XIII.
XIII.
Jönnek az évek és mennek az évek és minden évnek megvan a maga aratása…
Hol van már a régi fiatal erő, mikor Sopronban egy tucat németet hányt a tóba?
«Főm zúgása gyakran zengeti a halál harangját fülembe.»
Az évben meghala a nagy Napóleon.
Elmegy pihenni, elmegy fiaihoz – vagy fiatalságához? – Sopronba, de csak nem a régi, komáját, superintendens Kis János uramat sem látogatá meg, még egyszer-egyszer el a Rózsa-kávéházba, s csak otthon, s pipál, s hangtalan mindig.
Oh, a szárnyas idő hirtelen elröpül
S minden míve tünő szárnya körül lebeg…
S minden míve tünő szárnya körül lebeg…
