XXXV.
XXXV.
BÁRMIT tettél, ne bánd: - a tó ezüstje
sarat föd, tüske szúr a rózsa mellett,
az édes bimbón hernyó él, a büszke
holdat s napot is elfödi a felleg!
Mind tévedünk, én is tévedek abban,
hogy hasonlattal mentem sok hibád:
elmém magát megvesztegetve jobban
véd, mint kellene, s többet megbocsát!
Testi bűnödre rámondom: a szellem!
(Igy véd a vád) s önmagam ellen álnok
szivem beszél Teérted: - mert szerelmem
s gyűlöletem oly belső harcban állnak,
hogy kényszerére keserű bajomnak
cinkosa lettem édes tolvajomnak!
sarat föd, tüske szúr a rózsa mellett,
az édes bimbón hernyó él, a büszke
holdat s napot is elfödi a felleg!
Mind tévedünk, én is tévedek abban,
hogy hasonlattal mentem sok hibád:
elmém magát megvesztegetve jobban
véd, mint kellene, s többet megbocsát!
Testi bűnödre rámondom: a szellem!
(Igy véd a vád) s önmagam ellen álnok
szivem beszél Teérted: - mert szerelmem
s gyűlöletem oly belső harcban állnak,
hogy kényszerére keserű bajomnak
cinkosa lettem édes tolvajomnak!
