X.
X.
Nem úgy vala.
Mert íme még mindig Kazinczynál a versek, ki ismét kíváncsi vala, hogy javításait hogy fogadá Berzsenyi. S csak járnak körben a versek, s már idestova tíz esztendeje, hogy tiszteletes Kis János uram versificáláson meglepé, s azóta mind bolyong, s csak bolyong a verses gyűjtemény, s mikor, s hogy lesz kiadva, ki tudja.
Végtére pesti, fejérvári és zágrábi katolikus kispapok, lelkes honfiak összeadták pénzüket, ezer forintot gyűjtének, hogy a híres-neves Berzsenyi uram verseit kiadják. Restellé is elfogadni Berzsenyi uram, már azért ő mégse koldus, ha takarékos is, s milyen gazdának gondolnák. De végtére is tiszta szándokuknak engede, s a könyv meg is jelene Helmeczynél anno 1813., s sok hibákkal teljes, s még némely szólását is Helmeczy megváltoztatá.
Béfolyó hasznát, kettőszáz pengő forintot el nem fogadá, rá nem szorulva lévén, de adá az Akadémiának, magyar könyvkiadásra.
