b) A cseh-morva hegység.
b) A cseh-morva hegység.
A cseh-morva hegység egy részét teszi a német Középhegységnek, mely a Duna, Rajna, Morva, Becsva, Odera és a germán alföld közti területet födi, s mely a Bodeni tótól éjszakra az Alpesekkel s a weiszkircheni hegynyereg által a Kárpátokkal függ össze. Mérsékelt, sőt részben csekély magasságú ez a hegység, geognosiai összetételében és plastikai tagozatában azonban rendkivül változatos, ha hiányával van is a formák ama nagyságának és fenségének, valamint a színek amaz éles ellentétességének, mely az Alpeseket jellemzi. A német Középhegység be van népesülve magasságának csaknem minden szín-táján; az egész túlnyomólag szelíd jellegű, körvonalainak folyása nyugodt, barátságos és összhangzatos.
A német Középhegység a rajnai, a hercyni és a sudeti csoportra oszlik, melyek közül Ausztria csak a két utóbbiban osztályos. E két csoportot éjszakon az Elbe választja el, délen azonban a Dunához közel a kettő együvé olvad. A két csoport hegységei néha szakadékok és mély bevágások által vannak keresztül törve, s azért a közlekedés minden eszközeivel könnyen járhatók. Csekély magasságuk miatt sem nemzeti, sem égalji, sem növényföldrajzi határt nem képeznek, de katonai tekintetben nem vitatható el tőlük minden fontosság. A Dunának Lincz feletti szakaszától a Morva forrásáig természetes határát képezik Ausztria-Magyarországnak a Német-birodalom felé, melynek két nagy folyama, az Elbe és az Odera, e hegységben fakad.
A. A hercyni csoport. E csoportnak nyugotra egész a Neckarig, a Jagstig és a Tauberig nyuló németországi részeit a Fichtelhegység fontos hegy- és vízrajzi csomója köti össze az osztrák részekkel. Az osztrák rész a következő hegységekből áll:
1. A Fichtelhegység, egy magas, erdővel és cserjével borított gránit-fennföld, melyen az 1.069 méter magas Schneeberg a legmagasabb csúcs.
2. Az Érczhegységnek, mely a Fichtelhegységtől az Elbéig terjed, széles, hegyével vagy élével éjszak-nyugot felé nyúló ék-alakja van, mely keskeny, meredeken aláhanyatló oldalát Csehország felé fordítja. Legmagasabb csúcsa az 1.275 méternyi Keilberg.
3. A Cseherdő a Fichtelhegységnek déli nyúlványa, melyet a Taus melletti hegynyak és a Kaplitz melletti kerschbaumi nyereg éjszaki, déli és keleti részre oszt. Az éjszaki rész, mely cseh- vagy felső-pfalzi erdőnek is neveztetik, egy széles, hullámalakú pala-fennföld, melynek legmagasabb csúcsa a Taus melletti 1.037 méter magas Cserkov. A déli rész, vagyis a tulajdonnépi Cseherdő, a Wottawa és Moldva által elválasztott, magas, őserdővel és tőzegmocsárokkal fedett két hegygerinczből áll, melyekhez Schüttenhofennél kezdve a keleti oldalon a Kubany, a Blanskerwald és még mások csatlakoznak oly formán, hogy a hegység a Grosz-Mühl meg Budweis között mintegy 50 kilométer szélességet nyer. Legmagasabb hegyei: az 1.458 méternyi Arber, az 1.454 méternyi Rachel és az 1.383 méternyi Plöckenstein. Végre a keleti rész folytatása az előbbinek egész a Dunáig Felső-Ausztriában és a Kampig Alsó-Ausztriában; ez kelet és dél felé lassanként emelkedő s mély medrekben hömpölygő folyók által keresztültört gránit-fennföld, melynek a Weinsberger- és Gföhlerwald, valamint az l.060 méternyi Ostrong a legmagasabb csúcsai. A Cseherdő mellett a bajor oldalon a Bajorerdő (legmagasabb csúcsa az 1.225 méter magas Klingenberg) vonúl egyenközűleg az előbbivel.
B. A sudeti csoport. E csoportnak az 1.424 méter magas spieglitzi Schneebergben hasonló hegy- és vízrajzi csomója van, mint a hercyni csoportnak a Fichtel-hegységben. Éjszakkeleten áll az 1.414 méter magas Köppernikstein, egy hosszú hegylánczból nyúlva ki, melynek éjszaknyugatra futó része Reichensteini hegységnek, délkeletre nyúló része pedig Magas meg Alacsony Gesenkenek (das Hohe und Niedere Gesenke) neveztetik. Itt az 1.487 méternyi Atvater a legmagasabb orom. Az Alacsony Gesenke egész a weiszkircheni nyeregig terjed, 1.000 métert megközelítő magasságú hegyei vannak, s az Odera forrásainál, mint Oderahegység Weiszkirchen és Leipnik felé hanyatlik. Erre következnek, a Glatz-medencze délnyugaton; éjszaknyugati irányban két egyenközű lánczban egymás mellett fekve, a Habelschwerti és a Heuscheui hegység; aztán a cseh-gerinczek és az Erlitzi hegység, melynek az 1.087 méter magas Mense a legmagasabb csúcsa. A Remerzi nyergen túl következik Braunau mellett a Politzer-gerinc és a trautenaui szorostól keletre fekvő, keresztbe futó Ueberschaar, továbbá az utóbbin túl az Óriás-hegység, egy tömör, magas hegysáncz az 1.605 méternyi Schnee- vagy Riesenkoppé-val, a német Középhegység legmagasabb csúcsával, az 1.555 méternyi Brunnberggel, az 1.506 méternyi Hoher Rad-dal, stb. Az Óriás-hegység gerincze az Isernél végződik, s hozzá csatlakoznak, ugyanazt a vonulási irányt követve s a Reichenberg melletti hézagig nyúlva, az Iser-hegység gerinczei, melyeknel legmagasabb csúcsa, az 1.124 méternyi Tafelfichte, az úgy nevezett Magas Iser-gerinczen fekszik. A Spree medre által képezett s a Gablonz melletti nyereg által csak kevéssé takart, fönt érintett hézagtól nyugatra emelkedik előbb a luzsiczai (lausitzi) hegység (legmagasabb csúcsa az 1.013 méternyi Jeschkenberg), aztán folytatólag az Elbsandstein-hegység, melynek nyugati része cseh-szászországi Svájcznak neveztetik s az Elbénél éri végét.
A spieglitzi Schneebergtől délre, Csehország délkeleti határán a kerschbaumi nyeregig vonúl végre ívalakban egy széles, fennsíkszerű, éjszakon mintegy 550, délen mintegy 560 méter magas földhullám, melynek sehol sincs valamely élesen jellegzett gerinczalakulása, Cseh- és Morvaország felé szeliden lapul el s vízválasztót képez a Duna és az Elbe mellékfolyói között. Csupán Gmünd mellett van egy, e földhullám középmagasságánál mintegy 100 méterrel mélyebb széles völgy. E hegytömeg neve Cseh-morvaországi földhát.
Terraszok és nyúlványok. Az Érczhegység, a Cseherdő, a sudeti hegyrendszer éjszaknyugati ága és a cseh-morvaországi földhát zárják körűl a cseh medenczét, melybe hegylépcsőik és nyúlványaik benyomúlnak. Hasonló módon köríti Morvaországot éjszaki és nyugati oldalán a Gesenke és a cseh-morva magaslat, melyeknek terraszai benyúlnak az országba. Szilézia (régi) troppaui kerületében is van egy rész a Gesenkéből. A legjelentékenyebb terraszok:
1. A Császárerdő (Kaiserwald), Elbogentől délre, egy fennsíkszerű hegyvidék, mely a Cseherdő éjszaki fele felett fekszik s még magasabb ennél, (a Glatze 973 méter magas).
2. A Tepler-hegység délre fekszik az előbbitől s egész a Mies-ig nyúlik; közepes magassága 500 méter.
3. A Dsban-erdő, az előbbitől keletre, az Eger és a Beraun között, Jechnitztől egész a Moldváig, Prága mellett; nem magasabb 600 méternél.
4. A Cseherdőnek a Berauntól délre fekvő 120 kilométer hosszú nyúlványa, melynek keleti fele Brdy-erdőnek neveztetik s a přibrami gazdag ezüstbányákat foglalja magában. Legmagasabb csúcsa a 953 méternyi Tock.
5. Az úgynevezett cseh Középhegység, Teplitztől és Aussigtól délre, lépcsőzetesen emelkedik ki a síkföldből; csak 40 kilométer hosszú s középen az Elbe által van áttörve; legmagasabb helye a 812 méternyi milleschaui Donnerberg.
6. Az Óriáshegység déli előhalmai, vagy a jicsini és daubai terraszok, délre Uj-Bydzsovig és Jung-Bunzlauig nyúlnak s 400–450 méter magasak.
7. A csehországi síkföld, mely a pardubiczi és nimburgi, melniki és theresienstadti síkok egyesüléséből áll, s Prága, Saaz, Leitmericz, Jung-Bunzlau, Uj-Bydzsov, Josefstadt, Hohenmauth és Chrudim mellett végződik, mintegy 300–350 méter magasságú.
8. Az Elbe, Sázava és Luzsnicze közti magaslatok, körülbelől 400–450 méter emelkedéssel.
9., 10. Az éjszaki és a nyugati morva terrasz közűl, melyeket a Morva választ el egymástól, s melyeket ennek számos mellékvizei metszenek keresztül, az utóbbi egész Alsó-Ausztria belsejéig terjed, hol a Manhartsbergben 537 méter magasságot ér el. Legmagasabb pontjai a Puchers melletti 1.127 méternyi Jägerhüttenberg, az 1.110 méternyi Viehberg, mind a kettő Alsó-Ausztriában.
Mint már föntebb is említők, e hegységekben, tekintve egészben véve nem nagy magasságukat, az átjárók száma aránylag nagy. E hegységeknek Ausztriához tartozó részeiben eddigelé 26 vasúti és mintegy 60 kőúti átjáró fordul elő.
