Bécs építkezése a XIX. században Lützow Károlytól
Bécs építkezése a XIX. században
Lützow Károlytól
Lützow Károlytól
A császári város fényes újjá építése a jelenkori építkezésnek tagadhatatlanúl legnagyobb alkotása, a barok-korszaktól több évtized által van elválasztva. A fölvilágosodás korszakának értelmi hidege VI. Károly és Eugen herczeg korának alakokban és színekben gyönyörködő építésmódját megfosztotta virágaitól. Következtek a napoleoni háborúk viharai. A szükség parancsolta takarékosság szelleme, mely századunk elején a kormányzás minden ágát áthatotta, a meddő bureaucratismusnak dolgozott kezére, melynek terhe alatt Bécsnek magasabb élete általában, és így a Metternich-korszak építkezésbeli alkotása is sulyosan szenvedett. A Volksgarten Theseus-templomában és a várpalota külső kapujában állnak szemeink előtt a legnagyobb alkotások, melyeket Nobile Péternek akadémikus görögössége teremteni tudott. A laxenburgi park Ferencz-palotája adhat mértéket az akkori romantikusok gót fogalmainak megitélésére. Ehhez sorakoznak Pichl, Schemerl, Sprenger épültei: a helytartóság épülete, a fővámház, a technikus főiskola, az új országház és ezekhez hasonlók, részben díszes és tekintélyes külsejü művek, de szárazak, mint az a bureaui levegő, melyben születtek, minden személyes művészi érzelem és különösen a helyi bélyeg legkisebb nyoma nélkűl szűkölködve. Csak az 1848-dik esztendő szabadította föl e téren is az erőket, adta vissza a műépítést a művészeknek és ébresztette ismét tudatra az új kor teremtő tehetségeiben a népszellemet, melynek szolgálni, melynek valóját és sajátosságát megtestesíteni tartoznak.
Egészben és minden részben döntő hatású volt itt természet szerint a város kibővítésének nagyszerű átalakító folyamata. De, még mielőtt az 1857. évi deczember 20-án kelt császári kézirat arra jelt adott, készen állottak az erők, melyekre a mű végrehajtása várt. Az elmék forrongásának egyik jele a fiatal svájczi műépítőnek, Müller János Györgynek, a lerchenfeldi templom szellemi alkotójának a föllépése volt. Az építés feszes czopf stílusban az akkor mindenható Sprenger udvari építésügyi tanácsos tervei szerint már el volt kezdve, midőn Müller lelkes szavakban a középkor magasztos főegyházaira, mint a jelenkori egyházépítés egyedűl méltó példaképeire hívta föl a figyelmet. Az ez által megindított vitatkozás oly következményekre vezetett, melyek a közvetlenül fennforgó föladaton messze túl terjedtek: a bureaucraticus gyámkodás helyébe a szabad versenyzés lépett, és minden körben fölébredt az a tudat, hogy a műépítés testvérművészetek élén a népérzelem fölemelésére, az emberiségnek mind eszthetikai, mind erkölcsi képzésére van hivatva, és hogy ennélfogva az összes építésügyet, valamint minden egyes építkezést, mint a közérdek komoly ügyét csak az arra hivatottaknak, csak igazi művészeknek szabad vezetniök. Ez eszmék diadalának köszönhető Bécs építkezésbeli újjászületése; így lett maga az egész város egy szép művészi alkotássá, mely az emléképületek tornyaitól és kupoláitól kezdve le a lakóhelyiségek padlatát födő padlókoczkákig és szőnyegekig a fölszabadúlt népies művészi erő működéséről tanúskodik.
Ez a tény már Müller lerchenfeldi templománál örvendetes kifejezésre jut. Ha ezt a templomot a közvetlenül megelőző időszak bécsi templomépítéseivel összehasonlítjuk, példáúl a János-templommal, melyet a Praterstrasseban (1842–1845.) Rösner emelt, meg a gumpendorfi evangelikus templommal, melyet Förster L. és Hansen épített (1846–1849.): azonnal kiderűl, hogy Müller művét az építésmódnak nem annyira a megválasztása, mint inkább a kezelése teszi úttörővé. Amazoknál az épületeknél is ó-keresztény, bizanczi és román példaképek voltak útmutatók, de döntő eredmény nélkűl. A gumpendorfi templom épületén, melyet csekély eszközökkel kellett végrehajtani, a külső legalább az egyszerű szigorúság hatását teszi; ellenben a praterstrassebeli templom külseje némely pontban valósággal dilettánsszerűen gyámoltalan, melyet a belsőnek eges csinos festői hatásai, még Führich jeles, fájdalom, örök sötétségre kárhoztatott falfestmény-sorozata sem képesek velünk felejtetni. Müller művében igazi művészi szellem nyilatkozik; oly ifjú eleven képzelet alkotása az, mely a középkori olasz művészet tanúlmányából táplálta erejét. Külseje, fájdalom, még nem tiszta anyagépítmény, az egyszerű csinosság bélyegét viseli; belül a mester rhythmikusan váltogatja íveit, és a déliek módjára mindenek előtt szépen tagolt térséget törekszik előállítani, melyben a monumentális és díszítő művészet tág mezőt leljen fénye kifejtésére. Führichnek és Nüllnek társaikkal együtt itt volt alkalmuk, hogy tehetségüket kimutassák. Az egész talán komolyságra és alakbeli szigorúságra nézve I. Lajos korának egyes müncheni alkotásai mögött marad, de képzeletre és érdekességre nézve jóval fölülmúlja azokat.
A lerchenfeldi templom Bécsben.
Nedelkovits Andrástól
Bécs újabb templomépületei, melyeknek tárgyalása mindjárt ide sorozandó, Müller művétől az építésmód megválasztásában többfélekép különböznek, mert ezek legtöbbnyire gót, részben azonban bizanczi stílusban vannak építve; egyesek megkisértették a bazilika-formát is. De egy közös vonás megvan valamennyin, t. i. a művészi egyéni sajátosság és a népízlés szabad érvényesítésére való törekvés. Semmisem igazolja jobban ezt az észrevételt, mint az a lángeszű mozgékonyság, melylyel Schmidt Frigyes, napjainkban az egyházépítés legkiválóbb mestere, a Sz.-István székesegyház építője és restaurálója, a gót építésmódnak szigorúan és erősen tagolt organismusát a kor és hely szükségeihez tudta alkalmazni, minek számos egyházépítményei közűl mindenik: ú. m. a mariahilfi vám melletti lazarista-templom, a Weissgärber külvárosi karcsú sugár tornyú templom, a fekvéséhez remekül odaszabott brigittenaui plébánia-templom, a fünfhausi templom, a lazaristák währingi temploma (s itt csak a Bécs számára építetteket szükséges elősorolnunk), mind újabb-újabb ékesen szóló biznysága. Alaprajzban és épületben az építő majd a középkor német és franczia példaképeit követi, majd meg régi osztrák és olasz gondolatok élednek föl benne, de mindig hű marad az építésmód szelleméhez és önmagához; lelkiismeretes szerkesztő, mindenek előtt a kifejezés igazságára és tökéletességére törekvő művész ő. Schmidtnek Bécsben emelt templomai mind vakolatlan téglaépítmények és igen csekély eszközökkel vannak megalkotva. Ő szemünket ismét hozzászoktatta a téglaépítmény egyszerű csinosságához és épen ez anyagnak egyszerű nyerses formáiban mutatta ki természetének népies szellemét. Képünk, mint az ide tartozók közül a legeredetibb művet, a fünfhausi templom festői kupolás épületét mutatja be.
A fünfhausi templom Bécsben.
Weber Antaltól
A mai Bécsnek tisztán faragott kőből rakott első gót építménye a Ferstel Henrik báró alkotta díszes fogadalmi templom (Votivkirche). A középkori művészet virága, a nemesen tagolt és merész hajlású boltozattal födött világos oszlop-erdő, a körülfutó folyosóval és kápolnakoszorúval díszített gazdag kórus-szerkezet, a teljesen kifejtett támaszrendszer, az ajtókkal, ablakrózsával és karcsú, áttört toronysisakokkal ékített homlokzat, megifjodott alakban mind-mind újra született. És itt, hol az uralkodó életének egy igen emlékezetes eseménye volt megörökítendő, a költségek is elég bőven folytak, hogy az építményt a szobrászi és festői ékességnek olyan teljes pompájába lehessen öltöztetni, a milyet a stílus megkövetel. Igy a fogadalmi templomban nemcsak a legfejlettebb kőépítés remekét, nemcsak a Kranner József vezetése alatt ismét egészen középkori módra föléledt építő-czéh alkotását bámúljuk, hanem a képző és díszítő művészeteknek olyan finom és gondolatokban annyira bővelkedő közös művét, a milyenről egy emberöltővel ezelőtt Bécben senki még álmodni sem mert volna.
Kisebb templomai közül is több sikerűlt művel dicsekedhetik a város. Ezek közűl időrendben említjük: a Förster L.-től mór-stílusban épített leopoldstadti izraelita templomot, a Hansentől való görög templomot és evangelikus temetői kápolnát, a Bergmann Józseftől való szép belső terű gót Erzsébet-templomot a Wiedenen és ugyane műépítőnek Favoriten külvárosi plébánia-templomát, e háromhajós, oszlopos bazilikát, mely széles hevederíveken nyugvó egyenes mennyezetével és két tornyú kórusával egyetlen kiválóan olasz renaissance fajta egyházi épülete a mai Bécsnek.
Ugyancsak a szabad verseny elve, melynek Bécs jelenkori templomépítése fölvirágzását köszöni, megnyitott a művészetnek egy oly tért is, melynek kapui sokáig be voltak előtte zárva, t. i. a katonai építést. Körülbelül a lerchenfeldi temploméval egy időben merült föl a belvederei vám előtt fekvő óriási cs. k. fegyvertár (Arsenal) terve. A roppant épületcsoport egyes részeinek megalkotását különböző műépítőkre bízták, de közös, határozottan román-bizanczi fajta építésmód volt zsinórmértékűl megállapítva az egész számára, melyet, mint tiszta anyagépítményt, a téglagyártás és vasszerkezet minden új vívmányának fölhasználásával kellett létesíteni. Nüll és Siccardsburg műépítők kapták a parancsnoksági épületet, meg a többi körülfekvő és műhelyi építményt, a hátulsó oldalon levő középső kaszárnya s az ahhoz tartozó kápolna kivételével, melyeket Rösner vállalt el; a fegyver-múzeumot Försterre és Hansenre bízták, ezt azonban az utóbbi egymaga építette föl. Már a Nüll és Siccardsburg építette parancsnoksági épületben is jellemzetes bélyegű s valóban művészien gondolt mű áll a szemlélő előtt; Hansen fegyver-múzeuma azonban éppenséggel egyik legeredetibb és leggazdagabb alkotásává emelkedik a jelenkori építőművészetnek. A byzanczi építésmód, melyet Hansen már a görög templom és az evangelikus temetői kápolna kis kupoláinál alkalmazott, itt arabs elemekkel összeolvasztva, valamint az aranynak és csillogó színű festésnek összeműködése által, különösen a lépcsőházban és a középépület nagy kupolás termében, ragyogó pompájával elragadó hatást tesz.
A fogadalmi templom (Votivkirche) Bécsben.
Weber Antaltól
Szükséges volt azonban, hogy az a művészet és gazdagság, mely ez ideig többnyire félre eső, vagy a világtól elzárt helyeken pazarkodott, most már a jelenkori város tulajdonképi életereibe is átvitessék, hogy a manapi Bécsnek megadja ábrázatát. Ez a Ringstrasse (körút) kiépítésével történt meg. Sajnálni lehet, hogy ez út tervének megállapítása alkalmával nem voltak kellő tekintettel a külvárosokat és külhelységeket is magában foglaló egész város beépítésének tervére; látni azt is, hogy az elmúlt idő bureaucraticus kormányzásának a nagyszerű új alkotás vezetésére még mindig túlságos nagy intéző hatalmat engedtek; mind a mellett az emlék-épületeknek és lakó palotáknak e büszke sorából álló, most nagyjában befejezett mű az újabb építéstörténetben páratlan alkotás marad; még pedig egyéni érdekességű, kirekesztően a Duna melletti császárváros sajátos bélyegét viselő alkotás.
Az emlék-épületek képezik azt a kapcsot, melynél fogva a jelenkori Bécs az európai művészet nagy fejlődésének menetéhez oda fűződik. Egy alkotó rész sem hiányzik itt, mely a tizenkilenczedik század valamely nagy városának teljes pompája kifejtéséhez szükséges. A mi korunk műveltsége nemcsak a közvetetlenül elmúlt időn, hanem évezredek sok lépcsőjű talapján nyugszik. A jelenkori építkezés története mintegy nagy repertoriuma valamennyi építésmódnak. De ezeket Bécsben nem merev iskolás, száraz elméleti alakban találjuk föl, hanem mint kiváló személyiségek szellemének természetes kifejezését. Hansen a görögösség képvsielője; Schmidt lelkes híve a középkornak, míg Nüll, Ferstel, Semper és Hasenauer, hol mint inkább a franczia, hol mint kiválóan a római, vagy az általános olasz renaissance mesterei sorakoznak melléjök. És nekik mindnyájuknak ismét megvan határozott helybeli közös vonásuk, vagyis az a törekvésük, mely tudva, nem tudva a „genius loci” életkedvű, vidám természetéhez alkalmazkodik.
A zenekedvelő város mindenek előtt múzsatisztelete számára kívánt új templomokat. Mint a városbővítő telkeken emelt egyik első nagy épület, keletkezett (1861–1869) a Nüll és Siccardsburg építette cs. kir. operaszinház. A két mester már 15 évvel előbb bebizonyította a Carl-szinház építésével, hogy van hivatása ama rendkívül bonyodalmas föladat megoldására, melyet korunk színpada az építő elé tűz, s ugyanazt itt újra igazolta. Mellőzzük a technikai természetű jelességeket, melyek a bécsi opera-szinházat a maga nemében legkitűnőbb intézetek mellé állitják. Mint műtermék, kétségkívül a jelenkor legeredetibb alkotásai közé tartozik. Nüll szoros barátságban volt Schwind Móriczczal, azért látjuk ezt ama művészek élén, kikre az építő művének díszítését bízta. Az építői, valamint szobrászi és festői díszitésben áll az egésznek a főértéke. Hatása Bécs építő- és műiparára mérhetetlen nagy volt. Nüll és Siccardsburg Reuter technologussal, Spörlinnel és másokkal egyesűlve már a negyvenes években föladatúl tűzték maguk elé, hogy Bécs díszítő művészeteit fölkarolják, és a bécsi műipar fölvirágzása a többi közt első sorban az ő fáradozásuknak köszönhető. Ez ügyben a munka jósága és a föltalálás önállósága volt első követelésük. Az opera-színház megépítése és belső kiállítása, melyet Storck J., Gugitz, valamint a kitűnő díszítők és műiparosok egész serege hajtott végre, fényes bizonyítékai az ő iskolájuk jelességének. (Képét lásd „A zene Bécsben” czím alatt.)
Az opera-szinház Bécsben.
Bernt Rudolftól
Ezután következett néhány nagyobb egyesületi és községi épület a városbővítő terület keleti részeiben: a kertészeti társaság (Gartenbaugesellschaft) épülete, az üdülőterem (Cursalon), a Weber által épített, később Streit által kibővített művészház, és a már néhány évvel előbb Fellner által emelt kereskedelmi akadémiával szemben a zenekedvelő társaság új épülete Hansentől. Ebben (képét lásd „A zene Bécsben” czím alatt), valamint a wiedeni evangelikus iskola épületében és Vilmos főherczegnek szintén még a hatvanas években épült palotájában látjuk az utóbb említett mestert a kiválóan hellénes renaissance terére lépni, melyen legújabb nagyszerű alkotásai alapúlnak. A bécsi műépítők nestorának ezen művei: a cs. k. képzőművészeti akadémia (1876), a börze (1877) és a parlamentház (1883) közül a harmadik helyen említettről valamivel bővebben kell megemlékeznünk. A mai Európa nem dicsekedhetik e nemben ennél jelentékenyebb művel. Még a mit Schinkel és Klenze rokon építésmódban teremtettek, azt is fölülmúlja itt az anyag szépsége és az alakítás gazdagsága. Hansen a parlament két üléstermének ókori színházalakot adott, félkörben emelkedő üléssorokkal és karzatokkal. E két terem közé van helyezve a nagy oszlopos terem, mely a homlokzat csúcskoronázta oszlopos csarnokában, az egésznek ez ideális homlokában, domborodik ki. Gazdag szobrászi és festői dísz pompázik az épületnek úgy külsején, mint belsején. Életet és fényt ad neki ez a díszítés a nélkül, hogy nagyszerű nyugodtságát zavarná, mely, mint a tökéletes remekség jegye, az egészen elömlik. (Képét lásd a 47. lapon.)
Mint valami teljes férfikar, melynek hangjai szabadon hatnak föl az égbe, úgy emelkednek föl Hansen parlamentháza mellett Schmidt városházának tornyai és ormai. A középkori polgárság hatalmának és virágzásának, Flandria erkélyes és szobordíszű városházainak és árúcsarnokainak emlékezete éled föl bennünk, mikor e csodás mű előtt állunk, melyből egy isten ajándékozta tehetség minden ereje és derültsége szól hozzánk. (Képét lásd a 49. lapon.) Schmidt számos templomán kivül világi épületeken is ismételve sikerrel alkalmazta a gót építést; így évekkel előbb az akadémiai gymnasiumon és legújabban a császári alapítványi házon (Stiftungshaus) a Schottenringen. Mind az a mozgékonyság és erő, melyet ott tanúsított, mind az a komolyság és kecsesség, mely alkotásaira személyes bélyeget nyom, megtízszerezve tündöklik Schmidt összes működése koronájának, a városház épületének homlokzatán.
Az alapítványi ház a Schottenringen Bécsben.
Stern Siegfriedtől
Ama hatalmas épületcsoportnak, mely az új ültetvényű városháztért körülveszi, harmadik méltó tagja Ferstel egyetemi épülete. Az oly korán elhunyt mester, a kivel fogadalmi templománál, mint a gót építésmód hívével ismerkedtünk meg és a ki ifjú éveiben a világi építésben is, példáúl a banképületben (1856–1860), a középkori hagyományoknak hódolt, később határozottan a renaissance-hoz állott. Victor főherczeg palotája (1863–1866), az egyetem chemiai laboratoriuma és az osztrák múzeum (1868–1871; képét lásd „A műipar Bécsben” czím alatt) voltak e fejlődés első fokozatai. E szabad képzelettel teremtett épületekre, melyeket Ferstel kora-renaissancebeli műveinek lehetne nevezni, következett egyetemi épülete, mint az olasz fő-renaissance szellemében alkotott nagy szabású emlék. Palladio és Scamozzi, Sangallo és Michelangelo remekei állottak alkotásakor, főkép a nagyszerű csarnok-udvar és a lépcsőterek fogantásakor, a mester lelke előtt. A mellett azonban e műben, mint Ferstel minden épületében, el kell ismerni a természetes bájnak egy vonását, az igazi bécsi sajátságnak lehelletét, valamint a nyelvnek ama zenéjében, mely Grillparzer verseiből hangzik. A városháza előtti nagy tér negyedik oldalát az ép befejezéséhez közeledő új udvari színház (Burgtheater) ékesíti, melyet Hasenauer báró egy Semperrel közösen készített terv szerint épített. Ez legérettebb gyümölcse a Semper által reformált színházépítés jelenkori fejlődésének: egy minden rész czélját határozottan kifejező, világos tagoltságú mű, hátúl a hatalmas színpad-épület, elül a nézőtér, körszelet alakjában kiépülve, a lépcsők szárnyakká fejlesztve, melyek jobbra, balra messze kiszögellenek és a homlokzat hatását jelentékenyen emelik. A főhomlokzat szerkezetében a capitoliumtéri épületeknek Michelangelo-féle rendje, gazdag szobrászi díszítéssel egyesűlve, ünnepiesen derűlt pompájú hatást tesz. (Képét lásd „A színház Bécsben” czím alatt.)
A Ringstrasse palota-övének fényes záradékát teszi az udvari múzeumok és az új udvari várpalota (Hofburg), mely ugyanazon két műépítő tervei szerint még épülőben van. A roppant épületcsoport déli része, a fölséges császári ház műtörténeti és természetrajzi gyüjteményeinek két iker múzeuma, külsejében be van fejezve. Hasenauernek egy pályakoszorús terve teszi az alapját; Semperrel folytatott négy évi közös munkában kapta végleges alakját; az építkezést Hasenauer vezette. Hatalmas nyerskő faltövön emelkedik a Sanmiccheli palota-homlokzataira emlékeztető főemelet; a közép épületet egy-egy karcsú kupola koronázza, négy kis pavillonszerű toronynyal körülvéve; csinos díszítés, fölirattáblák és szoborsorsok élénkítik a büszke tömegeket és elmésen árúlják el ezek rendeltetését. A két múzeum közti tér közepét Mária Terézia császárné emléke fogja díszíteni. Az egésznek befejezése és betetőzése a még csak megkezdett új várpalota épülete, egy a Trajanus-forum módjára tervezett csoportozat, mely két körszelet alakjára behajlított palotahomlokzattal az Eugen heczeg és Károly főherczeg emlékezetére állított két lovasszobor mögött derékszögben a Ringstrasse felé nyomúl előre és egy domináló kupolával koronázott középépületben fog befejeződni. A várpalotának erlachi Fischer által megkezdett része e szárnyakkal összefüggésben fog befejeztetni. A föladat természetéből folyik, hogy a mostani várpalota-építés végrehajtásánál erlachi Fischer építésmódját tekintetbe kell venni. Igy a bécsi építkezés az utóbbi nagyszerű alkotásában ismét arra a magas színvonalra emelkedik, melyet a barok korszak bécsi főmesterének templomai és palotái mutatnak.
Az új egyetemi épület Bécsben.
Bernt Rudolftól
Azon nincs mit csodálkozni, hogy a bécsi magánépítkezés általánosságban véve szintén azon az úton halad, melyre az emlék-építés tért. Csakhogy a magán építkezésnél a helyi szükség és a kor ízlése hathatósabban követeli a számbavételt, mint az építkezés magasabb fajainál.
A város kibővítése kezdetén sokan még arról álmodoztak, hogy az új Bécs számára is meg lehetne menteni a német, vagy angol rendszerű családi házat. Ferstel, Eitelbergerrel egyesülten szóval, tettel pártolta az ügyet; Ferencz-József-parti háza világos magyarázata annak, mi volt a szándéka. Csak a városon kívül, a Ferstel példájára most Schmidt aegise alatt sikeresen működő cottage-egyesület währingi barátságos magánházaiban lehetett a gondolatot jó sikerrel megvalósítani. A város kibővítésére való telkeken nem nyílt neki tere. Itt szakadatlan sorokban „bérpaloták” emelkedtek, mint kő tanúi a jelenkori pénzuralomnak. Attól lehetett tartani, hogy a sivár spekuláló építkezés hatalmába keríti az összes bécsi magán építkezést. A bécsi műépítők érdeme, hogy a fenyegető bajt elhárították és a döntő pillanatban a művészetet a lakóházépítésnél is uralomra juttatták.
Az új udvari múzeumok Bécsben.
Bernt Rudolftól
Korszakalkotó e tekintetben mindenek előtt a Hansen építette Heinrichshof, melyet Drasche Henrik alapított. Ebben nagy négyemeletes bérházaknak egy óriási csoportját a tömegek tagolása és nemes ékesség által igazi műremekké látjuk alakítva, mely rendeltetésének és korának bélyegét sehol sem tagadja meg, a mellett azonban igazi nagyvárosias, derűlt, fényes jelenségével mindenkit elragad. A Heinrichshof motivuma, a sarok-tornyok és közép kiszögellők alkalmazása, a vakolt téglaépítményből álló homlokzat kitűnően készített terra-cotta ékességgel, a színeknek és aranynak hatásos használata, mindez számos hasonló bécsi új épületnek példaképévé lett. Különösen a Schottenringen több ilyen fajtájú változat látható. Az osztrák mérnök- és műépítő-egyesületnek Thienemanntól származó háza is ide tartozik. Más kísérleteit a terjedelmesebb épület-tömegekkel való megküzdésnek mutatják az ugyanez építőtől való Grabenhof és Doderer parancsnoksági épülete; itt főmotivumúl a különben is csak ritkán alkalmazott oszlopköz van használva. A csoportos és nagyobb tömegű épületek mellett megkapta azután a külön álló palota is a maga művészi ábrázatát. Itt különösen Schwendenwein és Romano épületeit kell kitüntető dícsérettel említenünk: a nemesi kaszinót a Kolowratringen, az azelőtti Schey-palotát, a Wiener-féle házat a Schwarzenberg-téren és sok mást. rokon szellemet tanúsítanak Tietz C. Grand Hôtelje, meg egy schottenringi lakóház ugyan attól a műépítőtől, Schachnernek szép épületei a wiedeni Alleegasseban és Waaggasseban, a Fersteltől való Leon-palota a Schottenringen, az azelőtti gróf Lützow-féle palota Hasenauertól, Chotek gróf palotája a Währingerstrasseban Abeltől, a Rapp-féle ház a Rennwegen Streittől, különböző paloták és bérházak Tischlertől, Claustól és Grosztól, Wagnertől, Schumanntól, Dörfeltől és másoktól. E házak építése általában egyszerű, az anyag rendesen vakolt és faragott kővel tagolt téglaépítmény. A tagolás többnyire csúcsos szemöldökű ablakokra és széles párkányzatokra szorítkozik; csak ritkán szolgálnak pillérek, oszlopos és erkélyes kapuk a homlokzat további élénkítésére. E csoport építői nagy általánosságban az olasz fő-renaissance jó hagyományaihoz ragaszkodnak, és nem lehet tagadni, hogy első sorban az ő igyekezetüknek köszönhető, ha a bécsi Ringstrasse oly előkelően nagy hatást tesz.
A heinrichshof az Opernringen Bécsben.
Bernt Rudolftól
Egy mai bécsi bérház az Augustinerstrasséban.
Bernt Rudolftól
De csakhamar kedvük támadt, hogy a szépet e téren más építésmódokban is keressék. Elül járt Nüll Ede a Haas és fiai árúházával és a Larisch-palotával. Következtek az Aziendahof Hasenauertől, a Wasserburger-ház a Kant-útczában Wurmtól, Stattler és mások házai. Sokszor kiszorította ez épületeknél a különben szokásos vakolatot a kőépítmény, alkalmazták a színes kövek váltakozását is, mint pl. Castries hrczegnőnek Fellner és Helmer által épített házán, melynek homlokzata egészen gránittal és márványnyal van borítva. Valamint az anyagban, úgy lassankint a formákban is mindinkább követeléssé vált a gazdagság és finomodás. Majd divatba jött a franczia renaissance, az előkelő osztályok párisi lakóházának jelenkori formája úgy, a hogy azt pl. a Girette és Destailleurs építette két wiedeni Rotschild-palota oly kitűnően mutatja, végül a német renaissance és a barok építés. E hatásoknak soknemű váltakozása tarka stíluskeverékre vezetett. Az éjszaki renaissance nyomában, mely a középkor szerkesztéseivel szoros kapcsolatban maradt, megjelentek a mansardtetők és erkélyek, homlok-csúcsok és kupola-tornyok, az utóbbiak a legújabb időben a túlságig víve. A német renaissancera főkép Wielemans Sándor, az igazságügyi palota építője, fordítja erejét; hasonló irányban működik Neumann Ferencz, több városháztéri dúsgazdagon kiállított háznak alkotója, melyeknek oszlopos folyosóit mindenek fölött szívesen látott újításként kell üdvözölni, továbbá Ernst és Wächtler, a leégett Stadttheaternek már említett építői Fellner és Helmer, Roth, Wendeler, Hieser és mások. Ezeknek a német renaissance módja szerint épített házaknak díszítésénél uralomra jutott festői irányzat a külsőn is a régi szokású figurális festés alkalmazásának fölújítására vezetett, a mint főkép a Wielemanstól való stockimeisen-téri sarokház mutatja. E mellett látni az először Fersteltől nagy szerencsével alkalmazott sgraffitó-díszitést, a majolikával, porczelánnal való borítást és más effélét. A legújabb idő gazdagabb házai közűl különösen nehány nagy pénzintézet épületei emelendők ki. ú. m. a Länderbank Wagnertől, a Verkehrsbank Schachnertől, a Giro- und Cassenverein épülete Förster E.-től, a tűzvész által elpusztúlt Ring-szinház építőjétől, melynek helyén most Schmidt alapítványi háza (Stiftungshaus) emelkedik. A külvárosok legkiválóbb épületei közé tartozik a Fellner és Helmer által épített Margarethenhof.
Különös figyelmet érdemel mind művészi, mind helytörténeti szempontból a barok építésmódnak az utolsó időben bekövetkezett fölélesztése. Nemcsak a kacskaringók, a sátoralakú ablakszemöldökök, kagylószerűen hajlított fa- és vasmunkák merűlnek ismét föl, hanem egyes, a késő renaissance módja szerint fogant, nagy finomsággal és tárgyismerettel szerkesztett homlokzat-alakításokra is akadunk, melyek a legjobb belföldi példaképekkel sikeresen vetélkednek. A legkiválóbb e fajta mű a König K. által épített, nem régiben Pallavicini őrgróf birtokába átment bérház az Augustinrstrasseban, melynek szigorúan a kőépítmény természete szerint alkotott, szépen tagolt homlokzata az Albrecht-tér erlachi Fischer híres kupolasátorfödelére emlékeztető koronázatot visel. Mint a határozott baroképítés ügyes képvsielői megemlítendők végűl Rumpelmayer, Korompay és Adam.
A Gerold-villa Bécs mellett.
Bernt Rudolftól
A város szakadatlanúl haladó újjáalakúlása a leírt területeken kívűl is nagyszerű alkotásokat teremtett az építkezésnek minden föntebb és alantabb fekvő terén. A vásárcsarnokok, a pályaudvarok, a kórházak, a kiállító épültek, a Duna és Wien hídjai, mind közrehatottak a művészet fejlesztésében. De itt mindezt részletesen nem vizsgálhatjuk.
Befejezésül csak még egy jelenségről akarunk megemlékezni, mely a nagyvárosi élet legkülső határán mutatkozik, t. i. a falusi lakóházak és díszesebb nyaralók építéséről. Ezeknek példája gyanánt közöljük Gerold Móricznak Hasenauer által épített, erdő zöldjében rejtőző gyönyörű neuwaldeggi nyaralóját. A legújabb időben hasonló csinos és gazdagon kiállított nyaralókat építettek Theyer és mások, Hietzingben, Unter-St.-Veitban és más helyeken. De, fájdalom, az oly falusi lakóházaknak a száma, melyeknél a művészetnek is volna döntő szava, a város közelebbi környékén aránylag még mindig igen csekély.
Az építés a mai Bécsben is minden többi művészet vezetőjének és nevelőjének bizonyúlt. Nemcsak a díszítő képfaragásnak és festésnek, hanem az összes műiparban hatalmas ösztönt adott az. A bécsi műipar megújhodása első sorban a műépítőknek köszönhető. Olyan művészek, mint Nüll és Siccardsburg, Hansen, Schmidt- Storck, Gugitz, Teirich Bálint, Schmoranz, Hauser A., Feldscharek, Riewel, König, Claus, Herdtle és még sokan, készítették a rajzokat és nevelték a dolgozó erőket a műiparnak számos oly készítménye számára, melyek Bécs dicsőségét az egész világon hirdetik.
Giesel Frigyes Hermanntól
