c) A Kárpátok.
c) A Kárpátok.
A Kárpátok éjszakkeleti előhegységét képezik az Alpeseknek, melyektől a Duna elválasztja ugyan, melyekkel azonban földalakulati jellemvonásaik félreismerhetetlenül egybetartozóknak tüntetik fel őket. A Közép-Duna balpartján, a Pozsonynál kezdődvén, egy nagy, 1.500 kilométert (200 mértföldet) meghaladó, délnyugat felé nyílt ívben karolják körül Magyarországot s az Al-Dunánál végződnek, hol földtanilag ép oly szembetünőleg, mint az Alpesekkel, a Balkán-félsziget hegységeivel függnek össze.
A Nagy-Halastó a Magas-Tátrában.
Lichtenfels Edétől
A Kárpátok a kontinensnek legéjszakabbra nyomuló emelkedései s mintegy párkányáúl tűnnek föl Európa hegyes-völgyes déli részének. Tőlük éjszak felé egész a Balti- és a Jeges-tengerig nincs már többé hegység, s Európa éjszaki és éjszakkeleti mély síkja akadálytalanúl terül el mindenfelé.
A Kárpátok hegyvidéke 240.000 négyszög-kilométer (4.360 földrajzi négyszögmértföld) kiterjedésű, a monarchia hegyrendszerei között tehát, miután kivéve némely kisebb részét, egészen Ausztria-Magyarországhoz tartozik, a legnagyobb felszínt a Kárpáthegység lepi el. Magasságra mögöttük áll az Alpeseknek; csak egyes, szükebb regiói érik el a havasi hegység magassági határát, de valami sokkal nem haladják meg. Legmagasabb pontjuk a 2.659 méternyi gerlachfalvi csúcs, mely olyan magas sincsen, mint a juli Alpesekben a Mangart. Ezért a Kárpátokban az örök hó mezői és glecserek nem fordúlnak elő, habár vagy száz helyen itt is megtalálni ama pompát és a természetnek ama bájait, melyeknek előjövetele nem mindig függ a hegyek magasságától.
A Kárpátok három nagy szakaszra oszlanak, melyek tagozatukra, külső alakjukra és belső szerkezetükre nézve élesen különböznek egymástól. E szakaszok, fekvésük szerint éjszaknyugoti, éjszakkeleti és délkeleti Kárpátoknak neveztetnek.
A. Az éjszaknyugoti vagy felső-magyarországi Kárpátok ellentétben az Alfölddel a magyar Felföldet képezik; Magyarországnak egész éjszaknyugati és éjszaki részét beborítják s nyúlványaik Morvaországba, Sziléziába és nyugoti Galicziába is behatolnak. A Duna az Alpesektől, a Morva, a Becsva és az Odera a Sudetektől választja őket el, s elnyulnak éjszakra egész a Visztuláig és a Dunajeczig; keletre a Poprád által áttört völgyig, továbbá a Tarcza és Hernád völgyéig, délkeletre a tiszai rónáig. Ez egész kiterjedésükben egy hosszan nyúló, túlnyomólag egyenközűen tagozott hegyvidéket alkotnak, melynek körvonala egy, nagy tengelyében 300, kis tengelyében 230 kilométer hosszú ellipsist mutat. E hegyes föld általános lejtése déli irányú. A közetkező hegylánczok különböztetendők meg benne: az éjszaknyugoti határláncz; a Kis- és a Nagy-Fátra; az Ostrovszki-Vepor hegység; az Alacsony-Tátra; a Magas-Tátra; a lőcsei hegység és a Branyiczkó; a gömör-szepesi érczhegység; a Bükk, a Mátra hegység és a Cserhát.
1. Az éjszaknyugati határhegység a Kárpátok ama szélső lánczát képezi, mely a Dunától a Poprádig és a Dunajeczig nyúlik. Dévénynél és Pozsonynál várromokban gazdag, szőlővenyigétől koszorúzott halmokkal kezdődik, de csakhamar erdős hegyekké nő s folytonos lánczolattá tömörűl, kúpalakú ormokkal, melyek 513–815 méter magasságot érnek el. Az egész hegyláncz e legdélibb tagozatai Kis-Kárpátoknak vagy Fejér-hegységnek neveztetnek, melyekhez a Bradlo-csoport csatlakozik. A Miava melletti lejtő után következik a tulajdonképi határhegység, melynek főgerincze csaknem mindenütt a határvonalat jelöli Magyarország és Morvaország, Silézia és Galiczia között, s csak kevés szoros által van áttörve, igy Hrozenkovnál és Vláránál. E hegygerincz a Vág völgye felé egyenközűleg futó hegylánczokban ereszkedik alá, nyugat felé jelentékeny oldalágakat bocsátván. E hegyvonal déli részében a Javorina a legmagasabb pont (967 méter); az éjszaki részben a legjelentékenyebb magaslatok a Vizoka (1.020) és a Javornik (1.013 méter). Még magasabb ormokat találunk a jablunkai szoros két oldalán emelkedő homokkő-hegyekben, melyek Beszkidek-nek neveztetnek. E csúcsok 1.135–1.339 méterig terjedő magasságot érnek el, de nem a főgerinczen feküsznek, hanem annak éjszaki részén a mellékágakon, – így a Liza Gora (1.320 méter). A Jablunka-szoros, melyet a kassa-oderbergi vasút vág keresztül, 601 méter magasságú. A Kisucza balpartján kezdődik az egész hegyláncz legmagasabb csoportja, a Babia Gura, melynek főorma 1.720 méter magasságú s így eléri a kuszó fenyő tenyészetének magassági vonalát. E csoportra támaszkodnak azok az oldalágak, melyek éjszakra és keletre egész a Visztuláig és Dunajeczig terjednek. Egy délnyugatra elágazó nyúlvány árvai Magurának neveztetik.
2. A Kis-Fátra hegyláncza a pupói nyeregnél ama 1.667 méter magasságú bérczczel kezdődik, melynek neve Kis-Fátra vagy Kriván-Fátra. E hegylánczot csakhamar áttöri itt a Vágnak fölötte festői szűk völgye Sztrecsnónál, de e völgy déli részén jelentékeny hegylánczczá magaslik, mely Veterna Holának (viharos, szeles erdőnek) neveztetik. E hegyláncznak 1.416 méter magasságú orma, a Mincsov, volt az 1858-ki földrengésnek a középpontja. A Velka Lukának (nagy rétnek) nevezett csúcs 1.476 méter magasságot ér el. Alacsonyabb a Klak, németül Nasenstein, mely csak 1.335 méter magas. A főláncz nyugati oldalához alacsonyabb hegylánczok támaszkodnak, melyek a szép Vág-völgyet keletről szegélyezik s számos ormukon váromladékokat emelnek. Fölötte figyelemreméltó a szulyói völgy, párja a Csehországban Adersbach mellett levő képződménynek. A Jasztrabje lejtőjén, mely a Vág és Nyitra völgysíkjait köti össze, kezdődik e hegyláncz legdélibb tagozata, tudniillik a Galgóczi hegység, melynek főcsúcsa, az Innovecz 1.051 méter magas. E hegységnek egyik nyugoti kiszökellését a beczkói váromladék koronázza.
3. A Nagy-Fátra hegyláncza egy felől a Turócz és a Nyitra, más felől a Revucza és Garam folyók völgyei között vonúl. Legéjszakibb tagozata a tulajdonképi Nagy-Fátra, ama széles hátú hegyláncz, mely a Vágvölgy déli részén Turócz és Liptó megyéket választja el, s déli irányban az 1.572 méter magas Nagy-Krisznáig nyúlik. A vízválasztó fővonal itt inkább nyugotra fordúl s a nyitrai hegységhez csatlakozik, melyben a Ftacsnik-, Tribecs- és Zobor-csoportokat különböztetjük meg. Legnagyobb magasságot, 1.343 métert ér el a Ftacsnik. Egy kereszt-ág, a Zsgyár-hegység a Nyitra forrásvidékét választja el a Turócz folyóétól s összeköti a Nagy-Fátra lánczát a Kis-Fátráéval. Keleten pedig a Nagy-Fátrához csatlakoznak a körmöczi és újbányai trachyt-hegycsoportok. A körmöcziben legmagasabb csúcs a Laurin (956 méter); az újbányai csoportbeli Nemeczká Szkala (német kő) alacsonyabb (899 méter).
4. A Garam-völgy baloldalát oly hegylánczok kisérik, melyek terjedelmes tömegekben sorakoznak egymáshoz s a Garam, Ipoly és Rima völgyei közti egész térséget betöltik. Éjszakon főrészükben leginkább nagy mészkő-tömegekből állanak, melyek kristályos és trachytszerű alakzatokkal elegyülnek. Éjszakon a mészkőtömegek Beszterczebányától Murányig huzódnak; legmagasabb ormuk a Fabova Hola (1.441 méter) Breznóbánya és Tiszolcz között. Ettől délnyugotra emelkednek a Vepor és a Polána (1.445 méter) csoportjai, melyek nagyobbára gránitból és kristályos palából állanak. A Veporhoz csatlakozik az Osztrovszki hegység, melynek legmélyebb nyerge a Kriványi szoros (432 méter), melyen keresztül a magyar államvaspálya az Ipoly völgyéből a Szalatnya völgyébe és Zólyomba jut. Az Osztrovszki hegység délnyugoti részén a Selmeczi hegység terül el, melyben a trachyt-szerű alakzatok a túlnyomók. Ennek legmagasabb hegye a Szitnya (1.030 méter). Mind e különböző csoportokat és tömegeket az Osztrovszki Vepor hegység neve alatt foglaljuk össze.
5. A Vág és a Garam folyók felső völgyei között emelkedik egy magas, összefüggő hegyláncz, mely Beszterczebányától éjszakra a stureczi nyereggel kezdődik s keleten a Királyhegyben végződik. E szép hegyláncz Alacsony-Tátrának vagy Zólyomi havasnak neveztetik. Legfőkép gneiszból és gránitból áll. Legmagasabb csúcsai: a Prasiva (1.700 méter), a Gyömbér (Gyumbjer 2.043) és a Kírályhegy (Kralova Hola, 1.942 méter).
6. Az Alacsony-Tátra hegylánczával szemben emelkedik Magyarország egyik legmagasabb és legpompásabb hegysége, a Magas-Tátra hegyláncza. Éjszakon és délen széles völgynyilások által elszigetelve, merednek égnek a Magas Tátra gránitfalai és tornyai, déli oldalukon meredeken, rövid talapzatokban a Poprádvölgy halmos rónájába ereszkedve le, mig éjszaki oldaluk lépcsőzetes. A Magas-Tátra leirhatatlanúl szakadékos, vad bordákra és kőszirtélekre repedezett hegység. A legmagasabb ormok szakadékaiban a hó nyáron is olvadatlan marad. A mélyen fekvő keresztvölgyekben sok apró tó vagy tengerszem található, melyek közül a magasabb fekvésűek csak ritkán mentesek a jégburoktól. A legmagasabb csúcs a gerlachfalvi (2.659 méter); a jégvölgyi és lomniczi csúcsok csak nehány méterrel alacsonyabbak; a tulajdonképi Magas-Tátra nyugati szárnyát a (2.492 méter magas) Nagy-Krivány koronázza. A nyugot felől hozzá csatlakozó liptói havasok és a kelet felől előtte sorakozó bélai hegyek s a szepességi Magura tetemesen alacsonyabbak. A bélai mészhegységben van a csak nem rég fölfedezett s híressé lett csepegő-köves barlang.
7. Poprád városkától délre a Királyhegyhez alacsony hegylánczok sorakoznak, melyek csak részben vannak erdőkkel benőve s a Poprád és a Hernád völgye közti területet borítják. Keletre egész a Tarcza völgyéig nyúlnak. Mindnyáját a lőcsei hegység neve alatt foglaljuk együvé. E hullámszerű vidék legmagasabb tetői Lubló és Lőcse között emelkednek. Keleten egy éjszakról dél felé vonúló hegyláncz csatlakozik hozzá, melyet az Eperjesről Lőcsére vezető út vág keresztül. E hegyláncz a Branyiszkó-hegység.
8. A gömör-szepesi érczhegység a Fabova- és Vepor-hegység keleti oldalán emelkedik s kelet felé húzódik Kassáig, hol a Hernád-völgybe hanyatlik. Főtömege kristályos kőzetekből áll; ezekben fordulnak elő Gömör- és Szepesmegye leggazdagabb réz- és vaskő-telepei. Ez érczekben gazdag hegylánczhoz úgy éjszakon, mint délen alacsonyabb mészhegyek csatlakoznak, melyekben több nevezetes barlang van, így Gömörmegyében a dobsinai jégbarlang a regényes Sztraczena-völgy éjszaki végén, aztán a Baradlá-nak nevezett nagy csepegőköves barlang Aggtelek mellett és a Sziliczei jégbarlang az Abaújvármegyével egyesített Tornamegyében. Az érczhegység legmagasabb és legnevezetesebb csúcsai: a Trsztyje (1.111 méter) és Vashegy (Zeleznyik, 885 méter) a ratkói csoportban; a Kakashegy (Kohut 1.393 méter) a rőczei csoportban; a Tresznyik (1.240 méter) a dobsinai csoportban; a Pozsárló (Volovecz, Ökörhegy, 1.270 méter) a rozsnyói csoportban.
9. A felső magyarországi egész hegyvidék déli szegélyét ama hegylánczok képezik, melyek Miskolcz tájékán a Sajó völgyétől kezdve, délnyugati irányban sorakoznak egymáshoz s Bükk-, Mátra- és Cserhát-hegységnek neveztetnek. A Bükk- és a Mátra-hegység meglehetős meredeken hanyatlik alá a rónára; az alacsonyabb Cserhát-hegység azonban szerte ágazik minden irányban, s legdélibb nyulványai egészen az osztrák-magyar vaspálya budapest-czeglédi szakaszáig terjednek. A Bükk-hegység legmagasabb csúcsai a Bálványkő és Odvaskő (947 méter); a Mátra-hegységben legmagasabb a Kékes (969 méter) és a Saskő Gyöngyös felett; a Cserhát legmagasabb pontja a Naszál (650 méter) Vácz mellett. A Cserháthoz tartoznak még a nógrádmegyei bazalthegyek is, melyek 624–726 méternyi magasságot érnek el, továbbá az Ipolyság és Nagy-Maros közötti trachytos csoport, melynek legmagasabb csúcsa 864 méter.
B. Sokkal egyszerűbben van tagozva a Kárpátok éjszakkeleti szakasza; ez tulajdonkép nem is egyéb összekötő kapocsnál a két fő hegyvidék, tudniillik az éjszaknyugati és a délkeleti között. Itt csak három hegyláncz különböztetendő meg: az éjszakkeleti határ-hegyláncz meg a trachyt-hegységek két láncza.
1. Az éjszakkeleti határ-hegyláncz meglehetősen egyhangú homokkő-hegység hosszan elnyúló háttal s gömbölyded tetőkkel; kezdődik a Poprád és Dunajecz áttörési völgyeinél, s onnan, hosszas ívet képezve, délkeleti irányban vonúl egész a Borsa-Visó, az Aranyos-Besztercze és a Nagy-Szamos forrásvidékeig. E hegyláncz főgerincze többnyire összeesik a Magyarország és Galiczia közti határ vonalával. A hegygerincz és a rajta levő emelkedések magassága a délkeleti irány felé vonultában folyton növekszik s legnagyobb Máramaros megye határán. Éjszaki oldalágai sokkal hosszabbak, mint a déliek, s Galicziában egész a Viszlok, Szan és Dnjeszter folyók völgyéig nyúlnak. E hegyláncz hátát már is két vasút vágja át: az Eperjestől Tarnovig meg a Legenye-Mihályitól Przemyslig vezető, s most építik a Munkácstól Vereczkén át Sztry felé vezető harmadik vasútat. E hegyláncz Sáros megyében 600–700 méter magas dombokkal kezdődik, de már Zemplén és Ung megyében 900–1.300 méter magas hegyek vannak, míg végre Máramaros megyében a legmagasabb csúcsok elérik az 1.900, sőt a 2.026 méter magasságot is.
2. Az eperjes-tokaji hegyláncz Eperjes környékén kezdődik elszigetelt trachyt-kúpokkal, melyek azonban Hanusfalva mellett egységes lánczolattá egyesülnek, mely aztán a Tarcza- és Hernádvölgy keleti szegélyein dél felé vonúl s aztán a Bodrognak a Tiszába folyásánál a messze ellátszó, magában álló tokaji púpalakú hegygyel végződik. Az egész hegycsoport trachytos kőzetekből áll, s legtöbb csúcsa kúpszerű. Éjszaki részében találhatók a híres opálbányák, s déli alacsonyabb hegyein terem Magyarország leghíresebb bora. A szőlővel beültetett vidék Hegyaljának neveztetik. Az egész hegyláncz legmagasabb orma az 1.082 méternyi Simonka; a tokaji hegy 508 méter magasságú.
3. A vihorlát-gutini hegyláncz szintén trachytszerű kőzetekből alakult, a határláncz homokkő-hegysége előtt nyúlik el s azzal egyenközűleg vonúl éjszaknyugotról délkelet felé. Összefüggése több helyütt meg van szakítva, mert valamennyi víz, mely a határhegylánczban fakad, ezen keresztűl mosott magának medret. Első tagozata a patkóalakú Vihorlát-hegység, melynek legmagasabb csúcsa 969 méter. Ettől délkeletre emelkedik a pojána-szinyáki hegység az Ung és a Latorcza völgyei között, 961–975 méter magas ormokkal. Munkácstól éjszak-keletre magaslik a Borló-Gyil hegység egész 1.076 méterig. Ennek déli részén fekszik az egészen elszigetelt beregszászi kis hegy, melyre még több kis csoport következik. Ezeken keresztül tört magának útat a Tisza. A Tisza bal partján emelkedik az egész lánczolat legmagasabb szakasza, az Avas- vagy Gutin-helység. Ennek legmagasabb csúcsa 1.398 méter s már az erdélyi határszélen emelkedik, Nagy-Bányától keletre.
C. A Kárpátok déli szakasza hegyes-völgyes fennsík, mely négyszögalakban, mint egy óriási természetes erőd nyomúl be a keleteurópai nagy alföldbe. Az éjszak-keleti határ hegyláncza a Tisza mellékfolyói: a Visó, a Nagy-Szamos és az Aranyos-Besztercze forrásainál két ágra szakad, melyek közül a rövidebb nyugotra húzódik, a másik hosszabb ellenben megtartja eredeti délkeleti irányát, Erdély délkeleti sarkán azonban hirtelen fordúlattal szintén nyugoti irányt vesz s végűl délkeleti irányban, Orsovánál egészen a Dunáig terjed. Így támad a külső nagy hegykőfal, mely Erdélyt Bukovinától és Romániától elválasztja s szorosan Magyarországhoz kapcsolja. Erdély belső, nyugoti határsáncza több helyen hasadékokkal van keresztül törve. E völgyhasadásokon és öbölszerű nyilásokon keresztül futnak le az erdélyi vizek a magyar Alföldre. A Kárpátok délkeleti szakasza ennélfogva négy hegységre, mint a főhegyláncz tagozataira és több mellékágakra oszlik.
1. Az éjszaki párkányhegység a Visó és a Szamos völgyei között emelkedik s három tagból áll, tudniillik a rodnai havasokból, a Czibles-hegységből és a Lápos-hegységből. A vadúl megszakgatott rodnai havasok nagyobbára kristályos kőzetekből állanak; legmagasabb csúcsaik: az Ünőkő (románul Ineu, németül Kuhhorn, 2.280 méter magas) és a Pietrosz (2.305 méter). A Czibles-hegység leginkább trachytból áll, s legnagyobb hegye csak 1.842 méter magas. Még alacsonyabb a Lápos-hegység, mely két ágra szakadva, a hasonnevű folyó medenczéjét öleli körül; az éjszaki ág Kapnik-bánya mellett a Gutin-hegységhez csatlakozik.
2. A keleti párkányhegység roppant erdőségekkel borított, egyenközűleg futó több hegylánczból áll s legmagasabb éjszakon és délen. Elválasztja egymástól a Szereth, a Maros és az Olt folyók vidékét. A keleti határhegyláncz főszakaszai a gyergyói, a csíki és a Bereczk-hegység. Az első szakaszban a Kelemen-havasnak nevezett trachyt csoportban vannak a legmagasabb csúcsok, u. m. a Cserbuk és Pietroszul, melyek 2.022 és 2.102 méter magasak. A Csíki hegység legmagasabb csúcsai, a Nagy-Hagymás és a Tarkő, 1.697 és 1.793 méterig emelkednek. A hegyláncz déli szakaszában legmagasabbak: a Nagy-Sándor (1.640 méter), a Nemere (1.649 méter), a Lakócza (1.778 méter) és a Csilyános (1.605 méter) nevű csúcsok. A hegyláncz vízválasztó főgerincze Erdély határán belül fekszik; fő átjárói a borgói, tölgyesi, gyimesi és az ojtozi szoros.
3. A keleti trachyt-hegyláncz vagy a Hargita-hegység a keleti határ-hegyláncz előtt fekszik Erdély belseje felé, mint valami hatalmas sánczolat, bástyákként reá rakott kúpokkal. Ez a nyugoti szegélye ama nevezetes magas medenczének, melyben a Maros és az Olt gyűjtik vizeiket. E két folyó forrásai egészen közel feküsznek egymáshoz, csakhogy a Maros éjszak, ellenben az Olt dél felé folyik. Mind a kettő áttöri az útjába eső trachyt-sánczot, hogy elérje Erdély belső medenczéjét. A Maros áttörési völgye választja el a Hargita-láncz éjszaki szakaszát a Kelemenhavastól. Ez itt a hatalmas Görgényi hegység, melynek legmagasabb orma az 1.777 méterre emelkedő Mezőhavas. Délkeletre csatlakozik hozzá a tulajdonképi Hargita-hegység, melyben legmélyebb a 975 méternyi Tolvajos-szoros. A Hargita hegytömegében a Galusa-csúcsnak 1.798 méternyi magassága van. A Tolvajos-szorostól délre a hegyláncz alacsonyabbá válik; a Kakuk-hegy 1.540 méter magas. Az Olt völgye aztán két szárnyra osztja a trachyt-hegységet. A keleti szárny éjszaki részében legmagasabb csúcsok a Csomág (1.300 méter), mely a hires Szent-Anna tava fölött emelkedik, és a Büdös (1.180 méter), halálos gőzöket lehelő barlangjával. A Hargita-hegység a Székelyföld középpontja.
4. A déli párkány-hegység az egész Kárpátrendszernek egyik leghosszabb és legmagasabb lánczolata. Vadúl szakgatott gerinczekkel s meredek csúcsokkal kezdődik, melyeken a bodzai (románul Buzeo-) szoros, útja kanyarog keresztül. E csoport legfigyelemre méltóbb csúcsai: a Csukás (1.944 méter), a Tézla (1.584 méter) és a Dongó-kő. E részen van a nehéz járatú ó-sánczi szoros. A Brassóból Romániába közlekedő vasút a tömösi szoroson vezet keresztül s a predeáli 1016 méter magas nyergen át visz le a Pravoda-völgybe. E szoros nyugati részében tornyosodnak a brassói hegység bérczei, melyekhez a Keresztényhavas (Schulergebirge), a Bucsecs és a Királykő (Piatra Krajului, Königstein) tartoznak. A Keresztényhavas legmagasabb csúcsa 1.809 méternyire emelkedik s közvetlenül Brassó mellett végződik a háztető-alakú Kápolna-hegygyel (965 méter). A két csúcsú Bucsecs a határszélen áll s 2.515 méter magas. A Keresztényhavas és a Bucsecs nyugoti oldalába a törcsvári szoros mélyed; ettől nyugatra emelkednek a 2.226 méter magas Királykő borzalmas mészkő-falai. A Királykőtől éjszakra áll a felséges alakú, erdővel borított Nagy-Fekete-hegy (Zeidener Berg), mely 1.324 méter magas és messze veti árnyékát a Barczaság gyönyörű rónájára. Ehhez csatlakozik az az éjszak felé kirúgó oldalág, melyet az Olt vízének meg kell kerülnie, hogy a fogarasi medenczébe juthasson. Ez az oldalág Apácza községétől Apáczai erdőnek neveztetik.
A Királykő-hegycsoporttal nyugotra következik a déli szegélyhegység legmagasabb szakasza: a fogarasi havasok lánczolata. Ezek főgerincién egyetlenegy járható átkelő sincsen s csúcsai 2.200–2.520 méterig emelkednek. Az egész hegyláncz legkimagaslóbb csúcsa a 2.522 méternyi Negoj, mely egyszersmind Erdélynek is legmagasabb hegye. A fogarasi havasok nyugot felé egész az Olt nevezetes áttörési völgyéig nyúlnak, mely völgy vöröstoronyi szorosnak neveztetik. E szorosnak a nyugoti oldalán a hegyláncz sokkal szélesebbé válik s számos magas mellékágat bocsát ki magából úgy éjszakra, Erdély belsejébe, mint délre, Oláhországba. Egész szövevénye ez itt a hosszan elnyúló hegyhátaknak, magas gerinczeknek és meredek csúcsoknak, melyeket nagy erdőségek és havasi legelők borítnak. E hegyi vadon közepén rejtőznek a Zsil- és Sebes-folyók szép medenczéi. Megkülönböztetendők itt a következő főcsoportok: a Czibin-hegység, a Pareng-hegység, a Vulkán-hegység, a Retyezát és a hunyadi havasok. A Czibin-hegységben legmagasabb csúcs a Csindrel (2.248 méter), a Pareng-hegységben a Szklevoj (2.424 méter) és a Kirsa (2.414 méter). Az alacsonyabb Vulkán-hegység a Zsil-medencze déli oldalán emelkedik, mely medenczében Erdély leggazdagabb kőszéntelepei találhatók. Ugyane medencze éjszaki oldalán mered égnek a zergében gazdag Retyezát-hegység, melynek legmagasabb csúcsa 2.472 méter. E hegység éjszaki tövében terül el a gyönyörű hátszegi völgy, a Hátszeg vidéke, melyben egykor a rómaiak pompás díszépítményei állottak.
5. A bánáti hegység. A Zsil és a Duna felé siető Cserna forrásai vidékén a hegylánczok még inkább dél felé kanyarodnak. Főgerinczük az ország határával együvé esik s az Allion-nal Orsova mellett végződik a Dunánál. A mélyen bevágódó Csernavölgyben van Mehádia híres hőforrás-csoportja, a Herkules fürdő. A Csernavölgyet körülfogó hegylánczokhoz mások csatlakoznak, melyek az egész Krassó-Szörénymegyét elborítják s a Duna hires szorosának éjszaki falát képezik. Egy völgymélyedés, az ú. n. teregovai kapu, köti össze a dél felé nyíló Biela-völgyet az éjszakra húzódó Temesvölgygyel; ezen a völgymélyedésen fut végig a temesvár-orsovai vasút. A keleti irányú Bisztra-völgyből a rómaiak ideje óta híres Vaskapu-szoroson át visz az út be Erdélybe, a Sebes völgyébe. E bánáti hegységben gazdag ércz- és kőszéntelepek találhatók. Nyugoti nyúlványai elhatolnak egész Fehértemplomig, Verseczig és Buziásig. Éjszakra vonúl a Pojana-Ruszkahegység a Maros áttörési völgyeig. E havasokban a legmagasabb csúcsok: a Gugu (2.339 méter), a Godjan (2.244 méter), a Szárko (2.212 méter), a Vurvu-Pietri (1.813 méter), a Szemenik (1.548 méter); a Pojana-Ruszka (1.360 méter).
A kis Alföld Komáromnál
Lichtenfels Edétől
6. A Bánság havasai képezik Erdély nyugoti hegységének legdélibb szakaszát; ugyanannak középszakasza a Marosvölgy éjszaki oldalán fekszik s éjszakra egész a Sebes-Körös és a Kis-Szamosba szakadó Kapus patak völgyeig nyúlik. E szakasz hatalmas hegytömegekből áll, melyek messze elágaznak nyugot és kelet felé. A vízválasztó főgerincz meglehetősen összeesik Magyarország és Erdély egykori határvonalával s a barlangokban gazdag Bihar-hegységet meg a Vlegyásza hegytömeget alkotja. Ennek nyugoti oldalára támaszkodnak az Alföldre benyúló Drocsa-Hegyes és Moma-Kodru lánczok, melyek a Fejér- és Fekete-Körös völgyeit fogják közre. A Bihar-hegység keleti részén pedig az Ompoly és Aranyos mellett az aranyban gazdag erdélyi érczhegység emelkedik, mely leginkább trachyt hegykúpokból áll. Az Aranyostól éjszakra még magasabb hegytömegek sorakoznak, melyek kristályos kőzetekből és mészkőből állanak; ezek a gyalui havasok, melyekben a Kis-Szamos forráspatakjai erednek. E nagy hegyvidéknek legmagasabb csúcsai: a Kukurbeta (1.814 méter), a Bihar (1.657 méter) s a Vlegyásza (1.853 méter); továbbá az erdélyi érczhegységben a Dimbo (1.368 méter), a Vulkój (1.302 méter) és a Giamina (1.365 méter); végre a gyalui havasokban a Muntyele-Máre (1.818 méter) és a Balamiriasza (1.657 méter).
7. A nyugoti párkány-hegység éjszaki szakasza alacsony hegylánczokból áll, melyek a Sebes-Körös és a Szamos között vonúlnak el. Ennek főcsoportjai: a Meszes-, a Réz- és a Bükk-hegység. A Nagy-Váradtól Kolozsvár felé vezető vasút a kanyargó Körös-völgyben megy folytonos emelkedéssel, a kocsi-út ellenben elkerüli a félelmetes völgyszorost s attól éjszakra a híres Királyhágón, a Rézhegység egyik erdős nyúlványán vezet át. E hegy absolut magassága 590 méter, viszonylagos magassága pedig alig haladja meg a 200 métert.
8. Az elősorolt szegélyhegységektől körülfogott erdélyi medencze egyátalán nem valami sík róna, hanem változatosságban gazdag, hegyes, halmos vidék. Hegy- és domblánczai kelet-nyugoti irányban vonúlnak s ott, a hol a szegélyhegységhez támaszkodnak, általában véve magasabbak, mint közepükön. Ezek fogják közre az Erdély területét átszeldelő völgyeket.
D. Átjárók, völgyek. A mi a hegyszorosokat illeti, az éjszak-nyugoti Kárpátokban 4-en vasút, 15-ön pedig országút vezet át, az éjszak-keleti Kárpátokban vasút van 3-ban, országút 8-ban, végre az erdélyi és bánáti Kárpátokban vasút vonúl át 6-on, országút 20-on. E számba a Szamos, Olt, Maros és Al-Duna völgyszorosai is bele vannak foglalva.
A Kárpátok völgyei a Duna, a Visztula és a Dnjeszter folyamok vidékeihez tartoznak. A legnevezetesebb völgyrendszerek a következők:
a) a Duna folyamvidékén: a Vág, a Nyitra, a Garam, az Ipoly, a Zagyva, a Hernád, a Bodrog, a felső Tisza, a Körös, a Maros, a Temes, a Zsil, az Olt, a Szereth és a Pruth völgyrendszere;
b) a Visztula folyamvidékén: a felső Visztula, a Sola, a Skawa, a Raba, a Dunajecz, a Viszlyoka és a Szan völgyrendszere;
c) a Dnjeszter folyamvidékén: maga a Dnjeszter, a Stryj és a Lomnicza völgyrendszere.
