III.
III.
„Élt huszonnyolc évet…“ – Fiatal hónapok, szárnyas hetek, zugó
századok! sikos szeleiddel felettünk magasan iramló jövendő!
századok! sikos szeleiddel felettünk magasan iramló jövendő!
„Élt huszonnyolc évet…“ Megbotlott, évszakok
egy percnyi résén át mozdulatlan, süket tájra hullt a bátyám.
egy percnyi résén át mozdulatlan, süket tájra hullt a bátyám.
Megbotlott. A földben, levegőben kúszó irígy, embertelen szörnyek
reá rohantak, hogy ifjú testén seb ütődött.
reá rohantak, hogy ifjú testén seb ütődött.
Nem védted meg, anyja, föld! Hajnal, fátylaiddal nem kötötted be sebét!
Hurkot vetettek rá, iszonyu csápok szívták ki életét, megfojtották egyetlen fivérem.
Hurkot vetettek rá, iszonyu csápok szívták ki életét, megfojtották egyetlen fivérem.
Ki e sikos piócáknak, férgeknek parancsolsz, bujkáló
Alattomos, szörnyű pofáddal ne csaholj,
nem rettegem én a fogad, orgyilkos, nem rettegem én a szined, ha eléd kerülök –
szennyes karmaidat aki élő testekbe meríted, ronda Dögevő –
Alattomos, szörnyű pofáddal ne csaholj,
nem rettegem én a fogad, orgyilkos, nem rettegem én a szined, ha eléd kerülök –
szennyes karmaidat aki élő testekbe meríted, ronda Dögevő –
– Mint fa, melyről letörték páros ágát, csonka
sorsom jajongva hajladoz a szélben.
sorsom jajongva hajladoz a szélben.
