Magyarország
Magyarország
A mi Operánk évek óta kísérletezik a hagyományhű balett felfrissítésével. A munkát két oldalról folytatja. A szkenikai eszközök terén (dekoráció, kosztüm, világítás) – hála Oláh Gusztáv művészi ötletgazdagságának és finomult ízlésének és Tolnay Pál kitünő szakismereteinek – operai balettünk lényegesen újat hozott. Azonban maga a tánci munka e pompás fejlődéssel sehogysem tud lépést tartani. Cseplinsky modernizmusa nem belső átalakulás eredménye, hanem eklektikus és kapkodó. A technika csak részletekben haladt, nagyjában mindjobban hanyatlik. Táncosnőink már nem tudnak «spiccelni» (ami nem volna éppen baj, ha nem akarnának) s ennek okát elvben (az operai balett műhelymunkáját gyakorlatban nem ismerjük) a helytelen exercise-praxisban kell keresnünk. Balettünk hibriditását a színpadi képek által elbűvölt, hiányos tánci műveltségü közönségünk nemigen veszi észre.
Az Operán kívüli táncunk («mozdulatművészetünk») főteljesítménye kevés kivétellel inkább az általános, laikus képzésben található. A tisztább, magasabb technika, a színpadszerű megnyilvánulás követelménye egyeseknél még csak derengeni sem kezd. Másoknál az anyagi eszközök szűkös volta, a lehetőségek kicsinysége akadályozza a helyesen felismert cél gyors elérését.
