CXXVIII.
CXXVIII.
KEDVES fiú, ma boldog birtokod
a gyors Idő: a sarló s a homok.
Más fogy, Te nőssz, szívünknek tükröt adsz:
mi hervadunk s te fölfelé haladsz.
A Természet, a Romlás Nagyura,
ha megköt is, bár Te vágynál tova, -
megtart, de csak gúnyolni az avitt
időt s öldösni bamba perceit.
Kedvence vagy? - Vigyázz s ne bizd reá
kincsed: őrzi, de nem őrzi soká!
A számla éhes, lejár a hitel:
adósságát Veled nyugtázza el!
a gyors Idő: a sarló s a homok.
Más fogy, Te nőssz, szívünknek tükröt adsz:
mi hervadunk s te fölfelé haladsz.
A Természet, a Romlás Nagyura,
ha megköt is, bár Te vágynál tova, -
megtart, de csak gúnyolni az avitt
időt s öldösni bamba perceit.
Kedvence vagy? - Vigyázz s ne bizd reá
kincsed: őrzi, de nem őrzi soká!
A számla éhes, lejár a hitel:
adósságát Veled nyugtázza el!
