építését pályázaton Bibiena Galli és Hildebrandt Lukács ellenében nyerte el, Bécs építkezésének történetében előkelő szerepet játszik. Legerősebb versenytársa Hildebrandt. Mindkét építőmester udvari műépítő volt, és a fent említett Burnacini Ottaviónak az udvari szolgálatból 1700-ban bekövetkezett kilépése óta nagy föladatokkal vala megbízva. Épületeik stilizálásában egészen különböző irányoknak hódoltak. Hildebrandt egy csinos díszítő stílusnak a képviselője, Fischer pedig legtöbb művében inkább a klasszikus irányhoz hajlik; műveik közös sajátságai a XVIII. század építésmódjának sajátságai általában. Ilyen példáúl az alaprajzok dúsgazdagsága, melyekből a pompázó előcsarnokoknak és lépcsőházaknak nem volt szabad hiányozniok; azután az egyes helyiségeknek lehetőleg olyféle elrendezése, hogy egyenként vagy csoportosan kifelé is kifejezésre jussanak.
A mondott két művész hatása alatt támadt Bécsben a palotáknak, nyaralóknak és emeletes házaknak ama nagy száma, melynek bélyege a városon mind maig fennmaradt. Erlachi Fischer János Bernátnak, kit sok építésénél fia, József Emánuel, támogatott, főművei a Károly- és Péter-templomon kívűl az udvari várpalota (Hofburg) kiépítése és a schönbrunni udvari nyaraló-kastély tervezetei.
Az első tervrajznak csak némely része jutott kivitelre, ú. m. a tekintélyes kanczellária-épület, mely a várpalota belső udvarának egyik hosszanti oldalát zárja be, meg a téli lovagló csarnok, mely a várpalota befejezetlen, a város felé néző homlokzatának egyik szárnya. Az építkezés terének szűk volta és az a kényszerűség, hogy az új építkezéseket a fönnálló szabálytalan egészbe illeszsze, gátolták a művészt abban, hogy a belső elrendezésnek megadja azt a nagyszerűséget és egységet, melyet a császári székhely méltósága követelne; csak töredékeket épített, melyeknek főbecse s homlokzatokban rejlik; ezek azonban nagyszerűen vannak fogalmazva, a legszebb arányúak és különösen a téli lovagló csarnok pavillonja nagy hatású díszítményes mű.
A schönbrunni udvari nyaraló-palota.
Niemann Györgytől
Fischernek a schönbrunni kastélyhoz készített első tervezete szintén nem jutott kivitelre; ez szertelenkedő nagyszerűséggel fogalmazott terv volt; a kastélyt arra a helyre építette volna, hol most a gloriette áll, s a domboldalt több fokozatúnak és roppant följárókkal meg lépcsőkkel ellátandónak gondolta. Schönbrunn különben tágas előudvarával és pompás kertjével mostani elrendezésében is igazán császári előkelőségben pompázó mű. Azon a helyen, hol ma a terjedelmes kastély áll, már II. Miksa császárnak volt egy vadászkastélya, melyet Katerburgnak neveztek; ennek elpusztulása után 1683-ban elhatározta Leopold császár, hogy oda nyári palotát épít, melybe I. József alatt 1696-ban csakugyan bele is fogtak, de az építést csak a nagy császárné fejezte be 1750-ben; a palota külseje az éledő classicismusnak kissé hideg formáit mutatja, de a belseje gyönyörű rokokó ízlésű.
Az épületek ama csoportját, mely az udvari várpalotát alkotja, az udvari könyvtár palotája egészíti ki, melyet az idősebbik Fischer tervezett, ennek halála után pedig József Emánuel épített föl. Az építkezés 1723-ban kezdődött és 1735-ben fejeződött be; csak később járúltak hozzá ama szárnyak, melyek a József-tért (Josefsplatzot) határolják. Az udvari könyvtár, külsejének büszke egyszerűsége mellett, belsejénél fogva korának egyik legkiválóbb emléke; egészben véve három egyszéltében fekvő teremből áll, melyek közül a kerekded alakú középső fölött hatalmas kupola emelkedik. A díszítés márvány és arany, a kupolát Gran Dániel freskóképei ékesítik.
A Schwarzenberg-palota Bécsben.
Niemann Györgytől
Fischernek kiváló műveihez számítandó még Schwarzenberg herczeg nyaraló palotája, melyet a XVII. század utolsó éveiben kezdtek építeni. E nyaraló palota, melyet képünk a város felé néző oldaláról ábrázol, egy terjedelmes épülettagozat magas fekvésben előudvarral és a kastély mögött fekvő kerttel. A kert kivételével az egész alkotás nagyobbára eredeti alakjában van meghagyva. Fischer legszebb épültei közé tartozik Eugen herczeg palotája a Himmelpfortgasseban, melyen az építő művész, nyilván a pompakedvelő gazda hatása alatt, a gazdag díszítésből többet alkalmazott, mint szokása volt; e palotának nehány helyisége a legkedvesebb rokokó díszítéssel ékeskedik. Végül megemlítendő még az úgy nevezett Mehlgrube, a Hôtel Munsch, és Trautson herczeg palotája.
Fischernél sokkal kevésbé volt Hildebrandt Lukács nagy föladatokkal elfoglalva; különösen két épület az, mely hírét, nevét föntartja és neki, a mint inkább még meglevő épültek stilizálásából, mintsem okiratokból látható, Bécsben a polgári építésre nagy befolyást szerzett. Az említett két mű a Belvedere és Kinsky herczeg palotája a Freiungon. Az utóbbi palota egy keskeny, de hosszú épület, mely a XVIII. század első tizedében Daun Wirich Fülöp gróf tábornagy számára épült és csak később jutott a Kinsky család birtokába. Szűk téren alkotott itt az építő fényes hatású belső elrendezést és kifelé is képes volt az előkelő lakást természetét egy igen eredeti homlokzatban kifejezésre juttatni.
Hildebrandt legkiválóbb alkotása azonban a Belvedere, mely Eugen herczeg számára nyári lakúl épült, s melynek építése 1715-ben kezdődött. A Belvedere egész épülettagozata előudvarával és kertjével együtt 100.000 négyszögméternél nagyobb kiterjedésű. A főbejárat a díszkertnek a várossal átellenes oldalán van, ott vezet egy czímeres kapu a tágas előudvarba, melyet fasorok és egy víztartó medencze díszítenek. A palota az előudvart egész szélességében elzárja, mindkét oldalon bejáratot hagyva a város felé néző kertbe; ez több lejtőfokban ereszkedik le az alsó Belvedere kisebb palotájáig. A kert fölött, mely fölső részében szőnyegágyak, szökőkútak és alacsony élő sövények díszítenek, míg alant berkek nyújtanak a sétálónak árnyékot, a palotából pompás kilátás kinálkozik Bécsre és a Kahlenbergre. Maga a palota a lejtőterület ügyes fölhasználásával van alkotva; külseje gazdag árnyékrajzában a magasra törő középülettel és a kupolás sarokpavillonokkal, valamint erkélyekből, oszlopos kapukból, diadaljelekből és szobrokból álló gazdag kecses díszítésével elragadó hatású egészet nyújt. A 29. lapon levő képen a nyugati keskeny homlokzat látható a kis mellékudvarral és a kertbe, meg a főudvarba vezető bejáratokkal.
A barok építésmód kiváló palotaépületei sorából még két művet emelünk ki. Ezek a Liechtenstein herczegek kerti palotája a Rossauban és ugyane családnak majorátusi háza.
A belváros sokemeletű polgári házai közt számos szép homlokzatú példa találkozik, melyeken nem a monumentális barok építés éltető elemét, a pillért alkalmazták, hanem az ablak képezte foglalatával és fedő párkányával a szerkesztés kiinduló pontját. Az emeletek szerény magassága mellett, különösen ha a házak nem akarnak egyebeknek látszani, mint a mik, a homlokzatok jó arányaiknál és a részletek mérsékelt, finom érzékű alakításánál fogva nem ritkán kitünő hatásúak; egyes homlokzatokon a finom rokokó is föllép.
A barok-művészet, mely Ausztria építéstörténetében oly nagy tért foglal el, nem a német-osztrák népszellem szüleménye ugyan, hanem délről beszármazott idegen növény, mely az udvar és az egyház oltalma alatt fényes virágzásnak indúlt; de a polgárság földjében is meggyökeredzett; leginkább ama sok emeletű házak azok, melyek a mindinkább eltünő régi Bécs útczáit oly sajátszerűen jellemzik.
