Az új tánc megújhodása.
Az új tánc megújhodása.
A németek új táncmozgalma hosszú időn át a Duncan-i elveket látszott végrehajtani s megsinylette azok minden hátrányát: a túlzott individualizmust, az érzelgős, majd később patetikus-ezoterikus tartalmat és az egyoldalú vagy hiányos vagy hibás (mert gimnasztikai s nem tánci) technikai képzést. A német csoportok közben ugyan meghódították maguknak a német színházat és jórészt kiszorították a balettot, de nem mindig állották meg helyüket. S ezért nem egy színházi szakember fölületes módon magát az új tánc mozgalmát, nem pedig annak bizonyos tévedéseit kívánta pokolba. A visszatérés a régi baletthoz azonban szintén nem bizonyult járható útnak. Igy kialakult az a követelmény, hogy az új tánc erősítse technikáját, váljon megnyilvánulásában közönségszerűvé, alkalmazkodjon jobban a színpad gyakorlati követelményeihez. A horogkeresztes uralom első éve egyelőre annyira elhomályosította a helyzetet, hogy e pillanatban lehetetlen megítélni, a német táncszínpad fejlődés vagy hanyatlás elé néz-e. Az bizonyos, hogy a birodalmi német táncszínpad ma elvesztette centrális jelentőségét. A Jooss-iskola székhelyét Essenből Angliába tette át.
