A Morva-mező (Marchfeld). Becker M. A.-tól, fordította Paszlavszky József
A Morva-mező (Marchfeld).
Becker M. A.-tól, fordította Paszlavszky József
Becker M. A.-tól, fordította Paszlavszky József
Ott, a hol a Duna a Kahlenberg és a Bisamberg közt a szorosból kilép, a folyam mindkét oldalán tetemes síkság terűl: jobbról az úgy nevezett Bécsi medencze azon elébe telepűlt dombok sorával, melyeken Bécs főváros fekszik előhelységeivel együtt, balról pedig a Dunától mindjárt lapályosan tova terjedő Morva-mező, mely nevét a rajta éjszakról délre végig futó folyótól kapta.
Figyelmen kívűl hagyva a Morva bal partján fekvő, Magyarországhoz tartozó részt, az osztrák Morva-mező a legnagyobb síksága Alsó-Ausztriának. Nyugatról keletre való legnagyobb kiterjedése (Lang-Enzerswdorftól a Morva torkolatáig) közel 40, délről éjszakra való kiterjedése pedig több mint 40 kilométer; ehhez hozzá kell még számítanunk a Morva völgyének Stillfriedtől Lundenburg felé vonúló s Alsó-Ausztriához tartozó, mintegy 30 kilométer hosszú részét is, melyet részben a Morvába ömlő Thaya ágai és ligetei borítanak.
A talajnak a Morva mentében való lejtése igen csekély; azért folyik ennek a vize sokkal lassabban, mint a Duna más mellékfolyóié. Nagyobb a lejtés nyugat-keleti irányban úgy, hogy pl. Lang-Enzersdorf több mint 24 méterrel fekszik magasabban annál a pontnál, a hol a Morva a Dunába ömlik. Magán a síkságon belűl vannak egyes azonos vonulású dombok, melyek a Russbachot déli irányáról délkeletre térítik.
A Morva-mező déli része folyó hordta iszapos föld; éjszaki részén kavics és görgeteg fekszik a szántóföld hantja alatt s egyes részeit futóhomok borítja. Ez mind igen kedvezőtlen a mezőgazdaságra. Valóban igen gondos megmunkálásra s azon kivűl úgy nevezett nedves esztendőre van ott szükség, hogy a termés a középszerűnél jobb legyen. A termékenyebb mezők mellett vannak olyanok is, melyek teljesen műveletlenek és csak legelőűl szolgálnak. Gondos vizsgálat azonban kiderítette, hogy az alsó részeken minden föltétel megvan arra, hogy a talaj termékenysége mesterséges öntözéssel jelentékenyen emelhető legyen. Az előtanulmányok meg is vannak s foganatosításuk sem fog késni, mihelyt az ország, nevezetesen pedig Bécs városa fontolóra veszi, hogy mennyi jó háramolhatik rá egy ilyen közel fekvő, bőtermésű vidékről.
Volt idő, mikor a Morva-mező alsó részét a Duna ágai szeldelték keresztűl-kasúl és sűrű ligetek fedték. Ennek nyomai itt-ott a talaj hullámos voltában még ma is láthatók. Ezen a talajon mai napság, megművelt dűlőkkel körűlvéve, számos s jókora helység terűl el, a ligetek pedig részben mint sűrű, szarvasok és vízi szárnyasok lakta erdők, a Duna mai partjait szegélyezik s helyenként a Morva partjain is végig húzódnak.
A Morva-mező, ha felhőtlen nyári reggelen tekintünk végig rajta, kedves látvány. Kár, hogy csak némi kényelmetlenség árán juthatunk hozzá, talán Gross-Enzersdorf templomtornyából, mely városka az alsó résznek majdnem a közepén fekszik.
Életkép a Morva-mező síkjáról.
Blaas Gyulától (állatok) és Schindler Jakab Emiltől (tájkép)
Tekintsük meg legelőször magát a lábunknál fekvő városkát. Mindamellett, hogy az idők folyamában ellenségtől, a Duna jégzajlása okozta vízáradástól és pusztító tűzvésztől sok változást szenvedett, külső körvonalain még mindig láthatók ama szilárd erődítésnek nyomai, mely Gross-Enzersdorfot egykoron a tartomány katonai helyei között kitűntette. A XIV. század utolsó éveiben, fallal körűlvéve, hosszúkás ötszög volt a helység; falait öt helyen erős kaputornyok szakították meg s árok vette körűl, melyen a kapuk irányában felvonó hídakon lehetett csak átmenni. Majdnem a város közepén emelkedett, ugyancsak árokkal körűlvéve, a freisingi püspökök vára, a kik, a mennyiben a tartomány felsőbbségével megegyeztethető vala, a XII. század óta urai és parancsnokai, valamint a Duna két partján levő gazdag birtokaiknál fogva igen tekintélyes nagyjai voltak e vidéknek.
Tágas körben hullámzó vetéseken és zöld legelőkön tekint szét szemünk, melyek között mindenfelé helységek látszanak fehér házaikkal s fasoros útakkal, melyek e helységeket egymással nagy részt összekötik. A helységek közűl először is kettő köti le figyelmünket a dunai ligetek szegélyén: az egyik Orth helysége, sötéten kiemelkedő vártornyával, melyen ugyancsak meglátszanak a viharok, melyekkel a múltakban meg kellett küzdenie a másik Eckartsau gyönyörű vadászkastélya, mely az erődtől félig elfedve, tovább keletre fekszik.
Mind a két hely iránt való érdeklődésünk fokozódik, ha elmondjuk, hogy Orth erősségét a pártharczoktól izgalmas időben, 1452-től 1463-ig, három ízben szállották meg s három ízben foglalták el; először a főurak zsoldosai a császár ellenében, azután a pártütő Franau (Fronau), hogy a környék kifosztogatásában biztos pontja legyen s végre a csehek Podiebrad György király alatt; – s ha felemlítjük, hogy Eckartsau kastélyában Mária Terézia idejéből való műkincsek, mint Gran Dánieltől való freskók, Matielitől származó márványszobrok, a császári házra vonatkozó családi képek és a termeknek teljesen az akkori idők ízlésében készűlt berendezése és bútorai lepnek meg bennünket.
Kedves képet alkotnak a távoli magaslatok, melyek mindjárt a Dunánál a Bisambergtől kezdődnek, a Hochleiten-en meg a matzeni magaslaton át tág ívben egész a Morváig, a Stillfried fölött emelkedő Hirschensprungig vonúlnak s a Morva-mezőt éjszaknyugatról és éjszakról koszorúzzák. E magaslatokat többnyire erdők borítják, szegélyökön helyenként szőlővel, melyek közűl a reggeli nap megvilágította pontokon előtűnik Bockflüssd és Matzen vára, valamint a távol háttérben Stillfried messzire látható temploma.
A Morva-mezőnek ezen s előbb említett része között is van történeti vonatkozás. Bockflüss jelenleg Abensperg-Traun gróf tulajdona; a XIV. században Eckartsau urai bírták és vára, melyet 1683-ban a török ostrom alatt dúltak fel, miként megmaradt képmásából látjuk, a XV. századnak egyik legérdekesebb erőssége volt. Matzen vára jelenleg ugyanazon család – a Kinsky grófok – birtoka, a kik a XVIII. század elején Eckartsaunak is birtokosai voltak, s a várnak azt a csinos külsőt és azt a szép belső berendezést adták, a melylyel 1760-ban megvétel útján Mária Terézia férjének birtokába jutott. Mai napság azonban Matzen nem annyira várkastélyának ékességéről, mint arról nevezetes, hogy birtokosa a szőlőmívelésre fordít kiváló gondot, melynek méltó foganatja is van. A matzeni borok hírnevet szereztek a Morva-mezőnek.
Schlosshof.
Fischer Lajos Jánostól
Bécsből kiindúlva, két vasút szeli át a síkságot: az egyik (az államvasút) éjszaki irányban, egy szárnyvonallal kelet felé, a másik (az éjszaki vasút) éjszakkeleti irányban, mely azután szintén éjszak felé kanyarodik.
Kelet felé ellát az ember egész a Kis-Kárpátokig, melyek a dévényi fokkal egész a Morváig, a Morvának a Dunába való torkolásáig nyúlnak. Ezen a részen mindenek előtt Schlosshof nagyszerű építménye ötlik szemünkbe, mely a hős Eugen herczegnek köszöni létrejöttét; az előtérben van, zöld erdővel övezve, Nieder-Weiden kis vadászkastély, melyet Rüdiger, Starhembergi gróf, Bécsnek 1683-iki védője építtetett volt magának. E kettő, valamint Eckartsau és Orth is a császári család tulajdona jelenleg.
Dél felé a kilátást helylyel-közzel korlátozzák ugyan a Duna menti ligetek, mindamellett átláthat az ember közöttük a Duna jobb partjára, a hol Petronell, Deutsch-Altenburg és Hainburg ötlik először is szemébe, míg szemkörének határt nem vetnek a tágas körben vonúló magaslatok, melyek között a Lajta-hegység, délkeleten a Rozália-kápolna, a kimagasló Schneeberg szomszédhegyeivel s végűl délnyugaton a Kahlenberg meg a Leopoldsberg a legkiválóbb pontok.
Nieder-Weiden vadászkastély.
Schindler Jakab Emiltől
A világ minden zugának megvan a maga sajátszerű nevezetessége s a világ minden zuga oly mértékben igyekszik azt érvényesíteni, a mily mértékben együtt jár vele a közérdek. A Morva-mezőnek nem egy, de több olyan nevezetessége van, melyet leírójának nem szabad mellőznie. Már az úgy van, hogy a lúdtenyésztés az egész tartományban sehol sincs annyira elterjedve s a gazdaságra nézve sehol sem oly jövedelmező, mint a Morvamezőn, s ugyanezt mondhatjuk a lótenyésztésről is. A föltételeket erre maga a természet adta meg a talaj alakúlatában, a buzdítást pedig megadja az a haszon, melyet a lakosok e két gazdasági ágból húznak. És nevezetes, hogy e két gazdasági ágat, mint a Morva-mezőnek sajátját, a legrégibb időkig lehet visszafelé követni. A Morva-mezőnek egy részét már a XI. században „Ganserfeld” néven nevezték, s Gänserndorf (régebben Gänsetreiberdorf) helység neve, egy másik részében, ma is rávall a lúdtenyésztésnek tetemes voltára. Ha meggondoljuk, hogy a dunai ligetek a Morva-mezőn mint jelenleg minden évben, úgy régen is kedves tanyái voltak a vad ludaknak, föltehetjük, hogy a Morva-mező egyike volt azon helyeknek, a hol a vadludakat szelidíteni és tenyészteni kezdték.
Stillfried és temploma.
Fischer Lajos Jánostól
Épen így rávall a lótenyésztésnek régi időkben való gyakorlatára egy régi, ma már megcsonkúlt helynév. Stopfenreit falut a déli részen, közel a Morva torkolatához, a XI. században Stutenpferch-nek, vagyis ménesnek nevezték; és ugyanez a neve volt egy helységnek a Morva-mező éjszaki részén is, mely később, valószinűleg árvíz miatt, elpusztúlt.
Olyan nevezetességek ezek, melyek, történeti értékükön kivül, a lakosoknak általában javukra válnak.
Fel kell azonban még egy nevezetességet említenünk, még pedig a legnagyobbat, melyben a Morva-mező a tartomány valamennyi más vidékét felűlmúlja, s nem mondhatjuk róla, hogy a lakosoknak javukra szolgálna.
A háború általában rettenetes csapás s a népektől való elhárítása a legnagyobb kitűntetésre érdemes. Borzalmai azonban sehol sem rettenetesebbek, mint ott, a hol a küzdő hatalmak egymásra csapnak és a győzedelem pálmájáért öldöklő harczban viaskodnak. A Morva-mező hírnevéhez, ha nem is irigylésre méltó dicsőségéhez tartozik, hogy síkján annyi döntő csatát vívtak, mint hasonló csekély térségen sehol másutt.
A történet előtti időket itt fel se hozzuk, bár nem hiányzanak a jelek arra nézve sem, hogy a népek fontos ügyei akkor is gyakran találták a Morva-mezőn véres megoldásukat, valamint az is majdnem bizonyos, hogy a római légiókat a Morva-mezőn tették tönkre a quadok, mielőtt Carnuntum feldúlásához kezdtek (375). A germán quadok voltak nemcsak a Morva-mezőnek, hanem a Duna bal partján az egész országnak is urai.
Attól az időtől, mikor Ausztria egy nagyobb tartománycsoportnak volt fontos tagja, egész a mi századunkig, a következő nevezetesebb csaták említendők fel a Morva-mezőről: a Groiszenbrunn melletti ütközet (1260 július 12-ikén), a melyben Ottokár cseh hirály visszanyerte Stiriát Béla magyar királytól; a Weidenbach melletti csata (1278 augusztus 26-ikén), melyben ugyanaz az Ottokár király Habsburgi Rudolffal küzdve, megveretett és életét vesztette; az Aspern melletti ütközet (1809 május 21 és 22-ikén), melyben Ausztria az első érzékeny csapást mérte I. Napoleon kényuralmára; és a Wagram melletti ütközet (1809 július 4. és 5-ikén), melyben az osztrák hadsereg ugyanolyan hősiességgel, de balszerencsével harczolt ugyanazon kényúr ellen.
